Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

1980. augusztus 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hát a becsület...? Üvegipari szakmunkások vizsgáztak a közelmúltban a nyíregyházi Universil üvegtechnikai üzemében. Ketten: Stelán József és Bartos Béla az NDK megrendelésére bürettát készít. (Elek Emil) SÜRGŐS! Energiamérleg — áremelés után Nappali fény, olcsóbban •EGY LEVÉL fekszik előt­tem. Minden sorát betéve tudom már, mégis újra meg újra felháborít. Idézek be­lőle : ... „A vezető már a felszállásnál gorombásko- dott velem, mert nem volt aprópénzem, csak papír hú­szasom. Ha egy utas fel nem váltja, talán le is zavart volna a kocsiról. Azt kia­bálta, hogy ő nem OTP, nem köteles pénzt váltani, s akinek nem tetszik, men­jen gyalog. Nekem az ötö­dik megállóban kellett vol­na leszállni, onnan már közel van a piac. Két teli kosárral idejében odaálltam az ajtóhoz és megnyomtam a gombot. A buszvezető nem is lassított, pedig a megálló­ban is többen várakoztak, fel akartak szállni. Csak a városi tanácsnál volt haj­landó megállni, onnan kel­lett a nehéz csomagokkal visszagyalogolnom. Egy asz- szony rászólt, hogy miért nem állt meg a piactér előtt, láthatta, hogy le akartak szállni, azt felelte neki, hogy törődjön a maga dol­gával, amíg szépen van. Én a kocsi számát nem jegyez­tem meg, pedig az uram szerint azt kellett volna, csak azt tudom, hogy július 18-án délelőtt történt, és a vezető őszes hajú, barna bajuszú ember volt. ..” A buszvezető ugyanolyan dolgozó ember, mint P. Gá- borné, aki a hajnalban sze­dett zöldségét, gyümölcsét vitte aznap a piacra, hogy annyival is több jusson a városiak asztalára ... Az egyik autószerviz gép­kocsiszerelője júniusban egy hét szabadságra utazott ro­konaihoz. „Ridiküljét” — így nevezi a szakmai szleng a szerszámos vasládikát — annak rendje-módja szerint lelakatolta, s letette a mun­kapadja mellé, mert a láda a szerszámszekrénybe nem fér be. Eltelt a hét. s amikor visszajött', a Iá'dá'nák hűlt helyét találta. Először azt hitte, ugratás az egész. Nem akarta elhinni, hogy meg­lopták. Hogy lába kelt a villáskulcsoknak és csavar­húzóknak, a kombinált- és csípőfogónak, a dugókul­csoknak és kalapácsoknak, a magacsinálta láncfeszítő­nek és T-kulcsoknak. Mind­annak, amivel évtizedek óta a kenyerét keresi. KI LOPHATTA EL? Kí­vülálló biztosan nem, hiszen egy idegent nem engedne ki a portás szerszámládával a kezében. Műszaki vezető, irodai dolgozó sem jöhetett szóba, ugyanezért. Maradtak tehát a munkatársak, a gép­kocsiszerelők. Az ő kezük­ben megszokott látvány a szerszámosláda, nem tűnik fel senkinek. Az ember elképed: hát a munkásbecsület?! Tudom, hogy ma is azok vannak többségben, akik társadalmi munkában rok­kant kocsit csinálnak üzemi balesetet szenvedett mun­katársuknak, akik szabad szombatjukon eljárnak egy­másnak házat építeni, akik szabad idejükben rönkvárat és betoncsúszdát építenek lakóhelyük gyermekjátszó­terén; akik munka közben újításon törik a fejüket és a segélykérő felhívásra több századmagukkal siet­nek vért adni egy szeren­csétlenség sebesültjeinek. Ök vannak többségben, nem az üzemi szarkák, a lógósok, a fusizók. Ám ezt a felelőtlen kisebbséget meg kell végre fékezni. A mun­kaidőben a söntéspultnak támaszkodókat; a munka­helyi kollektív fémgyűjtés egyéni haszonélvezőit; a műszak közben kártyázó- kat; a notórius elkésőket. MINDAZOKAT, akik még nem tanulták meg, hogy mi a munkásbecsület. N. É. Akárcsak nappal, olyan világos éjszaka Nyíregyhá­zán a Tanácsköztársaság tér, vagy éppen Jósavárosban az Ószőlő és Garibaldi utca, de alig lát tovább az orránál az esti járókelő a Dózsa György, vagy a Vöröshadsereg útján. Amit az egyik helyen elpaza­rolnak, megspórolják a város másik részében — zsörtölőd­het magában a városlakó —, s még ettől is jobban felpapri­kázza kedélyeit, ha nappal égő utcai világítást lát. Mérsékelt növekedés Hogyan is állunk a villa- mosenergia-fel használással? Ling Béla, a TITÁSZ ener­giagazdálkodási csoportveze­tője röviden summáz: ilyen mérsékelt növekedés, mint az idei első fél évben, még soha nem volt. Adatok kerülnek a notesz­ba: 1971-ben 22 százalékkal több villamos energiát fo­gyasztott a megye, mint egy évvel korábban, aztán 13, majd 17 százalék, egy év múl­va újból 14, 1975-ben 8,2, a mostani tervidőszak első évé­ben 8,9, majd újból 14,5, két éve 9,8, tavaly pedig 7 száza­lék. Az idén — még ha fél­évi adat, akkor is — 1,33 szá­zalék a növekedés. A lakosság áramfelhaszná­lásában igazi változást az ár­emelés hozott, s minden bi­zonnyal sokat jelent majd a nyári időszámítás bevezetése is, erről azonban csak ősszel lesznek majd megbízható ada­tok. Tény, hogy az idén csak 4,61 százalékkal emelkedett a háztartásban elhasznált áram mennyisége, ennyi pedig ter­mészetes, hiszen megyeszer- te sok új lakásba kötötték be a villanyt, s egyre több az áramot fogyasztó elektromos berendezés is a lakásokban. Á Modul rekordja — Talán még ettől is ki­sebb mértékű lehetett volna a növekedés — egészíti ki Ling Béla —, ha a villanytűzhe­lyen sütő-főző családokban elolvasták volna a kezelési tájékoztatót. Rendkívül taka­rékosan üzemeltethetők az ilyen villanytűzhelyek, csak kevesen tanulják meg a ke­zelésüket. Aztán az iparnak is kevesebb energiát igénylő készülékeket kellene gyárta­ni. Jó példa már van: a Mo­dul televízió nem fogyaszt többet egy 60 wattos égőnél, a többi televízió fogyasztása 150 watt ugyanannyi idő alatt. A megye településein 4,55 százalékkal emelkedett fél év alatt a közvilágítás energia­felhasználása. Ennek oka is alapvetően az új utcákban bekötött új berendezések üzembe helyezése. A nappali fényben úszó városrészekre tereljük a beszélgetést, s a szakember ismét adatokkal igazolja: nem nagyobb fo­gyasztásról, hanem takaréko­sabb berendezésekről van szó. A jósavárosi néhány éve fel­szerelt közvilágítási lámpák jóval kevesebb áramot fo­gyasztanak, mint a sötétnek látott Vöröshadsereg, vagy Dózsa György utca lámpái, a megvilágítás erőssége mégis jóval nagyobb. — Van egy tavalyi rende­let, amely fél éjjeles világí­tást is lehetővé tesz, ennek azonban feltételei vannak: a két izzóval ellátott lámpák egyik izzóját ki lehet kap­csolni, de ezt így kell meg­rendelni a tanácsoknak a vál­lalattól. Ezenkívül a közvilá­gításnak élet-, köz- és va­gyonbiztonsági feladatai