Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-18 / 245. szám

1980. október 18. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A közösség V w ■ órai gTByírbogáton sorolta I i V el a termelőszövet- ftUi kezet versenyfele­lőse, mi mindent tettek a szocialista brigádok a köz­ségfejlesztésért, a gazdál­kodás javításáért. Épült egy nyolctantermes isko­la, kerítést, parkot készí­tettek, takarítottak. Vé­geztek társadalmi munkát más intézményekben is, de szerveztek vasárnapi műszakot azért, hogy a keresett bért különböző célokra felajánlják. Csak abban az egy termelőszö­vetkezetben közel kilenc­ezer óra társadalmi mun­ka szolgált a nagyközség javára. A szocialista brigádmoz­galom nem azért hasznos és rangos, mert egyfajta jótékonyság hordozója. A hármas jelszóban a köve­telmények másfajta mér­céit állították a brigádok elé, de ez nem mond el­lent annak, hogy a szocia­lista emberré válás egyik legszebb kifejezője a tár­sadalmi munka lett. A megyében a 127 termelő- szövetkezetben ma 1098 brigád tizenkilencezer tagja dolgozik a szocialis­ta cím valamelyik fokoza­táért. Értékes szám, hogy az elmúlt évben 217 mil­lió forint értékben végez­tek társadalmi munkát. Idén a XII. kongresszus tiszteletére, a Sziklai bri­gád felhívása alapján szinte megduplázódott a társadalmi munkavállalás; a teljesítés is. A már em­lített nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben például eredetileg minden brigádtag 10—15 óra tel­jesítését vállalta. Menet közben ezt alaposan túl­teljesítették. De nem is ez a meglepő, hanem az ön­zetlen természetesség, a szerénység, ahogyan a bri­gádok a társadalmi mun­káról vélekednek. A szocialista brigádta­gok vallják: a társadalmi munka nem terhes köte­lesség, sőt jó dolognak tartják, mert felszabadul­tan, vidáman, nem ritkán a családtagokat is bevon­va a megszokottól eltérő módon töltik a hét végét. Aztán ők is élvezik az így végzett munka hasznát, előnyét. Történetesen azt, hogy sár helyett betonjár­dán járnak, avagy a terek és utcák virágosak, bok­rok, fák díszlenek min­denütt. □ mai falusi összkép nemcsak azért szép és gazdag, mert új házak, rangos kerítések utalnak a jobb létre. A gazdaságba — ha lehet így nevezni — beletartoz­nak a vízművek, az új is­kolák, óvodák, bölcsődék a művelődési házak és még sok minden. Együtt és külön-külön is millió társadalmi munkaórát tar­talmaznak. A közösség órái ezek. Természetesen az említett épületek akkor is felépülnek, ha nincs társadalmi munka. Csak később, esetleg szerényebb kivitelben épülnek, ez vi­szont nem mindegy. Amit adunk, önmagunk­nak adjuk és ezzel vala­mennyien gazdagszunk. Seres Ernő # Színjátszó gyermekek országos találkozója Gyön­gyösön. Pénteken Gyöngyö­sön megkezdődött a színját­szó gyermekek országos ta­lálkozója. Gyermekegyüttesek a színjátszás, népi játékok, továbbá a tárgyformáló mű­vészet területén mutatják be felkészültségüket a szakmai zsűrinek. A program kereté­ben az együttesek vezetői szakmai tanácskozásokon be­szélik meg tapasztalataikat, cserélik ki módszereiket MÁR NEM ELDORÁDÓ... Munkaerő-diagnózis Szatmárból Nem is olyan rég, a szabad munkaerő eldorádójaként emlegették még Mátészalkát és környékét. Ha egy pesti gyár munkaerőgondokkal küzdött, nem volt másra szükség, csak egy ügyes szervezőre. Az lejött a környékre, beszélt néhány tanácselnökkel, s pár hét elteltével csapatostól men­tek utána a fiatal fiúk, lányok. Mazug Ernő Lipők Barnabás Nagy János Á beruházásokról Szerencsére az eltelt né­hány évben egy sereg új üzem, gyár alakult Mátészal­kán, Csengerben, ahol ezrek találtak munkát. A jelentke­zők közül még válogatni is lehetett, ám ez a korszak már lezárult. A körzet né­hány üzemének egy teljesen új problémával kell szembe­néznie, nevezetesen a mun­kaerőgonddal. Pedig a város­ban, s a vonzáskörzetében található 29 községben van még tartalék munkáskéz, s. nem is kevés, csaknem ezer. Szakemberek kellenek Igen ám, de a környékre letelepült gyáraknak ma már elsősorban szakképzett em­berekre van szüksége, akik­nek száma sajnos kevés — állapították meg nemrég an­nak a tanácskozásnak a részt­vevői, ahol a napirenden Má­tészalka és vonzáskörzetének munkaerőhelyzete szerepelt. Tovább bonyolítja a helyze­tet, hogy akik még munkát is vállalnának, ma már nem szívesen vállalják a bejárás nehézségeit, inkább szeretné­nek helyben, lakóhelyükön dolgozni. A felmérések alapján a környék központjának, Má­tészalkának gyáraiban, intéz­ményeiben, üzleteiben mint­egy 15 ezren dolgoznak, s en­nek több mint egyharmada a környező községekből jár be a városba nap, mint nap. A vonzáskörzetben egyébként a községek között további ötezren ingáznak. A Máté­szalkára bejáróknak csaknem fele, 46,4 százaléka az ipar­ban, míg 15, illetve 12,5 szá­zaléka az építőiparban és a közlekedésben dolgozik. Autószerelő­túltengés Ha már a számoknál tar­tunk, érdemes néhány szót ejteni a szakképzettség ala­kulásáról is. A városban 42, míg a vonzáskörzetében csak 25 százaléka szakmunkás a foglalkoztatottaknak, ami igen alacsony. A dolgozók nagy része a városban, és a környékén is betanított mun­kás, ami azt is mutatja, hogy hagy még kívánni valót a felnőtt szakmunkásképzés. Ezt igazolja az a szám is, mely szerint jelenleg a fel­nőtt szakmunkásképzésben mindössze 145-en vesznek részt. Igaz, a szakmunkások ará­nya évről évre javul, hiszen a város ipari szakközépisko­láiban és iparitanuló-intéze- tében évente mintegy félezer fiatal végez, akiknek jelentős hányada a környéken vállal munkát. A közeljövőben azon­ban számítani kell arra, hogy ismét fordul a kocka, s tűnjék bármennyire is hihetetlennek, ezeknek a fiataloknak egy része nem igen talál majd munkát helyben. Hiába be­szélünk ugyanis munkaerő­gondról, ez csak bizonyos szakmákat érint, elsősorban a könnyűiparban és az épí­tőiparban. De például annyi autószerelőre nem biztos, hogy szükség lesz, ahányat jelenleg képeznek. A továbbképzés színvonala Nincsenek hát irigylésre méltó helyzetben azok, akik­nek a munkaerő-gazdálkodás a feladata. A fent említett tanácskozás résztvevői — amit egyébként a Magyar Közgazdasági Társaság helyi csoportja rendezett — sem állapíthattak meg egyértel­mű direktívákat. Néhány tennivalót azonban, amit az elkövetkezendő időszak fel­adataként jelöltek meg, ér­demes itt is megemlíteni. Nö­velni kell a szakmai művelt­séget, a továbbképzések szín­vonalát, a munkaerő-gazdál­kodás hatékonyságát, a telje­sítménybérben dolgozók szá­mát. Ezek már-már halasztha­tatlan feladatok. Szerencsére az érintett gyárak, üzemek vezetőinek többsége tisztá­ban van ezzel. B. G. „A beruházások fokozot­tabban szolgálják a meglé­vő termelőeszközök, tech­nológiák korszerűsítését, versenyképességét, az élő és holtmunka gazdaságo­sabb hasznosítását.” (A me­gyei pártértekezlet határo­zatából.) MAZUG ERNŐ, a „Fém­munkás” Vállalat balkányi gyáregységének üzemveze­tője: — Több mint negyedmil- liárd forintba került a „fémmunkás” telepének ki­alakítása. Felépült többek között egy nyolcezer négy­zetméteres üzemcsarnok, egy irodaház, szociális és kommunális létesítmények, tíz szolgálati lakás, de pél­dául mi álltuk a községben nemrég átadott 50 szemé­lyes óvoda építési költsé­geinek is a felét. — Hogy miért éppen mi vállalkoztunk e jelentős be­ruházás megvalósítására? Több oka van. A könnyű- szerkezetre vonatkozó kor­mányprogram alapján vál­lalkozott a munkára a vál­lalat, s mivel a balkányi te­lep rendelkezett a megfele­lő területtel, munkaerővel, . itt kezdtek a terv megvaló­sításához. Az új üzemcsar­nok felépítése előtt százegy- néhányan dolgoztunk itt, ma már csaknem négyszá­zan. — Az idén júniusban in­dult a termelés, s év végé­re mintegy 18—20 ezer négyzetméter nyílászárót kell gyártanunk. Természe­tesen ez csak a kezdet. A teljes felfutás éve 1982, amikor már ötszázan le­szünk, s 240 ezer négyzet­méter ablak előállítása lesz a cél. — * LIPŐK BARNABÄS fő­diszpécser: — A műszaki feltételek ennek a célnak a megvaló­sítására már most adottak. A legkorszerűbb svájci, olasz, belga, NSZK-beli gé­pekkel rendelkezünk, de szép számmal található itt a szomszédos országokban készült kiváló berendezé­sek is. — Az objektív feltételek tehát adottak, ám a mun­kaidő jobb kihasználásában, a szervezés hatékonyságá­nak növelésében van még bőven tennivaló. Soha sem gyártottuk még ezt a ter­méket, s bizony kezdetben értek bennünket meglepeté­sek. Szerencsére a törzsgár­da hamar átesett a tűzke­resztségen, s az ő segítsé­gükkel könnyebben elsajá­tították a munkafolyama­tokat az új emberek is. — Igaz, ezek a fémabla­kok drágábbak a fából ké­szülteknél, de élettartamuk, szigetelőképességük is jóval magasabb. NAGY JANOS hegesztő, gépbeállító: — Sajnos a termelést ma még gyakran akadályozza anyaghiány. A zuglói gyár­ból kapjuk az úgynevezett vereteket, ez az összefogla­ló neve a pántoknak, zárak­nak, ám ott is gyakran kés­ve kapják meg az alapanya­got, és ez természetesen ná­lunk, Balkányban csapódik le. — A másik probléma a bejárás. Az üzem dolgozói­nak többsége a környező községekben él, s nem meg­oldott a buszközlekedés. A Volán például nemrég mondta le az egyik geszte- rédi járatot, így onnan az emberek csak nagy nehéz­ségek árán tudják időben elérni Balkányt! — Ma még egy műszak­ban dolgozunk, így a drága importgépeket nem tudjuk kellőképpen kihasználni. Ha azt akarjuk, hogy a kö­vetkező évben teljesítsük a jócskán megemelt tervet, feltétlenül szükség lesz a második műszak bevezeté­sére is. Balogh Géza A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben Csányi Jánosné és Malik Béláné a cipők kérgét ragasztják (Elek Emil felvétele) A NYÍREGYHÁZI MUN­KÁSMOZGALOM kialakulá­sa a századforduló utáni évekhez kapcsolódik. Első­nek az építőmunkások és a nyomdászok mozdultak, 1903- ban megalakították a szak­mai szakszervezetüket. A szakszervezetbe tömörülve si­került kiharcolniuk a 10 órás munkaidőt és némi órabér­emelést. Ez már bizonyítot­ta, hogy csak a szervezett po­litikai tömörüléssel lehet eredményesen felvenni a har­cot a vállalkozókkal, a tőké­sekkel szemben. A pártszer­vezet létrehozásának gondo­latát az egyes országjáró munkások, — mint például Répánszki András és a nagy­váradi Nagy Imre — hozták el Nyíregyházára. A pártszervezet megalaku­lására, a kezdeti korszakra Répánszki András így emlé­kezik: „Akkoriban az igazi munkásságot a szociáldemok­rata párt egyesítette. Ez a párt legális úton 1905-ben alakult meg itt Nyíregyházán. Ennek a pártnak az elnöksé­gét az öcsém, Répánszki Já­nos képviselte, és én pénz­tárnoka voltam. A vezetőség­ben szerepelt egy Hogyan Já­nos nevű ács és Bajdik Ist­ván kőműves, azután Nagy Imre nagyváradi kőműves. Sok kellemetlenségünk volt nekünk, a pártvezetőségnek, mert állandóan a rendőrséget jártuk, hol ezért, hol azért. Ki is zártak bennünket a mun­kából.” Más forrásokból tud­juk, hogy az első vezetőség­nek Schmidt Mihály is tagja, majd hosszú évekig titkára volt. A pártszervezet megalaku­lása pillanatától kezdve szer­vezője, vezetője volt a nyír­egyházi munkásság politikai, gazdasági küzdelmeinek. Te­vékenységét többek között a nyíregyházi kőmíves munká­sok 1906-ban tartott 14 napos béremelési sztrájkja jelzi. Az élénk politikai aktivitás ered­ményeként egyre jobban nö­vekedett a pártszervezet tá­bora. A hatóság nem jó szem­mel nézte a pártszervezet nö­vekvő tömegbefolyását, ezért ahol csak lehetett gátolta munkáját. 1913. május 1-én, amikor a háború ellen, a bé­ke mellett tüntettek, a rend­őrség a felvonulók vörös zászlaját elkobozta, a szerve­zők közül többet letartózta­tott. 1918 novemberétől élénkül meg újra tevékenysége. De­cember 17-én a Korona-szál­ló nagytermében tartott szo­ciáldemokrata gyűlésen mint­egy 1500 fő hallgatta Kazi­mir Károly pártelnök beszé­dét. A szervezet vezetőit ott találjuk a Tanácsköztársaság kikiáltásakor megalakult me­gyei direktóriumban is. A fehérterror egy időre vé­get vetett a nyíregyházi pártszervezet működésének, majd csak 1924-ben szervező­dött újjá. Az ellenforradalmi korszakban, a legalitás elle­nére is nagyon nehéz volt a pártszervezet munkája. Nagy eredményként könyvelhető el, hogy 1928-ban a munká­sok anyagi összefogásával a Bujtos utcában létrehozták a Munkásotthont, amely 1944. március 19-ig a mozgalom politikai, szervezeti és kultu­rális központja volt. Az 1930-as évek elején felélén­kült a szociáldemokrata moz­galom, a pártszervezet igye­kezett vidékre is kiterjeszte­ni a szervező munkát. Ebben nagy szerepe volt Török Já­nos titkárnak. így jöttek lét­re pártszervezetek Rakamaz, Tiszalök, Nyírbakta, Nyírbá­tor községekben. A MÁSODIK VILÁGHÁ­BORÚ ÉVEIBEN nehezebbé vált a munka. A sorozatos katonai behívások, a fokozó­dó terror akadályozta a párt- szervezet tevékenységét, melynek élén ebben az idő­ben Pintér András állt. A párt minden legális és illegá­lis lehetőséget kihasznált, hogy hallassa szavát, ébren tartsa a forradalmi szellemet, szervezze és felkészítse a munkásságot a felszabadulás utáni életre. Munkája nem volt hatástalan. Amikor Nyíregyháza 1944. október 31-én véglegesen felszaba­dult, a pártszervezetben ne­velkedett munkások vették át a város vezetését, hogy az őket támogató demokratikus érzelmű személyek együttes alkotó munkájával megala­pozzák egy új Nyíregyháza megteremtésének feltételeit. A pártszervezet soraiból ke­rültek ki azok a tagok, akik Pintér András vezetésével megalakították az MKP nyír­egyházi szervezetét. Sok együttes csatát vívtak a de­mokratikus vívmányok meg­tartásáért, a politikai hata­lom megszerzéséért, mely a két párt egyesülésével vált teljessé. A 75. évforduló alkalmából kegyelettel emlékezünk és tisztelettel gondolunk a párt- szervezet alapítóira. Filep János 75 éve alakult Nyíregyházán A munkásság első pártszervezete |Mi a véleménye?]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom