Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG ' 1980. augusztus 13. Kommentár Karakorum—80 Az indiai sajtó érthető ria­dalommal számol be arról, hogy katonai megfigyelők kí­nai és pakisztáni csapatössze­vonásokat észlelnek az or­szág északi határán. Peking szerint „a két ország bizo­nyos katonai egységeinek mozgása és átcsoportosítása a földcsuszamlások és hegyom­lások elleni küzdelem jegyé­ben vált szükségessé". Természetesen sem Indiá­ban, sem másutt nem akadt egyetlen olyan újságíró, aki komolyan venné ezt az indo­kot. A kétkedést jogossá te­szik bizonyos előzmények. In­dira Gandhi kabinetje nem­rég hivatalosan elismerte a népi Kambodzsa kormányát. Peking viszont ennek nyomán látványos ellenintézkedés­ként lemondta Huang Hua külügyminiszter indiai láto­gatását. Azok a körök ugyan­is, amelyekkel mind a pa­kisztáni, mind a kínai vezetés egyre szorosabban együttmű­ködik, nagy veszélyt láttak az indiai lépésben: az ázsiai tér­séggel kapcsolatos stratégiai terveiket keresztezné az a láncreakció, amelyet a Heng Samrin-kormány elismerése elindíthat. Ez azonban csak a közvet­len előzmény. Kína és a pa­kisztáni diktatúra között már régebben szoros kapcsolatok szövődtek. Egy minapi közle­mény szerint Peking az el­múlt három esztendőben mintegy kétmilliárd dollár értékű katonai felszereléssel segítette Ziaul Hak pakisztá­ni államfő hadseregét. A tá­bornokot a közelmúltban Kí­nában a legmagasabb szinten fogadták és egyebek között bejelentették: készek „min­den eszközzel” támogatni egy pakisztáni atombomba megte­remtését. A jelenlegi. csapatösszevo­nások zöme a kínai—pakisz­táni együttműködéssel épített úgynevezett Karakorum úton történik, amely közvetlenül veszélyezteti India stratégiai érdekeit. A mostani csapat- mozdulátokat megelőzte egy furcsa expedíció, amely a Karakorum—80 nevet — fe­dőnevet — viselte és amely­ben pakisztániak és kínaiak mellett angol és amerikai „szakértők” is részt vettek. Feladatuk a jelek szerint in­kább egy politikai földcsu­szamlás előkészítése, mint egy természeti földcsuszam­lás elhárítása volt. H. E. Tízéves a szovjet—nyugatnémet szerződés L. Brezsnyev és Helmut Schmidt táviratváltása Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja kedden táviratban üdvözölte Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnökét és Aleksze j Koszigin miniszterelnököt a szovjet—nyugatnémet szer­ződés aláírásának tizedik év­fordulója alkalmából. Hans- Dietrich Genscher szovjet kollégájához, Andrej Gromi- kóhoz intézett táviratában ugyancsak a moszkvai szer­ződés jelentőségét méltatta. „A jövő arra kötelez ben­nünket, hogy az eddig járt utat a következő években is folytassuk és nehéz idősza­kokban is gondoskodjunk ar­ról, hogy az országaink kö­zötti kapcsolatok szerződé­sünk célkitűzéseinek megfe­lelően szilárdnak és fejlődés­képesnek bizonyuljanak” — írja táviratában Helmut Schmidt. Genscher külügyminiszter üzenetében rámutat, hőgy a moszkvai szerződés aláírása óta a kétoldalú kapcsolatok rendkívüli mértékben fejlőd­tek és annak a reményének ad hangot, hogy a szovjet— nyugatnémet viszony tovább javul és a jelenlegi komoly nemzetközi helyzet is enyhül­ni fog. Demokrata párti konvenció Carter biztos jelölt, Kennedy visszalépett Edward Kennedy massa- chusettsi szenátor hétfőn gya­korlatilag elveszítette remé­nyét arra, hogy elnyerje párt­ja jelöltségét az őszi elnök- választásra és kilépett a to­vábbi küzdelemből. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a kormányon levő párt ismét Carter elnököt választja hi­vatalos jelöltjévé. A demokrata párt 38. kon­venciójának nyitó ülésén, amely hétfőn este zajlott le New Yorkban, a küldöttek nagy többséggel elvetették Edward Kennedy támogatói­nak és a carteri politika el­lenfeleinek azt a javaslatát, hogy az egyes államok dele­gátusai saját belátásuk sze­rint szavazhassanak a jelölt személyét illetően. Ez lénye­gében azt jelenti, hogy Carter újbóli jelölését senki sem tudja megakadályozni. Khomeini ajatoilah kedden fogadta Mohammad Ali Radzsai újonnan megválasztott iráni kormányfőt (balra). A vallási vezető felszólította a miniszterelnököt, hogy egyértelműen iszlám személyiségekből állítsa össze kormányát. (Kelet- Magyarország telefotó) TELEX VÉGET ÉRT A VENEZUELAI KP KONGRESSZUSA Több fontos dokumentum, köztük új program elfogadá­sával'ért véget Caracasban a Venezuelai Kommunista Párt VI. kongresszusa. A kongresszus résztvevői jóváhagyták a párt központi bizottságának beszámolóját, a politikai nyilatkozatot, a párt programját és állást foglaltak néhány szervezeti kérdésben is. A tanácskozás utolsó nap­ján a küldöttek megválasztot­ták a párt vezető szerveit. A Venezuelai Kommunista Párt elnöke ismét Gustavo Macha­do, főtitkára újból Jesus Fa­ria lett. 80 KÖTET „FILOZÓFIAI ÖRÖKSÉGÜNK" Nyolcvanadik kötetéhez ju­tott el a Szovjetunióban a maga nemében páratlan filo­zófiai szakkönyvtár: a „Filo­zófiai örökségünk” című soro­zat. A sorozat nyolcvanadik kötetét Nicolaus Cusanus- nak, a reneszánsz kor jelen­tős természetfilozófusának, a dialektikus módszer egyik képviselőjének műveiből ad összefoglalást. A sorozat a kor számos filozófusának mű­veit jelentette már meg épp­úgy, mint a korai görög filo­zófia legjelentősebb alkotá­sait, a materialista gondolko­dók műveit, a filozófia leg­fontosabb irányai képviselői­nek alkotásait. Helyet kaptak az orosz filozófusok is. VADSZÄMLÄLÄS INDIÁBAN A legutóbbi vadszámlálá­sok adatai alapján Indiában jelenleg 3015 tigris, 205 orosz­lán és 1354 orrszarvú él, va­lamennyi az állam védelme alatt — jelentette be a parla­mentben P. B, Svaminhathan, földművelésügyi államminisz­ter. kolerahalAl NIGÉRIÁBAN Százharmincheten vesztet­ték életüket kolerában az el­múlt hetek folyamán Nigéria északkeleti részében — je­lentette a The Standard című nigériai lap. Egyedül a kame­runi határ mentén 52-en hal­tak meg egy héten belül. Prágai levelünk Vásároljon műemlékben P rágában az óvárostéri Óratoronytól néhány lé­pésnyire terül el a Maié námesti, a Kis tér. Kö­zepén réges-régi kovácsoltvas ráccsal díszített kút áll, amely még ma is működik: ha valaki a vaskart néhányszor megnyomja, a kis vályúban felbuggyan a hideg, tiszta víz. A kúttal szemben emelkedik a Kis tér egyik legszebb épülete, a freskókkal díszített Rott-ház. Ez a patinás, háromemeletes építmény a csehszlovák fő­város legnagyobb vas-műszaki áruháza. Mint Prágában minden régi épületnek, ennek is története van. Az eredeti, középkori házból mára csak a pincerendszer maradt meg. Ez több emelet mély és szinte az egész Kis teret behálózza. A Kis tér és kör­nyéke már az 1300-as években Prága kereskedelmi köz­pontja volt, itt árulták a kofák a gyümölcsöt, baromfit, itt nyílt meg a város hetedik gyógyszertára, amely még ma is működik és faburkolatos falai között receptét beváltani, — szinte felér a fájdalomcsillapítással. 1329- ben aztán kikövezték a Kis teret. Az utca szintje ma­gasabbra került és a 142-es számú ház, a mai Rótt, szinte a föld alá süllyedt. Egy német kereskedő, Jan Ochs vette meg a házat és a román stílusú alapokra gótikus épületet emeltetett. A házból nyomda lett, itt készült az első cseh nyelvű biblia. A későbbi tulajdo­nosok aztán barokk és reneszánsz formákkal díszítet­ték a falakat és két újabb emeletet huzattak rá. 1840-ben Vincenc Josef Rótt megnyitotta vaskeres­kedését, először a tér túlsó oldalán, majd üzlete bőví­tésére megvásárolta az emeletes házat is. Ez lett Prága első nagyáruháza. Hogy milyen lehetett akkoriban a Kis tér, azt a Rott-ház félemeletén, a Mikolás Ales kartonja után készült freskón láthatjuk. A Rott-ház előtt akkoriban még nem autók, hanem lovak, szeke­rek „parkoltak” és bizonyára a választék is kisebb volt, hiszen ma 30 ezer féle árút tartanak az üzletházban. A Rott-ház haladt a korral, már 1882-ben bevezet­ték a telefont, az első előfizetők közé tartoztak, övék volt az 56-os telefonszám. 1900-ban pedig az addigi gáz­világítás helyett elektromos világítást alkalmaztak, ösz- szesen 22 villanykörte „ontotta izzó fényét” —, ahogy ezt az akkori krónikás feljegyezte. Az üzletház 1907 karácsonya előtt a szánkók és korcsolyák mellett elő­ször kínált vásárlóinak sílécet is. Ha elgondoljuk, hogy Csehszlovákiában milyen népszerű a sísport, elmond­hatjuk, hogy Rotték üzleti fogása bevált. A Rott-ház árukínálata ma is bővelkedik újdonsá­gokban. Tudják ezt a prágaiak és az ideérkező kül­földiek is. Naponta mintegy 15 ezren fordulnak meg az ódon falak között és az éves forgalom meghaladja a 82 millió koronát. Ez a hatalmas összeg azonban gyak­ran filléres tételekből — 20 csavarból, negyedkiló szög­ből, 2 méter drótból jön össze. 4 Rott-ház földszintjén konyha- és fürdőszoba-beren­dezést, csaptelepeket, csöveket, alkatrészeket, kerí­tésanyagot, szöget, csavarokat, zárakat, alumínium és rézlemezeket, ereszcsatornákat, faanyagot árulnak. Van itt csapolásra alkalmas vékony léctől falburkolásra használható nútolt deszkáig minden. Az első emeleten szivattyúk, fűrészgépek, kerti bútorok, ajtók, ablakke­retek, garázsok, kertkapuk, hinták, fóliasátrak, sőt fa­házak is vásárolhatók az egyik, szerszámok a másik oldalon. A második emelet is a szerszámoké. Normális férfiember, ha egyszer ide beveti magát, órákig nem szabadul. Gyakran látni a Kis téri kút pe­remén türelmetlenül üldögélő asszonyokat, akik férjük­re várnak, lapozgatják a térképet, mennének újabb látnivalók után, de hiába, Európa legszebb műemlék áruháza nem engedi el könnyen a vásárlót: az első prá­gai nagyáruház áruválasztéka ma is az elsők közé tar­tozik. Prága, 1980. augusztus. <7)íhli Jfláfia. Elzúgó forradalmak 7. Az 1914—1918-as imperia­lista háborúból a világ az emberiség történetében eled­dig sohasem tapasztalt erős­ségű és mélységű (s azóta is tartó) forradalmi lendülettel ocsúdott. A szoros értelem­ben az első orosz forradalom­tól, 1917 februárjától az 1923- as utóvédharcokig tartó for­radalmi fellendülés olyan forradalmi helyzeten alapult, amelyre nem egyszerűen egyetlen osztály nyomta rá bélyegét. A munkásosztály, parasztság, a középrétégek, a nemzeti kisebbségek, a gyar­mati népek közös nagy esz- mélésének lehettünk tanúi azidőtájt. Persze, az egyes osztályok és rétegek időben, térben és intenzitásban elté­rő módon vettek részt az ese­ményekben, de a folyamat egyes időszakait mint saját érdekeik érvényesítését har­colták meg. Magyarán szólva a kétségkívül jelenlévő pro­letárforradalmi helyzet más •csoportok forradalmi önmeg­valósításával is egybeesett. Ugyanakkor a tömegek végső forradalmasodását, ne­vezetesen pedig a szocialista forradalom kiteljesedését szá­mos tényező korlátozta. A legfontosabb ezek közül, hogy a világháború lehetséges be­fejezései (antant győzelem, a központi hatalmak győzelme, forradalmi út) közül az első, vagyis a két imperialista kö­zül az egyik vált valóra. (Oroszország esete természe­tesen kivétel.) A nemzetközi baloldalban és a háborúelle­nes mozgalomban a bolsevi­kok végül is nem voltak ké­pesek átvenni az irányítást, így a forradalmi fellendülés csúcsán, 1918 őszén, amikora háború befejezése, a kétféle — nemzeti demokratikus, vagy szocialista — forrada­lom dilemmája, a prioritások kérdése felvetődött, az új ha­talmi szervekben fölényben levő hagyományos munkás­szervezetek a nemzeti-szociá­lis megoldást támogatták a proletár-szocialista ellené­ben. A bolsevikok csak he­lyileg, ideiglenesen és késve kerültek túlsúlyba. (Orosz­ország itt is kivétel.) Alapvető korlátozó tényező volt ezeken túl az is, hogy — ahogy a kérdés egyik ma­gyar szakembere írja — „a háború befejezése szükség­szerűen meggyengítette a há­borúellenes mozgalmat, a nemzetközi fellendülés leg­fontosabb tápláló erejét”. A békemozgalom adott egysé­get, lendületet, igazi tömege­ket a forradalmi erjedésnek és a „végre vége” -hangulat harcellenessége ezt többé-ke- vésbé elcsitította. S végül témánk szempont­jából a legfontosabb: feltét­lenül hangsúlyoznunk kell, hogy a korabeli forradalmi hullámzás, a fő folyamatok lényegében a vesztes orszá­gokra korlátozódtak — vagy­is Közép-Kelet-Európa volt birodalmi központjaira. S ez a terület az adott pillanatban egyáltalán nem jelenthette a mérleg nyelvét kibillentő erő­ket. Különösen nem a törté­nelmi választóvíznek tekin­tett német forradalom elma­radása után. Ám maradjunk most már végleg a többé-kevésbé Ke- let-Európára korlátozódott fel­lendülésnél, amelynek egyik legfontosabb következménye volt a munkásmozgalom sza­kadása, a kommunista pár­tok megalakulása. Lengyelor­szágban a luxemburgista ha­gyományokon felnőtt balol­dal ugyan 1918 decemberében megalakította a Lengyel Kommunista Pártot, azonban a nemzeti és a földkérdésben ^tanúsított örökölt szűklátókö­rűség közvetve elősegítette, hogy az újraegyesülés és a végre-államalakítás lázában égő nacionalista és polgári erők a kommunistákat a po­litikai élet perifériájára, az illegalitásba szorítsák. Cseh­szlovákiában viszont a kom­munista párt 1921 májusá­ban (!) alakult meg. (Ne fe­ledjük azonban, hogy a szo­ciáldemokrata párt is csak 1918. december végén jött létre az osztrák és magyar pártból kiváltak közreműkö­désével.) Az államalakulás nehézségei-sikerei, a nemzeti célok nagyhangú prioritása itt is a munkásmozgalom bal­szárnyának elbizonytalano­dását okozták. Hozzájárult mindehhez, hogy Masarykék a demokrácia kapuit ugyan­csak szélesre tárták és a ko­rabeli Európa egyik legfej­lettebb polgári államiságát hozták létre. Ezért is került sor majd három év huzavo­na után a magyar kommu­nisták, a Tanácsköztársaság volt vezetőinek nem elhanya­golható közreműködésével a bolsevik típusú párt meg­szervezésére, a szudéta-német marxisták és Smerál balol­dali szocialistáinak egyesülé­sére. Viszont ezután a Cseh­szlovák Kommunista Párt a térség legerősebb alakulatá­vá fejlődve sokat tett a le- ninizmus pozícióinak erősíté­séért. Annál is inkább, mivel az egyetlen kommunista párt volt, amely legálisan működ­hetett. Ami Magyarországot illeti, Kelet-Európa egyetlen és el­szigetelt Tanácsköztársaság­kísérlete után a kommunista mozgalom és általában a munkásmozgalom balszárnya szétverve, emigrációba kény­szerítve kezdte a két világhá­ború közti korszakot. A mű­ködő és a munkásosztályban befolyásos szociáldemokrata párt túlságosan el volt fog­lalva legalitása biztosítékai­nak ápolgatásával és a tria­noni nemzeti trauma is meg­könnyítette az ellenforra­dalom stabilizációját, a tár- sadálmi problematikának a nemzeti alá szorítását., Romániát érintette legke­vésbé a forradalmi fellendü­lés. A vágyakat messze felül­múló méretekben létrejött Nagy-Románia eufóriájában nem volt nehéz leszerelni a szocialista munkásmozgal­mat. Demagógia és terror, mézesmadzag és korbács kor­mányzati szintre emelt válta­kozása adta meg a régió fő győztes országának sajátossá­gát. Bulgáriában a baloldal, a forradalom sorokat megosztó munkás—paraszt ellentétek áldozata lett. Az országban, ahol szociáldemokrácia nem létezett, az 1918 szeptemberi felkelés elfojtásából kinőtt el­lenforradalmi rendszer nem egész egy év után demokra­tikus választásokra kénysze­rült. Ezeken a népi erők: a tesznyákokból alakult Bolgár Kommunista Párt és Sztam- bolijszki Népi Földműves Szövetsége elsöprő győzelmet aratott. Ám a kölcsönös vá­daskodások és stratégiai szintre emelt elzárkózás mi­att — a kommunisták a pa­rasztságot reakciósnak, a pa­rasztpártiak minden városit ellenségnek tekintettek — nem tudtak megegyezni a kö­zös kormányzásban. így ami­kor a Sztambolijszki-kormány a nemzeti problémákkal, az elcsatolt területekről beáram­ló másfél millió ember kér­désével szembekerült, és jobboldali katonai puccs megdöntötte (1923), a kom­munista párt semleges ma­radt „a burzsoázia belügyé- ben”. Válaszul a feleszmélő kommunisták rövidesen be­következő szeptemberi prole­tárfelkelésétől a parasztság határolta el magát. A forradalom kétségtelenül meglévő lehetőségeit tehát se­hol sem sikerült realizálni. A kis létszámú, a Lenin ál­tal is erősen ostorozott bal- oldalisággal terhelt, a komp­romisszumokat ellenző, még az elhatárolódásra mint a szövetségekre törekvő sze­rény tömegbefolyású kommu­nista pártoknak nem sikerült ellensúlyozni a polgári és na­cionalista sikereket. A radi­kális és nemzeti jellegű föld­reformokkal is támogatott új nemzeti államalakulások — úgy tűnik — még kielégítet­ték a tömegeket, simogatták vagy felborzolták nemzeti hiúságát. Mindenesetre elfoj­tották a forradalom parazsát. . Dérer Miklós n I ■ "A * B "v Jtt •§ § I *T#T

Next

/
Oldalképek
Tartalom