Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
2 KELET-MAG YARORSZÁG 1980. augusztus 13. RÖGÖS ÚTON Akik nem szöktek meg — Nekem is van almáskertem, de a lényeg a gyár, innen keresem a kenyerem — vallja Koncz László lakatos. Pedig nem volt könnyű, amíg az önálló iparral rendelkező mester arra szánta el magát, hogy feladja ezt az önállóságot, s beálljon a forgácslapgyár karbantartói közé. Koncz László: „Nem az számít, honnan jött.” — Először azt hittem, mindjárt megszököm az itteni zaj miatt — folytatja. — Aztán mégis maradtam. De ezért jó a kert, a csend. A forgácslapgyár a maga alig tízéves múltjával egyfajta kohónak bizonyult. Jöttek ide olyanok, akik más városban, más iparágban dolgoztak. Álltak a gépek mellé úgy fiatalok, hogy az iskolapad után ez volt az első munkahely. S voltak olyanok, akik a mezőgazdaságból jöttek, előtte jószerivel üzemet sem láttak. Munkások lettek, akiknek műszakba kell járniuk, akiknek termelési feladataik vannak, kötött fegyelemmel, szigorú figyelem- híél. A "többség maradt, egyesek távoztak, mér! nem bírták az iramot. — Hét éve jöttem a gyárba, itt végeztem a szakmunkásképző iskolát — beszél Nagy Imréné minőségellenői. — Voltam én irodista is, de nem szerettem, inkább választottam a műszakba járást. Nagyné „bekerült”. Mármint olyan ember, aki nem Vásárosnaményban született, nevelkedett, hanem később, a munkába járás után költözött be a városba. Többen vannak ilyenek, akiket előbb a munkahely csábított, utána kötődtek jobban a településhez. — Persze, nem az számít, honnan jött — szól az „őslakos” jogán Koncz László. —1 Az a lényeg, hogy dolgozzon becsülettel, hiszen egy gazdánk van, egy helyről élünk. A gyár pedig megadja a továbbjutás lehetőségét. Rákóczi Ferenc fizikai munkásként kezdte, utána lett csoportvezető. A munka mellett tanul, technikusminősítő vizsgát tett, s ma a karbantartók főművezetője. — De nekem könnyebb volt, mert munkáscsaládból jöttem — említi. — Dunántúli vagyok, ide nősültem. És azt is tudom, hogy a gyár indításakor nemcsak műszaki gondok voltak, hanem legalább ennyire szerepeltek az Rákóczi Ferenc: „Utánpótlást nevelünk.” Nagy Imréné: „Inkább választottam a műszakba járást.” emberi problémák. A zártságot, a meghatározott munkarendet itt kellett megszoknia sok embernek. Tanfolyamok sora, az üzemen belül megszervezett szakmunkásképzés jelzi, hogy a forgácslapgyárban valóban meg akarják tartani a munkásokat. Akadt, akinek túlzott volt az iram, megfutamodott. De aki másik üzembe ment át. már az is a város munkásgárdáját gyarapította. — Utánpótlást nevelünk, vannak szakmunkástanulóink — jegyzi meg Rákóczi Ferenc. — A jobbakat megtartjuk, ők lesznek a második generáció tagjai. És a gyári munkások azok, akik a városért is tenni akarnak. Az elsők között voltak, akik az óvodák patronálását elkezdték. A brigádok olyan kis közösséggé kovácsolód- tak, ahol megoszthatták egymással örömüket és gondjukat. — Két dolgon látja az ember a várossá válást — ösz- szegzi Koncz László, aki tanácstag is. — Az építkezéseken, meg hogy egyre több a munkás. Még ha erősödnie kell néhány naményi üzemnek, akkor is övék a jövő. Hegszépülő iskolák Tanévnyitóra minden elkészül Megújúltak Vásárosnamény óvodái, iskolái a nyári szünidőben. Nagyobb építkezésre, átalakításra nem, csak felújításokra került sor. A vitkai óvoda vezetékes vizet kapott, a Gergelyi 2. számú Általános Iskola