Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

Á KELET-MAGYARORSZAG 1980. szeptember 6. Losonczi Pál fogadta Bal Ram Jakhart Kommentár Lejárt lemez Régi lemez forog a koron­gon Madeira szigetén, ahol az Atlanti Szerződés Társasága, az ATA tartja 26. közgyűlé­sét. Háromszáznál több kato­nai és politikai szakértő előtt Joseph Luns, a NATO főtit­kára tartotta az első beszé­det. Megszoktuk már, hogy Luhs ritkán tesz építő jelle­gű javaslatot a béke és a biz­tonság megőrzésére, az eny­hülés fenntartására. Most azonban joggal várhatta a vi­lág közvéleménye, hogy a fő­titkár legalább halványan és közvetve utal a Varsói Szer­ződés, a Szovjetunió legutób­bi kezdeményezésére, elsősor­ban a közép-hatótávolságú rakéták ügyének megvitatása céljából. Luns azonban ezt figyelmen kívül hagyta. Ezzel szemben — minden eddiginél harciasabb — be­szédében ismét az ismert vá-. dakkal illette a Szovjetuniót. Szerinte a „szovjet fenyege­tés” főképpen a világtengere­ken ölt „aggasztó méreteket”. Az érvelés célja világos: a NATO tagállamai tegyenek az eddiginél is nagyobb erő­feszítést, hogy az USA-nak az észak-atlanti térségben lekö­tött erői felszabaduljanak, s eleget tehessenek e térségen kívüli „missziójuknak”. Egyértelmű a főtitkár aggo­dalma. A nyugat-európai NATO-tagállamok egyike- másika ugyanis vonakodik évről évre növelni hadikiadá­sait, s a Washington óhajára még jelentősebb mértékben hozzájárulni a szövetség költ­ségeihez. Nem fogadták osz­tatlan lelkesedéssel az úgyne­vezett eurorakéták telepítési tervét sem, s általában rosz- szallják a kelet—nyugati pár­beszéd befagyasztásának ten­gerentúlról sugalmazott poli­tikáját. Még a legfőbb szö­vetséges, az NSZK is fenn kí­vánja tartani gyümölcsöző kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi kelet-európai szo­cialista országgal. Mindent egybevetve, a Ma­deira szigetén négy napig tar­tó tanácskozás alaphangját Luns adta meg. Nem is any- nyira azzal, amit mondott, sokkalta inkább amiről hall­gatott, azzal keltett mélysé­ges csalódást. A Varsói Szer­ződés javaslata egy fontos NATO-tanácskozáson végre választ érdemelt volna. Igaz, némely esetben a hallgatás is állásfoglalás. Gy. D. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke tegnap délelőtt a Parlamentben fogadta az országgyűlés meghívására hazánkban tartózkodó indiai parlamenti küldöttséget, ame­lyet Bal Ram Jakhar, az al­sóház elnöke vezet. Záró szakaszába lépett a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői közeljövőben sora kerülő Fegyverbarátság 80 gyakorlatának előkészítése. A kiképzési terveknek meg­felelően a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi mi­nisztereinek bizottsága által megszabott gyakorlaton részt vevő hét szocialista testvér­hadsereg kijelölt törzsei és csapatai — köztük a magyar katonai alakulatok — a kije­lölt körzetekben tervszerűen, fegyelmezetten és eredménye­sen készülnek várható közös feladataik lehető legjobb megoldására, a szövetséges erők állományába tartozó törzsek, magasabb egységek és egységek további összeko­vácsolására, együttműködé­sük fejlesztésére. A magyar alakulat katonáit péntek délután táborukban felkereste Heinz Hoffmann hadseregtábornok, a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottságának tag­A találkozón részt vett Péter János, az országgyű­lés alelnöke, jelen volt Árun Kariti Das, az Indiai Köztár­saság magyarországi nagy­követe is. ja, az NDK nemzetvédelmi minisztere, a közös gyakorlat vezetője. Társaságában volt Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka, Anatolij Gribkov had­seregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének fő­nöke és az NDK számos ma­gas rangú katonai vezetője. A vendégeket Mórocz Lajos vezérőrnagy, a Fegyverbarát­ság 80 gyakorlat vezetőjének magyar helyettese köszöntöt­te, és tájékoztatta őket a ma­gyar törzsek és csapatok te­vékenységéről, felkészülésé­ről. A magyar katonák öntevé­keny