Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 2. VISSZHANG A múzeumfalu nyitvatartása A Kelet-Magyarország 1980. augusztus 12-i számában közölt glossza kifogásolta, hogy a Sóstói Múzeumfalu csak 9—16 óra között fogadja a vendégeket, pedig az érdeklődés miatt legalább 18 óráig kellene nyitva tartania. Az újságíró bennünket is nyomasztó gondot vetett fel. Előzményként említsük meg, hogy mindössze 2 takarítóteremőrrel rendelkezünk, akik feladata valamennyi helyiség rendbetétele is, s munkaidejük 16,30-kor lejár. Vasárnap és ünnepnapokon a múzeumfalu tudományos státusú dolgozói látják el a teremőri szolgálatot, önkéntesen, túlóradíj nélkül, mondhatni elkötelezettségből. Sajnos, a, folyamatos és a szokásosnál hosszabb nyitvatartás- hoz (legalábbis a fő szezonban, április 1-től október 31- ig) szükséges 2 főt felügyeleti szervünk a létszámkorlátozás miatt nem biztosíthatta, ezért továbbra sem változtathatunk az eddigi gyakorlaton. Ám kérdés, hogy meddig? A Sóstói Múzeumfalu közművelődési feladatainak maradéktalan ellátása — az újságíró véleményével egyetértésben — nem képezheti évekre nyúló latolgatás tárgyát. Dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató Óra és arany Jegygyűrű hozott anyagból Naponta sokan megfordulnak a VAGÉP vállalat Széchenyi úti óra-ékszerjavító és vésnöki részlegében. Míg három évvel ezelőtt alig másfél millió forint volt a részleg szolgáltatási árbevétele, idén valószinű meghaladja a két és fél milliót. Pontos számadatok bizonyítják, hogy havi átlagban javítást vagy különböző munkát igénylők száma eléri a 2500-at. (Évi szinten ez nem kevesebb, mint 30 ezer megrendelő!) Nagy többségük természetesen órajavítást kér. Az órajavítás minden fajtára és típusúra kiterjed: a régi fali- és zsebóráktól a legújabb divatú elektromos ké- szítésűekig. A javítások átfutó ideje rendszeresen két hét, de a kisebb javításokat igénylők akár meg is várhatók. Viszont ott jártunkkor 20 kakukkos óra is javításra várt. Sokan kopott, törött aranygyűrűket, láncokat és egyéb aranydarabokat visznek be, amelyekből jegygyűrűket vagy új köves gyűrűket készíttetnek. A vidéki lakosság igényének megfelelően —, a vállalat mátészalkai és nyírbátori részlegeiben is átveszik az aranyékszer-darabo- kat, melyek tetszés szerinti elkészítését ugyancsak a nyíregyházi részleg végzi el. Az ilyen munkát az Országos Nemesfémjelző Intézet is hitelesíti. ____________ (ab) Tanfolyamon a szakszervezeti vezetők Hetvenegy szabolcs-szat- mári szakszervezeti vezető és propagandista vesz részt azon a négynapos tanfolyamon, ami szeptember elsején kezdődött Nyíregyházán a megyei oktatási igazgatóságon. A tanfolyam résztvevői vezetik majd a későbbiek során azokat a tömegpohtikai előadásokat, amelyeken az üzemek, vállalatok szakszervezeti tagjai vesznek részt. Szeptember 15-én újabb, hasonló létszámú csoport kezdi meg a felkészülést a megyei tanfolyamon. Látkép a nyíregyházi SóstóiMúzeumfaluról. (Elek Emil felvétele) KÉT ÉS FÉL MILLIÓ GYERMEK ELLÁTÁSA j Iskolaorvos kerestetik Dr. Forgács Ádám, a SZOT szociálpolitikai osztályának helyettes vezetője mondta: — A SZOT 1978. novemberi plénumán, amikor az egészségügyi miniszter beszámolt a magyar egészségügy helyzetéről és meghatároztuk a szükséges tennivalókat, már különös hangsúlyt kaptak a -gyermekegészségügy kérdései. Ezek fontosságát jelzik a számok is: Magyarországon több mint két és fél millió gyermek — illetve fiatal — egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy e két és fél millió fiatalnak a korcsoportok szerinti megoszlása, a csecsemőkornak, a 3—6 esztendősek, a 6—13 évesek, illetve a 14—17 éve- sek és az egészségügyi ellátás feladatai korcsoportonként