rosz- szul záródó ablakait, ajtóit pedig kicserélték. A tavaly ősszel átadott tizenkét tantermes általános iskola garanciális javítása is megtörtént. A használat során a folyosók rongálódtak meg a legjobban, ezért lábazatukat forgácslappal burkolták be. A vakációban végezték el az összes óvodai, iskolai épület festését. A költségvetési üzem kapacitása nem volt elegendő a munkák elvégzésére, ezért kisiparosokkal is vállaltatott fel a városi tanács iskolákat. A tantermek nagy részének festésével elkészültek, a hátralevő munkálatokat is befejezik a szünidőben. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban és kollégiumában szintén csak karbantartásra került sor. Már a nyár elején mindennel elkészültek, így az árvíz miatt a gergelyi ugor - nyai ifjúsági és úttörőtábor kiköltöztetett lakóit már az újra festett kollégiumban tudták elhelyezni. Frissen végzett diplomásokkal kiegészülve kezdik a tanévet a tantestületek. A pályázatok elbírálása időben megtörtént, de személyügyi problémáktól -Vásárosnamény iskolái sem mentesek: egy általános iskolai fizika- és két középiskolai matematika-fizika szakos tanári állás még betöltetlen. Újra a Tisza-parton Elment a víz, jön a vendég — Nehéz napokat éltünk át. Gyorsan jött a víz, szinte egyik percről a másikra pakolni kellett az úttörőtáborból — emlékezik Herczeg András gondnok. — Most pedig az a másik gondunk, hogy a hét végére megfelelő körülményeket teremtsünk a Tisza-parton, újra tudjuk fogadni a gyerekeket — folytatja Rudda Mihályi, a tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. A július végi esőzés és áradás megzavarta a gergelyi- ugornyai Tisza-part megszokott rendjét. Azt mindenki betudja, hogy májusban magas a vízállás, az áradás miatt csak alapos nagytakarítás, fertőtlenítés után indulhat meg az élet a strandon. Ám a második, kellemetlen árhullám újra „csatatérré” változtatta a partot. A víz feljött a töltés lábáig, az iszap elborított mindent. A kemping építői kényszerszünetet kaptak. Az úttörőtábor helyett a gimnázium kollégiumában helyezték el azt a 45 lengyel pajtást, aki a szokásos évi cseretáborozásra érkezett. A vendéglátók gondoskodásának köszönhető, hogy a gyerekek végül jó emlékekkel távoztak. — Egy turnust várunk a jövő héten — bizakodik a tábor élelmezésvezetője. Nagy Sándorné. — A konyhán dolgozók mindent megtesznek azért, hogy a nógrádi gyerekek szívükbe zárják a partot, jól érezzék magukat. Szorgoskodnak az áfész dol- dolgozói is. Az alkotmány napi ünnepségre már csak a jó idő hiányzik, a vendégvárásban nem lesz hiány. S ahogy a héten saját felelősségükre már felverték az első sátrakat a bátor kempingezők, úgy hisszük, a vendégek sem maradnak el a faházakból, a strandról. Még iszap borítja az úttörőtábor füvét, de a lesúrolt ágyak rövidesen újra a gyerekek álmát őrzik. Kúriába költözik az iskolatörténeti kiállítás Egyedi színt képvisel majd a múzeumi kiállítások sorában az az iskolatörténeti gyűjtemény, amely a közeljövőben a vásárosnaményi Eötvös-kúriában kap méltó elhelyezést. A helyi párt- és állami vezetés támogatásával vált lehetővé, hogy a Bereg Múzeum iskolatörténeti tárgyi, anyagi dokumentumai a volt kúria négy helyiségébe költözhetnek át. Az udvarházban emlékszobát kap Eötvös József író, költő, a reformkor és a kiegyezés korának művelődéspolitikusa, vallás- és közoktatásügyi minisztere, a kötelező és általános népoktatási törvény kidolgozója. A helyi múzeumbaráti kör anyagi és a KLTE felnőttnevelési és közművelődési tanszékének szakmai segítségével készülő kiállítás bemutatja majd a régi tantermek jellegzetes bútorait, taneszközeit, megismerteti a látogatókkal az írás, olvasás régi tanítási módszereit, az írásos dokumentumokból pedig kirajzolódik a múlt szá- zadokbeli tanítók társadalmi helyzete. Valami változik A számok önmagukért beszélnek: tíz évvel ezelőtt ezer alatt volt a munkások száma Vásárosnaményban, ma pedig három és fél ezren dolgoznak ipari munkahelyen. Csakhogy ez a növekedés még csak egy folyamat kezdetét jelzi. Mert meg kell vallani, hogy az üzemekben dolgozók egy része még igen vékony szállal kötődik a munkahelyhez. Azokban az üzemekben, ahol két vagy több műszakos a termelés, tapasztalható, hogy a délutános, éjsza- kás műszakba érkezők egy része — főleg a középkorúak és az idősebbek — fáradt már akkor, amikor munkába áll. Az okot se nagyon kell keresni. Előtte a háztájiban, a kertben kidolgozták magukat, az ottani munkát majdnem olyan fontosnak ítélik, mint a gyárban végzettet. Baj-e, ha valakinek gyümölcsöskertje van, jószágot tart otthon? Természetesen nem, hiszen amikor önmaga számára, s eladásra termel, akkor az ellátást is javítja. S amikor a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentőségéről beszélünk, akkor senki sem vitatja el az ott végzett munka szükségességét. Baj csak akkor van, amikor a mellékes válik a fontosabbá, amikor emiatt sokkal kevésbé jut idő és energia a művelődésre, a ki- kapcsolódásra. A másik oldalon azok állnak, akik most kezdik a munkáséveket. A legújabb üzemek, a ruhagyár, az írógépgyár munkásnői azok, akik az iskolapadból kerültek a munkapad mellé. Meglehet, hogy éppen átlépték a felnőtt kor küszöbét, de már a szalagszerű termelés szorítja őket. Ami könnyebbség: otthon már kevésbé számítanak rájuk, nem kell a háztájiba menniük, több idejük jut szórakozásra, művelődésre. Könnyebben beülnek egy buszba, hogy a brigáddal együtt kiránduljanak, mások a vágyaik, mint a szüleiknek. Ellentét lenne idősebbekés fiatalok között? Korántsem. Ami változik, az a magatartás, a családban kialakult szokások. A fiatalok már munkásként kezdik az életet, s rádöbbennek — vagy csak tudat alatt érzik —, hogy nekik az első és második bizonyítás a munkahelyen történik. Mindezt azok, akik később kezdtek el dolgozni, nehezebben ismerik fel. E gy folyamatnak az elején vagyunk Vásárosnaményban. Váltás van az életformában, amit nemcsak annyi jelez, hogy község helvett várost írnak az itt élők, hanem az is benne szerepel, ho,gy az emberek többsége munkás, akinek óhatatlanul megváltozik az életrendje. A kétlakiakból mind többen városi polgárokká válnak, annak megfelelő szokásokkal, igényekkel — s remélhetőleg lehetőségekkel. Az oldalt összeállította: Lányi Botond Képek: Gaál Béla ÚJDONSÜLT RÉGISÉG A város szégyenének is nevezik ezt az enyészetnek kitett, félig sem kész lakóházat. A Tisza-parti strandhoz igyekvők bosz- szankodnak a felelőtlenségen, hogy az OTP kölcsönével egyeseknek milyen gondtalanul lehet bánniuk. Remélhetőleg hamarosan felépül a ház — legfeljebb más tulajdonossal —, hiszen a város névtáblájánál álló épület lassan a gaz dzsungelében tűnik el. A megye egyik legszebb népi műemléke ez a vitkai egészségház. A paraszti portát eredeti állapotába állították helyre. AISS VÁSÁROSNAMÉNYBAN
