Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 22. Kereslet; kínálat Kapcsolat őstermelőkkel A szó szoros értelmében csoportmunka, amit a város ellátásáért felelős szakembe­rek végeznek. Havonta tájé­koztatják egymást az érde­keltek, melyek az ellátás köz­vetlen feladatai. A munka oroszlánrésze az ÁFÉSZ-nek jut. A várossá válás óta az élel­miszer-, elsősorban a hús- és zöldségkínálat javult. Ám, hogy mindez korántsem töké­letes azt Bancsi András, az ÁFÉSZ áruforgalmi főosz­tályvezetője is tudja. Sok az ABC áruházban a hiánycikk. A konyhai munkát könnyítő konzerveket, mireliteket gyakran hiába keresi a házi­asszony. A nem keretes áru­hoz tartozó húskészítmények­ből — ilyen például a hur­ka — sem mindig érkezik elegendő. A heti kétszeri hússzállítás helyett tervezett három feltehetően enyhít eze­ken a gondokon, hasonlóan a mátészalkai ÁFÉSZ-szel kö­tött egyezmény, mely szerint ők is küldenek húst Namény- ba. Akad javítanivaló a város külső kerületeinek ellátásá­ban is. Ehhez a főosztályve­zető szerint üzleteik hűtőte­rét kell növelni, s akkor előre csomagolt húsáru tárolásával segíthetnek a vitkaiak, ugor- nyaiak gondjain. Követésre méltó az az igye­kezet, amivel a zöldségkíná­latot igyekszik bővíteni az ÁFÉSZ. Elsősorban Békés megyei őstermelőkkel alakí­tottak ki tartós kapcsolatot. Sarkadról, és Szegedről is szállíttattak primőrt a város­ba, s annak árát saját kocká­zati alapjuk terhére igyekez­nek a ZÖLDÉRT-árakkal összhangban tartani. Ottjár- tunkkor már a következő év primőr áruinak megrendelé­sén dolgoztak. Ez az előrelá­tás minden bizonnyal gazdag tavaszi zöldáruválasztékkal fog kamatozódni. Az iparcikkellátást szakbol­tok végzik — megszűntek a patkószegtől repülőgépig min­dent árusító vegyesboltok. Ol­csó, hagyományos tüzelő­anyaggal fűthető tűzhelyeket, mezőgazdasági kisgépalkat­részeket gyakran hiába keres a vásárló. Egyenetlen a nö- vényvédőszer-ellátás, kevés a választék ruházati cikkekből. Pedig az ÁFÉSZ anyagbeszer­zői nem restek az ország má­sik végébe sem elmenni egy- egy keresett áruért. Legutóbb Sopronból hoztak irigylésre méltóan gazdag szőnyegvá­lasztékot. Sikeres újításnak bizonyult a mezőgazdasági kisgépköl­csönzés bevezetése is. Sokan veszik igénybe az első hallásra talán meghök­kentő edénykölcsönző szolgál­tatásukat is. A siker érthető, ha tudjuk, hogy a násznép által összetört edényeknek es­küvő után csak az önköltségi árát kell megtéríteni. Az ÁFÉSZ-vendéglátóhe- lyek forgalmát érzékenyen érintették a Tisza-parti ár­hullámok. Csupán a folyópar­ti vendéglátóhelyek több, mint egymillió forintos forga­lomkieséssel küszködtek. A negyedmilliós bevétel jórésze is, a háromszori le- és fel­költözéssel szó szerint elú­szott. Éttermeikben az év hátralévő részében a vendég- forgalmat elsősorban tájjel­legű ételek propagálásával szeretnék fokozni. A további árvízi károkat megelőzendő, a töltésen kívül az út mellett egy élelmiszerboltot és egy presszót szeretnének építeni, amely télen is üzemelhetne. Csendes Csaba ÉRTELMISÉGIEK Á VÁROSBAN „Pályám ideköt...“ — Békésből származom, azonban a feleségem pedagó- guskölcsönével itt építettünk házat, most már helybelinek vallom magam — állítja So­vány Pál, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet ágazat­vezetője. — A kórházban kezdtem, a szakvizsgáimat itt szereztem meg, eddigi pályafutásom ideköt — vallja dr. Mezősi Zsombor belgyógyász főor­Ki marad meg? — A munkában való előre­jutás lehetősége és a lakás köt meg egy fiatal műszakit. Ahogy küszködtünk a for­gácslapgyárral, ahol megol­dottuk a feladatokat, s jöttek az újak, az mind olyan él­ményt adott, amit másutt ta­lán nem lehet megszerezni — mondja Kelemen Miklós, a forgácslapgyár igazgatója. — A pedagógusok közül is az marad jobban, aki letele­pedik, részt vesz a város köz­életében — állítja Szabó László gimnáziumi igazgató. A városban élő és dolgozó értelmiségiek helyéről és sze­repéről beszélgettünk. A Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága adott otthont ennek a kis találkozónak. — Nem egyforma megter­helésnek vannak kitéve még az azonos foglalkozáson belül dolgozók sem — összegzi a tapasztalatokat Illés György, a népfront városi titkára. A lakosság számát tekintve viszonylag kevés értelmiségi dolgozik a városban. Ez pe­dig azt jelenti, hogy jóval na­gyobb terhelés hárul rájuk. Az iskolában a helyettesíté­sek okoznak gondot, az egész­A háború lángjai még ma­gasan lobogtak 1944 őszén. Szinte minden talpalatnyi föld felszabadítása véres ál­dozatot követelt a szovjet csa­patoktól. A 4. Ultrán Front Petrov parancsnoksága alatt a Tisza jobb partján haladt előre. Az elkeseredett utóvédhar­cok jelentős emberi és anyagi áldozatokkal jártak. Vásáros- namény a menekülők útvona­lába esett. Szinte lángolt a föld utánuk. Az összes hidat felrobbantották a környéken. A vasúti sínek az ég felé me­redtek. A 2. Ukrán Front és az 1. román hadsereg jobb szárnya közeledett Namény felé Nagydobos irányából. Ok­tóber 28. volt, amikor két felderítő szovjet katona elő­ször megpillantotta Vásáros- naiményt a Kraszna felől. A református templom tornyá­ban 11 SS-katona gépfegy­verrel várta az áldozatait Az egykori szovjet harcos, Sere­met emlékezetében ez áll: Hadnagy elvtárs, néme­tek! El a folyótól! — kiáltja. Megsarkantyúztuk a lova­kat, s vágtatni kezdtünk. Megszólalt a géppuska, utána egy másik. Kereszttűz alá vettek bennünket. Én vágtat­tam elöl, Jablokov tőlem bal­ra, valamivel hátrább. De mi­ért maradt le? Hisz az ő lova sokkal gyorsabb az enyémnél. Később jöttem rá: engem fe­dezett ... Hátranézek — ott vágtat mögöttem. Sikerülne megme­nekülnünk? Hátranézek má­sodszor — Jablokov lefordul a nyeregből. Lezuhan és nem mozdul. MegöLték! Tehetetlen dühömben majdnem sírva fa­kadtam. A golyók meg csak úgy fütyülnek körülöttem. Emlékezés a felszabadulásra Vasárnap este volt... ségügyben sem lehet azt mondani, hogy a betegek vár­janak, de a gyárakban, a ter­melőszövetkezetben se nézik azt, mikor ér véget a mun­kaidő. — A munka melletti to­vábbképzés szükséges ahhoz, hogy lépést tartsunk a fejlő­déssel — említi Sovány Pál. — A rendszeres továbbkép­zés, a szakdolgozók munkájá­nak segítése nagyon fontos a kórházban — folytatta dr. Mezősi Zsombor. Vagyis a szabad idő egy részét a rendszeres önműve­lés kell, hogy kitöltse. Hogy ez mégsem jelent befelé for­dulást, arra Szabó László hoz példát: Máshonnan jött... — A kapcsolat akkor élő közöttünk, ha a munka ösz- szehoz. A forgácslapgyári műszakiakat akkor ismertük meg jobban, amikor kihelyezett technikumi osztály indult, közösen tanítottunk. Az or­vosokat egészségügyi előadá­sokra hívjuk. A termelőszö­vetkezettel az őszi mezőgaz­dasági munkák idején van közvetlen kapcsolatunk. Per­sze mindezt segítette a vá­rosban működő értelmiségi klub is. Aztán kiderül, hogy a mű­velődési ház rendezvényeinek törzsgárdáját — szinte ter­mészetszerűleg — ugyancsak az értelmiségi területen dol­gozók adják. Kinek-kinek íz­lése, igénye, lehetősége adja, hogy mit választ a széles kí­nálatból. Ez is hozzájárul ah­hoz, hogy a máshonnan jött otthon érezze magát. — Azért igen sokat számít, hogy milyen a lakáshelyzet — állítják szinte egyöntetűen. A megoldásnál viszont el­térőek a vélemények. Sovány Pál amellett kardoskodik, hogy az marad meg igazán, aki a saját erejéből is áldo­zott a letelepedésre. Mások viszont azt a hátrányt emlí­tik, míg egy fiatal értelmisé­gi az indulás nehézségei után eljut arra az anyagi szintre, hogy házat építsen. ]obb hangulatot teremt — Nyom bennünket az is, hogy az átlagos keresetek az országnak ezen a vidékén ala­csonyabbak, mint másutt — magyarázza Illés György. — Ugyanakkor á munka inkább több, mint kevesebb. De éppen a több munka hozza a nagyobb lehetősége­ket is. Az a fiatal, aki ideke­rül, hasznosíthatja a meg­szerzett tudást, olyan felada­tokat kap igen hamar, amire másutt éveket várni kell. A jó értelemben vett szakmai ambíciót élheti ki mindenki. — Ha többen lennénk, ta­lán még több okos dolgot tudnánk kitalálni — mondja Kelemen Miklós. — Mert ha jobban megoszlik a feladat, akkor nagyobbak a lehetősé­gek. A kisváros előnyeit Szabó László foglalja össze: — Jobban ismerjük egy­mást, tudunk egymás dolgai­ról, s ez jobb hangulatot te­remt. S meg lehet nézni, hogy a közéletben milyen szép számmal kiveszik a részüket. Azt hiszem, az értelmiségiek­től ezt el is várják. S aki pro­dukál, az mind szakmailag, mind a megbecsülést illetően érvényesül. _______Röviden AZ ANYAGOT a tanács adta, míg a járdák elkészíté­se a lakosokra várt. Az idén két és fél kilométer hosszú járda épül meg a városban társadalmi munkában. Jól állnak a gergelyi városré­szen a munkával, a legtöbb helyen már elkészült a járda, de a hidegebb idő beállta előtt mindenütt befejezik az építést. ★ Novemberben megkezdik a Veres Péter utcában a szennyvízcsatorna építését. A kivitelező a Beregi Víz­gazdálkodási Társulat. ÉRDEKES- ADATOKAT közöl a Medicus Universalis orvosi folyóiratban dr. Ba- ráth Ida a körzetében vég­zett felmérésről. Eszerint az ott élő 2450 lakosnak csak huszadrésze elégedetlen élet- körülményeivel. A lakások több mint harmada csak szoba-konyhás, míg a kétszo­bás, fürdőszobás lakások szá­ma eléri a 35 százalékot. Az orvosnő elemzi a születések alakulását, a halálozások okait, a körzet általános köz­egészségügyi helyzetét. Mind­ez alapot ad az összehasonlí tó elemzésre, a gyógyító munka mellett a megelőzés­re. Szilárd burkolat, motoros lükasia Milliós tételt jelent a vá­ros költségvetésében a köz- tisztasági és parkfenntartási feladatok ellátása. A város­ban 14 kilométer hosszon építették ki szilárd burkolat­tal az utcákat, amiből a köz­ponti részre 9 kilométer jut. A gondozott parkok felülete 47 ezer négyzetméter. Az utak, parkok rendben tartá­sa a tanács építőipari költ­ségvetési üzemének a felada­ta. Tavaly vásároltak két használt szemétgyűjtő kocsit, később pedig egy motoros fűkaszát. Ezzel a „géppark­kal” csak nagy erőfeszítések mellett lehet megoldani a rendszeres szemétszállítást, a parkok rendben tartását. Ezért hangsúlyozzák, hogy a környezet védelme, a város tisztán tartása minden itt élőnek a feladata. Művelődés a láda­gyárban Rendszeres látogatója az üzemi könyvtárnak a láda­gyár 151 szocialista brigád­tagja. Az 1200 kötetes szak- szervezeti letéti könyvtár anyagát három havonta cse­rélik, hogy minél több olvas­nivalóhoz jussanak a dolgo­zók. A szakszervezet az év el­ső felében 30 színházbérletet vásárolt, a jegyekkel a leg­jobb dolgozókat jutalmazták. A szabadidő hasznos eltölté­sét jelzi a kézimunkaszak­kör, ahonnan három darab­bal részt vettek a debreceni területi kiállításon is. A kö­zelmúltban Tenkács Tibor festőművész képeiből ren­deztek kiállítást az üzem kultúrtermében. Az oldalt összeállította: Lányi Botond Képek: Jávor László A város új arca. Társasházak a kertek helyén. aSv&sarqsnamenyban A Beregi Múzeum öntöttvas­gyűjteményének egyik szép darabja a Hermes istent áb­rázoló szobor. Hirtelen mintha tüzes vas ér­te volna a bal lábamat. Meg­sebesültem! Érzem, hogy a csont, az ép. De nem sokáig biztatgathattam magam ez­zel, eltalálták a másik lábam is. S abba n a minutában el vá­gódik a lovam. Én átrepülök a fején. Szerencsésen estem. Fekszem. A géppuskák el­hallgattak. Felemelem egy kicsit a főjem, hát látom: a lovamban már nincs élet, a Jábloko-vé meg ott jár körbe rajta. Följebb emelkedem. A fritzek újra lőni kezdtek, er­re én megint elnyúltam. Azok csak lőnek. A lovat vették célba.” Jablokov hadnagy fejlövést kapott, és csak másnaip talál­ták meg a holttestét. Október 29-én a szovjet tüzérek a templomtoronyból kifüstölték az SS-fcattonáikat. Vasárnap este volt. A szovjet csapatok bevonuló képviselőit Muszka Sándor, a polgárőrség akkori parancsnoka és küldöttsége fogadta. Muszka tudott oro­szul. A szovjet parancsnokság ké­résére nyam/ban közigazgatási intéző bizottság alakult, amelynek első tagjai között ott volt Muszka Sándor és Aranyos István is. Megnyílta kapu az új élet előtt. A sza­badság első napján, hétfcm ünnepelni kellett volna, ere gyászszertartásra került sor. A temetéssel járó feladatokat Muszka Sándor végezte el. Koncz Ferenc 63 éves vásá­rosnaményi lakos az egykori koporsót készítő asztalos fia, így emlékezik vissza: — 1944 áprilisában szerel­tem le, itthon voltam. Muszka Sándor jött hozzánk néhány szovjet katonával. Ö tolmá­csolt, mondta, hogy mit akar. Egy lovas állt a kapunkban. A koporsót ingyen adtam oda. Az akkor még fiatal, 24 éves hadnagyot temették a harcos­társai és Vásárosnamény ösz- szegyülekezett lakói a főtéren. Tévedésiből, vagy ki tudja, miért, kapitányi rendfokoza­tot írt valaki a koporsóra, de javításra már nem volt idő. Rövid búcsúszó és háromszo­ros díszsontűz hangzott el. Enyhe, ragyogó napsütéses idő volt. A háború még sür­gette a katonákat és tovább mentek Ilk felé, alighogy le­törölték a fájdalom könnyeit. Amit Naményban a főtéren hagytak, az egy friss sírhant volt, a kegyelet virágaival, rajta csillaggal díszített fej- fa, a fejfán kis táblácska, ilyen felirattal: „Georgij Alekszandrovics Jablokov hadnagy 1920. I. 20.—1944. X. 30.” A régi harcostárs, Lavre- nyuk 1970-ben, 25 évvel a há­ború után koszorúzta meg új­ra volt parancsnoka sírját, akinek Vásárosnaményban utca viseli nevét. Dr. Koplányi Mihály városi-járási vezető ügyész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom