Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

1980. október 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jól halad a SZA£V kivitelezésében a Szamuely téri lakó­épületek szerelése. A Il-es ütemben három, egyenként 10 emeletes lakóházat építenek fel az év végéig. (Jávor L.) ALMÁSLÁDÁK ÚJFEHÉRTÓRÓL A z újfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet fafeldolgozó telepén készülnek a Szabolcs típu­sú almásládák. Első képünkön: Fűrészgépekkel méretre darabolják a ládákhoz szükséges léceket. Máso­dik képünkön: NSZK exportra darabol szerszámnyelet Szabó András. (Jávor László felv.) Otthon tett a szálló Nem nyilvánosház, nem zárda Leányszálló. Kilenc­ven nő egy épületben. Éppen csak kipattant rózsabimbók, a mama szeme fényei, s a sza­badságtól, önállóságtól megrészegült kíváncsi­ak. Fiatalok, szépek, vonzók, vagányok és félénkek. Kezdetben rossz hírek, pletykák keringtek a BFK mátészalkai szállója körül. Lopás, csavargás, kimaradás, rendőrségi ügy, fegyelmi — hogy csak néhányat említ­sünk. A szülők féltették le­ánygyermeküket: mi lesz ve­lük a „nyilvánosházban”. Ma már fölösleges volna vissza­menőleg a szálló korábbi ve­zetőinek módszereit, esetleges gyengeségét firtatni. Most már az a lényeg, hogy rend van. „Nem bántam meg..." — Nem szeretnék túl sokat beszélni s kezdetekről — mondja Láng Margit mate­matika—műszaki szakos ta­nárnő, aki néhány hónapja a szálló főállású vezetője. — Két fegyelmivel vettem át a szállót, s azt is tudtam, hogy lesznek fejfájós napjaim. El­vállaltam. Végül is pedagó­giai tapasztalataimra itt is szükség van. Mert vannak konfliktusaink. Napi olvasmá­nyom Makarenko műve a Gorkij-telep lakóiról. Mert vannak itt a tanulók között sérült személyiségek, akik nehezen alkalmazkodnak. Esetenként a családlátogatá­sok is megerősítenék: jó né­hány fiatal lánynak szüksége van barátnőre, bizalmasra, tanácsadóra. Hogy meddig vállaltam? Még nem tudok erre választ adni. Annyi biz­tos: nem bántam meg. A vál­lalat vezetősége a 'maximális támogatást nyújtja, nem tu­dunk olyat kérni, amit ne teljesítenének. Cserébe csak rendet, fegyelmet várnak. Jelenleg negyvenöt kötő­hurkoló konfekciós szakmun­kástanuló lakik a szállón, va­lamint negyvenkét dolgozó nő. Már a belépés pillanatá­ban meglátszik, hogy nők a lakók. Mindenütt kézimun­kák serege, saját készítésű, jó ízlésre valló hímzések. A szobák otthonosak, rendezet­tek, ragyognak a tisztaságtól a közös helyiségek: a vasaló- szoba, a varroda, a tévés-tár­salgó, a mosdó, az élelmiszer- tároló szekrények. A diákok 45, a dolgozók 85 forintot fi­zetnék havonta. Először látott zuhanyzót Szűcs Erzsébet, másodéves tanuló meséli: — Tanyán la­kunk, a Nyírkáta melletti Jé- key-tanyán. Nem is tudom, hogy járnék be, ha nem volna ez a szálló. Mi hárman va­gyunk egy szobában, velem lakik a legjobb barátnőm, Gyöngyi. Volt itt olyan lány, aki életében először most lá­tott zuhanyozót. Nem tudta kinyitni a vízcsapot, melyik a hideg, melyik a meleg. Ne­kem nagyon tetszik minden, én itt nagyon jól érzem ma­gam. (Felirat a faliújságon: Aki az élelmiszeres szekrények­ben a más ennivalóját meg­dézsmálja, sürgősen szokjon le erről! Gondoljon saját ma­gára: mi lenne, ha az ő va­csorája tűnne el!) Nevezzük A-nak. Árnyé­kosra festett szem, hosszú köröm, ápolt, jól öltözött. — Egyelőre nincs kime­nőm. Elvették. Hogy miért? Mert volt egy alkalom, ami­kor nem jöttem vissza kapu­zárásra. Másnap reggelig ma­radtam ki. Nem, nem otthon voltam... A többi az ő titka. Addig tart a szobafogság, míg újra nem bizonyít magatartásá­val, tanulmányi eredményé­vel. Á házirend Részlet a szálló házirend­jéből: lakószobában mosni, szárítani, vasalni nem szabad. Dohányozni csak az arra ki­jelölt helyen szabad a dol­gozóknak. A szobában ételt tárolni tilos. Étkezni csak az étkezőhelyiségben szabad. Kulcsot elvinni nem szabad. Látogatókat a földszinti tár­salgóhelyiségben lehet fogad­ni. Látogatási idő 8—18 óráig lehet. A leányszállón a kapu­zárás 22 árakor történik. (Őt pedig nevezzük B-nek: — Megszokni soha nem fo­gom. Mert nem lehet meg­szokni. Tisztára egy zárda. Csak el lehet viselni.) Mi a perspektíva? És most kopogjunk be egy szobába, ahol dolgozó nők laknak. Urából jött Tihorán Teréz és Dálnoki Mária, Szat­mári Mária pedig Csengerúj- faluból. A szobán meglátszik a három igényes nő otthont teremtő szándéka, láthatóan jól érzik itt magukat, kivált, ha összehasonlítják megelőző több esztendős albérleti kor­szakukkal. Ezt a sajátjuknak érzik. Műszak előtt vagy után sok az idő. Olvasásra, kéziimunkázásra, tanulásra használják. Dálnoki Marika munka mellett szerzett szak- munkás-bizonyítványt, Szat­mári Marika a szakmunkások középiskoláját végzi. A pol­con Lenin élete. Dálnoki Ma­rika mondja, hogy nem csak dekoráció, ő például már kétszer olvasta. A többi könyvet is közösen forgatják, legutóbb az Antigonét, az egyik tananyagot. Hogy med­dig .tart ez így? Mi a pers­pektíva? Ha nem mennek el a gyáriból — és miért is menné­nek —, akkor majd egyszer a férjhez menés. Itt a szállón még egy kis pénzt is felre le­het tenni. (Nevezzük C-nek: — Fia­talok vagyunk, mégis csak szeretnénk szórakozni. Ha egyik-másik fiú meghallja, hogy a szállón lakunk, mind­járt azt gondolja, hogy győ­zelem csata nélkül. Az ilyen­től a legjobb gyorsan megsza­badulni.) Pénteken diszkó Rendszeresen bejárnak Deb­recenbe színházlátogatásra, ami nagy élmény volt vala­hányszor. Sokan először vol­tak színháziban. Bábszakkör működik a szállón, gyakoriak a TIT-szaibadegyetemi elő­adások, a vállalati énekkar­nak 28 szóllólakó a tagja. Tartottak előadást orvosi té­makörben, az ifjúsági bűnö­zésről, minden pénteken a diszkóban táncolhatnak, aho­vá fiatalemberek is bejöhet­nek, sportolási lehetőségük adott, moziba, egyéb progra­mokra kijárhatnak: Voltak kirándulni Ausztriában, né- hányan részt vettek a tiva- dairi olvasótáborban, a könyv­tár, a művelődési ház prog­ramjai elérhetőek. Kialakul­tak a kis baráti közösségek. A leányszálló otthon lett. Baraksó Erzsébet Paplantakaró a betonnak Húsz munkahelyet téliesít az ÉPSZER Elkészült a téliesítési terv a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalatnál. A vállalat cél­ja az idén is, hogy lehető­leg senkit ne kelljen' fagy- szabadságra küldeni. En­nek érdekében húsz mun­kaihelyet téliesítenek. Töb­bek között megteremtik a téli munka feltételeit a nyíregyházi Kossuth Gim­názium főépületének belső felúj ításánáL Téliesítik a színház, az IKSZV szociá­lis épületének belső mun­káit, folytatják a VAGÉP kettes csarnokának belső szerelését. Mátészalkán egy 56 lakásos épületet té- liesátenek, s ha az idő en­gedd, még további egy 13 és egy 84 lakásos épületnél a szerkezeti rész öntését is folytatják. Mindenképpen szeretnék tető alá hozni a napokban megkezdett 16 tantermes iskolát. A terv végrehajtására a felkészülés már megkez­dődött. Tizennégy nagy- és tíz kisebb kapacitású hő­légfúvó, három gőzfejlesz­tő berendezés van készen­létben. A rendelkezésre álló hetven mázsa fóliával tölbb, mint húszezer négy­zetméter felületet tudnak védeni. Elegendő tüzelő­anyag, 250 mázsa kötés­gyorsító anyag van raktá­ron. Az idén új technikát is alkalmaznak a hideg el­len: a thenizolt. Ez egy három centiméter vastag, hajlékony, paplanszerű szigetelőanyag, amelyből kétezer négyzetmétert vá­sároltak. Az igényeknek megfele­lően látják el a dolgozó­kat. A terv külön is fog­lalkozik a téli munkavéde­lemmel, a szociális ellá­tással kapcsolatos teen­dőkkel. Kijelölték a mele­gedőhelyiségeket, gondos­kodtak az öltözők, fürdők, ebédlők fűtéséről, meg­szervezték a teáztatást. HARMINC ÍVE TÖRTÉNT A nép küldöttei E mlékezetes nap a szo­cialista államépítés tör­ténetében 1950. októ­ber 22.: ekkor választó uuk meg első ízben hazánkban a helyi és területi tanácsokat. Gyökeresen új közigazgatási szervezetek jöttek létre az or­szág minden településén, s történelmünkben első alka­lommal választottak a falvak, a városok lakói visszahívha­tó, a népnek felelős küldöt­tekből álló tanácsokat, ame­lyek az államigazgatás, az ál­lamhatalom egységes rend­szerének alapjai lettek. Ünnep volt ma 30 éve Sza- bolcs-Szatmárban is a ta­nácsválasztás: a 331 344 sza­vazásra jogosult felnőttből 322 261-en járultak az urnák elé, s 97,4 százalékuk a Ha­zafias Népfront jelöltjeire szavazott. Néhány nap múl­va a megyei tanácson kívül tizenegy járási tanács, egy városi tanács és 223 községi tanács tarthatta meg alakuló ülését. Az elmúlt 30 év jelentős változásokat hozott tanácsa­ink életében. Az élet, a gaz­dasági fejlődés sürgette pél­dául, hogy az állampolgárok­nak még közvetlenebb bele­szólási lehetőségük legyen a közügyek intézésébe, lakóhe­lyük alakításába. Az első le­hetőséget az 1950-es tanács- törvényt módosító törvény- erejű szabályozás hozta 1954- ben, amely többek között elő­írta, hogy a tanács tagjait ezentúl választókerületenként kell megválasztani, korábban ugyanis a lakosság küldötteit csoportosan, lajstromokkal hagyták jóvá, s mivel a vá­lasztók az összes tanácstag­gal voltak kapcsolatban, nem alakulhatott ki a közvetlen érdekképviselet. Az 1971-es tanácstörvény megalkotása után Szabolcs- Szatmár tanácshálózatában is lényeges változás követke­zett be: hivatalokká szervez­ték a járási tanácsokat, egy­más után alakultak a közös, a nagyközségi, az utóbbi években a városkörnyéki ta­nácsok, s ezzel nemcsak a népképviseleti szerep, hanem az önkormányzati jelleg is erősödött. Az államigazgatási munka egyszerűsítésének és korszerűsítésének eredmé­nye, hogy a 30 évvel ezelőtti 224 tanács helyett ma 116 ta­nács intézi szakképzett ap­parátussal helyben a lakos­ság ügyeit. Ahogy múltak az évek, s ahogy növekedtek a tanácsok­kal szemben támasztott köve­telmények, úgy változott a ta­nácsi apparátusban dolgozók szakmai és politikai képzett­sége. Tíz éve 229 tanácsi dol­gozónak volt egyetemi, főis­kolai végzettsége, ma 613-nak van, s köztük épp úgy meg­található a jogi végzettségű, mint a pedagógus, a közgaz­dász, a pénzügyi szakember, vagy az agrármérnök, s rend­szeressé vált a szakmai to­vábbképzés is. A magasabb képzettség, a jelentős hatáskörrendezés a tanácsi munka színvonalának emelkedésével párosult. A községi, nagyközségi taná­■ csők egyre eredményesebben ■ birkóznak meg a nemrég ka­■ pott hatósági jogkörrel: bi­zonyítja ezt, hogy a közsé­gekben hozott határozatoknak csak mindössze 0,6 százalé­kát fellebbezik meg. Pedig egy év alatt mintegy 530 ezer ügyirattal kell foglalkozniuk, s ha a tájékoztatást, az infor­mációt kérőket is figyelembe vesszük, évente 1,2—1,3 mil­lió ember fordul meg a taná­csokon. Nem választható el taná­csaink munkája attól a dina­mikus fejlődéstől, amelyet Szabolcs-Szatmár megye az utóbbi 30 esztendőben elért, hiszen a tanácsok szervező, koordináló tevékenységének kiemelkedő szerepe van a la­kosság életmódjának, életkö­rülményeinek javításában, a lakosság igényeinek kielégí­tésében. Ha csak azt említ­jük, hogy 30 év alatt több mint 65 ezer lakás épült, vagy hogy a megye 226 települése közül az év végére 85 telepü­lésnek — a lakosság 52 szá­zalékának — lesz egészséges ivóvize, máris jól érzékelhető a fejlődés. Pedig ez csak egy része a tanácsok tevékenységének. Mert mint területük gazdái, jelentős szerepet vállaltak az iparfejlesztésben, a foglalkoz­tatottság megoldásában, a kommunális szolgáltatások biztosításában, a kereskedel­mi ellátás javításában, de egyre eredményesebb össze­hangoló munkájuk az ipari, mezőgazdasági üzemekkel, in­tézményekkel a település fej­lődéséért, a lakosság ellátásá­nak és életkörülményeinek javításáért, a gyermekintéz­mények közös erőforrásból való koncentrált létrehozásá­ért. Ennek eredménye, hogy ma 18 ezer óvodai hellyel, kö­zel 1000 általános és 228 kö­zépiskolai tanteremmel ren­delkezünk, közel 4000 a kór­házi ágyak száma, s a 30 év­vel ezelőtti 276 helyett 838 orvos dolgozik megyénkben. Most, amikor a tanácsok megalakulásának 30. évfor­dulójára emlékezünk, szólni kell a tanácsok tagjainak, a nép küldötteinek munkájá­ról, akik önzetlenül vállalták megtisztelő, de sokszor nehéz és sok szabad időt követelő megbízatásukat, hogy képvi­seljék választóik érdekeit 'és tolmácsolják javaslataikat. Megbecsülésüket, munkájuk elismerését jelenti, hogy ma is 300 olyan tanácstag dolgo­zik, akit először^ 30_éve, s az­óta újra meg újra megválasz­tanak. A z évforduló jó alkalom a számvetésre, de nem ünneprontás ilyenkor megemlíteni a feladatokat sem. Mert az élet nem áll meg, s az egyre növekvő fel­adatokat csak a népképvise­leti szerep, az önkormányzati jelleg erősítésével, a hatás­körükbe tartozó szervek irá­nyítási színvonalának javítá­sával, az állampolgárok ügyeinek gyorsabb és egysze­rűbb intézésével lehet köz- megelégedésre végezni. R T

Next

/
Oldalképek
Tartalom