Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-17 / 244. szám
1980. október 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tervezés H ó két hónap még és egy középtávú tervet újra magunk mögött hagyunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy az üzemekben — de más területeken is — el kell készíteni az újabb öt évre szóló terveket. A mező- gazdasági termelőszövetkezetekben is folynak már az előkészületek a VI. ötéves terv céljainak meghatározására. Az új terv- készítésnél mindig alapvető az előző tervciklus céljainak teljesítése. A termelőszövetkezetek V. ötéves terveiről elmondhatjuk, a megfogalmazott célok reálisak, teljesíthetők voltak, a termelésnövekedési előirányzatokat eszközzel, költség- előirányzattal megfelelően alátámasztották. Várhatóan megyénkben az üzemi termelési érték közel 28 százalékkal haladja meg az 1976. évit és 2 százalékkal a középtávú előirányzatot. A növekedés leggyorsabb volt az alaptevékenységen kívüli ágazatban. A realizált nyereség tömege előreláthatólag jóval kevesebb lesz a tervezettnél, ez nem az irreális tervezésnek tudható be, a csökkenés legfőbb ok„a a gyors ütemű költségnövekedés. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek az V. ötéves terv időszakában a beruházásaikat közel 1 milliárd forinttal túlteljesítették. Például gépekre 700 millióval többet költöttek a tervezettnél. Egy jelentős területen, az ültetvénytelepítésben az előirányzatok nem teljesültek. Ebben is nagy szerepe volt az áremelkedéseknek, a szabályzók változásának. összességében mégis azt állapíthatjuk meg: a termelőszövetkezetek alapos tervet készítettek, azt jól teljesítik. A következő középtávú tervben elsődleges cél: a lekötött erőforrások minél nagyobb jövedelmet hozzanak. A termelés növelését a külgazdaság keresleti és hatékonysági követelményeinek kell alárendelni. Az eszközök gyorsabb megtérülésére tekintettel a növénytermelés egyes ágazatait az eddiginél is gyorsabban lehet és szükséges fejleszteni. Továbbra is cél a mezőgazdasági művelés alá vont területek csökkenésének megakadályozása, illetve minden parlagföld művelés alá vétele. Előtérben szerepel a gabonatermesztés és a takarmánygazdálkodás fejlesztése. Az állattenyésztésben növelni szükséges a tömegtakarmányokra alapozott marhahústermelést és folytatni a juhtenyésztés fejlesztését. A sertéshús- termelést két forrásból, a háztáji és a nagyüzemi termelésből egyaránt növelni szükséges. A beruházási tevékenységben kutatni kell a takarékosabb megoldásokat, a meglévő kapacitások bővítését, az egyszerűbb és olcsóbb technológiákat, az energiatakarékosabb gépesítést □ nagyüzemek a háztáji és kisgazdaságokkal való együttműködését a már említett sertéstenyésztés mellett tovább indokolt szélesíteni a baromfi és kisállattenyésztésben. Keresni kell a mezőgazdasági nagyüzemekben végzett melléktevékenység bővítésének lehetőségét. A tervkészítés két fontos követelménye — többek mellett — az átfogó komplexitás és a terv arányossága. Az üzemek szakemberei a terv- készítésnél messzemenően vegyék figyelembe a vállalatoktól, az állami és az érdekvédelmi szervektől kapott orientáló információkat. Cs. B. A tiszaberceli Bessenyei Termelőszövetkezet földjén még nem mindenütt érett be a kukorica, de a betakarítást meg kezdték. (Elek Emil felvétele) JAVASOLTÁK A PÁRTTAGOK Munkaszervezés az éteren át Kedvező tapasztalatok az ÉPSZER-nél Az új és a jobb keresése, a gondolkodó munkavégzés a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalatnál is figyelemre méltó eredményekhez vezetett. Hogy csak néhány példát említsünk elöljáróban: nem egri, hanem saját szakemberek szerelik át a toronydarukat, többen letették a mesterszakmun- kás-vizsgát, hogy jobban értsék mesterségük fogásait, a teljesítmény elszámolására újabb három munkahelyen rendszeresítették az „egy összegű utalványt”. Az egy helyben topogás, beletörődés eddig sem volt jellemző a vállalatra, de az utóbbi időben több az előre mutató változás. A gazdasági és a pártvezetőknek, no meg a munkásoknak is bátorítást adnak a változtatásokhoz