művészegyüttese Brück- ben és Marxwaldeban adott műsort. Szerepelt a program­ban magyar és szovjet kato­nák közös klubestje. A magyar katonazenészek a héten az NDK több városá­ban nyilvános műsort és tér­zenét adtak. Heves összecsapásokra került sor fiatalok és rendőrök kö­zött a svájci Zürichben, miután a hatóságok bezárattak egy ifjúsági központot. Képünkön: a rendőröknek szögesdrót­kerítés mögé kellett húzódniuk. (Kelet-Magyarország te- lefoto) Fegyverbarátság ’80 íi. — Elvesztettem a fóliaka­bátom és a taxikártyám. — „ Jöjjön be holnap reggel ko­rán, kap másikat. ” —s,Jonesék biztos mindket­tőt megtalálták. — „ Nem baj, úgyis tudják, hogy dolgo­zunk. Nem is árt kicsit rájuk ijeszteni. ” — Akkor reggel. Viszontlá­tásra, főnök. Lilian kilép a fülkéből, ab­ban a pillanatban lövés dör­dül. Lilian összeseik, rángató­zik a karja, de pisztolyát nem találja. Sóhajt, mint aki utol­jára sóhajt. ★ — Kösz, Charlie. Kösz, hogy hazakísértél. — Semmi főnök, semmiség az egész. — Kérsz inni? — Igen, most már kérek. — Tölts nekem is, meg ma­gadnak is. Charlie tölt, Jones leveszi az ingét, a mellkasát vakar- gatja. — Azért ez jó nap volt, ugye Charlie. — Jó. — Hát akkor, megérdemel­jük. Egészségünkre. — Egészségünkre. Megyek, aludj jól. Jó éjszakát. — Aludj te is, Charlie. Jó éjszakát. ★ Mária és József a szobá­ban szerencsétlenkednek. Lát­hatóan még sohasem aludtak együtt, kerülgetik egymást, míg vetkőznek. — Fürdeni akarsz? — kér­dezi Mária. — Ebben a medencében? Nem is tudok úszni. — Dehogyis itt... a fürdő- szobábon. — Ja? Igen. — A kockás törülköző tisz­ta. Azt használd. Én fáradt vagyok, majd fürdők reggel. Megtalálsz mindent, ott az ágyad, jó éjszakát. József szerencsétlenül áll­dogál. — Hát nem együtt alszunk, Mária? — Dehogynem. Nézd. egész közel az ágyadhoz az ágyam. Menj, fürödj nyugodtan. — Megyek. Jó éjszakát. — Jó éjszakát. ★ Hajnal. Ködpára mögül de­rengenek elő a fények, lassan kirajzolódnak dolgok körvo­nalai. Legelébb a közeli bok­rok látszanak, aztán a fák, a házak, majd végül a hegyek is. Az egyik bokor alatt meg­mozdul Lilian. Véres, sáros. Föltápászkodik, visszacsuklik. Újra megpróbálja. Sikerül. Bemászik a telefonfülkébe, tárcsázik. — Főnök, meglőttek. — Géphang: „Hol?” — A hátamon. — „ Nem így értem. Hol van? Hol van most? ” — Egy telefonfülkében, kö­zel Foxmanhoz. — „ Azonnal küldök kocsit. ” — Köszönöm, főnök. — Li­lian újra összeesik, kidől a te­lefonfülkéből. Még él. ★ Reggel. Mária és József fog­ják egymás kezét, úgy alsza­nak. Mária fölébred, kibontja kezét Józseféből, kimegy a Ünnepélyes diplomakiosztás a politikai főiskolán Németh Károly beszéde Pénteken diplomakiosztó ünnepséget tartottak a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Főiskoláján. Részt vett az ünnepségen és beszé­det mondott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Bevezetőben a főiskola hallgatóit köszöntve gratulált a most végzetteknek diplo­májukhoz, a tanulmányaikat folytató, illetve most elkezdő hallgatóknak pedig további kitartó és sikeres munkát, helytállást kívánt a tanulás­hoz. Hangsúlyozta: a főis­kolán megszerzett, gyarapí- tott és továbbfejlesztett tudá­sukkal felelős munkájukban legyenek aktív művelői és terjesztői tudományos világ­nézetünknek, következetesen mozdítsák elő pártunk poli­tikájának megvalósítását. Felidézte ezután Németh Károly, hogy az MSZMP XII. kongresszusa a párttagság és népünk véleményével, akara­tával egyezően megerősítette és továbbfejlesztette a párt eddigi politikai vonalát. A valóságos helyzetünkből ki­indulva kitűzte a szocializ­mus építésének soron levő feladatait, programot adott a nemzet számára. Ez a poli­tika tette lehetővé, hogy ma már elmondhatjuk: népünk — történelme folyamán elő­ször — egységes szocialista nemzetté vált. Gazdaságpolitikánkról szól­va a Központi Bizottság tit­kára kiemelte: gazdasági fel­adataink eredményes megol­dásának is elengedhetetlen feltétele, hogy a párt és a nép, a kommunisták és a pár- tonkívüliek a? eddiginél job­ban együtt gondolkodjanak és együttesen cselekedjenek. Ezt alapvetően indokolja az is, hogy életünknek nincs egyetlen olyan területe sem, amelynek fejlődése ne függ­ne a gazdaság eredményeitől. Most az V. ötéves terv jó teljesítésével alapozhatjuk meg a következő tervidősza­kot — amelynek kapcsán Né­meth Károly hangsúlyozta: lehetőségeinkkel összhang­ban az látszik reálisnak, ha mérsékelt növekedési ütemet fürdőszobába. Leveti minde­nét, amit még József miatt magán hagyott és letusol. Fütyörészik, énekel. Fürdő­ruhát vesz föl, fürdőköpenyt dob magára. Keresztüllép az alvó Józse­fen, lábujjával kicsit meg is birizgálja a mellét, és belép a zsilipkamrába, majd a me­dencébe. Légzőmaszk van raj­ta, fogával görcsösen szorítja a légzőszelepet. Lassan, egyen­letesen, magabiztos mozdula­tokkal úszik a szobanagyságú medencében, többet van a .re­cés csempék közelében, mint a víz tetején. Elengedi kezét, lábát: lebeg, összekuporodik: süllyed. Elrúgja magát a csempéktől: emelkedik. Hosz- szú haja lazán követi mozdu­latait, hol arca előtt lebeg, hol a vállára simulva úszik vele együtt. — Érdekes vagy ebben az akváriumban — mondja Jó­zsef, aki közben felébredt, és észrevette Máriát a medencé­ben. — Itt aludtál? Mária természetesen nem hall semmit, de ezt nem is bánja: a vízből nézve József sokkal érdekesebb látvány, mint a nem hallható hangja. A fénytörésben József alakja kegyetlenül esendővé válik, s ezért Mária, amilyen gyorsan tud, kijön a zsilipkamrán át a medencéből. Megcsókolják egymást. Jó­zsef megbabonázottan öleli a fürdőruhás Máriát. (Folytatjuk) irányozunk elő, mégpedig a termelés jelentősen differen­ciált fejlesztése és bővítése mellett. Ennek érdekében a fejlődés minőségi jegyeit kell erősíteni, gyorsítani a ter­mékszerkezet korszerűsíté­sét, emelni a műszaki szín­vonalat, javítani a hatékony­ságot, növelni a versenyké­pességet. Az ország és a szűkebb kö­zösségek, a kollektívák és az egyes emberek előtt álló fel­adatokkal szoros összefüggés­ben szólt Németh Károly az ideológiai és propaganda­munka, az agitáció fontossá­gáról, nem különben a kul­turális tevékenységről, ame­lyek mindegyikének — mint mondta — jobban fel kell zárkóznia megszabott teen­dőinkhez, szocialista építő­munkánkhoz. A politikai főiskola nap­pali és levelező tagozatán az idén összesen 2I3-an végez­tek és 22-en kaptak egyete­mi doktori címet politikai tudományokból. A diplomá­kat Szabó József rektor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja adta át. (Folytatás az 1. oldalról) Köszöntötte Bíró Miklós Dushek Lajosnét, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, a SZOT titkárát, Ekler Györgyöt, a megyei pártbi­zottság titkárát, Alexa Lász­lót, az SZMT vezető titkárát, Lendvainé Juhász Gabriellát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Mátészalka párt-, ál­lami, társadalmi és tömeg­szervezeteinek képviselőit, majd Dushek Lajosné emel­kedett szólásra. Beszéde bevezetőjében a 35 évvel ezelőtti események­re emlékeztetett, amikor Ho Si Minh vezetésével a viet­nami nép fegyvert fogott, s kivívta szabadságát. A győ­zelem világtörténelmi ese­mény volt: a II. világháború után a vietnami nép volt az első, amely lerázta magáról a gyarmati bilincset, az első olyan gyarmati állam, amely munkás-paraszt hatalmat hozott létre és elindult a szo­cialista fejlődés útján. < . Szólt a francia megszállók elleni 9 évig tartó csatáról, majd az újkori történelem legbarbárabb, hadüzenet nél­küli háborújáról, amelyet az amerikai betolakodók ellen vívtak. — Nemrég Vietnamban jár­va magam is láttam, tapasz­taltam — folytatta a nagy­gyűlés szónoka —, hogy sok­felé a déli országrészen máig is csupaszon meredeznek a fák az ég felé, az élettelen ágak, a kiégett vidékek, a szőnyegbombázások nyomai mind-mind vádlóan idézik fel az imperializmus jóváte­hetetlen bűneit. Megrendítő látvány ez. De még ennél is szívet-lelket szomorítóbbak az emberi sorsok. A hosszú háború alatt családok milliói szakadtak el egymástól, vál­tak hajléktalanná, nemcsak katonák, hanem a békés la­kosság, a nők, a gyermekek is, sokan elpusztultak, éhez­tek, szenvedtek a barbár pusztításoktól. A SZOT titkára szólt arról a nemzetközi szolidaritásról, amely a vietnami nép harcát végigkísérte, majd a világtör­ténelmi jelentőségű győzel­met méltatta. — Ez a forradalmi harcok­ban edzett nagy múltú nép örök érvényű példát muta­tott hősiességből, áldozatvál­lalásból, önfeláldozásból. Ho Si Minh elnök, aki nem él­hette meg a dicső harc dia­dalát, nem sokkal halála előtt végrendeletében szinte látno­ki erővel írta a következő­ket: „Bármilyen nehézség és nélkülözés árán, de népünk mindenképpen győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell takarodniok országunk­ból. Hazánk minden bizony­nyal egyesülni fog. Országun­ké lesz az a nagy dicsőség, hogy kis nemzet létére hősi harcban két nagy imperialis­ta hatalmat győzött le és méltóképpen járul hozzá a nemzeti felszabadító mozga­lom ügyéhez.” A legendás hírű Ho apó jö­vendölése valóra vált: a két országrész egyesült, Vietnam azonban csak rövid ideig él­vezhette a békét, mert azóta az északi szomszéd, Kína ré­széről fenyegeti állandó ve­szély. A vietnami nép azon­ban ma eltökéltebb, mint va­laha, szilárdan megvédi füg­getlenségét, területi sérthe­tetlenségét és eredményesen felépíti a szocializmust hazá­jában. A szónok ezt követően a vietnami nép gazdasági épí­tőmunkájának eredményeiről szólt, majd beszédét a két nép barátságának éltetésével fejezte be. Hosszan tartó viharos taps köszöntötte a mikrofon elé lépő Vu Thi Hong asszonyt, a vietnami nőszövetség alelnö- két, aki köszönetét mondotta meleg fogadtatásért, a testvé­ri érzelmek kinyilvánításáért népük, országuk iránt. Ha­zája vérzivataros történel­mének ismertetése után a harcok alatt és az azóta el­telt időben végzett munka eredményeiről beszélt. El­mondta: „Jelentős eredmé­nyeket értünk el a háborús sebek begyógyításában, a ter­melés helyreállításában és fejlesztésében, a szocialista átalakításban Dél-Vietriam- ban, továbbá a szocialista termelési viszonyok megszi­lárdításában, a szocializmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésében, a közokta­tás, a közművelődés és az egészségügy terén.” — A mezőgazdaságban az elmúlt évben 1,1 millió hek­tár szűzföldet, illetve parlag­földet hasznosítottunk, ga­bonatermelésünk 19,5 száza­lékkal nőtt, az öntözött te­rület 370 ezer hektárral bő­vült, gépparkunk 19 ezer traktorral, 9000 szivattyúval gyarapodott, 128 új állami gazdaság létesült, 500 ezer hektáron végeztünk erdősí­tést. Szólt az ipar fejlesztéséről, az acélgyártás, a villamos- energia-termelés növeléséről, az utak, hidak helyreállítá­sáról, majd elmondta: „A közoktatás, a szakoktatás és felsőoktatás még a háború éveiben is fejlődött, 1979-ben 11,9 millió gyermek tanult általános és középiskolákban, 140 ezer hallgatója volt egyetemeinknek, főiskoláink­nak.” Vu Thi Hong beszédének további részében azokról a gondokról ejtett szót, ame­lyek nehezítik az ország di­namikusabb fejlődését, köz­tük is elsősorban a kínaiak állandó fenyegetéséről, az or­szágot sújtó elemi károkról, majd azokat a feladatokat ecsetelte, amelyekkel a viet­nami népnek ilyen körülmé­nyek között is meg kell bir­kóznia. Befejezésül köszönetét fe­jezte ki azért, hogy a szocia­lizmust építő magyar nép mindig is támogatta a viet­nami nép harcát, s támogat­ja ma is a béke megőrzésé­nek, az ország békés építésé­nek idején. A barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, majd kultúrműsor kö­vetkezett. A vietnami delegáció Má­tészalkáról Vajára utazott, ahol Iklódi László, a Rákóczi Tsz elnöke adott tájékozta­tást a nagyüzemi gazdaság munkájáról. A vietnami delegáció késő este elutazott Szabolcs-Szat- már megyéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom