Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 8. Tanácskozik az ENSZ-közgyíílés Napi külpolitikai kommentár A szegfűk elhervadtak M ost ősszel bizonyára sok portugálnak jut eszébe a jelképpé vált virág, amelyet a gyermekek tűztek a fasiszta rendszert megdöntő katonák puskacsövébe. A vörös szegfű, az 1974. áprilisi forradalom emléke bizony elhervadt vasárnap: a következő négy esztendőben a jobboldal szabja meg Portugália politikáját. Nem nehéz megjövendölni, milyen változásokat hozhatnak ezek az évek az ország életében. A kormányzó jobboldali pártszövetség régen kinyilvánított céljai közé tartozik a szocialista fejlődést előirányzó alkotmány megváltoztatása, a kulcsiparágak és a pénzintézetek államosításának megszüntetése, a földreform felszámolása, s a mereven atlan- tista külpolitika. A haladó erőknek, a baloldali pártoknak, az alaptörvényhez hű forradalmi tanácsnak és az államfőnek szembe kell néznie a megnövekedett erejű jobboldal erős nyomásával. A sá Carneiro-kormány a decemberi elnökválasztáson is saját jelöltjét szeretné győzelemre segíteni: a mostani siker politikai lendületét kihasználva, a biztos parlamenti többség birtokában a jobboldal az államgépezet egészére rá akarja tenni a kezét. Hogy az áprilisi vívmányokat fenyegető választási eredményt milyen okok idézték elő, azt még nyilván hosszan fogják elemezni Portugáliában és külföldön egyaránt. Van azonban néhány tényező, ami már most is világos. Először is az, hogy a baloldal megosztottsága minden eddiginél többet ártott a haladó erők érdekeinek, s nagyban elősegítette az összefogásra képes jobboldal sikerét. A jobboldali kormány az előzetesen vártnál jóval sikeresebben tudta kihasználni a végrehajtó hatalom előnyeit is. Az állami rádió és tv a kormánytöbbség propaganda- kampánynak eszköze lett, s a baloldali pártszövetségek ezt a hátrányt nem tudták kiegyenlíteni. A kormány emellett tagadhatatlanul kitűnően időzített néhány gazdasági intézkedést, például a választások küszöbén hirtelen felemelték a nyugdíjakat, a legalacsonyabb béreket és növelték a mező- gazdasági felvásárlási árakat. Ezek az intézkedések nem javítanak az ország változatlanul mély gazdasági válságán, de igen alkalmasak voltak sok politikailag tájékozatlan szavazó megtévesztésére. Nem véletlenül mondta a választás utáni éjszaka Alvaro Cunhal, a kommunista párt vezetője, hogy a következő években bizonyosan sok embernek nyílik majd ki a szeme a jobboldali politika láttán, s sokan felismerik majd, hogy tévedtek, amikor a kormányt támogatták voksaik- kal. A parlamenti erőviszonyokon azonban ez a kijózanodás már nem fog változtatni. A baloldalnak tehát minden lehetséges politikai eszközzel, s lehetőleg egységben kell harcolnia azért, hogy a reakciós kormányzat minél kevesebbet valósíthasson meg terveiből. Nem kétséges, e harc igen nehéz lesz, a haladó erők komoly hátrányban vannak. A választás eredményei mégsem jelentik azt, hogy a portugálok zöme az áprilisi vívmányok felszámolását kívánná, a jobboldal várható intézkedései pedig hamarosan megmutathatják, hogy milyen veszélybe került a vörös szegfű jelképezte haladás. Akkor pedig bizonyosan növekedni kezd azoknak a tábora, akik nem akarják a porban látni az elhervadt áprilisi virágot. Avar Károly Folytatódott New Yorkban az ENSZ közgyűlés 35. ülésszakának általános vitája. Mozambik külügyminisztere, Joaquim Alberto Chissa- no felszólalásában elmondta, hogy az utóbbi időben jelentősen romlott a nemzetközi légkör; ez annak tudható be, hogy az imperializmus szítja a háborús feszültséget s a világot ismételten a „kommunista veszéllyel” próbálja ijesztgetni. Ali Szűnni Muntaszer, Líbia ENSZ-nagykövete felszólalásában azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok által a világ minden részén létesített katonai támaszpontok veszélyt jelentenek a népek biztonságára és függetlenségére. Ezért Líbia határozottan követeli valamennyi külföldi támaszpont felszámolását a Földközi-tenger térségében, Afrikában, az arab országokban, Délkelet-Ázsiá- ban és Dél-Koreában. A nagykövet egyúttal felszólította a