Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

1980. szeptember 14. Van-e új a paraván mögött? A paraván a bábjátékoso­kat műhelytitkaikkal, gondja­ikkal együtt eltakarja sze­münk elől. A több évszázados művészet mai művelőinek meg kell küzdenie a meseCil- mek, rajzfilmek látványos térhódításával. A megyei báb­csoportok hagyományosan jó szereplései elképzelhetetlenek a gyermeki lélek ismerete, vágyaik „kikémlelése” nél­kül. A bábok életre keltői kí­sérletezők, akik csak az előa­dásokon izguló, nevető gyer­mekek tetszésnyivánításaiból következtetnek a produkció sikerére. Bölcsődé* kortól Megyénkben' jelenleg öt­venkilenc bábcsoport műkö­dik szakképzett vezetőkkel. Részükre rendszeresen szer­veznek továbbképzéseket. Munkájuk összefogását a me­gyei bábos szakbizottság látja el. — A bábjátszó mozgalom új lehetőségeit keresve szüle­tett meg a rendszeres óvodai bábjátszás terve 1974-ben — fogalmaz Bárdy Margit, a megyei művelődési központ bábos főelőadója. — A Nép­művelési Intézetben felfigyel­tek kísérletünkre, és Sza- bolcs-Szatmárban jelölték ki az óvodai bábos műhely he­lyét. Az óvodai bábjátszók negyedévenként továbbképzé­seken találkoznak. Az elhangzó előadások, a szerzett tapasztalatok sejtetni engedik: nem elegendő csak óvodás kortól foglalkozni a gyerekekkel, már a bölcsődé- seknél is fontos nevelési esz­köz lehet a bábjáték. Segíthe­ti a nyiladozó elméket a kö­zösségi beilleszkedésben, be­szédkészségük, gondolkodá­sük fejlődésében. Játszóháx De nem lehetnek a bábját­szás szempontjából „túlkoro- sak” az iskolások sem. Róluk sem feledkeztek meg, amikor a megyei művelődési köz­pontban papírra vetették a „Játszóház” tervét. — Egy jól sikerült bábké­szítő lakótelepi program adta annak a mindenki számára látogatható háznak az ötletét, amelyet a jósavárosi klub- könyvtárban szeretnénk elin­dítani — folytatja Bárdy Margit. — A négyes szám bű­völetében állt össze az elgon­dolás: négy helyiségben he­tente négy alkalommal egy- szerre négy, párhuzamosan egy időben tartó foglalkozást szereveznénk. Az egyes helyiségekben kü­lön fogadnák az óvodásokat, gyesen lévő kismamákat, az általános iskolásokat, és logo- pédus várná a beszédhibás óvodásokat. Program a Robinson­kertben A ruhaanyagokból, agyag­ból. gyöngyökből saját elkép­zelésük szerint varrhatnak, formázhatnak bábokat, játé­kokat. Az óvodai, iskolai báb­csoportok mellett műsorokkal mutatkoznak be más művé­szeti csoportok is. A Játszó­ház tervezésénél nem feled­keztek. meg a gyermekeiket kísérő szülőkről sem, akik szintén találhatnak maguk­nak elfoglaltságot. Kipróbál­hatják a szövőszéket, kötőgé­pet, szintén készíthetnek játé­kokat, gyermekneveléshez or­vostól pszichológustól kérhet­nek tanácsot. Megtudtuk azt is, hogy már most készül a meglepetés a nyíregyházi gyermekeknek a következő gyermeknapra, összeállt egy lakótelepi prog­ram, melynek helyszíne a jó­savárosi Robinson-kert lesz. R. G. Szlovákiai üzenet Kopócs Tibor kiállításai megyénkben Szlovákia, ez a történelmi táj számos olyan képzőmű­vészt bocsátott útnak, akik ma már az egyetemes magyar művészet történetében előke­lő helyet foglalnak el. Gon­doljunk csak a jernyei (egy­kori Sáros vármegye) Szintjei Merse Pálra, a modern ma­gyar .festészet egyik előfutá­rára, vagy a Sajó-völgyi Pel- sőcön született Rudnay Gyu­lára, akinek egész festészeté­re olyan jellemző a gömöri hegyek permanent zöldje, égetett szienája. Ezen a tájon született Mednyánszky László, aki a dosZtojevszkíji bugyro­kat bejárva alkotott mara­dandót, valamint Csontváry, akinek művészetét nem lehet meghatározott stílus keretei­be foglalni; mitikus, szürrea­lista, expresszív, jelképes fes­tészete, amelyet áthat a neo- primitívek frissesége, önálló egységet alkot. Ilyen meghatározó egyéni­ségek által kialakított hagyo­mányokra is építve jelentke­zett legutóbb a pozsonyi Ma­dách Kiadónál megjelent Kis- galéria című művészeti al­bumban a csehszlovákiai ma­gyar képzőművészek derék­hada, pontosabban 14 mű­vész: festő , grafikus, szob­rász, keramikus. Ebből a ná­lunk is kapható kiadványból ismerhettük meg Kapocs Ti­bor nevét is, aki a Csallóköz küldötte, Komáromban él, a Magyar Területi Színház (MAESZ) díszlet- és jelmez­tervezője. Számtalan Madách- kiadványt illusztrált, többek között ő készítette a nálunk is igen népszerű Szól a rigó kiskorában című gyermek­vers-antológia rajzait is.' Kopócs Tibornak a megye több helységében látható tár­latán tollrajzok, rézkarcok, li­nómetszetek és egyéb grafi­kai nyomatok adnak ízelítőt munkásságából. Tiszavasvári után a mezőgazdasági főisko­lán, majd később Vaján mu­tatkozik be alkotásaival. Meg­ragadó a finom lírával átszőtt Bi/cabűrölő-sorozata és a pánsípos alakokat felvonulta­tó Tavaszelő. Az előbbi az építő értelem és a romboló gonosz áttételes kapcsolatá­nak vizuális megfogalmazá­sa: a bika hátán furulyázó al­kotó szelíd, de határozott cse­lekedete mederbe tereli a nyers erőt, sőt cinkosává te­szi. A Tavaszelő heroldikus főfigurája pánsípját fújva jel­zi a tavasz érkezését, Vivaldi gáttalanul feltörő dallamait juttatva eszünkbe. Kopócs legmegrázóbb lap­jain a szülőföldhöz kötő hű­ség tükröződik, ami a Fa II, az Ómama és a Fábry Zoltán emlékére lapokon érhető leg­inkább tetten. A Csallóköz sajátos történelmével, gaz­dag monda- és hitvilágával egyik legizgalmasabb népraj­zi tájegységünk. A Fa II. en­nek a világnak hiteles megfo­galmazása: hódolat a szülő­földnek. Az Ómama az ősök tisztelete. Töpörödött anyóka felett a memento móri (emlé­kezz a halálodra) jeleként szárnyal a munkától göcsör- tös kezekből komponált idő. A szárnyalakban röppenő ke­zek szép vizuális metaforát teremtettek. Ugyancsak a szülőföldhöz kötődik tanulsá­gos tollrajza, a Fábry Zoltán emlékére. Félelmét, minden értelmes ember félelmét tár­ja a néző elé ezen grafikáján. A legnagyobb magyar antifa­siszta publicista, a „stószi re­mete” tollal a kezében vívja harcát a barna fenevad ellen. Telitalálat ez a vizuális meg­fogalmazás, hiszen Fábrynál önálló műfajjá vált az aratifa- sizmus, mint maga írja. Kopócs Tibor képzettársítá­sokon alapuló grafikáiból a pontosan fogalmazott igazsá­gok ereje sugárzik. Tarczy Péter Kopócs Tibor komáromi műtermében SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK Az ügyvéd nyugtalansága A krónikás, aki munkája során emberek életútját, tetteit igyekszik megismerni és áb­rázolni, sokszor félve kezdi el írását. Vajon meg tudja-e mutatni az emberről a legfonto­sabbat, az egyéni jegyeket, a másoktól meg­különböztető vonásokat? Az embert megis­merni olykor egy élet is kevés — mondják. Hogyan lehet akkor egy- vagy kétórás be­szélgetéssel a mélyre hatolni ? Ilyen aggodalmak is hatalmukban tartot­tak, amikor azt kértem dr. Borsy Zoltán nyí­regyházi ügyvédtől, a megyeszékhely sokak által ismert alakjától: avasson be élete, mun­kája titkaiba. Később jutott eszembe, hogy ő mint ügyvéd tulajdonképpen ugyanezeket kéri a védenceitől, hogy megértse tetteik leg­fontosabb motívumait, megismerje a teljes embert. Kérdések sokasága zsongott a fejemben: miért lett ügyvéd, mikor találkozott először a joggal, mi volt az eddigi legnagyobb ügye, volt-e már lelkiismeretfurdalása, hol van ma az ügyvéd helye társadalmunkban, vannak-e haragosai, jól alszik-e? És így tovább. S itt újra munkálni kezdett a bizonyta­lanság, hiszen olyan embernek teszek fel kérdéseket, aki — mint kiváló vezető ügyvéd, egyben a kérdezés művésze. A jó ügyvéd egyik legfontosabb tulajdonsága a művészi színtű kérdezés. A kocka el van vetve ... — Az már gyermekkoromban eldőlt, hogy orvos vagy jogász szeretnék lenni. Bel­ső adottságot éreztem arra, hogy az embere­ken segítsek. Apám kórházi tisztviselő volt, ahogy a dal is mondta, havi 200 pengő fix­szel. Viszonylag kis megerőltetéssel gondos­kodni tudott a taníttatásomról. Negyvenket­tőben érettségiztem, egy váratlan tüdőcsúcs- hurut miatt felmentettek a katonaság alól. Megúsztam a háborút. Negyvenhétben kap­tam kézhez a diplomámat. Hazajöttem Nyí­regyházára, dr. Görömbey Béla magánügy­védnél kaptam állást. Három évi joggyakor­lat után tettem ügyvédi szakvizsgát. Szűkszavú, akár életrajzi „fejezetnek” is beillő tényeket sorol, ami mögött pedig belső tűz lappang. Élete nagy álma valósult meg, már az egyetemen eldöntötte, hogy nem bíró, nem ügyész, hanem ügyvéd lesz. Érdekes szí­nes, sokoldalú és ami a legizgalmasabb, nem tárggyal, hanem élő emberrel foglalkozni, tit­kát megfejteni — ez volt a hajtóerő. Soha­sem a könnyű, lefutott ügyeket kereste, ha­nem azokat amelyek próbára teszik komoly erőkifejtésre késztetik. Ez tartja ma is izga­lomban, ez ígéri a semmivel sem pótolható sikerélményt. Negyedszázad állomásait’ említi, melyek mindenfiapjai elválaszthatatlanok voltak éle­tétől. ötvennégyben nyitott önálló irodát, mint magánügyvéd. Egy évvel később már az ügyvédi munkaközösség megszervezésén fáradozott. Ez év novemberében ünnepük a jubileumot az idősebb, alapító tagokkal és a fiatalokkal. Hosszú évekig volt a 2. sz. ügy­védi munkaközösség vezetője, miközben pe­res ügyek sokaságában látta el az állampol­gárok magas színvonalú jogvédelmét, járta a bírósági tárgyalótermeket, gyakran a bör­töncellákat, hogy legjobb lelkiismerete sze­rint megkeresse az emberi bűnök, botlások mozgató rugóit. — Sokan mondják az ügyvédekről, hogy a bűnösöket védjük — folytatja. — Pedig mi nem védjük a bűnösöket, hanem igyek­szünk feltárni a cselekmények belső mozga­tó rugóit, felkutatni a mentő és enyhítő kö­rülményeket, amelyek hozzátartoznak a tel­jes képhez, a bűntett megítéléséhez. Ez a dolgunk. Előfordul az is, hogy valakinek az ártatlanságát sikerül bebizonyítani mert va­lóban az. És felmentő ítélet születik. Ez ta­lán a legnagyobb öröm a munkánkban De alig van olyan ügy, amelynél ne nézne szem­be az ember önmagával, a lekiismeretével: megtettem-e mindent, hogy a teljes igazság kiderüljön? Idegeket terhelő munka az ügyvédé, le­gyen szó büntető vagy polgári perről; a vesz­tes, vagy a nyertes: az ember. Az ő sorsa, jö­vője érvényesülése függ attól felszínre kerül- e minden az ügyben. Az ügyvédi ténykedés elismerésének egyik legmarkánsabb jele •— említi —, amikor a vesztes ügyfél egy követ­kező peres ügyében a győztes fél ügyvédjét bízza meg a védelemmel. Életre szóló ügyet nem tud „sztoriként” találni a krónikásnak, de jócskán volt a negyedszázad alatt egy sor felmentő ítélet, megszüntető végzés, amikor az ő ügyvédi tehetsége és tudása is hozzájá­rult a helyes ítélet meghozatalához. Munkájának szépsége és nyűge, hogy so­hasem lehet igazában befejezni. Gyakran vi­szi haza táskájában a legizgatóbb, legforróbb ügyeket és a késő éjszakába nyúló töprengés, az otthon csendje hozza meg a tisztánlátást, hisz a forgalmas, zsúfolt munkaközösségi iro­dában aligha lehet elmélyülni az ügyek ta­nulmányozásában. Haragosait nem tartja számon, de biztosan akad — mondja. Aludni enyhe nyugtátokkal tud. Két éve leszokott a dohányzásról és a feketekávéról. Nemrég viszont vett egy kerékpárt és a kocsit felcserélve az emberhajtotta járművel, a kerékpár nyergében igyekszik kikapcsolód­ni. Van miből, a napi ügyvédi munkája mel­lett tíz éve ő látja el az ügyvédi kamara el­nöki tisztét, ő foglalkozik a megyében dolgo­zó ötvenkét ügyvéd ügyes-bajos dolgaival, minősítésükkel, az ügyvédi munka tartalmi ellenőrzésével, érdekképviseleti, szociális, to­vábbképzési ügyekkel. Ezenkívül a jogász­szövetség megyei elnökhelyettese, tagja az országos ügyvédi tanácsnak. Három ciklus­ban pedig a népfront megyei bizottságának is tagja. Közéleti ember, akit nem elégít ki csak az ügyvédi ténykedés, — ami persze életének fő éltető eleme —, hanem együtt él a társadalmi valósággal, részt vállal a közös feladatokból. ^ — Jó érzés tapasztalni, hogy a társada­lom elismeri, megbecsüli az ügyvédi munkát. Lassan szertefoszlanák a régi előítéletek a dolgokat csűrő-csavaró ügyvédről, a filmek­ben, tévéjátékokban is többnyire negatív fi­gurákról. A mai ügyvédek felelős társadalmi szerepkört töltenek be, jelenlétünkre, mun­kánkra szükség van. Ma már csak anekdota a sokak által ismert, régi ügyvéd mondása, aki tíz évig védett egy ügyet és amikor a nyomába lépő fia gyorsan befejezte, így rót­ta meg: egészen jól megéltem belőle tíz évig, te pedig egyből elintézted... — Ma nem az ügyek elhúzódásának idő­tartama alapján kell fizetni az ügyfélnek a költségeket, az ügyvédnek nem érdeke el­húzni, lassítani az ügyeket, ez nem jár anya­gi haszonnal. Mi borzolja Borsy Zoltán idegzetét? Mi­lyen társadalmi visszásságok késztetik szó­lásra, cselekvésre? Mérhetetlenül bántja, hogy a bürokrácia sokszor megkeserítheti az emberek életét. Külön is van egy társadalmi méretű és a hivatásával összefüggő kérdés, amit a népfront országos tanácskozásán is szóvá tett. — Az állampolgári ismeretek tanításáról van szó, amit úgy érzem, eléggé elhanyagol­tunk. Elsősorban az iskolákban kellene tan­tervileg komolyabban venni. A múltba», amikor igazi jogokról, alkotmányról nem be­szélhettünk, kötelező tantárgy volt. A megyé­ben hétszáz jogász van, köztük mi, ügyvédek is — szívesen lennénk az előadók. Az életből vett példákkal, színesen, nevelő céllal beszél­nénk az állampolgári és jogi tudnivalókról. Itt lehetne megalapozni a felnövekvő nemze­dék sokat emlegetett jogtudatát, jogi művelt­ségét. S mit mond magáról Borsy Zoltán, mint magánember? Büszke rá, hogy ötvenhat éve nyíregyházi, ugyanis itt született. Szeme előtt nőtt fel a város. Emlékszik rá, amikor az iro­daház helyén — ahol az ügyvédi kamara iro­dájában beszélgettünk — még piac volt. Itt járt el a kisvonat, a villamos. Ezt az élményt csak azok tudják értékelni, akik átélték a változásokat is. Akik leruccannak a főváros­ból, legfeljebb a jelenlegi képet látják. Szereti városát. Ezért is foglalkoztatja a gondolat, hogy jobban kellene meríteni a lakosság ja­vaslataiból, ötleteiből, mert nagy itt a tenni- akarás, sok a városért születő jó ötlet. De még nem mind hasznosul. — Van egy lányom, ügyvédjelölt, Pesten él. Ketten vagyunk a feleségemmel. Ezért is jut talán több időm a közéletre, a társadalmi elfoglaltságokra. Szenvedéllyel dolgozom, mert csak így érdemes, ez nyugtat meg. Hob­bim? Van aki kardot, cserépedényt, ki tud­ja, mi mindent gyűjt, én közmondásokat, szólásmondásokat, aforizmákat. Van már vagy két kötetre való: az igazságról, az igaz­ságszolgáltatásról. A találó, bölcs mondáso­kat az ügyvédi munkánkban is jól fel tudom használni, de nemcsak ezért gyűjtöm. Tet­szenek a tömör, találó, mély igazságokat rej­tő gondolatok... Páll Géza KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Játszóház - szülőknek is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom