Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

1980. szeptember 28. KELET-MAG YARORSZÄG 3 Szabolcsi képviselők a kormányprogramról NAPRAFORGÓ NYÍRBÁTORBA. Naponta 30—40 vagon napraforgói vesznek át a terme­lőktől a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori üzemében. (Elek Emil) SZlHHELY: VOSZK, TISZAVASVÁRI Óvott a főbizalmi Miért nem tartják meg az igazgatói utasítást? Az országgyűlés őszi ülés­szakán, amikor szólásra emelkedett a kormány el­nöke, a meghívottakkal együtt félezernél többen hallgatták a nemrég ala­kult Minisztertanács ötéves programját. Jegyzetlapok teltek, ki-ki azt rögzítette magának, ami hozzá a leg­közelebb áll, aminek meg­valósításáért otthon legtöb­bet tehet. Erről beszélget­tünk szabolcsi képviselők­kel. Széles Lajossal a prog­rambeszéd utáni szünet el­ső pillanataiban találko­zunk. — Én az egész program egységes szemléletét és egységes végrehajtását tar­tom feladatunknak. Kiemel­nék azért néhány dolgot, ami jobban megragadta a figyelmemet. Egyik: a prog­ram nagy gondot fordít a tanácsi munka korszerűsí­tésére, s kiemelten foglal­kozik a népképviselet sze­repével, jelentőségével. Ne­künk sok tennivalónk van ezen a téren, akkor is, ha eddig jelentős fejlődést ér­tünk el. Sok gondról is szólt a program, de ebben is tet­szett az őszinte hangnem. A kormány ismeri a problé­mákat, s kritikusan, önkri­tikusan vetette fel a végre­hajtásban tapasztalható hi­bákat. Azt gondolom, ebből is van mit tanulnunk: le­gyen otthon is bátorságunk szembenézni saját hibáink­kal, s önkritikusan, de op­timistán hozzálátni a prog­ram végrehajtásához. Gulyás Emilné dr. a szü­neteket a népfront országos vezetőivel töltötte, hogy szót váltsanak a választások előkéaaüteleirők*.« «■ **«*>.'» •­r.*'t **:•• «Vjvv *»*■.* — A kormány program­ját reális, jó programnak, a dolgozó nép érdekeit szol­gáló programnak tartom. A megvalósítás csak úgy le­hetséges, ha az egész tár­sadalom erőfeszítéseket tesz, ha egy társadalmi bá­zist teremtünk ezeknek a céloknak a megvalósításá­ért. Egységet kell teremte­nünk, hogy mindenki értse céljainkat, s mindenki is­merje feladatát. Ebben van fontos szerepe a népfront­mozgalomnak. A program­beszédből megtudhattuk: a következő időszakban meg­lehetősen szűkösek anyagi lehetőségeink, nem tudunk minden igényt kielégíteni sem szociális, sem kulturá­lis, sem településfejlesztési téren, ezért lesz még na­gyobb szükség a társadalmi munka szervezésére. Az V. ötéves tervben 1 milliárd forint értékű munkát vé­geztek Szabolcs-Szatmár megye lakói a közös célo­kért, de ettől többre is ké­pesek vagyunk. Hozzám nagyon közelálló témáról, a kis települések alapellátásá­ról is szó volt a miniszter- elnök beszédében. Az én vá­lasztókerületemben 32 kis település van, ezért a prog­ramnak ez a része számom­ra nagyon jelentős. Bízom a megvalósításban, teszünk is érte, hogy a gyakorlat­ban is úgy legyen. Gilányi Jánost — mint pedagógust — érthetően az oktatásról szóló rész foglal­koztatta leginkább. — A kormányprogram jelentős részt szentelt a ter­melékenységnek, a haté­konyságnak. Bár nehezen fogalmazható meg, én azt szeretném, ha ezek a fo­galmak nagyobb szerepet kapnának az oktatásban is. Fontosnak tartom a peda­gógus személyiségének elő­térbe helyezését, a szülők felelősségének fokozását, s jó lenne, ha többet tehet­nénk az esélyegyenlőség megteremtéséért. Talán egy kicsit pesszimistának tűnik, de szerintem csak csökken­teni lehet az egyenlőtlensé­get, megszüntetni ma még aligha. Egy fővárosi gyerek 25 színházba járhat, mozik között válogathat, a falusi gyerek pedig tapossa a sa­rat, míg elér az iskolába. Örömmel