Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-06 / 209. szám
Á KELET-MAGYARORSZAG 1980. szeptember 6. Losonczi Pál fogadta Bal Ram Jakhart Kommentár Lejárt lemez Régi lemez forog a korongon Madeira szigetén, ahol az Atlanti Szerződés Társasága, az ATA tartja 26. közgyűlését. Háromszáznál több katonai és politikai szakértő előtt Joseph Luns, a NATO főtitkára tartotta az első beszédet. Megszoktuk már, hogy Luhs ritkán tesz építő jellegű javaslatot a béke és a biztonság megőrzésére, az enyhülés fenntartására. Most azonban joggal várhatta a világ közvéleménye, hogy a főtitkár legalább halványan és közvetve utal a Varsói Szerződés, a Szovjetunió legutóbbi kezdeményezésére, elsősorban a közép-hatótávolságú rakéták ügyének megvitatása céljából. Luns azonban ezt figyelmen kívül hagyta. Ezzel szemben — minden eddiginél harciasabb — beszédében ismét az ismert vá-. dakkal illette a Szovjetuniót. Szerinte a „szovjet fenyegetés” főképpen a világtengereken ölt „aggasztó méreteket”. Az érvelés célja világos: a NATO tagállamai tegyenek az eddiginél is nagyobb erőfeszítést, hogy az USA-nak az észak-atlanti térségben lekötött erői felszabaduljanak, s eleget tehessenek e térségen kívüli „missziójuknak”. Egyértelmű a főtitkár aggodalma. A nyugat-európai NATO-tagállamok egyike- másika ugyanis vonakodik évről évre növelni hadikiadásait, s a Washington óhajára még jelentősebb mértékben hozzájárulni a szövetség költségeihez. Nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az úgynevezett eurorakéták telepítési tervét sem, s általában rosz- szallják a kelet—nyugati párbeszéd befagyasztásának tengerentúlról sugalmazott politikáját. Még a legfőbb szövetséges, az NSZK is fenn kívánja tartani gyümölcsöző kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi kelet-európai szocialista országgal. Mindent egybevetve, a Madeira szigetén négy napig tartó tanácskozás alaphangját Luns adta meg. Nem is any- nyira azzal, amit mondott, sokkalta inkább amiről hallgatott, azzal keltett mélységes csalódást. A Varsói Szerződés javaslata egy fontos NATO-tanácskozáson végre választ érdemelt volna. Igaz, némely esetben a hallgatás is állásfoglalás. Gy. D. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tegnap délelőtt a Parlamentben fogadta az országgyűlés meghívására hazánkban tartózkodó indiai parlamenti küldöttséget, amelyet Bal Ram Jakhar, az alsóház elnöke vezet. Záró szakaszába lépett a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői közeljövőben sora kerülő Fegyverbarátság 80 gyakorlatának előkészítése. A kiképzési terveknek megfelelően a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek bizottsága által megszabott gyakorlaton részt vevő hét szocialista testvérhadsereg kijelölt törzsei és csapatai — köztük a magyar katonai alakulatok — a kijelölt körzetekben tervszerűen, fegyelmezetten és eredményesen készülnek várható közös feladataik lehető legjobb megoldására, a szövetséges erők állományába tartozó törzsek, magasabb egységek és egységek további összekovácsolására, együttműködésük fejlesztésére. A magyar alakulat katonáit péntek délután táborukban felkereste Heinz Hoffmann hadseregtábornok, a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottságának tagA találkozón részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke, jelen volt Árun Kariti Das, az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete is. ja, az NDK nemzetvédelmi minisztere, a közös gyakorlat vezetője. Társaságában volt Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke és az NDK számos magas rangú katonai vezetője. A vendégeket Mórocz Lajos vezérőrnagy, a Fegyverbarátság 80 gyakorlat vezetőjének magyar helyettese köszöntötte, és tájékoztatta őket a magyar törzsek és csapatok tevékenységéről, felkészüléséről. A magyar katonák öntevékeny művészegyüttese Brück- ben és Marxwaldeban adott műsort. Szerepelt a programban magyar és szovjet katonák közös klubestje. A magyar katonazenészek a héten az NDK több városában nyilvános műsort és térzenét adtak. Heves összecsapásokra került sor fiatalok és rendőrök között a svájci Zürichben, miután a hatóságok bezárattak egy ifjúsági központot. Képünkön: a rendőröknek szögesdrótkerítés mögé kellett húzódniuk. (Kelet-Magyarország te- lefoto) Fegyverbarátság ’80 íi. — Elvesztettem a fóliakabátom és a taxikártyám. — „ Jöjjön be holnap reggel korán, kap másikat. ” —s,Jonesék biztos mindkettőt megtalálták. — „ Nem baj, úgyis tudják, hogy dolgozunk. Nem is árt kicsit rájuk ijeszteni. ” — Akkor reggel. Viszontlátásra, főnök. Lilian kilép a fülkéből, abban a pillanatban lövés dördül. Lilian összeseik, rángatózik a karja, de pisztolyát nem találja. Sóhajt, mint aki utoljára sóhajt. ★ — Kösz, Charlie. Kösz, hogy hazakísértél. — Semmi főnök, semmiség az egész. — Kérsz inni? — Igen, most már kérek. — Tölts nekem is, meg magadnak is. Charlie tölt, Jones leveszi az ingét, a mellkasát vakar- gatja. — Azért ez jó nap volt, ugye Charlie. — Jó. — Hát akkor, megérdemeljük. Egészségünkre. — Egészségünkre. Megyek, aludj jól. Jó éjszakát. — Aludj te is, Charlie. Jó éjszakát. ★ Mária és József a szobában szerencsétlenkednek. Láthatóan még sohasem aludtak együtt, kerülgetik egymást, míg vetkőznek. — Fürdeni akarsz? — kérdezi Mária. — Ebben a medencében? Nem is tudok úszni. — Dehogyis itt... a fürdő- szobábon. — Ja? Igen. — A kockás törülköző tiszta. Azt használd. Én fáradt vagyok, majd fürdők reggel. Megtalálsz mindent, ott az ágyad, jó éjszakát. József szerencsétlenül álldogál. — Hát nem együtt alszunk, Mária? — Dehogynem. Nézd. egész közel az ágyadhoz az ágyam. Menj, fürödj nyugodtan. — Megyek. Jó éjszakát. — Jó éjszakát. ★ Hajnal. Ködpára mögül derengenek elő a fények, lassan kirajzolódnak dolgok körvonalai. Legelébb a közeli bokrok látszanak, aztán a fák, a házak, majd végül a hegyek is. Az egyik bokor alatt megmozdul Lilian. Véres, sáros. Föltápászkodik, visszacsuklik. Újra megpróbálja. Sikerül. Bemászik a telefonfülkébe, tárcsázik. — Főnök, meglőttek. — Géphang: „Hol?” — A hátamon. — „ Nem így értem. Hol van? Hol van most? ” — Egy telefonfülkében, közel Foxmanhoz. — „ Azonnal küldök kocsit. ” — Köszönöm, főnök. — Lilian újra összeesik, kidől a telefonfülkéből. Még él. ★ Reggel. Mária és József fogják egymás kezét, úgy alszanak. Mária fölébred, kibontja kezét Józseféből, kimegy a Ünnepélyes diplomakiosztás a politikai főiskolán Németh Károly beszéde Pénteken diplomakiosztó ünnepséget tartottak a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskoláján. Részt vett az ünnepségen és beszédet mondott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Bevezetőben a főiskola hallgatóit köszöntve gratulált a most végzetteknek diplomájukhoz, a tanulmányaikat folytató, illetve most elkezdő hallgatóknak pedig további kitartó és sikeres munkát, helytállást kívánt a tanuláshoz. Hangsúlyozta: a főiskolán megszerzett, gyarapí- tott és továbbfejlesztett tudásukkal felelős munkájukban legyenek aktív művelői és terjesztői tudományos világnézetünknek, következetesen mozdítsák elő pártunk politikájának megvalósítását. Felidézte ezután Németh Károly, hogy az MSZMP XII. kongresszusa a párttagság és népünk véleményével, akaratával egyezően megerősítette és továbbfejlesztette a párt eddigi politikai vonalát. A valóságos helyzetünkből kiindulva kitűzte a szocializmus építésének soron levő feladatait, programot adott a nemzet számára. Ez a politika tette lehetővé, hogy ma már elmondhatjuk: népünk — történelme folyamán először — egységes szocialista nemzetté vált. Gazdaságpolitikánkról szólva a Központi Bizottság titkára kiemelte: gazdasági feladataink eredményes megoldásának is elengedhetetlen feltétele, hogy a párt és a nép, a kommunisták és a pár- tonkívüliek a? eddiginél jobban együtt gondolkodjanak és együttesen cselekedjenek. Ezt alapvetően indokolja az is, hogy életünknek nincs egyetlen olyan területe sem, amelynek fejlődése ne függne a gazdaság eredményeitől. Most az V. ötéves terv jó teljesítésével alapozhatjuk meg a következő tervidőszakot — amelynek kapcsán Németh Károly hangsúlyozta: lehetőségeinkkel összhangban az látszik reálisnak, ha mérsékelt növekedési ütemet fürdőszobába. Leveti mindenét, amit még József miatt magán hagyott és letusol. Fütyörészik, énekel. Fürdőruhát vesz föl, fürdőköpenyt dob magára. Keresztüllép az alvó Józsefen, lábujjával kicsit meg is birizgálja a mellét, és belép a zsilipkamrába, majd a medencébe. Légzőmaszk van rajta, fogával görcsösen szorítja a légzőszelepet. Lassan, egyenletesen, magabiztos mozdulatokkal úszik a szobanagyságú medencében, többet van a .recés csempék közelében, mint a víz tetején. Elengedi kezét, lábát: lebeg, összekuporodik: süllyed. Elrúgja magát a csempéktől: emelkedik. Hosz- szú haja lazán követi mozdulatait, hol arca előtt lebeg, hol a vállára simulva úszik vele együtt. — Érdekes vagy ebben az akváriumban — mondja József, aki közben felébredt, és észrevette Máriát a medencében. — Itt aludtál? Mária természetesen nem hall semmit, de ezt nem is bánja: a vízből nézve József sokkal érdekesebb látvány, mint a nem hallható hangja. A fénytörésben József alakja kegyetlenül esendővé válik, s ezért Mária, amilyen gyorsan tud, kijön a zsilipkamrán át a medencéből. Megcsókolják egymást. József megbabonázottan öleli a fürdőruhás Máriát. (Folytatjuk) irányozunk elő, mégpedig a termelés jelentősen differenciált fejlesztése és bővítése mellett. Ennek érdekében a fejlődés minőségi jegyeit kell erősíteni, gyorsítani a termékszerkezet korszerűsítését, emelni a műszaki színvonalat, javítani a hatékonyságot, növelni a versenyképességet. Az ország és a szűkebb közösségek, a kollektívák és az egyes emberek előtt álló feladatokkal szoros összefüggésben szólt Németh Károly az ideológiai és propagandamunka, az agitáció fontosságáról, nem különben a kulturális tevékenységről, amelyek mindegyikének — mint mondta — jobban fel kell zárkóznia megszabott teendőinkhez, szocialista építőmunkánkhoz. A politikai főiskola nappali és levelező tagozatán az idén összesen 2I3-an végeztek és 22-en kaptak egyetemi doktori címet politikai tudományokból. A diplomákat Szabó József rektor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja adta át. (Folytatás az 1. oldalról) Köszöntötte Bíró Miklós Dushek Lajosnét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a SZOT titkárát, Ekler Györgyöt, a megyei pártbizottság titkárát, Alexa Lászlót, az SZMT vezető titkárát, Lendvainé Juhász Gabriellát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Mátészalka párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselőit, majd Dushek Lajosné emelkedett szólásra. Beszéde bevezetőjében a 35 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztetett, amikor Ho Si Minh vezetésével a vietnami nép fegyvert fogott, s kivívta szabadságát. A győzelem világtörténelmi esemény volt: a II. világháború után a vietnami nép volt az első, amely lerázta magáról a gyarmati bilincset, az első olyan gyarmati állam, amely munkás-paraszt hatalmat hozott létre és elindult a szocialista fejlődés útján. < . Szólt a francia megszállók elleni 9 évig tartó csatáról, majd az újkori történelem legbarbárabb, hadüzenet nélküli háborújáról, amelyet az amerikai betolakodók ellen vívtak. — Nemrég Vietnamban járva magam is láttam, tapasztaltam — folytatta a nagygyűlés szónoka —, hogy sokfelé a déli országrészen máig is csupaszon meredeznek a fák az ég felé, az élettelen ágak, a kiégett vidékek, a szőnyegbombázások nyomai mind-mind vádlóan idézik fel az imperializmus jóvátehetetlen bűneit. Megrendítő látvány ez. De még ennél is szívet-lelket szomorítóbbak az emberi sorsok. A hosszú háború alatt családok milliói szakadtak el egymástól, váltak hajléktalanná, nemcsak katonák, hanem a békés lakosság, a nők, a gyermekek is, sokan elpusztultak, éheztek, szenvedtek a barbár pusztításoktól. A SZOT titkára szólt arról a nemzetközi szolidaritásról, amely a vietnami nép harcát végigkísérte, majd a világtörténelmi jelentőségű győzelmet méltatta. — Ez a forradalmi harcokban edzett nagy múltú nép örök érvényű példát mutatott hősiességből, áldozatvállalásból, önfeláldozásból. Ho Si Minh elnök, aki nem élhette meg a dicső harc diadalát, nem sokkal halála előtt végrendeletében szinte látnoki erővel írta a következőket: „Bármilyen nehézség és nélkülözés árán, de népünk mindenképpen győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell takarodniok országunkból. Hazánk minden bizonynyal egyesülni fog. Országunké lesz az a nagy dicsőség, hogy kis nemzet létére hősi harcban két nagy imperialista hatalmat győzött le és méltóképpen járul hozzá a nemzeti felszabadító mozgalom ügyéhez.” A legendás hírű Ho apó jövendölése valóra vált: a két országrész egyesült, Vietnam azonban csak rövid ideig élvezhette a békét, mert azóta az északi szomszéd, Kína részéről fenyegeti állandó veszély. A vietnami nép azonban ma eltökéltebb, mint valaha, szilárdan megvédi függetlenségét, területi sérthetetlenségét és eredményesen felépíti a szocializmust hazájában. A szónok ezt követően a vietnami nép gazdasági építőmunkájának eredményeiről szólt, majd beszédét a két nép barátságának éltetésével fejezte be. Hosszan tartó viharos taps köszöntötte a mikrofon elé lépő Vu Thi Hong asszonyt, a vietnami nőszövetség alelnö- két, aki köszönetét mondotta meleg fogadtatásért, a testvéri érzelmek kinyilvánításáért népük, országuk iránt. Hazája vérzivataros történelmének ismertetése után a harcok alatt és az azóta eltelt időben végzett munka eredményeiről beszélt. Elmondta: „Jelentős eredményeket értünk el a háborús sebek begyógyításában, a termelés helyreállításában és fejlesztésében, a szocialista átalakításban Dél-Vietriam- ban, továbbá a szocialista termelési viszonyok megszilárdításában, a szocializmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésében, a közoktatás, a közművelődés és az egészségügy terén.” — A mezőgazdaságban az elmúlt évben 1,1 millió hektár szűzföldet, illetve parlagföldet hasznosítottunk, gabonatermelésünk 19,5 százalékkal nőtt, az öntözött terület 370 ezer hektárral bővült, gépparkunk 19 ezer traktorral, 9000 szivattyúval gyarapodott, 128 új állami gazdaság létesült, 500 ezer hektáron végeztünk erdősítést. Szólt az ipar fejlesztéséről, az acélgyártás, a villamos- energia-termelés növeléséről, az utak, hidak helyreállításáról, majd elmondta: „A közoktatás, a szakoktatás és felsőoktatás még a háború éveiben is fejlődött, 1979-ben 11,9 millió gyermek tanult általános és középiskolákban, 140 ezer hallgatója volt egyetemeinknek, főiskoláinknak.” Vu Thi Hong beszédének további részében azokról a gondokról ejtett szót, amelyek nehezítik az ország dinamikusabb fejlődését, köztük is elsősorban a kínaiak állandó fenyegetéséről, az országot sújtó elemi károkról, majd azokat a feladatokat ecsetelte, amelyekkel a vietnami népnek ilyen körülmények között is meg kell birkóznia. Befejezésül köszönetét fejezte ki azért, hogy a szocializmust építő magyar nép mindig is támogatta a vietnami nép harcát, s támogatja ma is a béke megőrzésének, az ország békés építésének idején. A barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, majd kultúrműsor következett. A vietnami delegáció Mátészalkáról Vajára utazott, ahol Iklódi László, a Rákóczi Tsz elnöke adott tájékoztatást a nagyüzemi gazdaság munkájáról. A vietnami delegáció késő este elutazott Szabolcs-Szat- már megyéből.
