Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
Beszélgetők HÉMÉÉÉHÉ^MÉÉÉnHÉRfeMBHÉBBÉÉÉBlaSÉESSÉÉBn Miért utazik a nő? Idegen tájakat fölfedezni, újdonságokat látni, ismeretlen emberekkel találkozni mindig nagy élmény. Titokban valamennyien vágyunk rá, hogy eljussunk a történelemből, földrajzból megismert vidékekre. Kiben megvan a készség az utazás megszervezésére, ki csak vágyakozik rá. Egy biztos: aki vállalkozik az útra, soha nem jön azzal haza, hogy ö többet nem teszi ki a lábát a városból, vagy a faluból. Azt mondják, a férfi kalandozó természetű, szívesen vág bele akár földkörüli utazásba is. Az utazási irodák a megmondhatói, hogy manapság a nők legalább annyira keresik a változatosságot egy-egy külföldi út alkalmával, mint férfitársaik. Az utazással szervezetten foglalkozó idegenvezetők, tolmácsok. csoportkisérők, ügyintézők a megmondhatói: ki milyen utas, mit vár egy-egy külföldi társasutazástól. Három asszonytól arra kerestünk választ, miért utaznak rendszeresen? Az utószezonban sem csökken a forgalom az IBUSZ nyíregyházi irodájában. VENDÉGÜNK Áz idegenvezető C7 a? fol'Ulí Alkalmazkodni kell az utasokhoz Kellemest a hasznossal Molnár Jánosné, az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat házfelügyelője egészen véletlenül csöppent egy Bécsbe induló csoportba. Éppen benn járt a vállalatnál, amikor felfedezte a hirdetést: aki akar, jelentkezhet. — Még soha nem jártam nyugaton, lehet, hogy ez vonzott — vallja be. — Az sem volt mellékes, hogy háromezer forintért már öt napot tölthettem Bécsben. Igaz, csak két teljes nap jutott erre a városra, a többi utazással és még magyar területen telt, de akkor is érdekesnek ígérkezett. Kár lenne elhallgatni, hogy az asszonyok többsége a látnivalók mellett praktikus szempontokat is előtérbe helyez az utazás megszervezésénél. Molnárné is úgy alakította eddigi külföldi útjait, hogy ami a tízéves Marikának és a 7 éves Erikának kellett, igyekezett beszerezni. Molnár Jánosné Vásárlás helyett az állatkertbe — Szerintem távol áll a kereskedéstől, hogy a családban használatos dolgokat is meg akarom venni egy úton. Hiszen ha már pénzt költünk egy párnapos utazásra, érdemes annak egy részét használati cikkekre fordítani. Gyülvészi Tamásné, a NYÍRTERV szerkesztője régi utazónak számít. Egy kezén nem is tudja összeszámolni, hány országot keresett már fel Európában. Jártak a családdal Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyel- országban, s most jöttek haza az NDK-ból. Legutóbb a hatodik osztályos Angéla miatt mentek Rostockba. — Német tagozatra jár Angi és gondoltuk, jó lenne neki a néhány napos nyelvgyakorlás is — szól a fiatalaszGyülvészi Tamásné szony. — öt éve tanul németül, — úgy véltük — most a kilenc nap alatt bizonyára ragad még rá valami. S hogy én miért utazok? — kérdez vissza. — Tudja, az az igazság, a film és a tévé csak ízelítőt ad, abból nem lehet megismerni egyetlen országot sem. Szeretem nézegetni, hol milyen emberek élnek. A lengyeleket igen szívélyeseknek ismertük meg, az olaszokban erősen megmutatkozik a kereskedőszellem. Minden útról temérdek képeslappal térünk haza, már egy szekrényrész tele van velük így marad emlék minden helyről. A vásárlásról Gyülvésziné úgy vélekedik: el kell költeni a beváltott pénzt. De soha nem szaladgál azután, hogy valamilyen „cuccért” tűvé tegye a várost. Itthon is megkaphat mindent, az NDK- ban például a vásárlásra kapott szabad napon az állatkertbe mentek, mert az nem volt a programban... Kézimunkáért külföldi üt Koczka Józsefné is régi utazónak számít. A környékbeli szocialista országok és Jugoszlávia, Ausztria szerepelt eddigi útiprogramjában. Nemcsak a külföldi út számít, hazánk szép tájaira is eljutott. Az ingatlankezelőnél dolgozik, házfelügyelő/ — A családunkból csak én utazom a hétéves kisfiámmal. A férjem, az építőKoczka Józsefné iparból ment nyugdíjba és mint ács, bejárta az egész megyét, sőt az országot is. Elege van az utazásból, de minket nem tart vissza. Nekem viszont nagy élmény, mert alföldi születésű vagyok, s harminc évesen láttam először az igazán magas hegyeket, egy Lengyelországba tartó vonat ablakából. Rájöttem, sok mindent kell bepótolnom. Azóta igyekszem megmutatni a gyereknek, ami érdekes a világból. Olyan az utazás, hogy soha nem akkor látom a hasznát, hanem majd jóval később. Amikor tudok beszélni egy éppen szóba kerülő helységről, amikor tudom, hogy milyen pénzzel fizetnek egy másik országban. Nem sok a fizetésünk, de esténként kézimunkázok, keresztszemest, hímzést varrók és a pénzt leteszem. Két-három évenként megyek el külföldi útra ... Milyen kapcsolatot alakít ki az idegenvezető a társas- utazásra induló csoporttal, melynek tagjait akkor látja életében először? Harmincnegyven ember jókedve, öröme, tájékoztatása tőle függ azon a pár napon vagy héten, ameddig az útiprogram szól. Sokszor elhangzott már: a legjobban előkészített utazás, a feltételek megteremtése, a gondos előkészületek is kevésnek bizonyulhatnak, ha egy „rossz” idegenvezetőt fog ki a csoport. Mitől lehet „jó” vagy „rossz” az idegenvezető, s milyennek látja ő a turistákat? Ezt kérdeztük meg Barabás Lászlónétól, aki a nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépiskola német—történelem szakos tanára, szabad idejében pedig külföldicsoport-kísérő. Látnivalók helyett — vásárlás — Nem lehet egyértelműen eldönteni, ki a jó idegenvezető — kezdi a beszélgetést. — Van olyan csoport, amelyik a látnivalók helyett inkább a vásárlást helyezi előtérbe és örül, ha az idegen- vezető nem nyaggatja programokkal. Mások viszont akkor zúgolódnak, ha a két- háromórás szabad programra nem gondoskodunk valamilyen elfoglaltságról. Ritkán, de akadnak olyan utasok is, akik — komolyan véve egyes útikalauzok képzeletet megmozgató csábítását — éjszakai városnézést, étteremlátogatást is várnak az idegenvezetőtől. Minden bizonnyal pszichológiai ismeretekkel is kell rendelkeznünk, s már az első napon megfigyelni, mit igényel, milyen típusú vezetést szeretne látni a csoport. Alkalmazkodni kell, mert kárba vész a fáradság, ha az utasok már nem akarják a sokszor látott templomot újból megnézni, viszont az idegenvezető csak erőltetné a programot. Minden helyzetben Az idegenvezetőnek talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy minden helyzetben feltalálja magát. Ehhez persze alapos helyismerettel is kell rendelkeznie, még külföldön is. Berlini városnézést hirdettek a csoportnak, várták a helyi idegenvezetőt, ahol Barabásnénak tolmácsolnia Barabás Lászlóné I kellett volna. A német ide- • genvezető nem jött meg, a § csoport viszont nem érezhet- í te ennek a hátrányát. Így ; aztán önállóan végigvezette Berlinen a magyar csoportot, 5 tolmácsolás helyett ő mutatta meg az NDK-főváros ne- ! vezetességeit. Rossz rágon- t dőlni, mi lett volna, ha nem 1 ismeri tüzetesen a látnivaló- f kát, azok adatait, a közlekedést. Pedig ez nem tartozott a hatáskörébe ... Hol a Trabant-bolt ? Speciális kérésekre leg- | alább annyira fel kell ké- f szülni, mint a várhatóakra. i Az NDK-ban például az ide- 1 genvezetőnek tudnia „kell” I azt is, hói találhatók a Tra- * bant-szakboltok. Az a legne- í hezebb, amikor több csoport- | nak egyeztetnek közös kirán- | dulást, ilyen a barátságvo- f nat. Barabásné is idegenve- í zetősködött egy Moszkva— | Leningrádba tartó barátság- | vonaton. Ugyanazon a sze- J relvényen egy másik csopor- j tot a férje vezetett... — Én azt tartom a leg- ( fontosabbnak ebben a szak- : mában, hogy bánni tudjunk t a csoporttal, teremtsünk jó i hangulatot, keltsük fel az f igényt az utasokban a kultu- ? rális és1 egyéb programok iránt. Az oldalt írta: TÓTH KORNÉLIA és BARTHA GABOR Fényképezte: JÄVOR LÁSZLÓ Szeptember: írhatnám úgy is, hogy bizonyos kor alatt a nagy találkozások és a nagy beszélgetések hónapja. Gyerekeink most mondják el egymásnak a nyarat, tábort, utazást, életet ízlelgető barátságokat, szerelmeket. Ha egy képzeletbeli térképre felrajzolnánk a diáknyár útjait, akkor túlérnének ezek az utak a szomszédos országok határain is. Európa- térképet rajzolnának, és van ebben valami hihetetlenül jó: bennük tágul a világ. Immár napok óta szótlan tanúja vagyok a szeptemberi első találkozásoknak. Akaratlanul hallom, amit körülöttem mesélnek, és bármennyire leszámítom belőle a tizenévesen „kötelező” könnyedséget, rájövök, hogy nagyon kevés gyerekünk van, aki nem most meséli el először azt, amit látott: szeptembernek kellett lennie hozzá, hogy beszélhessen, újságolhasson, emlékezzen. Miről van szó? Egyszerűen arról, hogy a család, ahol előteremtik a külföldi nyaralás, nyári utazgatás feltételeit, sem előtte, sem az utazás után nem teremti meg a szellemi feltételeit annak, hogy az utaknak értelme legyen. Törökországról hallom — felnőttől —, hogy jó út volt, sikerült hozni mindent, amiért voltaképpen mentek. (Mellesleg voltak Mükénében is). Nagylány meséli a bundát, amit a család hozott, és még nem annyira nagylány, hogy néhány év múlva másra is emlékezzen. Hallgatom a gyerekeinket és úgy érzem, hogy valamit mi felnőttek rontunk el bennük. Nevezetesen: nem mi, édesanyák és édesapák voltunk az első beszélgető partnerek, mi csak az útra szántunk költséget, időt, a látottakat rendszerező, az élményt tudatosító felnőtt törődéssel már adósok maradtunk. Nem igaz, hogy a gyerek nem beszélgetett volna korábban is szívesen, és az sem igaz, hogy ő maga érzi legrangosabbnak a külföldi vásárlások emlékét, de ha körülötte eddig ezt mondtuk, a szomszédnak, ismerősnek ezt meséltük, akkor ezt meséli, mondja ő is. Elkéstünk volna? Amit nagyon kevés családban csináltak, hogy megtervezték, megtanulták előre mindazt, amit majd látni fognak — azzal már elkéstünk, de a gyerekeink most is a többiektől hallott élmények tömegével mentek haza, és mesélnék otthon ezt, ha lenne kinek. Beszélgetni nemcsak jó, hanem szükséges is. Legyünk hát legalább most partnerek, és segítsünk kiválogatni a maradandó hasznot a nyárból. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. szeptember 14.