változóak, akkor derül ki igazán milyen sok a tennivaló. A gyermekek egészségügyi ellátása 13 éves korig a körzeti, illetve a körzeti gyermekorvosok feladata; 14 éves kortól az iskolai tanulmányok befejezéséig pedig az iskola- orvosi hálózaté. A gyermek- orvosi körzetek száma országosan fejlődött. Sajnos nem mondható el ugyanez az iskolaorvosi hálózatról: 1977-ben hazánkban az iskolaorvosi feladatokat 94 főállású iskolaorvos, 832 körzeti gyermek- orvos, 1979 körzeti orvos és 12 részfoglalkozású orvos látta el. S még ennek a 94 iskolaorvosnak döntő többsége is Budapesten működik. — Kilencvennégy iskolaorvos nagyon kevés. Talán az orvosok nem szívesen vállalják ezt a munkakört? — Attól tartok erről van szó. Így aztán nem csoda, hogy az iskola-egészségügyben olyan sok a gondunk. S ennek részben szubjektív, részben objektív okai vannak. — Mif sorol az objektív okok közé? — Először is az idő rövidségét: a miniszteri utasítás valamennyi hosszú távú, személyi és pénzügyi feltételtől függő szervezeti jellegű feladatát öt év alatt nem lehet teljes mértékben végrehajtani. Objektív körülmény az is, hogy a születésszám gyors emelkedése, a csecsemőkornak ellátása nagy erőket kötött le. Objektív körülmény az iskolaorvosok csekély száma is. A további okok közül elsőnek a gyerekek „munka- körülményeit” emelném ki. —A tantermek túlzsúfoltságára, korszerűtlen világítására gondol? — Arra is. A tanulóknak csaknem 70 százaléka a testméretének meg nem felelő padokban ül. Mindez egészségügyi, főként gerinckárosodáshoz vezethet! Aztán: a gyerekek legtöbbjének nincs mozgástere; a szünetben nincs hol játszani, mert hiányzik az udvar; az iskolák felében egy tanulóra még 2 négyzetméter sem jut, a napközisekre pedig csupán egy, sőt van ahol fél négyzetméter a „norma”! — Ahol kicsi, vagy hiányzik az udvar, ott gyakrabban kell a gyerekeket sétára vinni; a zsúfoltság nem mentség a piszokra: a napközis konyha rosszul elmosott evőeszközeire, tányérjaira. Tudunk olyan iskoláról, ahol a tanév elején beadott tisztasági csomagot egész évben lakat alatt tartják a napköziben, s gyerekekkel nem mosatnak kezet; úgy ülnek le ebédelni. — Ilyen esetek csak ott fordulhatnak elő, ahol nincs iskolaorvos, és a pedagógus nem áll hivatása magaslatán. Ott maradnak elzárva a tisztasági csomagok, ott nőnek fel olyan gyerekek, akik nem Az év elején nagyon rászokott az ivásra Telekfi Mihály 30 éves nyíregyházi lakos, s mivel fizetéséből nem mindig futotta, munkatársait lopta meg munkahelyén, a vas- szerkezeti és gépipari vállalatnál. A lakatos szakmájú Telekfinek nem okozott különösebb gondot a szekrények kinyitása álkulcsot fabrikált magának és sorra kinyitotta a szekrényeket. Januárban egy munkatársa személyazonosságijából lopott el 130 forintot és a siker úgy felbuzdította, hogy ezután rendszeresen lopott. Egy másik társa szekrényében nagyobb szerencséje volt, ötszáz forintot talált, egy harmadik társának pedig 600 forint értékű karóráját vitte el, s háromszázért eladta. Ezután újból pénz következett: 200 forint volt munkatársa irattárcájában, aztán egy fiatalembert zsebelt ki, aki 980 forintját farmervásárlásra szánta. A március 7-i napja szerencsétlenül végződött: két ismerik a tisztálkodás elemi szabályait. — És a szülő felelőssége? — Minden gyerek neveléséért, szépre-jóra szoktatásáért elsősorban a szülő a felelős. De ha a szülő maga sem igényli a testi tisztaságot, és a pedagógus sem követeli meg a gyermekektől, iskolaorvos pedig nincs, a kilátás nem túl biztató. Azért mégis teszünk egyet s mást. A SZOT-.tal és a Művelődésügyi Minisztériummal közösen javaslatokat dolgoztunk ki. A SZOT titkársága javasolja, hogy a VI. ötéves tervben kezeljék megkülönböztetetten az iskola-egészségügy fejlesztését. Az oktatási felügyeleti szervek, elsősorban az illetékes tanácsok pedig körültekintőbben és gyakrabban ellenőrizzék az iskolákban az egészségügyi helyzetet. Legalább főállású védőnői státust biztosítsanak — rendszeresítsenek a gyerekeknek egészségügyi könyvecskét vagy törzslapot — ami elkíséri őket 18 éves korukig. Ideje lenne megoldást keresni a krónikusan beteg gyermekek gyógyüdültetéssel egybekötött folyamatos oktatására is — fejezte be dr. Forgács Ádám. Ny. É. munkatársa szekrényét is kinyitotta, egyikben 50, a másikban 60 forintot talált, ám ekkor rajtakapták, s hiába hazudott, feljelentést tettek ellene. Ezután derült ki, hogy még februárban egy 4680 forint értékű pecsétgyűrűt is lopott, majd eladta 1500 forintért. Az is ekkor derült ki, hogy kvarcórát is lopott még januárban, aztán egy 1600 forint értékű karórát, szerencsére azonban a nyomozás során néhány értékes tárgy előkerült, az okozott 9600 forint értékből pedig 9220 forintot Telekfi megtérített. A bíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa természetesen figyelembe vette, hogy az öltözői szarka visszafizette adóssága döntő többségét, sőt azt is, hogy lebukása óta megváltozott, s nem iszik, az üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal kisebb értékre elkövetett lopásért azonban 8 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztést szabott ki, s egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. ' Az ítélet jogerős. Gyűrűt, pénzt, kvarcórát Munkatársait lopta KÉPERNYŐ ELŐTT Az elmúlt hét egyetlen eredeti tévéjáték-bemutatója, a Jókedvemben vettelek el, mondhatni csalódást keltett. A hazai nagyközönség előtt is jól ismert Natalia Ginzburg olasz írónő művétől a korábban megismertek alapján — többet, jobbat, mindenképpen mélyebbet várhattunk a csütörtökön sugárzott tévé játékánál. Hadd írjam ide mindjárt, hogy elsősorban nem a magyar produkcióban történt megjelenítés esetleges hibái, hanem a darab semmitmondó volta, eredendő gyöngeségei miatt. A több mint egyórás, helyenként kifejezetten unalmas tévéjáték erősen emlékeztetett — a fölöttébb érdektelenre sikeredett — ún. társalgási színművekre, még a különösebb ötletek nélküli, a tévé lehetőségeinek felhasználását mellőző jelenetezés is teljesen színpadszerű volt. De miről is esett szó a tévéjátékban, mi volt a társalgásokban kifejezésre jutott konfliktus tulajdonképpen? Az egyik szálon nem egyéb, mint az, hogy a házasságot nyíltan elítélő anyós felismeri-e vagy sem a fia feleségét, aki bolti eladólány korában véletlenül leöntötte őt egy üveg tintával. A másik, talán annak az alapvető kérdésnek az írói (s természetesen a nézői) eldöntése, hogy a játék főszereplői miért is házasodtak össze? Továbbá, hogy mi tartja együtt még őket? Ám ebből vajmi kevés derült ki számunkra. Azt még csak sejteni lehetett, hogy a férfi — pillanatnyi fellángolással — csakugyan jókedvéből nősült (de úgy, mint aki nem tulajdonít túlságosan nagy fontosságot az egésznek), s kitűnt, hogy a „nagy szerelmében” csalódott nő ebben a szerelem nélkülinek tetsző házasságban csupán anyagi biztonságot nyújtó kikötőt keresett, azonban a kölcsönös, meg keli adni „kimerítő” kibeszélés után is homályban maradt kettőjük együttélésének mélyebb oka, igazi tartalma. Persze, ha volt egyáltalán, mert ebben a darabban minden olyan súlytalannak és lényegtelennek tűnt. Gondolok itt olyasmikre is, mir>t a közhelyszintű társalkodás arról, hogy pl. kinek van saját stílusa és így tovább. A magyar produkció készítői, szereplői tiszteletre méltó igyekezettel próbáltak életet lehelni a vértelen figurákba. Ez leginkább az anyóst remekül karikírozó Pásztor Erzsinek és a sok lehetőséget sejtető, de íróilag kibontatlanul maradt szobalányszerep alakítójának, Udvaros Dorottyának sikerült. A főszereplők Gór Nagy Mária és Balázsovits Lajos teljesítményéről az a legnagyobb dicséret, hogy megtettek minden tőlük telhetőt, de a sekélyes vízben ők sem tudhattak mélyre merülni. Viszont lehet, hogy furcsa, ami nekem tetszett: az ötletes, modern feldolgo- zású, hangulatkeltő bevezető és záró képsorok, a szereplők bemutatásával és a stáblistával. (Úgyis méltatlanul ritkán szoktunk ilyesmiről megemlékezni.) Legalább ennyivel ismerjük el még a hazai stáb (elsősorban Szurdi Miklós rendező és Szalai András vezető operatőr) erőfeszítéseit a produkció egyáltalán „fogyaszthatóvá” tételében. Merkovszky Pál Amikor végighallgattam Lengyel Nagy Anna dokumentumműsorát — Történet Sziszifuszról, aki otthagyta a követ — először az jutott eszembe, íme itt az a bizonyos csepp, amelyben az egész tenger benne van. Egy ember élete, amelyben a magyar történelem utóbbi három és fél évtizedéből igen sok minden tükröződik. Jobban mondva, megtalálható benne több minden azokból a szituációkból, amelyekből az egyes embernek ilyen vagy olyan módon ki kellett vágnia magát, kérdések, amelyekre ilyen vagy olyan választ adott. Hogy ezek a válaszok és tettek mennyire függtek részben osztályhelyzetétől, valódi érdekeinek felismerésétől, világnézetétől, tudatosságának fokától, vér- mérsékletétől, s még sok minden mástól is, mindez nyilvánvaló, s ezek a motiváló tényezők ebben a műsorban is jól észrevehetők voltak. Ennek a — kor- kedvezménnyel — nyugdíjazását kérő kertésznek az életútja olyan, hogy — bár sok egyedi vonás teszi markánssá — a korszakot illetően mindenképpen tipikusnak, jellemzőnek minősíthetjük számos tényét, fordulatát. A formát — a monológot — szerencsésen választotta meg Lengyel Nagy Anna. Jó elbeszélőre talált a kertész személyében, indokolt tehát ez a megoldás, mert az elbeszélés lendületét, a gondolatok ívét, a szöveg hangulatát nem törik meg riporteri kérdések. Csak a témaváltások alkalmával éreztem zökkenőket. Egy másik dokumentum- műsor — A senki földjén — egy hat évvel ezelőtti í adás ismétléseként hangzott el. Tizenegy fiatalról szól, akik Jugoszláviában a Petőfi partizánbrigádban harcoltak a fasizmus ellen 1944 januárjától a háború befejezéséig. Az előbb említett kertészt a személyét ért sérelem, s ennek nyomán a németekkel keletkezett fegyveres összetűzése után kialakult helyzete indította a további élet reményét megadó egyetlen lehetséges útra: átállni a szovjetekhez, és fegyverrel harcolni a fasiszták ellen. A Barát Apollónia dokumentumműsorában szereplő egykori fiatalokat első perctől a meggyőződés, a tudatosan felvállalt cél vezette a jugoszláv partizánokhoz, 1943 ősze óta készülődtek erre, s keresték a kapcsolatot a partizánokkal. Kétféle az indíttatás, de közös a végeredmény: a harc a német és magyar fasiszták ellen. A szocialista társadalomtól mélységes megbecsülést érdemelnek tetteikért. A kertészről tudjuk, hogyan alakult az élete, milyen megbecsülésben volt része a háború után. (Hogy törés is volt ebben az életútban, annak oka az ő szókimondásában, egyenes és szilárd jellemében éppúgy gyökerezik, mint az ötvenes évek elejének torzult politikájában.) De vajon milyen volt az élete annak a tizenegyből hazatért tíz fiatalnak, öt fiúnak és öt lánynak a felszabadulás után eltelt harminc évben? Nem voltak olyan rengetegen a hozzájuk hasonlók, hogy csupán akkori tetteiket tartsa számon a köztudat, s érdektelen legyen az: mire vitték, mi lett belőlük abban a társadalomban, amelyért fegyverrel is harcoltak. Jó lett volna erről is beszélni. Seregi István a rrrrT'1 mellett
