Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5. € VÁLTOZÓ ÉLETÜNK NAPLEMENTE Megyénk lakosságának korösszetételében a nyugdíjasok számaránya 17,6 százalékos. Az utóbbi években ez a százalékos összetétel nem változott, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a megye lakossága növekvő tendenciát mutat, ez egyben azt is jelenti, hogy a nyugdíjasok száma is állandóan növekszik, és megyénk minden hatodik állampolgára a nyugdíjas korhatáron felül van. (Részlet a megyei tanács elnökének jelentéséből.) Az öregkor, az élet lefelé menő ága, vagy líraibban a naplemente nem könnyű szakasz az ember életében, önálló tudomány, a gerontológia foglalkozik azzal az ezernyi gonddal, amit az addig megszokott életforma változása okoz. Általános vélemény: az idős kor megszépíthető, köny- nyen elviselhetővé tehető akkor, ha a családi környezet szeretete, gondoskodása, biztonsága veszi körül az élet küzdelmében megfáradt embert. Egy változó életforma, talán kialakulatlansága miatt, éppen ezen a területen szült furcsa helyzetet. Igen sok esetben a család magára hagyja idős tagjait, se érzelmileg, se anyagilag nem köny- nyíti sorsukat. Szocialista társadalmunk — amellett, hogy minduntalan figyelmeztet a család kötelességeire — éppen humánus jellegéből adódóan a gondok tisztes részét magára vállalja. Szabolcs-Szatmár- ban több mint 22 ezer olyan személy van, aki különböző szociális gondozást, segélyt vagy támogatást kap, évi 131 millió forint összegben. — Vásárosnaményban és a járásban — mondja dr. Veress Endre főorvos —, az idősek aránya nagyobb, mint a megyében általában. Itt minden ötödik lakos nyugdíjkorhatáron felüli. A nyugdíjak eltérőek, sokak számára a megélhetés feltételeit nehezen biztosítják. De nemcsak anyagiakról van szó. Az idős ember közösségre, társaságra vágyik. Beszélgetni akar, érdeklődést vár, és főleg szere- tetet, megértést. Az öregek között sok a beteg, sokszor magatehetetlen. Nekik fokozott egészségügyi ellátás kellene. A hét öregek napközije 120—130 embernek ad otthont naponta. Segít a házi gondozás is. De megoldatlan a kórházakban a krónikus ágyak száma, kevés a szociális otthoni hely is. A probléma összetett, s a megoldás nem is elsősorban anyagi ügy. Olyan még nem fordult elő, hogy pénzhiányra hivatkozva bármilyen intézkedést el kellett volna halasztani. Nagyvonalú, bőkezű, elegáns az országos és megyei gondoskodás. „Azt már tudjuk, hogy nem a kacsalábon forgó kórházak építése a megoldás. Az idős betegeket az úgynevezett krónikus ágyakon jobban el tudjuk látni, éppen ezért az aktív és krónikus ágyak arányának változtatása a következő ötéves terv feladata; a nagy családok bomlása növelte és növeli a krónikus ágyak iránti igényt és erre* végre fel kell készülnünk”. (Idézet dr. Schultheisz Emilnek az Űj Tükör 38. számában megjelent nyilatkozatából). A kórházi ágyakkal való racionális gazdálkodásra utal dr. Veress mondata is: „Ha lenne elegendő krónikus ágy, akkor az aktív ágy is elég lenne”. Nyilván mindez helyet kap a megye egészség- ügyi koncepciójában is. keztetést vagy étkeztetési segélyt 705 élvez. Nem kétséges, a számok a rászorulók töredékét foglalják magukba. Sokszor az idős ember vonakodása az ok, amiért kizárja magát a kedvezményből, máskor objektív gondok, épülethiány, például, gátolja a napközik kialakítását. Előfordul, hogy a gondozó belefárad, máskor méltatlanná válik más ápolására. — A sorsok, amelyekkel találkozunk, megrázóak — mondja Baranyi Jánosné, a lónyai öregek napközijének vezetője. Nálunk naponta rendszeresen 26—29 idős ember talál valóban otthont. Kivételesen jó helyzetben vagyunk, az épület, a berendezés, a környezet a legmagasabb szintű ellátást teszi lehetővé. Az anyagi jellegű gondoskodás mellett azonban fontosabb, hogy" érzelmileg támogassuk az öregeket. Legtöbbjük olyan, akinek van családja, akad, akit elhagytak, mást immel-ámmal segítenek, sokaknál szinte várják, mikor hal meg, s akkor lehet jussolni. Legyen bármelyikükről is szó, mind szomorúak valamiért, s végül jobban ragaszkodnak hozzánk, mint családjuk tagjaihoz. H.-ban mesélték az egyik öregről: viszonylag fiatalon elveszítette feleségét. Magá- -hoz <vette hát -tceresztfiát. Iskoláztatta, úgy tartotta, mint sajátját. A fiatalember megnősült. Amíg az öreg dolgozni tudott, jól is bántak vele. Aztán egy szép napon kiköltöztették a kamrába, kellett a hely. Később a kamra kellett az autónak. Az öreg végül az istállóban • kötött ki, s ott is halt meg. A tehén mellett feküdt, attól remélt még egy utolsó kis meleget. — Erzsi néni a mi gondozottunk — mesélik egy Tisza- parti faluban, a tanácson. A napközibe jár, rendszeresen kap segélyt. Figyeltük jó ideje, hogy ennek ellenére igencsak szegénykésen él. Pedig néha még munkát is vállalt. Mint kiderült, pénzecskéjét kuporgatta. Magára nem költött, jóformán azon élt, amit az öregek otthonában kapott. Utánajártunk a dolognak, s kiderült a titok. Lejártak hozzá Budapestről az unokák, néha a fia is, aki jó beosztású ember. A mama ilyenkor dugta a gyerekeknek a pénzt, de még a fia is elfogadta tőle az adományt. Hát erre adtuk a segélyt? Kiderült, egy főtisztnek és családjának ment a támogatás, ahelyett, hogy még ő hozott volna valamit az öreg Erzsinek. Gyakorta torkollik az öreg élete öngyilkosságba. Erről beszéltek T.-ben, de ezt magyarázta Lónyán Szabó Árpád tanácstitkár is. Eseteket mond el a közelmúltból. Depresszió, magány, üldöztetés, anyagi gond mind megtalálható a motívumok között. Hiába a leggondosabb figyelem, a halni akarót csak a legritkábban lehet megmenteni. A megyei statisztika szerint évente mintegy háromszázan vetnek véget önkezükkel életüknek. Ezek 74 százaléka 40 éven felüli, e szám több mint fele a hatvanon felüliek köréből adódik. A megyében mindazok, akik hivatásszerűen foglalkoznak szociális gondozással, szakképzett emberek. Rendszeres képzésben részesülnek, kiváló szakemberek oktatják őket. Állandóan kicserélik tapasztalataikat. Vagyis egy- egy kisebb településen az öregek nyomon követése, felderítése, a megfelelő gondozási formába történő bevonása nem esetleges, nem véletlen- szerű. Sokszor azonban éppen a családok nehezítik a munkát. Műgonddal szigetelik el az öreg családtagot a gondoskodóktól. Féltik az örökséget, tartanak az esetleges anyagi áldozatvállalástól, költségtől. Előfordul olyan eset is, hogy az öreg életveszélyes lakáskörülményeit sem hajlandók kijavíttatni, ki tudja milyen hátsó gondolattól hajtva. Az embertelenség mezsgyéjén járva teszik elviselhetetlenné gyakorta a szülők életét. Az állami gondoskodás minden körültekintő szándéka ellenére sem tud mindenütt ott lenni. A házi gondozás jó megoldásnak tűnik. A hivatásosok — a megyében 11 városi, járási vezető szervező és 45 községi főfoglalkozású található — általában fejenként 5—7 idős embert látnak el. Megbízhatóan, jól, szakszerűen. A tiszteletdíjasokról a vélemények megoszlanak. Vannak magas hivatástudattal tevékenykedők, de megjelentek a haszonlesők is. Ez nagy óvatosságra int. Rossz példák mutatják, előfordult: elvitték az öreg utolsó értékeit, kicsaltak végrendeletet, a gondozásért cserében anyagi előnyöket szereztek. Nehéz a válogatás, hiszen a tiszteletdíj összege nem nagy, általában idős nők jelentkeznek, akik maguk sem egészségesek. Jelenleg 363-an dolgoznak a megyében. Ha sikerülne a megfelelő személyi feltételeket biztosítani, lényegesen javulhatna ennek a formának a hatása. Mindenképpen a legjobb megoldás az, ha az idős ember a megszokott környezetben marad. Erről győz meg dr. Veress Endre Vásárosnaményban, ezt bizonygatja érvekkel Lónyán Baranyi Jánosné. A szociális otthon nem túlságosan vonzó a falusi idős embernek. Akik bejutnak egy-egy otthonba, hamar visszatérnek. Inkább vállalják a nehezebb sorsot, de nem válnak meg a falutól, az ismerősöktől, a megszokottól. Igaz, a megyében nem is a legkedvezőbb a szociális otthoni elhelyezés lehetősége. Régi laktanyák, kastélyok szolgálják ezt a célt, kevés a hely, s a jövőben is inkább a minőségi ellátás javítása a feladat, amitől több hely nemigen lesz. A nyolc otthonban 1310 ágy van, de tegyük hozzá: ezek egy része a megyén kívülről jöttékét is ellátja. Értelemszerűen nem marad más fejlesztési irány, mint az öregek napközije, a házi ellátás illetve a krónikus ágyak számának növelése. A Az idős kor végállomásáig azonban hosszú az út. Többen vannak azok, akik a kórház helyett a mindennapi otthoni gondoskodást keresik és várják, vagy éppen közösségekbe vágynak. Megyénkben 1450 embernek jut hely az öregek napközi otthonában, 850 azoknak a száma, akik házi szociális gondozásban részesülnek. Szociális étA párt XII. kongresszusának határozata kimondta: „A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, általában az idősek helyzetének javítását.” Hasonló megállapítások születtek a megyei pártértekezleten, sürgetve a megoldást. Községi és városi helyzetelemzések igazolják a sürgősséget. Indokolt tehát a családok felelősségének fokozott hangsúlyozása, mint elsőrendű kötelesség. Ezt követően kell hogy sor kerüljön azokra a bonyolult feladatokra, melyeket a társadalom vállalt magára, az elődök iránti emberséges tisztelet jegyében. Bürget Lajos „Az ő nyelvükön szólni hálós feladat" Otthonában egyik szobájának a főfalát — parkettától mennyezetig — gyermekrajzok, pamutból, szövetből, háncsból készült apró figurák borítják. Óvodások, kisiskolások keze munkái, ajándékai. Az újabb küldemények már el sem férnek t egész kiállításra való gyűlt össze belőlük. No és a „macs- kakaparásos”, ákombákom betűs levelek! Címzésük: Drága, édes, aranyos Judit néni! Igen: Halász Judit, a Vígszínház művésznője — a gyermekek kedvence. Három nagylemeze, melyeken verseket énekel, meséket mond — az apróságok féltett kincsei. Nem lehet eleget préselni belőlük, hogy napok alatt el ne fogyjanak. — Hogy kezdődött?- — Mármint az éneklés? Néhány évvel ezelőtt a rádióban. Időnként felkértek, hogy szerepeljek a kicsinyeknek készülő műsorokban. Régi barátom, Bródy János sietett a segítségemre, megzenésített költeményekkel. S ahogy gyűltek a számok, támadt az ötlet: érdemes lenne kiválogatni belőlük egy nagylemezre valót! Magam sem hittem volna, hogy ilyen iskert arat. Felbátorodtam, „társultam” a Fonográf együttessel, majd — Bródy ajánlatára — a tehetséges fiatal zenészekből verbuválódott Bojtorján zenekarral, és azóta rendszeresen járjuk az országot. Sokat köszönhetek ennek a vállalkozásnak! Amikor először léptem fel a pódiumon, azt sem tudtam, mihez kezdjek kezemmel, lábammal a mikrofon előtt. Aztán szép lassan belejöttem. Az egyes dalok között beszélgettem a kicsinyekkel, és ez felszabadított, nem várt, nagy örömöt szerzett a számomra. — Ne higgye, hogy könnyű sikert aratni gyerekközönség Halász Judit és a gyerekek előtt! — folytatja Halász Judit. — Ha valaki gügyög, gagyog, aranyoskodik, nyomban megkapja a magáét: a nagyobbak fütyülnek, a kisebbek unatkoznak. Az ő nyelvükön szólni nehéz, de hálás feladat. S komoly vizsgatétel. A gyermeknéző megköveteli az őszinteséget, a teljes átélést. Előttük nem lehet „lazítani”, csak teljes odaadással, a szó szoros értelmében együtt játszani. — És a Vígszínház? — Tizenöt évvel ezelőtt végeztem el a főiskolát, azóta itt vagyok. Várkonyi Zoltánnak köszönhetem. Még a főiskolán figyelt fel rám, ott volt minden vizsgaelőadásomon, és az ő szigorú, de igazságos modorában megbírálta játékomat, első tévé- és filmszerepeimet, s aztán — szerződtetett. Ö nevezett el karakternaivának. — Vannak szerepvágyai? — Még a főiskolán, majd pályafutásom első éveiben akadtak, de csakhamar rájöttem: más az álom és más a valóság. Nem szabad ilyesamikor le sem jöttem a vászonról. Nem kis meghatottsággal néztem végig a minap a televízióban felújított első filmemet, az Esős vasárnapot. Istenem! Milyen csacska fiatal voltam akkoriban! Nemcsak én, de akkori partnereim, egyben főiskolai osztálytársaim: Béres Ilona, Torday Teri, Polonyi Gyöngyi és a többiek is ... Szívesen gondolok vissza Szabó István régebbi rendezéseire: az Álmodozások korára, a Szerelmesfilmre, az utóbbiak közül pedig a Bizalomra. Máig szeretem azt a figurát, amelyet a Nápolyi látni és... vagy a Lila ákác című filmben alakítottam. És sok-sok tévészerep! A legutóbbi: Ro- zov A siketfajd fészke című színművének tévéváltozata. Kár, hogy csak a film- és magnószalag maradt meg. A színpadi szerepekből csak annyi, amennyi a nézők emlékezetében él. Pedig szívesen látnám magam viszont régebbi és újabb kedvenc szerepeimben. Az idő vasfoga című Csurka-vígjátékban, a Az Orfeusz alászáll című színműben mivel foglalkozni, mert ha a Trükkben, a Vörös postako- vágyott szerepet más színész csiban, az Adáshibában ... kapja, jön az összeomlás, el- — Hogy sikerült az elmúlt keseredés. Ma már jól tu- évad? dóm: mindegy, hogy milyen — Köszönöm jól! Igaz, szerepet bíznak rám, hosz- hogy csak két új szerepet szabbat vagy rövidebbet, lát- kaptam: Tennessee Williams ványosat vagy éppenséggel Orfeusz alászáll című drá- másodhegedűsét, a lényeg: májában és az éjszakai előszeressem azt, amit csinálok, adásokon közönség elé került Érezzem jól magam a figura In memóriám ö. I.-ben, de bőrében. így is szinte minden este — Mostanában mintha ke- színpadon voltam a Vígszínvesebbet látnánk a filmvász- ház és a Pesti Színház re- non, képernyőn... pertoárdarabjaiban. — Ezért sem adom búbá- _ natnak a fejemet! Volt idő, Garai Tamas Népdal. Berecz András festménye KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