hallottam, hogy a program nagyobb figyelmet szentelt a kis települések fejlesztésére, az alapellátás javítására, köztük az okta­tás tárgyi feltételeinek meg­teremtésére. Jeszenszki Gábor a beru­házásokról szóló résznél jegyzetelt a legtöbbet. — A terv az építőipar 2—3 százalékos termelés- növekedését határozta meg. Ez azt jelenti, hogy csök­kennek a beruházások, saj­nos, a lakásépítkezések is, s ezzel több képviselőtár­sammal magam sem értek egyet. Nem jó, hogy a ki­sebb településeken kedve­zőtlenebbek a hitel- és egyéb feltételek, mint a nagyvárosokban, mert ez nem szolgálja a kiegyensú­lyozott fejlődést. Ami a fel­adatainkat illeti: nekünk építőknek is lépést kell vál­tani. Az új létesítmények mellett vállalnunk kell a felújítást, a korszerűsítést, mert csak így tarthatjuk meg, vagy növelhetjük ter­melésünket. A mi vállala­tunk, az ÉPSZER már eb­ben a szellemben dolgozik: a mi dolgozóink korszerűsí­tik a színházat, a Korona­szállót, a Kossuth.-és Vas* ■ • vári gitfnházlurnot. Azt lTi-v szem az új beruházások mellett az ilyen jellegű munkák elvégzése kap na­gyobb szerepet a következő években. Dr. Harmath László: Azt hiszem érthető, hogy én mint mezőgazdaságban élő és dolgozó ember a mező- gazdasággal foglalkozó részre fordítottam különös figyelmet. A program a lé­nyeget a költségek csökken­tésében, a hozamok növelé­sében és a minőség javítá­sában fogalmazta meg azzal a céllal, hogy az optimális hazai ellátás mellett mind több versenyképes, jó minő­ségű, jó áron értékesíthető élelmiszert termeljünk, ni- szen egyre nagyobb szerepe van a mezőgazdaságnak a külkereskedelmi egyensúly helyreállításában, a nemze­ti jövedelem megteremtésé­ben. Legnagyobb feladatunk és lehetőségünk a kutatás, a termelés és értékesítés kap­csolatának javításában, nemzeti kincsünk, a termő­föld védelmében és kihasz­nálásában, a munkafegye­lem-javításban van, de fo­kozni kell a vállalkozói kedvet, s javítani az érde­keltségi rendszert. Me­gyénkben különösen a mi­nőség javításában vannak nagyobb lehetőségeink: nö­velnünk kell az alma esz­tétikai értékét jelentő tu­lajdonságokat. Beruházá­sainknál az alapos előké­szítés, majd a legköltségkí- mélőbb megoldásra törekvés lehet a fő cél. Dr. Kulin Lászióné: Nem vagyok ugyan az egészség- ügyi bizottság tagja, de leg­utóbbi ülésükre meghívtak, így részletes ismereteket szerezhettem a kormány- program egészségügyi részé­ről, s otthon is alaposan tá­jékozódtam helyzetünkről, őszintén örülök annak, hogy Kisvárdán néhány olyan dologban is sikerült előrelépni, amit most a kor­mányprogram megcélzott. Nagy eredménynek tartom, hogy sem a városban, sem a környéken nincs orvoshi­ány, s megoldottuk a folya­matos betegellátást. Ter­vünk: megoldani a gondo­zást, ami óvodás korban kezdődik és végigkíséri az embert egész életén. Tóth Géza a szakszerve­zetek feladatairól beszélt: — A kormány nehéz, de megvalósítható programot ajánlott, így természetes, hogy a szakszervezeti moz­galomnak is segíteni kell a gazdasági alapok növelését, ugyanakkor képviselni és védeni a dolgozók jogos ér­dekeit. Sajátos eszközeink­kel,'a szocialista munkaver- seny, a brigádmozgalom, az újítómozgalom szervezésé­vel segítjük a termelést, cserébe joggal várjuk el a vezetési és irányító munka javítását, olyan feltételek megteremtését, amelyek a folyamatos munkát szolgál­ják. A kormányprogram élet- és munkakörülménye­ink javítására nem igér többet, mint amennyit kö­zös munkánk eredménye­ként várhatunk. Segítenünk kell abban, hogy nagyobb támogatást kapjanak a nagycsaládosok, a nyugdí­jasok, szorgalmaznunk kell a munka szerinti elosztást, s többet tenni az üzemi de­mokrácia tartalmi fejleszté­séért. Dr. Tar Imre: Mi Sza­bolcs-Szatmár megyei kép­viselők valamennyien egyetértünk a kormány programjával. Én magam is úgy ítélem meg, hogy a program jól tükrözi a XII. kongresszuson elfogadott elveket, s megvalósítása so­rán jól szolgálja a fejlett szocialista társadalom épí­tését, a magyar nép, ezen belül'Szabolcs-Szatmár me- gyé " flolgozoinäk1'érdékéiti' Mi elsősorban tettekkel kí­vánjuk támogatni a kor­mányprogram megvalósítá­sát, amely azt jelenti, hogy megyénkben töretlenül folytatódik a társadalmi, gazdasági és kulturális fel- emelkedés. A megyei párt- értekezleten elfogadott ha­tározataink megegyeznek a kormány elgondolásaival, egyben biztosítják a megye fejlődését, a lakosság élet- és munkakörülményeinek további javítását. Helyze­tünkből és lehetőségeinkből kiindulva úgy látjuk, hogy a VI. ötéves terv időszaká­ban az országos ütemnél gyorsabb ütemben fejlő­dünk, amely azt jelenti, hogy a minőségi követel­mények teljesítésével egy időben nagyobb mennyiségű terméket állítunk elő és az eddigieknél nagyobb mér­tékben járulunk hozzá a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A mérsékeltebb ütemű növe­kedést felhasználjuk arra, hogy a technika, a techno­lógia fejlesztésével, a tudo­mány eredményeinek al­kalmazásával megalapozzuk a következő időszak gyor­sabb ütemű fejlesztését. Az a körülmény, hogy a VI. ötéves terv időszakában a megye tanácsainak lakás­építésre, a közművelődésre, az egészségügyre, a kom­munális fejlesztésekre mintegy 6 milliárd áll ren­delkezésre, azt is jelenti, hogy a megye lakosságának életkörülményei tovább ja­vulnak. Egyszóval a kor­mány a következő öt esz­tendőben is megkülönbözte­tett támogatásban részesíti Szabolcs-Szatmár megyét és az a program, amelyet most az országgyűlés elfo­gadott, jól szolgálja Sza­bolcs-Szatmár egész lakos­ságának érdekeit. Balogh József „Olyan problémával for­dulunk önökhöz a tisza- vasvári VOSZK-telep dol­gozói, amelyet sajnos a vállalaton belül nem tu­dunk megoldani. Az 1980- as első féléves béremelé­sünket, amelyet a termelé­si tanácskozáson kihirdet­tek, hogy azt június elsejé­ig felosztják, mind a mai napig nem kaptuk meg” — szól a panaszos levél 14 aláírással. „Mindent egyedül intéz..." í Alig hároméves mültía té- kint vissza a VOSZK, a Szö­vetkezetek Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Közös Vállalata tiszavasvári telepe. A tevékenység két fő részből áll: van egy varroda, ahol teljesítménybérben dolgoz­nak, és a szolgáltató részleg, ahol havi fiztésért vasipari munkát végeznek, a fogyasz­tási szövetkezetek megrende­lésére a. boltok hűtőgépeit ja­vítják, újakat szerelnek fel. Röpgyűlésnek is beillik az. a rövid beszélgetés, ami a forgácsolóműhelyben zajlik. — Hiába kértük a telepve­zetőt, a jogos béremelést nem adta meg — szól az egyik. — Munkát kívánnak, felté­teleket nem adnak hozzá. Fél éve nem kaptunk munkaru­hát, a szerszámokat úgy ku- nyeráljuk más vállalatoktól. — A telepvezető mindent egyedül intéz. Se a műveze­tőt, se a helyettesét nem kér­dezi meg. Aztán ha valamit rosszul csinál, akkor kész a kapkodás. — Magam javítom a szip­pantó kocsit, mégsem adnak semmit érte — folytatja a traktoros. Akik beszélnek, Takács Já­nos II., Hamvas Károly, Rácz Zoltán, Szlomóniczki István, már régen nem a bérügyek­kel hozakodnak elő. Közöt­tük olyan is van, aki a pana­szos levelet alá sem írta. Sokkal inkább a rossz mun­kahelyi légkörre panaszkod­nak, az üzemi demokrácia semmibe vételét említik. Csak az alkal­mazottaknak? A telepvezető, Kuik Bálint nem késlekedik a magyará­zatokkal. Hivatkozik a kisebb létszámra, a nem megfelelő teljesítésekre. Bizonyítja, hogy a bérmegtakarítás nem olyan túlságosan sok, «az év végére egyenesbe kerülnek. Említi a központi dolgozókat, akik tudtak az elmaradt béremelésről. r— Mi csak arra figyelmez­tettük a telepvezetőt, amikor' Tiszavasváriban jártunk, hogy a béremeléssel együtt járjon a teljesítmények növe­lése — hangsúlyozza a buda­pesti központban Rakovszky Gáspár munkaügyi osztályve­zető. A számítások szerint a fizi­kai állományban lévőknél 3,1 százalékos béremelést kellett volna végrehajtani az első lépcsőben, ami személyen­ként 811 forintot jelentett volna. A papírok viszont arról szólnak, hogy csak az alkalmazotti állománynál hajtották végre a béremelést, még május 12-én. A munká­sok elmaradt béremeléséről viszont az első dokumentum szeptember 15-én szól, olyan magyarázattal, hogy kevés lett volna az egy-egy dolgo­zóra jütó' ösSzeg. (Talán vé­letlen, hogy a panaszos levél nyomán ekkor már jártunk a VOSZK telepén.) — Az igazság, hogy a szol­gáltató részleg a létavértesi és a polgári hűtőszereléseknél nem jó munkát végzett — tá­jékoztat dr. Heller Lajos fő­osztályvezető-helyettes. — A telep teljesítményei is elma­radtak a kívánt szinttől. Amíg — a szeptember 15-i állapot szerint — a varroda 125 szá­zaléknál tart, addig a szol­gáltatásban 89 százalékos az időarányos tervteljesítés. A szolgáltatásban dolgozók július 1-től jutalékos redszer- ben dolgoznak. Ez a hűtőgép- szerelőkre vonatkozik. A for­gácsoló műhelyben viszont még mindig nincs megegye­zés, csak az igazgatói utasí­tásban kitűzött béremelés második részét hajtották vég­re. A telep szakszervezeti fő­bizalmija viszont nem írta alá a tervezetet. A főbizalmi nem írta alá... — Hiteget bennünket a te­lepvezető, félremagyarázza a szavainkat — állítja Kunzer Gyula főbizalmi. — A szak- szervezet részéről nem tu­dunk egyetérteni a módszere­ivel, ezt már jelentettem ko­rábban a vállalatnál és a nagyközségi pártbizottságon is. A vállalat központjában látják, hogy a gyengébb tel­jesítmények egyik oka a megfelelő irányítás hiánya. A telepek kellő önállóságot élveznek, mind a munka szer­vezésében és vállalásában, mind a dolgozók foglalkozta­tásában. A tiszavasvári telep­pel viszont az utóbbi két év­ben talán több bajuk volt, mint az ezernél több embert foglalkoztató vállalat más részlegeivel együttvéve. — A telepvezetés gondja­ival a vállalat foglalkozik — folytatja dr. Heller Lajos. — Amennyiben mulasztást ta­pasztalunk, a megfelelő fele­lősségre vonás nem marad el. Az előbb említettekhez le­gyen szabad még annyit hoz­záfűzni: bizonyított tény, hogy az igazgatói utasításban elrendelt béremelés első lép­csője Tiszavasváriban elma­radt. Erre megfelelő magya­rázat nincs. Lányi Botond Öregember kaszával K aszál az öregember. Fűillatú a fényes szeptember délelőtt. Suhint néhányat, megáll, pihen. Szemmel méri, mekkora árokpart vár munkára még. — Hány éves bátyám? — Hetvenkettő. — És nem nehéz a ka­szálás? — Másik kaszás kell ah­hoz, hogy én ezt letegyem. Az majd kiveszi a kezem­ből. Itt az árok oldala rossz, nem sima a föld, de jó ez a kis fű. Vásáros- namény is kitelne belőle, amennyit én már kaszál­tam. Harsogóbb, zöldebb füveket. Most már elég, ha ezt levágom. — A ház előtt? — Á, nem ez a házam, arrább van, de itt mind fiatalok laknak. Itthagyni meg isten csúfsága lenne... — A család? — Volt tizenegy, öt él belőle... Kattan a fényképező­gép. Mondja: — Ha sikerül a kép, küldhetné belőle. Vass Istvánnak, az Árpád utca 15-be... K aszál az öregember. Küldöm a képet, örömmel adván tisz­teletet így a szerszámot markoló idős embereknek. Bartha Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom