Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
VASÁRNAPI melléklet 1980. szeptember 14. a nevelők elkötelezettségéről A Ez év januárjában alakult meg a me- ^ gyeszékhelyen a pedagógus pártbizottság, melynek ön lett a titkára. Mi tette szükségessé a pártbizottság létrehozását? — Elsősorban a városokban folyó politikai munkával szemben megnövekedett követelmények, amelyekről a Politikai Bizottság is határozatot hozott. Néhány városban kísérlet- képpen ágazati pártbizottságokat hoztak létre a politikai munka színvonalasabb irányítására és összehangolására. Ennek tapasztalatait a Politikai Bizottság kedvezőnek találta. Így került sor — a nyíregyházi városi pártbizottság kedvezményezésére — a pedagógus pártbizottság létrehozására'. £ Mennyiben tette ezt indokolttá a ncve- ^ lök létszáma? — Ismereteink szerint a megyeszékhelyen — a két főiskolát kivéve — mintegy kétezer pedagógus dolgozik az óvodákban, általános és középiskolákban, szakmunkásképző intézetekben. A kommunista pedagógusok száma eléri az ötszázat, az iskolai pártalapszerveze- tek száma pedig huszonnégy. Ezekben az oktatási intézményekben igyekszünk segítséget adni a legfontosabb oktatáspolitikai feladatok megvalósításához, segíteni az iskolai párt- szervezeteket hivatásuk eredményesebb betöltésében. A* Mivel foglalkozott eddig a pártbizott- ság? — Első lépésként ki kellett dolgozni a párt- bizottság feladat- és hatáskörét. Ez elég nagy munka volt, hiszen számos új dologgal találkoztunk. Ezután a munkánkhoz nélkülözhetetlen, alapos helyzetfelmérés következett. A szociológia eszközeit is felhasználva, felmértük a városban dolgozó pedagógusok ideológiai-politikai i képzettségét. Több hónapos munka eredményeként kiderült, hogy 500 pedagógusnak van közép- vagy felsőfokú politikai végzettsége, 800-an különböző tanfolyamokon bővítették ismereteiket. Néhány esetben találkoztunk igénytelenséggel is, ami a további tennivalókra utal. Áttekintettük — a városi tanács művelődési osztályával közösen — a vezetőállomány helyzetét és beszámoltattunk iskolai pártalapszervezeteket. A Milyen tényezők segítik napjainkban a pedagógus pártalapszervezetek erősödését, meghatározó szerepüket a tantestület életében? — Egyik fofttos tényezőnek tartjuk, hogy megalakulhatott a pedagógus pártbizottság, amely folyamatos feladatának tartja, hogy a helyszínen is segítse az iskolai pártszervezetek mindennapos politikai tevékenységét. Tapasztalataink szerint az iskolai pártszervezetek ma már felnőttek feladataikhoz, többségükben élnek a hatáskörük adta lehetőségekkel, gyakorlattá vált a szakmai, társadalmi vezetők beszámoltatása. Mindinkább meghatározó szerepet töltenek be a tantestületek életében. A Előfordul azonban, hogy némely igazgató nem veszi jó néven, ha be kell számolni a pártvezetőségnek, vagy a taggyűlésnek. Néhol kölcsönösen megelégszenek a formális számvetéssel. Menynyiben tud partnere lenni a pártszervezet az iskola szakmai vezetésének? — Előfordul, de nem jellemző, hogy az igazgatók vonakodnak a beszámolástól. Az iskolák többségében jó együttműködés alakult ki a pártszervezetek és az iskolák szakmai vezetői között, s itt nem okoz gondot a beszámoltatás, a feladatok közös tisztázása. A jó igazgatók igénylik is a kommunista közösség kontrollját, a segítő szándékú észrevételeket. Néhol azonban a pártalapszervezetek túllőnek a célon, szinte minden — nem lényeges kérdésekben hozott — döntés előtt be akarják számoltatni az igazgatót. A Vajon csak az iskolák szakmai vezeté- ^ sén vagy más tényezőkön is múlik a tantestületi demokratizmus kibontakozása? — Meggyőződésem, hogy az iskolaigazgató stílusa, vezetési módszerei, önkontrollra való képessége az egyik legfontosabb feltétele a tantestületi demokratizmusnak. Igaz viszont az is, hogy ez a vezetési stílus talán a legnehezebb valamennyi közül. Egyesítenie kell a központi irányítást — utasítások, rendelkezések egyértelmű és vita nélküli végrehajtását — és a kollektíva véleményének meghallgatását, a jó javaslatok megvalósítását. — Egyetlen motívumot emelnék még ki, amely gyakran ad okot a félreértésekre, a találgatásokra, ez pedig a tájékoztatás. Ahol a vezetők — és ezt értem a párt- és társadalmi szervekre is — minden lényeges kérdésről időben és őszintén tájékoztatják a tantestület tagjait, megértetik a döntések okát, szükségességét, ott általában jó munkahelyi légkörben dolgoznak, eredményes az oktató-nevelő munka. A Kulcskérdés a vezetés színvonalának nö- v vetése, az arra legjobban alkalmas nevelők gondos kiválasztása az igazgatói, vagy helyettesi posztokra. Mennyiben van beleszólása a tantestületnek abba, hogy ki lesz az Igazgató, vagy hogy az arra alkalmatlanná, méltatlanná vált vezetőt leváltsák? — Mint ismeretes, az iskolaigazgatókat öt évre bízzák meg tisztségük ellátásával. Akárcsak az élet más területein, az iskolák háza- táján is az a cél, hogy a legjobb vezetői adottságokkal, képességekkel rendelkező pedagógus kerüljön az igazgatói posztra, s feleljen meg az ismert hármas követelménynek. Hogy ez minél jobban megvalósulhasson a kinevezéskor, vagy az újabb öt évre való megbízatás előtt, az irányító tanácsi, oktatási szervek kikérik a tantestület véleményét is. Ez a gyakorlat azonban — mivel viszonylag új lehetőség — jócskán finomításra szorul. Véleményem szerint, az eddigieknél jobban kell alapozni a tantestület véleményére. — Az igazgatók többsége becsülettel helytáll, megfelel a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. Néhol találkozhatunk csak olyan szemlélettel, hogy valaki netán öröklött helynek tekinti az igazgatói széket és akkor is ragaszkodik hozzá, amikor rég megérett a leváltásra. Segítenünk kell azonban, amikor erre sor kerül, hogy egyetlen vezető se érezze magát bukott embernek, megbélyegzettnek, A Az új nevelési és tantervek, korszerűsítések azt szolgálják, hogy váljanak iskoláink nevelőiskolákká, ahol nemcsak ismeretek halmazát kapják a gyermekek, hanem egy életre szóló indíttatást, erkölcsi, akarati, világnézeti alapokat is. Vajon a nevelők fejében — gondolkodásában — megfelelő ütemű az átállás? Növekszik-e az alkotó módon — nem rutinból — tanító pedagógus tekintélye a tantestületben? — Egyértelműen jók a tapasztalataink az új nevelési és tantervek feldolgozásáról és a gyakorlati alkalmazásról is. Való igaz, hogy kezdetben sok vita kísérte, mint minden újat. Szakberkekben alaposan megvitatták az oktatási és nevelési területek szinte minden gondját, baját, az anyanyelvi neveléstől a matematikáig, vagy a világnézeti nevelésig. Elmondhatom, hogy á város nevelőinek döntő többsége nemcsak megérett, magáévá is tette az új dokumentumok szellemét, azok követelményeit. — Igaz azonban az is, hogy átmenetileg még nem csökkent a pedagógusok túlterhelése, hisz az átállás, a módszerek finomítása, a tanulói ismeretszerzésben és nevelésben a cselekvő „aktivizáló” módszerek meghonosítása, a gondosabb felkészülés, — sokkal nagyobb erőkifejtést kíván, mint a sablonmódszerekkel történő tanítás. Az alkotójeliegű pedagógiai munka elismertetése, véleményem szerint, hosszabb folyamat eredményeként valósulhat meg. Az iskolák párt-, szakmai és társadalmi vezetői tehetnek a legtöbbet azért, hogy az anyagi és erkölcsi elismerésnél különbséget tegyenek a „precíz”, inkább jól adminisztráló, de korszerűtlen módszerekkel dolgozó nevelők és a folyton újat kereső és eredményeket hozó pedagógiai munka között. A Mi csökkentheti az iskolastressz néven w ismert állapotot, amely elsősorban a gyermekeknek okozhat sikertelenséget, de sújthatja a nevelőt is? — Az új nevelési és tantervek jó alapokat adnak ahhoz, hogy kevesebb legyen a tanulói kudarc, valóságosabbá váljon a gyermekek teljesítményeinek megítélése. Említhetném az átmenetek nehézségeit, amelyek sok gyermeknél járnak szorongással, gátlásossággal, vezetnek sikertelenséghez. Most már az szükséges, hogy a jó tantervek, korszerűsödő tankönyvek gondos tanári munkával kiegészülve a minimálisra csökkentsék az átmenettel járó gondokat. Ehhez azonban egyéni törekvés is kell a tanár részéről, hogy mindig vegyen részt óralátogatásokon, hangolja össze tanítási és más módszereit a felsőbb osztályok, intézmények munkájával. — Két dolgot emelnék ki csupán, mindkettő csökkentheti az egészségtelen feszültséget tanár és diák, diák és tantárgy, egyén és közösség között. Az egyik a demokratikus tanár—diák viszony, a gyermek jobb megismerése, a gondolkodtató tanítás, amely mentes a tanári kinyilatkoztatásoktól — és azok vita nélküli elfogadásától. A jó pedagógus partneri kapcsolatot épít ki a gyermekkel, nem fél „leereszkedni” hozzá, együtt él vele órán, szünetben, kiránduláson, múzeumban. — Még egy igen fontos ellenszere van az iskolai stressznek, a jó iskolai, munkahelyi légkör- Ahol a tanár figyelme a gyermekre irányul, nem a tantestületi idegfeszítő vitákra, mindig felkészülten áll a gyermekek elé, nem kapkod, nem ideges. Nem szenved a stressztől. A Mit kellene tenni — már az általános, ^ de inkább a középiskolákban — hogy a jó nevelési adottságokkal rendelkező gyermekekre felfigyeljenek a pedagógusok és módszeresen felkészítsék őket a nevelői pályára? — Ha azt akarjuk, hogy rátermettebb, a nevelést nemcsak kereseti lehetőségnek, hanem hivatásnak érző — fiatalok lépjenek az idősebbek nyomába, a kiválogatást már az általános iskolában meg kell kezdeni, majd folytatni a középiskolában. Ehhez azonban nemcsak jó szem kell, hogy észrevegyük a gyermekekben a nevelői „csírát”, hanem élményekhez is kell juttatni tanulóinkat. Néhol jól alkalmazzák, mint a tanítás egyik aktivizáló módszerét, a diáktanárok „felléptetését” a katedrára. Régi felismerés, hogy azonos korúak jobban tudnak hatni egymásra. Ez is egy módszer lehet, de még bizonyára számos lehetőség van arra, hogy építgessük az utánpótlást, s minél több fiúban ébresszünk kedvet a nevelői pálya iránt. Az elnőiesedésnek ugyanis nem csak olyan következményei vannak, mint a sok gyermekszülési szabadság, betegség, helyettesítés stb. A férfitanárok hiánya a katedráról más nevelési hátrányokat is magában hordoz. A Gyakran vitatott téma a pedagógusok W között: vajon akkor végez jó munkát,ha „csak” tanít, ezzel politizál, vagy a gyermekkel szükséges direkt módon is politizálni? — Aligha választható ketté a szervesen együvé tartozó kérdés, hisz a jó pedagógus mindig megtalálja szaktárgyán belül a nevelési lehetőségeket, a világnézet, az erkölcs, az ál- lampoh£üP|Jíötelességre nevelés érintkező pontjait. Ez követelmény is a nevelői hivatást végzőkkel szemben. Valamennyi tantárgyban ott rejlenek — az ismeretek birtokba vételén túl — a nevelési lehetőségek is. De az élettel szoros kapcsolatban élő nevelő nem szakadhat el a mindennapok kérdéseitől. Válaszolnia, vitázni, érvelni, állást foglalni kell minden olyan itthoni, vagy tágabb kérdésre, amelyek a gyermekeket foglalkoztatják. Kitérni, elhallgatni, sablonválaszt adni nem lehet, mert a fiatalok így is minősítik nevelőiket. A On milyen körülmények hatására lett w pedagógus? Nem zavarja-e, hogy hivatásos pártmunkásként távolabb került a katedrától? — Azt mondhatom, elég kemény utat tettem meg, hatvanötben érettségiztem. Kétszer próbálkoztam az egyetemi felvétellel, sikertelenül. Ezután munkába álltam a nyíregyházi gumigyárban, itt elvégeztem a vegyésztechnikusi tanfolyamot. Aztán, amikor lehetőségem nyílt a tanításra, elmentem a tisza- vasvári szakmunkásképzőbe szakoktatónak. Később a nyíregyházi 110. sz. ipari szakmunkásképzőben folytattam a nevelést, elvégeztem levelezőn a Munkaügyi Minisztérium hároméves pedagógiai tanfolyamát. Technikus tanár lettem. Amikor pedig lehetőségem nyílt, hogy felvegyenek a hároméves politikai főiskola nappali tagozatára, felnőtt emberként vállaltam a tanulást. Itt szereztem tanári oklevelet. Korábban a nyíregyházi városi pártbizottság munkatársa voltam. Nem szakadtam el a pedagógiától, a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságán a munkás- mozgalom tanszék munkájában veszek részt. — A város kommunista pedagóguskollektívája helyezett a mostani helyemre, akik előtt bizonyítanom kell. Ezért bizonyos szempontból diáknak is érzem magam, akinek a testület előtt mindennap vizsgáznia kell. Mindenekelőtt, kommunista pedagógushoz méltóan élni és dolgozni. Köszönöm az interjút. Páll Géza Gondolom, magad is észrevetted, milyen figyelemmel követtem szavaidat, amikor volt évfolyamtársunkról kezdtél beszélni. Felidézted: „Emlékszel, ő volt az egyik legjobb fej az akkori maturan- dusok között, mindnyájan irigyeltük a tudásáért, valamennyien igyekeztünk majmolni. Most látnád? Talán el sem hinnéd, hogy ő, az egykori eszménykép áll előtted. Mint mondtad: közös ismerősünk, aki valaha eminens volt a középiskolában, teljesen elszürkült, elparlagiasodott ott vidéken. Nemcsak a külseje cullos, ilyenek a gondolatai is. Pocakot eresztett, láthatóan nagyétkűvé, nagyivóvá vált, akinek csak az effajta vegetálás jelenti az egyetlen célt. Ne haragudj, de míg szavaidat hallgattam, eszembe jutott, hogy Te és az a bizonyos „elparlagiasodott” egykori évfolyamtárs nagy riválisok voltatok! Mindketten versengtetek a szőke Vera kegyeiért, s ha jól emlékszem, akikpr neked kellett hátrább lépni egy sorral, merthogy a lány a riválisodat kedvelte jobban. Miért titkolnám: úgy véltem, hogy a közös ismerőst Te még mindig az egykori sérelem miatt ócsárolod előttem, hiszen az a Vera valóban nem mindennapi szépség volt a diáklányok között. Nem szokásom, de ezúttal utánanéztem a dolognak: valóban olyan lesújtó volna egykori évfolyamtárs jó húsz év után? Arra vitt az utam, hát bekopogtam hozzá. Most beosztott agronómus az egyik téeszben, kapott szolgálati lakást, van háztájija, egy lestrapált Skodája, és a nyakkendőt ma is éppen úgy utálja, mint a szalagavatón. Szó, ami szó: becsületesen elterebélye- sedett a mi közös barátunk. Elmondta, harmincévesen kezdett el szélesedni, addig majd kettétört, olyan ujjnyi vékony volt. „Sokáig emésztett, hogy mégsem az lehettem, amire vágytam. Elutasítottak az orvosiról kétszer, akkor mentem az agrárra, kevés kedvvel, de közepesnél így sem voltam rosszabb. Ez a harmadik helyem, a két első téesz közül az egyik beolvadt a szomszédos nagyobbá, a másikat szanálták, mert vacak vezérkar irányított, olyanok, akik jobban szerettek inni, mint dolgozni. Menekültem tőlük. Itt már -nyolc éve lesz, hogy dolgozom. Mit mondjak, megvagyok, messze a várostól.” Amíg beszélt a mi közös ismerősünk, néztem az öltözékét. Szentigaz, nem éppen a divatbemutatóra készült, de hát nekem ez természetes volt, hiszen tudom, hogy aki motorkerékpáron járja a határt, annak mellőznie kell a lakkcipőt és a csokor nyakkendőt. Mellesleg, egészen jól állt neki a bőrzakó, a garbó. „Van három szép gyermekem, az asz- szony óvónő, valahogy megvagyunk anyagilag.” Amíg beszélt, jó volt hallani szabatos kifejezéseit, egyszerű — vagy talán letisztult — szókincsét, mely mentes volt mindenféle divatos cicomától, s mely nem hemzsegett mostanság sikkes idegen kifejezésektől. Felragyogott az egész nagydarab ember, amikor a rábízott üzemágról beszélt; arról, hogy milyen jó érzés látni az egyszerű falusi embereket a vegyszerekkel bánni. Téli estéken néhány előadást is tart mindezekről a kultúrházban, olyankor úgy érzi magát, mintha professzor volna"'Gö- döllőn. Aztán visszazuhan a valóságba, amikor le kell ülni egy-két nagyfröccsre a kisvendéglőben a hallgatóságával... Nem hinnéd, maga hozakodott elő mindazzal, amit Te felróttál neki. Például azzal, hogy van már színes tévéje, japan magnója, falnyi szakkönyvtára, mégis úgy érzi, elsuhan mellette az élet, a kor. Nyert már pályázatot egyszer a megyénél, kapott kitüntetést zárszámadáskor, mégis hiányzik neki az az izzó vita, melynek valaha részese, sőt, hangadója lehetett. Maga vallotta meg: nem szeretne elmaradni a világtól, de egyedül, távol a nyüzsgéstől ez reális veszély. Ezért döntött úgy: ősztől szakmérnökibe kezd, ott rászorítják a rendszerességre, arra, hogy ne elégedjék meg a kis napi sikerekkel — bár az sem utolsó dolog — hanem frissítse ismereteit, mártózzék meg a szaktudomány friss vizében. Nem hiszed el, de amíg erről szólt a volt évfolyamtárs, megszépült körülötte a ‘ kis^ hivatali szoba, melyben naponta csak' egy órát tölt összesen. ArróL egy szót sem szólt közös ismerősünk, hogy tsz- ük utóbb kétszer lett kiváló s hogy ebben — mások mondták el — neki óriási szerepe volt. Ja, míg el nem felejtem: Verával is találkoztam. Mint ismerősünk felesége, még mindig szép és elégedett ember. Üdvözöl: Ignácz József pedagógus pártbizottsági titkárral rVasárnapi1 MNTERJÚj