a kongresszusi határozatok. A párt XII. kongresszusának határozataiban egyebek között ez áll: „A gazdálkodás mai eredményei szükségessé teszik a munkaerő hatékonyabb átcsoportosítását, a munka jobb megszervezését és a fegyelem megszilárdítását. A termelési és termék- szerkezet átalakításával egyidejűleg gondoskodni kell a munkaerő tervszerű átcsoportosításáról, a dolgozók szervezett átképzéséről és továbbképzéséről”. „Gyertek ki..." Kurucz István, a tmk lakatos brigádvezetője, aki egyben pártvezetőségi tag, arról számol be, hogy a nyáron Mátészalkán egy átalakított gépkocsiban „kihelyezett tmk”-t hoztak létre. — Ebben a műhelyben dolgozik három-négy tmk-sunk. A szatmár-beregi térségben a kisebb hibákat nyomban kijavítják. A nagyobb hibákat a mozgatható műhely közelében lévő rádió adó-vevőn jelentik a központnak. De nem ám úgy, mint a gépkezelők jelentettek régen: „Gyertek ki, mert rossz a gépem”. Ök a hibát szakszerűen je- léiítik, így tudjuk, hogy milyen mesternek milyen alkatrészekkel kell kiutazni. Okos kezdeményezés az is, amely Török István tmk-la- katostól származik. Párttag a kolléga, így párt- és gazdaság gi fórumon javasolta, hogy a vállalatunknál lévő nem kevés olaj kályhát ne más cégekkel javíttassuk nagy pénzért, hiszen mi is meg tudjuk ezeket a kályhákat javítani. Vállalták pluszmunkában — A pluszmunkát nagyobb létszámmal végzik? — Ellenkezőleg, éppen hogy kisebbel. Régebben har- mincketten dolgoztunk a tmk-ban, most huszonheten vagyunk. A közelmúltban hozzánk jött a gépészeti osztályvezető és megkérdezte, hogy a toronydaruk átszerelését vállaljuk-e. Vállaltuk, ezt is pluszmunkában. A darukat az építkezés menetétől függően kell át- meg átszerelni. Eddig egy egri cég végezte az átszerelést, szervizes kocsival jöttek le és nem kis pénzért láttak munkához. Megtudtuk: ez a nem kis pénz évente legalább százezer forint. De felvetődik a kérdés: a lakatosok hogyan értenek, vagy egyáltalán ér- tenek-e ennyi mindenhez? Mint a brigádvezető szerint: sokoldalúak, ami főleg annak köszönhető, hogy az évente megrendezésre kerülő üzemi akadémia valamennyi előadásán részt vesznek, havonta több műszaki lapot olvasnak, néhányan megszerezték a mesterszakmunkás-vizsgát, Szokolyi István személyzetis és az egyik vállalati párt- alapszervezet szervező titkára: ' - • - •>'•>’• *> ' — Azzal folytatnám, hogy évente 150—200 dolgozónk részesül továbbképzésben. Ugyancsak évente öt—tíz segédmunkásunk a szakmunkásképző intézetek segítségével és persze a mi támogatásunkkal szakmát szerez. Kihasználni a gépeket! — A képzés, továbbképzés csak a jelentkezőktől függ? — Szó sincs róla. Eddig is figyelembe vettük a vállalati igényeket, ezután még inkább így lesz. Debrecenben október 1-én kezdte meg működését öt építőipari vállalat közös oktatási központja. A tematikus, szervezett képzéstől mi is sokat várunk. Szabó József, a pártvezetőség titkára: — A változások közt említem azt az intézkedést, amelynek következtében a nagy értékű gépeket szinte folyamatosan használjuk. Néhány brigádot az építkezések ütemétől függően átirányítunk rövidebb-hosszabb ideig. A közeljövőben szeretnénk elérni, hogy a lehető legtöbben a lakóhelyükhöz közel dolgozzanak. Az úgynevezett keresztbe szállításokat mindenképp elkerüljük. Még elvétve előfordul, hogy vásá- rosnaményi kőműves dolgozik Mátészalkán és szálkái Vásárosnaményban. A pártvezetőségünk egyik augusztusi állásfoglalása így hangzik: „A munkaügyi osztály fokozza ellenőrzését annak érdekében, hogy visszaszorítsa azokat a bérkifizetéseket, amelyek mögött nincs reális teljesítmény”. Azóta az osztály közreműködésével az egy összegű utalványt vezették be egy mátészalkai, egy kisvárdai és egy vásárosna- ményi munkahelyen. A pártvezetőség a jövőben még inkább támogat minden hasznos kezdeményezést. Nábrádi Lajos Épül a nyíregyházi vásárcsarnok. Kivitelezője a SZAEV. (Elek Emil felv.) BETAKARÍTÁS, 1980 Számítanak egymásra ÉJFÉLKOR ÉRKEZETT a kombájn a Keleti-főcsatorna hídjához, amely megállásra kényszerítette a szállítmányt. Az ok gyorsan kiderült: a tradieren érkező lánctalpas kombájn magasabb a hídnál. A csongrádiak a reflektorok fényében egy-kettőre leszerelték a „bajt okozó” fülkét, s a felkelő Nap már az erősen felázott búzatábla szélén találta a megmentő gépet. Ez csak egy példája a mostoha időjárás okozta kényszerű segítségadásnak, de szerencsére a mezőgazdasági nagyüzemek minden körülmények között segítenek egymásnak. Hogy honnan ered? Ennek a gyökerét valahol a szövetkezeti mozgalomban kell keresni. Összefogásban az erő. Tavasszal szárazsággal küszködtek a mezőgazdasági nagyüzemekben. Azután fordult a helyzet. Júniusban megnyíltak az ég csatornái,s kisebb szünetekkel egész nyáron tartott az „égi áldás”. Ííehezen érett a búza, amit levágtak, az is magas víztartalmú volt. Egyszóval minden szemért harcolni kellett. Először a megyén belül a kötöttebb talajon gazdálkodók mentek a homokra aratni. Később más megyékből is érkezett segítség, s főként a lánctalpas kombájnok jelentették a megmentést. Szolnok, Csongrád és Békés megyékből összesen 41 rizskombájn érkezett, de 53 kerekes kombájn is segítette a betakarítást a környező megyékből. A termelőszövetkezetek közötti együttműködésnek a legnagyobb hagyománya az aratásban van. Természetesen a szántáskor, vetéskor, más növények betakarításakor is nyújtanak segítséget a szomszédos gazdaságok. Nyíribrony és Székely a takarmánybetakarításra szövetkezett, s már évek óta eredményesen dolgoznak együtt. Régi a kapcsolat az újfehértói Lenin és a tyukodi Kossuth termelőszövetkezetek között. S talán ez az ideális kapcsolat, hiszen két tájegységhez tartozó gazdaság hangolja össze a munkáját. A homokon mindig korábban kezdhető az aratás, a kukorica betakarítása. így Tyúkodról elindulnak a gépek Űjfehértóra, elvégzik közösen a munkát, majd az újfehértóiakkal együtt térnek vissza. Az utóbbi időben az azonos tájegységen belül gazdálkodók között mikrokörzetek alakulnak ki. Ilyen értelemben nagy jelentőségű a három Tiszavasváriban gazdálkodó termelőszövetkezet együttműködése. Közösen koordinálják a gépeiket, ha az egyik gazdaság befejezte a munkafolyamatot, megy a másik téesz földjére. Hasonlóan jó kapcsolat alakult ki Tornyospálca és a szomszédos termelőszövetkezetek között. Az együttműködések létrejöttében nagy szerepe van a TESZÖV-nek. AZ ELKÖVETKEZENDŐ NAPOK nagy munkája a ku- koricá betakarítása és az őszi mélyszántás. Nem kisebb feladatok ezek sem, mint a kalászosok kombájnolása. Ezért —elsősorban a mikrokörzetekben — a mezőgazda- sági nagyüzemek már szervezik és számolnak is a segítséggel. A betakarításon túl a szárításban még kihasználatlan tartalékok rejlenek. Sípos Béla Kis történetek ßun da A nagyszülők mesélték: Az unoka — négyéves — rajong a nagyapjáért. Papó- ka így, papóka úgy és ha megkérdik tőle: kit szeretsz kicsikém? — gondolkodás nélkül mondja, — papókát. Ez a nagypapa-centrikus- ság természetesen bosszantja olykor a nagymamát. Rá is beszél a gyermek lelkére: — Mondd már egyszer azt is bogaram, hogy a nagyit szereted. A gyermek szót fogad és amikor megint sor kerül a „Kit szeretsz?” kérdezz-fele- lek játékra, kivágja: — A nagyit!... De ne búsulj Papóka meg van ez bun- dázva. Naponta találkozom az asszonnyal a 12-es autóbuszon. Nem vagyunk köszönő, beszélő viszonyban, ezért is lepett meg, hogy ezen a reggelen minden bevezető nélkül újságolta: — Képzelje, visszakaptam a pénzem. _? — Az úgy volt, hogy két hete egy férfi virágot vett, kiszolgáltam, aztán benyúlt a zakója belső zsebébe és elém tett egy százast. Én a pénzből visszaadtam és csak zárórakor, amikor kasszát csináltam, vettem észre, a százas csak fél százas. Elszakadt. amikor a vevő a zsebéből kivette. — Két hét telt el és tegnap elém állt egy illető és azt kérdi: — Nem ismer meg asszonyom? — Nem én — mondtam. Erre ő tovább kérdez. — Akkor azt mondja meg, száz forintnak mennyi a fele? — Valami gorombát akartam válaszolni, de nem jutottam szóhoz, mert elém tett egy fél százast. Rögtön kapcsoltam. Amilyen dühös voltam annak idején, annyira megörültem most. Adtam egy szál szegfűt a férfi gomblyukába. S. E. • •
