Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-17 / 244. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 17. Teljesítette exportját a METRIPOND Korszerűbb gyártmáiyok Fehérgyarmatról Szeptember 30-ra teljesítette idei exporttervét a METRIPOND fehérgyarmati gyára. Legnagyobb vásárlójuk Csehszlovákia és a Szovjetunió volt, de jutott Kubába is a gyár mérlegeiből. Jelentős lépésnek minősíthető, hogy Irak, Irán és Algéria is feliratkozott a fehér- gyarmati vevők listájára. Fontos mozzanat lehet ez akkor is, ha a kiszállított berendezések értéke még csekély volt. hiszen ezek a harmadik világhoz tartozó országok, amennyiben a termékek megfelelnek, a nagyobb piac lehetőségeit hordozzák magukban. A gyár, noha évekkel ezelőtt már készített csecsemőmérlegeket, most szinte újdonságként kezdhet hozzá ezek előállításához, mert véglegessé vált, hogy a műszer szintű mérlegeket ezentúl Fehérgyarmaton gyártják. Ezekből 1980-ban. már határainkon túlra is jut. A gyárban végbement műszaki fejlődést bizonyítja, hogy új termékként, az év utolsó negyedében hozzákezdtek az ugyancsak műszer színvonalú öt és huszonöt kilogrammos darabszámláló mérlegek előállításához. A műszaki előkészületek a hódmezővásárhelyi törzsgyár szakembereinek segítségével megtörténtek. (sz) EGYÜTT A TANÁCCSAL TISZA VASVÁRIBAN Menedzserek érdeke A terület- és településfejlesztés, a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében törvény írja elő a tanácsok és a nem tanácsi szervek fokozottabb, jobb együttműködését. S ha valahol erre szükség van, úgy Tiszavasváriban ez egyenesen létkérdés, hiszen a nagyközség területi tagoltsága, a régi, korszerűtlen építkezések és az azok nyomán kialakult szabálytalan úthálózat itt például a legnagyobb gondot adó probléma. A nyolcvanegy utca döntő többsége, földes, sok az elavult, régi középület is. S mivel a fejlesztésre költhető pénz öszege véges, a feladatok egy részének társadalmi átvállalása rendkívül fontos. A községben működő gazdasági egységek közül hattal már van írásban is rögzített, együttműködési megállapodás. A vállalások száma, értéke évről évre folyamatosan növekszik, s ennek mértékében teljesítik is. A kilenc gazdasági egység által végzett társadalmi munka értéke éves átlagban eléri a hárommillió forintot, s a tervidőszak végére meghaladja a 16 milliót. Patronálórendszer A legnagyobb szövetséges — vagy mondjuk úgy: menedzser — természetesen az Alkaloida Vegyészeti Gyár, melynek ötévi társadalmi tevékenysége megközelíti a tízmillió forintot. Közel másfél milliójával követi a Vasvári Pál Termelőszövetkezet, majdnem ennyivel következik a Zöld Mező Termelőszövetkezet. Jóval a millión felül segített öt év alatt a MEZŐGÉP gyáregységének kollektívája és a Munka Termelőszövetkezet tagsága. Az Építő és Szolgáltató Szövetkezet 743 ezer, az ÁFÉSZ 575 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a közös gondok enyhítéséhez. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat telepének dolgozói 435 ezer forinttal, a tanácsi költségvetési üzem 205 ezer forinttal segített. Hatékony formája az együttműködésnek a patronáló rendszer, amely különösebb akció nélkül fejlődik a gazdálkodó egységek és az intézmények között. Kiemelkedő a patronáló tevékenysége az Alkaloidának, a MEZÖ- GÉP-nek, és a termelőszövetkezeteknek. Az Alkaloidára például — a gyár jellegéből, nagyságából adódóan — különösen lehet számítani minden probléma megoldásában. Annál is inkább, mert az érdekek is közösek. Például a kettes számú bölcsődét a tanács tartja fenn, de a gondoskodást többnyire a eyár dolgozóinak gyermekei élvezik. Nem véletlen, hogy a tavalyi bővítést teljes mértékben a gyár Sokoldalú gondoskodás Beszélgetés Tassy Jenővel, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának vezetőjével Harminc évvel ezelőtt — 1950. október 1-én — az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleté a szakszervezetekre bízta a társadalombiztosítás irányítását, igazgatását, felügyeletét és eUenőrzését. ön a pályáját az igazgatóságon kezdte, tehát cselekvő részese volt a társadalombiztosításban elért eredményeknek. Kérem mondja el a fejlődés fontosabb áUomásait. — Társadalombiztosítási rendszerünk, a társadalmigazdasági viszonyok fejlődésével összhangban a felszabadulás óta vált valóban társadalmi méretűvé. A fejlődés irányát az a törekvés szabta meg, hogy összhangban legyen a társadalmi és gazdasági fejlődéssel, és a dolgozók minél szélesebb körében valósítsa meg az alkotmányban rögzített társadalmi gondoskodást. Közvetlenül a felszabadulást követően a bérből és fizetésből élők és a mezőgazdasági munkások jutottak teljes társadalombiztosítási ellátáshoz. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok 1958. óta részesülnek nyugellátásban, és 1980. január 1-től nyugdíjkorhatáruk azonos a bérből és fizetésből élőkével. A kisiparosok és hozzátartozóik 1961, a magánkereskedők pedig 1970 óta kapnak nyugdíjat. 1967-ben — a világon először — hazánkban vezették be a gyermekgondozási segélyt, amelyet megyénkben közel 15 ezer anya vesz igénybe. Az 1975-ben megalkotott társadalombiztosítási törvény alapján az egészség- ügyi ellátás most már állam- polgári jogon, az egész lakosságnak jár. Mindezen túl emelkedik az ellátások színvonala is. Szabolcs-Szatmár megyében mennyit költenek társadalombiztosítási juttatásokra? — Évente 2,5 milliárd forintot. Ebből 1,2 milliárdot jelent a 90 ezer fő nyugellátása. ötvenezer család részére 110 ezer gyermek után folyósítunk családi pótlékot. Havonta 8500—9000 betegnek táppénzt. Míg 1970-ben az egy dolgozóra jutó társadalombiztosítási juttatás évi összege 6600,— Ft volt, addig ma közel 15 000, —Ft. Amikor a szakszervezetek felelősségére bízta a kormány a társadalombiztosítást, meg kellett teremteni az ügyviteli és mozgalmi feladatok végrehajtásának szerves egységét, kialakítani e gondoskodás mozgalmi, szervezeti kereteit. Mit jelentett ez például itt a megyében? — Az országos fórumokon kívül a megyében létrejöttek a társadalombiztosítási bizottságok. Megalakulásuk jelentős esemény volt, melyben az érdekképviseleti szervek megbízottjai tevékenykednek, képviselik a biztosítottakat, tevékenyen részt vesznek a jogorvoslati munkában, a határozatok meghozatalában. Észrevételeikkel, javaslataikkal segítik a társadalombiztosítási munkát, az ellátások fejlesztését. Megyénkben a társadalombiztosítási munkával foglalkozó szakszervezeti testületek, aktivisták és az ügyviteli feladatokat ellátó igazgatósági dolgozók felelőssége és célja közös. Cél: az igényjogosultak minél rövi- debb idő alatt kapják meg a juttatásokat. Az együttműködés jó példája a táppénzfegyelem megszilárdulása megyénkben, melyhez nagy mértékben hozzájárulnak a közös és rendszeres ellenőrzések. Az általános megbecsülésnek örvendő társadalombiztosítási feladatok között is kiemelkedő helyet foglal el a nyugdíjügyi munka. — Valóban. Évekkel ezelőtt 50—60 napot vett igénybe a nyugdíj megállapítása. Éppen a nyíregyházi társadalombiztosítási igazgatóság kezdeményezése alapján ez az idő jelentősen csökkent, jelenleg 25 nap megyénkben, többek közt a munkahelyek a nyugdíjelőkészítésbe történő bevonásával. A harminc év alatt kialakult és erősödött a társadalombiztosítási ügyek intézésének demokratizmusa. Mit jelent ez? — Jelentős szerepe volt ebben a jogorvoslati fórumok létrehozásának. Ezzel megvalósult az az alapelv, hogy a dolgozók társadalombiztosítási ügyeit ott oldják meg, ahol azok felvetődnek, illetve azokat a legjobban ismerik. A szakszervezeti társadalombiztosítás embercentrikus, a családok létbiztonságát szolgálja. Esetenként — a szociális körülmények alapos mérlegelésével — a juttatások odaítélésénél méltánylást is alkalmazunk. A jövőben melyek a legfontosabb tennivalók? — Törekedni kell arra, hogy a dolgozók véleménye alapján a reális társadalmi igényeknek megfelelően rangsoroljuk a társadalombiztosítási feladatokat. Kiemelt feladatunk: az MSZMP XII. kongresszusának iránymutatása alapján az időskorúak, a többgyermekes családok fokozott támogatása, a róluk való gondoskodás. A hatodik ötéves tervben elsősorban az alacsony összegű nyugdíjasok helyzetének javítását tűzzük ki célul. De konkrétabban kívánunk foglalkozni a megye egészségügyi ellátásának a helyzetével, a megyében folyó rehabilitációs munkával, s a már említett — a kereső foglalkozást és az anyaságot együtt vállaló — nők, a gyermeküket nevelő családok helyzetével. Soltész Ágnes szocialista brigádjai végezték, de segítenek a fenntartási munkákban és teljes mél> tékben vállalják a karbantartási munkákat. Segítséget adnak ezen kívül a más községi létesítmények — piactér, autóbuszváró, strand, parkok — építésénél, karbantartásánál is. A közös munka eredményei A kulturális élet és sport területén aktív munkát végez még a MEZŐGÉP gyáregysége, az Építő-szolgáltató Szövetkezet és a SZAVI- CSAV-telep is. A befejezéshez közeledő 12 tantermes iskola építésénél szinte minden gazdálkodó, egység közreműködött. A patronáló rendszer keretében készült el a kerítés az egyes számú óvodánál, a szorgalmatosi iskolánál és óvodánál. Rendezték az udvarokat, játékokat készítettek. Jelentős annak a munkának is az értéke, amelyet a kisiparosok — az előre megkötött együttműködési megállapodás alapján — az új iskola tantermeinek vakolásánál végeztek. A gyermekévben, 1979-ben, különösen jó volt az aktivitás; az intézményeknél végzett társadalmi munka értéke és a pénzbeli hozzájárulás összege mintegy négymillió forint volt. A termelőszövetkezetekkel kötött együttműködési megállapodások teljesítésével is több utat építhettek az elmúlt években a községben. Az ÁFÉSZ az ipari szövetkezettel évente mintegy ezer köbméter követ szállít ezekhez a munkákhoz. A társadalmi segítség ,oly.- kor pénzbeli hozzájárulással is párosul. Szép példája ennek az a 160 ezer forint, amelyet az Alkaloida adott a Pethe Ferenc iskola tornatermének és melléképületének a megépítéséhez. Ugyanakkor a gyermekintézmények fejlesztésére is ötvenezer forintot utaltak át a megyei tanács ilyen jellegű csekkszámlájára. Á bizottság ajánlásai A tanács és a Hazafias Népfront együttműködése elősegíti a település fejlesztésére szolgáló társadalmi akciókat, a bizottság ajánlásai jól szolgálják a tanácstörvényben rögzített feladatok végrehajtását. A további feladat a szervezés színvonalának emelése, a gazdálkodó egységek további aktivitásának fokozása. Arra törekednek, hogy a pénzbeni hozzájárulás is nagyobb szerepet kapjon. Ugyanis a sürgető feladatok megvalósításához — elsősorban az út- és vízhálózat építése, fejlesztése, a község szépítése fontos — a következő években sem lesz elegendő pénze a községnek. A közös ügy érdekében tehát tovább kell emelni a társadalmi összefogás értékét, rangját Tiszavasváriban is. Tóth Árpád Ki lehetett? Lapjuk 1980. X. 11-i száma „Ki lehetett?” címmel .közöl cikket. Az írás jóleső érzéssel töltött el, a cikkben felfedezett Csengerf Ecsedy Károly dédunokája vagyok. Dédapám halála után a Debreceni Protestáns Lapban megjelent nekrológ ismerteti életútját: A mezőtelegdi református parókiáról indult, kitűnő eredménnyel végezte a teológiát. Közben megtanult németül, franciául; csaknem folyékonyan beszélt angolul, latinul és görögül. A debreceni főgimnázium VI. osztályát tanította, innen hívta meg a Lónyay család, mint tudós hírében álló nevelőt. 1848-ban a szabadságharc eszméi magával ragadták. Jelentkezett a Bocskay huszárokhoz. Tábori lelkész volt, kapitányi rangban. A szabadságharc leverése után Nagyváradon tartott beszédet, melyben elsiratta a szabadságharcot, de éltette a dicső harcosokat túlélő eszmét. Bujdosnia kellett, így jutott vissza Nagylónyára, amely kis falunak 64 éven át volt lelkipásztora. Tisztelettel: Juhász Bertalanná ny. tanár Kezdődik a vadászati Idény A díjnyertes agancs Kőszegi József vadászmester Amikor július közepén a fehérgyarmati Vörös Csillag Vadásztársaság 34 tagja se1 gítségével 1660 darab — akkor 9 hetes — fácáncsibét kiengedtek, már az 1981. február 28-ig tartó idényre gondoltak. A társulat a szezon megkezdése előtt 120 ezer forinttal rendelkezik — mint Puli József gazdaságvezetőtől megtudom. — S hogy mit kellene, mit kell tenni azért, hogy még több valutát hozzanak az országnak, erre Kőszegi Józseftől várom a választ. Kíváncsi tekintetem egy 1967-ben a Gőgő mellett kilőtt 530 g súlyú díjnyertes agancsra esik: A társulat tagjai is lehetőséget kapnak alkalmanként a kilövésre; azonban az előrehaladás csak úgy képzelhető el, ha külföldi vadászokat is fogadunk. Ez év májusában Leopold Leiczinger és társai 8 őzbakot lőttek, melynek fő értéke természetesen az agancs (92 ezer Ft —, illetve ennek valuta értéke). Kancsal Ferenc, a társulat titkára az új vadászház építéséről tájékoztat: „Mintegy 360 ezer forint költséggel, s a tagok társadalmi munkájával jövőre elkészül a felújítás. Itt a vadászatra érkezők kellemes, komfortos környezetben élvezhetik a vadászat utáni pihenés óráit. A falon egy kitömött egerészölyv látható. „1968-ban még lehetett — közli vendéglátónk. — A ma már védett ragadozót a Moszkva melletti ornitológiái állomásról indították útra, hogy megfigyeljék a madárvonulást. Itt kaptam puskavégre, s vissza is igazolták a szovjet vadászkollégák. Ma már azonban ilyen nem fordulhatna elő. Mi magunk is ügyelünk erre, s környezetünket is erre ösztönözzük. (molnár) Tolvajok a vádlottak padján Krumplit loptak Díszes társaság gyűlt össze október 2-án Nyírbátorban Varga Albert 27 éves helybeli lakos lakásán. Ott volt az eddig ötször büntetett 44 éves Mocsár Lajos, a háromszor büntetett 31 éves Balogh Borbála, a kétszer büntetett 25 éves Marosvári Bé- láné, a még büntetlen 72 éves nyírcsászári Jóni Elek és természetesen a házigazda Varga Albert, aki eddig négyszer állt különböző bűncselekmények miatt bíróság előtt. A népes társaság elhatározta, hogy elmennek krumplit szedni, de nem a tsz-nek, hanem a tsz földjén saját maguknak. Felültek Varga lovaskocsijára, kimentek a nyírgyulaji tsz burgonyaföldjére és 740 kiló krumplit pakoltak a szekérre. Szerencséjük volt, mert nem érte őket tetten senki, ám a nyomozás során kiderült, hogy kik voltak a tettesek, s még sikerült náluk lefoglalni a lopott krumplit. A Nyírbátori Járásbíróság Mocsár Lajost, mint többszörös visszaesőt 8 hónapi, Varga Albertet — szintén mint többszörös visszaesőt — 7 hónapi, Balogh Borbálát mint visszaesőt 6 hónapi, Marosvári Béláné Varga Ilonát, mint különös visszaesőt 6 hónapi szabadságvesztésre, Jóni Eleket 3500 forint pénz- büntetésre ítélte. Balogh Borbálának — aki korábbi büntetéséből feltételesen szabadult — elrendelték a hat hónap kedvezmény letöltését is. Valamennyien börtönben kötelesek letölteni a büntetést. Az ítélet a kihirdetéskor jogerőssé vált. „Csókos- lányan Vajon mit tennék, ha hirtelen nyernék egy lo- vat? Egyáltalán, mit ér a magyar, ha lovassá válik 1980-ban? így töprenghetett ezen ifjú Bán- hidi János nyíregyházi nyertes is, aki a napokban tartott országos fogathajtó bajnokságon, a 2529-es tombolával egyik pillanatról a másikra lótulajdonos lett. Azaz csikótulajdonos. A szerencsés jövevény a nyíregyházi főiskolai tangazdaságban „nevelkedett”, s igen szép nevet visel, bizonyára anyja után. így hívják: Csókoslánya. Hiába azonban a szép név, a kecses tartás, a váratlan szerencse a Csókoslánya marad a tangazdasági lovak „társaságában”, mert a fiatal nyertes, némi töprengés után, mégsem merte vállalni a lótartást. Pedig minden bizonnyal még útravaló „üzemanyagot”, egy tarisznya abrakot is kapott volna... így maradt a ló ára, a 40 ezer forint, amit a Csókoslányáért kapott. Es mint a mesében, mindenki jól járt. A nyertes pedig nemcsak negyvenezer forinttal lett gazdagabb, hanem egy nem mindennapi élménnyel is. Elmondhatja magáról, hogy néhány percig volt egy lova, szép ló volt, fiatal, s úgy hívták: Csókoslánya ... (Páll)