is vannak, ezért a tanács is csak a KPM és a rendőrség illetékeseivel együtt dönthet a közvilágítás megváltoztatá­sáról. A vasúti vontatásban 5,81 százalékkal használtak fel több energiát. Több lett a vasúti és kevesebb a közúti szállítás, a záhonyi és szeren­csi vonalon villamosmozdo­nyok futnak. Kitiltott hősugárzók És most következik az igazi meglepetés: az úgynevezett általános árszabású fogyasz­tók — az ipar és a kommu­nális ágazat tartozik ide — a tavalyi első félévi energiá­nak még 83 százalékát sem fogyasztották. Pedig tulaj­donképpen mindössze annyi történt, hogy a Nehézipari Minisztérium az Országos Anyag- és Árhivatallal közö­sen egy rendeletet adott ki, amelyben megtiltották a hő­fejlesztő berendezések hasz­nálatát. Az eredmény a meg­takarított energiában, s több millió forintban mérhető. A legtöbb energiát a telje­sítménydíjas fogyasztók — a nagy ipari vállalatok és me­zőgazdasági üzemek — igény­lik az áramszolgáltató válla­lattól, jelzi ezt, hogy az ár­bevétel 40—45 százalékát ezektől a vállalatoktól kap­ják. Ebben a kategóriában is mérsékelt, mintegy 3 száza­lékos növekedés volt: benne szerepel ebben a nemrég ava­tott Fémmunkás Vállalat bal- kányi gyára, mint új áram­fogyasztó is. Pontos tervezés — Ebben a kategóriában olyan a tarifarendszer, amely megalapozott energiagazdál­kodásra ösztönöz — mondja Ling Béla —, ezért az ilyen vállalatoknál energetikus, vagy energetikai csoport fog­lalkozik az energiafelhaszná­lással. Érdekük, hogy ponto­san tervezzék meg: mennyi áramot igényelnek, s akkora legolcsóbb a felhasználás, a terveik pontosak. Sokba ke­rül a túlfogyasztás, hiszen nekünk is tervezni kell, hogy mennyi energiát termelünk, vagy kérünk például a Szov­jetunióból megyénkén áthala­dó távvezetékből. A félévi adatok már előre jelzik: tíz. év óta ez az esz­tendő lesz a villamosenergia­felhasználásban a legtakaré­kosabb. Ám ahogy a beszél­getésből kiderült: még mindig nagyok a tartalékaink. Balogh József Jogos elvárás ma: akinek egy csepp köze van az aratás­hoz, az a maximálisát nyújt­sa. Nincs is baj ezzel. A be­takarítás jól szervezett. A;: alkatrészellátásnak, sürgős alkatrészgyártásnak már évek óta megvan a jól bevált módja. Az AGRO- KER-, a MEZÖGÉP-ügyelet most derekasan helytáll, az elmúlt évi ügyeknek már kétszeresét, háromszorosát rendezték megnyugtatóan. Ennek ellenére is akadnak problémák és szükség van arra, hogy más üzemek, vál­lalatok is segítsenek. Öröm volt hallani, hogy a Csepel Művek nyírbátori Fú­rógépgyárában a mezőgazda- sági üzemek készséges segí­tőtársra találtak. A szervezési bizottság legutóbbi ülésén a körzeti felügyelő arról szá­molt be, hogy a környező ter­melőszövetkezeteknek a fúró­gépgyárban olyan tengelye­ket, alkatrészeket gyártottak soron kívül, amelyeket nem lehet kapni, amelyekre hete­kig kellene várni. Mint mondta a körzeti felügyelő: a fúrógépgyáriak példamuta­tó magatartását dicséret il­leti. Egyetértünk! De kérjük, tartsák meg segítő szándéku­kat az őszi betakarításra is. Gyors segítségre minden bi­zonnyal akkor is szükség lesz. S. E. Nem mellékes A mellékhelyiség nem mel­lékes. Még ha profánnak tűnik is a példa, lássuk