világszervezet tagállamait, zárják ki soraikból Izraelt, amiért folyamatosan megsérti az ENSZ alapokmányában lefektetett elveket. liter Türkmen török külügyminiszter hétfőn fölkereste Waldheim ENSZ-főtitkárt, s tájékoztatta a hét végén a ciprusi kérdés ügyében görög kollegájával folytatott megbeszéléséről. Jól értesült források szerint Micotakisz és Türkmen megállapodott abban, hogy a nemrég újrakezdett párbeszéd folytatására ösztönzik a ciprusi görög és török közösség vezetőit. Újabb összecsapásokról érkeznek hírek az iraki—iráni határtérségből. Képünkön: egy sikeres támadást ünneplő iraki csapategység az iráni Ahwaz közelében. (Keiet-Magyar- ország telefotó) 33. Jones és Charlie. Még mindig sakkoznak. Nagyon fáradtak, nagyon törődöttek, szinte alszanak. — Várjuk még Dánt? — Azt hiszem, nem érdemes. — Én is azt hiszem, Charlie. Akkor? Mi lesz vele? — A fiúval? — Én azt mondom, hogy mivel még semmit, de semmit nem tudúnfcjfe, igazából, hagyjuk a helyén: ' — És ha azért nem tudunk semmit, mert ő adagolja a híreket? Most is milyen gyorsan eltűnt ez a Mária... — Igen, de erről aligha tehet Dán... — Ez igaz. Igaz. Rendben van, Charlie, egyetértek. Ügy döntöttünk tehát, hogy Dán a mi emberünk. — Igen, egyelőre igen. — Most pedig ... — Tudom, főnök. Lefekszel. Megyek én is. — Rendben, Charlie. És kösz, hogy eljöttél. Reggel találkozunk. — Igenis, főnök. Viszlát, reggel. Charlie elmegy, Jones egyedül marad. Mérhetetlenül fáradt. Tölt egy italt magának, szürcsölgeti. Kinyilik egy- ajtó, belép rajta Lilian. — Alig vártam már, hogy lelépjen ez a vörös ördög. — Lilian, ne bántsd Char- liet. Örülök, hogy végre látlak ... — Nem bántom, de nagyon akartam veled beszélni. Régen, nagyon régen szeretnék veled... — Tudom, hogy Bertram megindult... tudok mindent ... — Foxmant is? — Igen. — Máriát is? — Igen. — Szeretsz? — Igen. — Tudod, hogy rám lőttek? — Igen. — Ki tette? Ki tehette? — Égy új ember a harmadik ügynökségtől. Nyilván megtudták, hogy összedolgozunk, és attól féltek... — .. .hogy a két ügynökség összefog ellenük. — Én is így gondolom. — Így, mert így logikus. Lilian és Jones hosszan, boldogan nézik egymást. — Lilian! Mit akartál mondani még? — Megúsztam valamit. — Mit? — Bertram átvilágította az agyamat. Jones idegesen járkálni kezd a szobában. — És? — Megúsztam. — Hogyan? — Véletlenül. — Mégis? Hogyan? Álkotmányproblémák Kanadában Keserű kudarc A tíz tartományból álló Kanada térképe. Alig telt el négy hónap azóta, hogy Quebec lakossága népszavazáson döntött Kanada legnagyobb tartományának sorsáról. A május végi voksolás tétje az Ottawától való függés lazítását hirdető tartományi vezetés irányvonalának szentesítése vagy elutasítása volt. A népszavazás Trudeau liberális kormányfő sikerét hozta: a szavazók többsége elutasította az ország szétszakadásának veszélyét is magában hordó szeparatista terveket. Mégis — viszonylag rövid idő múltán — ismét olyan belpolitikai fejlemények zajlanak Kanadában, amelyek szembeállítják az ottawai központi kormányt és a szövetségi állam tíz tartományának helyi vezetését. Ezúttal az ország alkotmánya robbantott ki heves vitát. „Kanada a világ egyetlen olyan független állama, amely nem módosíthatja saját alkotmányát” — jelentette ki többször Trudeau, rámutatva arra a jogi furcsaságra, hogy a hatalmas ország alapokmánya napjainkban is a londoni parlament által 1867-ben elfogadott úgynevezett Brit Észak- Amerikai Törvényre épül. A hajdani gyarmati viszony következtében az alkotmány bármilyen módosítása csak az angol törvényhozás engedélyével lehetséges. Ez persze már jó ideje csak névleges, s Kanada hosszú idő óta igyekszik alkotmányának „függet- lenítésére”, más kifejezéssel „honosítására”. Az elmúlt fél évszázadban többször került elő a téma; 12 évi miniszterelnöksége alatt egyedül Trudeau vagy ötször vágott bele. A québeci népszavazás előtt a kormányfő ismét Ígéretet tett a tartományok jogállásának megtárgyalására. A tíz helyi kormány és Ottawa ellentéte ugyanis mindeddig megakadályozta a megegyezést. Egész nyáron folytak az eszmecserék, szeptember közepén pedig Trudeau és a tartományi miniszterelnökök több napos értekezleten igyekeztek megállapodást elérni. Ma már teljes biztonsággal állítható: sikertelenül. Nem tudták áthidalni az eltérő érdekeket: a kormányfő saját kabinetjének erősítését akarta, míg a tartományi miniszterelnökök célja helyi hatáskörük bővítése volt. Trudeau állítása szerint így is Kanadában érvényesül a világ legdecentralizáltabb kormányzása, a tartományok viszont számos területen még fokoznák önkormányzatukat. Különösen vonatkozik ez újabban az olajban és gázban gazdag nyugati tartományokra, pl. Albertéra, Brit- Kolumbiára, ahol úgy érzik: az Ottawában hozott kereskedelmi és árintézkedések károsak számukra. Elégedetlenségük ma már néha nyílt szembeszegüléshez vezet. így Trudeau határozott szándéka ellenére Peter Lougheed al- bertai miniszterelnök a nyáron egyoldalú döntéssel felemelte a tartományában bányászott kőolaj árát. (Nem véletlen, hogy a kanadai olaj- csapot kezelő politikust egyre többen nevezik „kék szemű arabnak”.) De ez csak egy példa. Más tartományok más érdekek miatt kerülnek szembe a központi kabinettel — és egymással is. Quebecben a francia nyelv használata, Brit- Kokumbiában a földgáz, Üj- Fundlandban a halászat jelenti az ütközőpontot. Ez a szembenállás sokszor még kedvez is Trudeaunak: megakadályozza, hogy a tartományok vezetői egységes frontot alakítsanak ki vele szemben. A kormányfő törekvéseit legtöbbször azért a népesebb, de a nyersanyagokban Lougheed, a „kék szemű arab”. gazdag nyugati részekhez képest gyengébb gazdasági helyzetben lévő keleti tartományok támogatják. Ez adja Trudeau számára az egyik megoldási lehetőséget a szeptemberi konferencia keserű kudarca után: amennyiben a tárgyalások holtpontja miatt országos népszavazást rendez a kérdésről, megvan rá a reménye, hogy Quebec és Ontario, ahol a lakoság többsége él, mellé fog állni. Egy ilyen döntés viszont a nyugati politikusok lázadását hozhatja. Trudeau másfelé is léphet, s megkísérelheti saját jogkörében megoldani az alkotmányproblémát. A kormányfő ki is jelentette: a megbeszélések kudarca esetén „egyedül fog cselekedni”, azaz parlamenti többségére támaszkodva közvetlenül Londonhoz fordul és kéri módosítási szándékainak jóváhagyását. Ebben az esetben a brit politikusok feje is főhet, hiszen ha Trudeau kezdeményezését támogatják, a tartományi vezetőket haragítják magukra... Szegő Gábor — ő azt mondta, csak arra volt kíváncsi, hogy szeretek- e valakit... — És? — Hát persze, hogy szeretek ... — Kit? — Téged. Lilian és Jones megcsókolják egymást. — Itt alszol? — Igen. De hajnalban vissza kell mennem. — Miért? — Reggelre a dokinál kell lennem. Addigra készülnek el az eredmények. — Miféle eredmények? — Átvilágítattam Bertram agyát. — Ez remek! És beleegyezett? Vagy... — Beleegyezett. — A marha... — örülsz, szerelmem? — Igen. Nagyon boldog vagyok. Nélküled nagyon nehéz lenne. — A hírszerzés? — Nem, nemcsak a hírszerzés ... Az élet. ★ József és Mária feszült figyelemmel hallgatja Foxmant. — Röviden: arról van szó, hogy hosszas kísérletezés, számtalan génsebészeti beavatkozás után sikerült előállítani egy olyan kromoszómaszerelvényt, amely az újszülött számára azt az információt hordozza, hogy elpusztítson mindent. Ez az egyetlen lehetősége az élő anyagnak, hogy örökké éljen. — Igen, a professzor úr megcsinálta az Antikrisztust. Érted, édes Józsefem? — Értem, Mária. Értem. Mégiscsak adj egy cigarettát... — Ugyan József, miért akarsz ebben a történelmi pillanatban rágyújtani? — Mert ideges vagyok! Foxman föláll, József számára egy szivardobozt nyújt. — No, nem bánom... de aztán tényleg az utolsó legyen! — Igenis, Máriám! Milyen jó, milyen türelmes vagy! József rágyújt egy szivarra, pöfékel néhányat, majd elnyomja a szivart. — Nem is ízlik. Mit szerettem én ezen... — No, látod... — Professzor úr! Csak azt nem értem, hogy mi szükség volt erre a kísérletre, mi szükség volt a Fekete Génre? Foxman hátradől a székén, arcán valamiféle révület, áhitat, önhittség, hatalomvágy látszik. (Folytatjuk) Trudeau és a québeci szeparatisták vezetője, Levesque (jobbra).