be. sokat árul el e helyiség álla­pota arról, aki birtokolja. Mert aki a nyírbélteki mű­szergyárban betér ide, azt hi­heti, hogy egy osztályon fe­lüli szálloda hasonló rendel­tetésű helyiségében jár. S ha veszi a fáradtságot és az üzemben is körülnéz, arra kell, hogy jusson: a tisztaság itt minden szinten követel­mény. Vegyük mindehhez még hozzá: a szennyezettnek nem mondható munkahelyen fe­kete-fehér öltöző épül. Pihe­nőparkot létesítenek társa­dalmi munkával. Sportpályát készítenek összefogással. Rö­viden szólva: megfogadják, amit a környezetkultúráról, az emberekre gyakorolt hatá­sáról tudnak. Igaz, még egyetlen műszergyári munkás otthonában sem jártam. De biztos vagyok benne: ami a gyárban történt, nem lesz ha­tástalan a lakásokban sem. És ez, igazán nem mellékes. (speidl) Üzemi és diákétkezdéUben Milyen a koszt? Vizsgálják a népi ellenőrök Megkóstolják a szakács főztjét, benéznek a kamrá­ba, konyhába, mérik az ada­got, a tápértékét, elbírálják elég választékos-e az étrend, s terepszemlét tartanak — a beszerzés lehetőségeit kutat­va — a sütni-főznivalók for­rásvidékén a népi ellenőrök a hamarosan kezdődő vizs­gálatuk során. Hivatalos meg­fogalmazás szerint a lakosság tömegétkeztetésének ellen­őrzése a feladat. Az üzemi étkeztetés kerül nagyító alá, ezen túl a gyermekélelme­zésre, a diákok kosztolásá­nak megszervezésére — az általános iskolai ellátás kivé­telével, lévén erre egy másik vizsgálat keretében kerítettek sort a népi ellenőrök —, to­vábbá az önkiszolgáló, s az előfizetéses étkezést nyújtó éttermek működésének elbí­rálására tér ki a fölmérés. A gyermek- és diákétkez­tetés témakörébe vágó kér­dés: akik nem élnek lehető­ségével, miért mondanak le róla, kényszerülnek-e a kony­ha kicsiny teljesítőképessé­ge, avagy az étterem szű­kössége miatt, netán ízetlen az étel, esetleg kevés a cse­peredő gyereknek, növésben lévő ifjú embernek. Ugyan­csak fontos kérdés, hogy a menü összeállítói figyelembe veszik-e az életkori sajátos­ságokat, étvágyat, fehérje- és vitaminszükségletet; töre­kednek-e a korszerű táplál­kozás elveinek érvényesítésé­re. S ez nem elhanyagolható tényezője a munkahelyi ét­keztetésnek sem, amelyet vizsgálva afelől is tájékozód­nak a népi ellenőrök, hogy az ételkínálat igazodik-e az ét­kezésben részt vevők munka-- köréből adódó eltérő étkezési kívánalmakhoz, figyelembe veszik-e, hogy másfajta táp­lálkozást igényel az, aki ne­héz fizikai munkával keresi kenyerét, megint mást az, akit íróasztalhoz köt a min­dennapi dolog. A konyhát és vidékét ku­tató népi ellenőrök száz és egy szempont alapján érté­kelik majd a helyzetet, a sok közül csupán néhány kulcs­kérdés: milyen mértékű a vállalati hozzájárulás, kellő gondot fordítanak-e a higié­niára, milyen a haszonkulcs, jó ízű, változatos, elegendő-e amit az üzemi konyha kínál. A vendéglátóiparban többek között arra keresnek majd választ, hogy az önkiszolgáló éttermek, a harmadosztályú éttermek és a vendéglők mi­lyen részt vállalnak a közét-, keztetésből, keresik-e a kap­csolatot az üzemekkel, az in­tézményekkel, az iskolákkal, a maguk érdekében — hasz­nára is, ha délidőben kevés a vendég, a napi menüre vi­szont akadna előfizető kosz- tos. Még az ellenőrzés haté­konyságát is ellenőrzik ezút­tal a NEB-ek szakértői, tár­sadalmi munkatársai, utána­járva, . hogy a tanácsok fel- mérték-e területükön a gyer­mek- és diákétkeztetés, az üzemi étkeztetés helyzetét, intézkedtek-e, ha a nyers­anyagnormák csorbítását ta­pasztalták, előmozdították-e a kínálat-kereslet összhang­jának megteremtését, ha ta­pasztalták, hogy egyfelől sta- nicliból, zsebből kénytelen falatozni, aki délben meleg ételt enne, másfelől némely vendéglőkben üresen ásít a terem, unatkozik a pincér. A közétkeztetésért felelő­sök, vendéglátók a hamaro­san kezdődő vizsgálat során munkájuk szigorú értékelé­sére éppúgy számíthatnak, mint segítségre, szakmai út­mutatásra. m m a van egy nyavalyás TW kutya, amelyik sem ugatni, sem morog­ni, vicsorogni, harapni meg pláne nem hajlan­dó — mit tehet az ember? Természetesen orvosolja a hajt. Miként, ahhoz néni szükséges nagy képzelőerő. El kell érni, hogy a kutya hamis legyen. Ergo: hami­sítani kell! Bagi János a hamisítás­hoz minden alapvető jó tulajdonsággal rendelke­zett. Türelme, tudása megvolt, csak az idő hibá­zott. Éppen viszonya volt. Ha nem is tudta kellően megindokolni érzéseit, ál­lította: „Iszonyú viszony a munkaviszony”. Csak hogy lopjon ma­gának néhány nap szabad időt, anyósát már vagy hússzor eltemette, lányát kilencszer férjhez adta. Most viszont úgy döntött, a fajtiszta korcs idomítása nem tűr halasztást, a sür­gős hamisítás miatt is kockáztat néhány nap iga­zolatlan mulasztást. Meg­dönthetetlen érvei egyike volt — ezt a telepvezető szemébe is mondta — „A Hamisítás gyáva kutya rosszabb a gyáva embertől”. A hamisítás első verzió­jaként félóránként elverte a kikötött, ártatlan jószá­got. Azért félóránként, mert a sarki kocsmáig oda- vissza félóra volt az út. A korcs eleinta farkát behúz­va nyüszített, vinnyogott, földre lapulva próbált el­kúszni az ütések elől. Ez Bagit egy kissé elkeserítet­te. Délig leitta magát és éppen harangoztak, ami­kor új ötlete támadt. A moslékkal teli lábast — valahányszor a kutya enni akart — elhúzta a jó­szág orra elől. Jobb kézzel a lábast húzta, ballal meg orbavágta a „dögnek” be­cézett párát. Estefelé már vicsorgott a kutya. A terápia egy hétig tar­tott. Hat nap múlva már nem is hamis, de egyene­sen veszett volt az állat. Ez annyira megörvendez­tette Bagi Jánost, hogy egy jó szándékú simagatásra is elszánta magát. A korcs viszont belemart • karjá­ba. A vadítás tehát megtör­tént. Bagi János jelentke­zett a telepen és égre-föld- re esküdözött, nem a kocs­ma, a hamisítás tartotta távol az üzemtől. Bizonyí­tani igazát hazaszaladt a korcsért. A telepvezető előtt a kutya fülit-farkát behúzta, olyan volt, mint egy kezes bárány. Hiába könyörgött Bagi: „ugass már”, a korcs meg se nyik- kant. ß agi János szégyenben maradt. Egyhetes ál­dozatos munkáját nem igazolta a ház őrzője. Keserűségében kitagadta. Kivezette az irodából, le­vette nyakáról a madzagot és belerúgott. így lett ku­tyája a telepnek. Szelíd jó­szág, senkit sem bánt, csak Bagi Jánost kergeti meg néha. Eddig háromszor ha­rapta meg. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom