Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-12 / 188. szám
I 1980. augusztus 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Művelődési bizottságok AMIKOR KÖZPONTI intézkedések nyomán megalakultak a munkahelyi művelődési bizottságok, sokan úgy gondolták: ismét szaporodott eggyel a bizottságok száma. De mi változik? Bizonyára abból a régebbi beidegződésből származik a vélekedés, amikor divat volt mindenre bizottságot alakítani, ülésezni, agyonülésezni... Lassan rá kell jönnünk, hogy lejárt az üres szócsép- lések, a „bizottságosdik” időszaka, csak annyi különféle bizottságra van szükség, amennyit a tennivalók megkívánnak. Vonatkozik ez a felismerés a művelődési bizottságokra is, amelyek a munkahelyi művelődés összehangolására, a jó ötletek felkutatására, a kulturális igények és a-való- ságos lehetőségek egyeztetésére hivatottak. De megfelelnek-e a követelményeknek? Munkájukat hitelesítik-e a változó kulturális eredmények? Ezek számbavételére került sor nemrég az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságán, amikor hat nagyobb vállalatnál vizsgálták meg a művelődési bizottságok tevékenységét. A mérleg pozitív, a művelődési bizottságok többségükben megtalálták sajátos tennivalóikat. Munkájuk eredményeként például a SZÁÉV-nél a korábbinál több művészi értékű előadás, tárlat, író-ol- vasó találkozó jut a munkásszállásoknak. A művelődési bizottság kiveszi a részét a hagyományőrzésből is, feldolgozták a vállalat 25 éves múltját. A KEMÉV-nél muzeális értékű iratokat, szerszámokat mentettek meg az elkalló- dástól és kiállításon mutatták be az érdeklődőknek. Egyre több a közös rendezvény a rokonvállalatok között. így a SZÁÉV, a KEMÉV, az EPSZER, a HAÉV — művelődési bizottságai közös tervet készítettek az oktatási feladatokra. így szervezett közös általános iskolára előkészítő tanfolyamot a KEMÉV és a KÉV, mások a szakmai tanfolyamok szervezését oldják meg közös erővel. önállóság, de nem mindenáron — ez olvasható ki a hat nagyobb vállalat munkahelyi művelődési bizottságának erőfeszítéseiből. Egyre jobb eredményeket hoz a különböző művelődési bizottságok együttműködése, egyre több azoknak a re'ndezvényeknek száma, amelyeket a vállalati művelődési bizottságok közösen rendeznek. Természetjárás, klubmozgalom, szakköri munka, műsoros estek, ismeretterjesztő előadások — azok a színterek, ahol a rokonvállalatok mindegyike szellemi haszonnal gazdagíthatja dolgozóit. KORAI LENNE azonban ideálisnak értékelni a művelődési bizottságok munkáját. Sok még a kiaknázásra váró lehetőség a lakóhelyi művelődési házakkal, iskolákkal való kapcsolatokban. Még nagyobb figyelem kell, hogy övezze a szocialista brigádok kulturális vállalásainak kidolgozását és megvalósítását. (P) Mindennapi kenyerünk Az idei búzából őrölt lisztet még keverik a régivel, úgy sütik a kenyeret, a pékárut a sütőipari vállalat nyíregyházi gyárában. Hatféle kenyérből 160 mázsát készítenek 24 óra alatt. 1. kép: A feldolgozóüzemben kenyérhez és süteményhez készítik a tésztát. *2. kép: Megsültek a teflonkenyerek. AZ ÚJÍTÓK MILLIÓI Tekercsek sérülés nélkül Már az energia „megfogásán" fáradoznak a papírgyárban A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára a város egyik fiatal üzeme. Dolgozóinak, szakembereinek nagy része is fiatal. Korszerű gépekkel, technológiával dolgoznak. Ügy tűnhet, ifyen környezetben nincs szükség újítókra. Mégis az év elején vezették be azt az újítást, melynek hasznosságát az eltelt fél év bizonyította. v Díjnyertes dolgozat A délelőtti művezetői értekezlet után találkoztam az újítókkal. Nagy Árpád gépkocsi-csoportvezetővel, Gerhard András hullámüzemvezetővel, Kánási László beruházási csoportvezetővel és Marton Kornél szállítási gyár- részleg-vezetővel. A rövid beszélgetésen a másik három újító, Csorba Mihályné üzemi adatgyűjtő, Igaz József művezető, Csépice Balázs anyagosztály-vezető munkája miatt nem lehetett ott. — Hogyan született az újítási ötlet? Évente 50 ezer tonna papír alapanyag érkezik hozzánk a Szovjetunióból. Az alapanyag szállítási rendszerét szerettük volna korszerűsíteni. Az Alkotó ifjúság pályázaton erről készített dolgozatunk 1978 tavaszán el- dő díjat nyert. Ezen felbuzdulva, jobban belemerültünk a témába, hogy az egész szállítási-kirakodási rendszert megújítsuk — mondja Marton Kornél. — Miért nem volt jó a régi szállítás? — Záhonyba a szovjet vagonokban állítva érkeznek a kéttonnás papírtekercsek. Azután azt átrakták a hazai vagonokba, most már fektetve. A gyárba megérkezve ismét meg kell őket ragadni, és a raktárba vinni. — A régi szállítás nemcsak lassú volt, és nehéz fizikai munkát követelt, de rakodás közben sérültek a tekercsek, nőtt a selejt. Az új szállítási rendszert 1978 októberében adtuk be újításként — folytatják. — Milyen a gyakorlatban? — Nézzük meg! — javasolják. Átmegyünk a forró levegőjű csarnokon. A gépek falják a papírt. OLdalt toronymagasan egymásra állított tekercsek: szakadozottak, targoncáktól tépettek. — Ilyen állapotban került hozzánk a korábbi szállítással, mozgatással az alapanyag — mutat körbe Nagy Árpád. Tengelyesére és sátor Kísérőimmel kilépünk az udvarra. Hosszú sorokban üres tehervagonok sötét tömege szívja magába a~mele- get. — Az új anyagmozgatás Záhonyban kezdődik — folytatja most már a helyszínen Marton Kornél. — Az alapanyaggal rakott tehervagonokat nem pakolják át, csak a széles nyomtávú kocsik tengelyét cserélik ki. Az udvarunkra begördült vagonokhoz a napokban készült el a rampa, amelyre a targoncákkal felhajtva gyors a kirakodás. A tekercseket a további sérülésektől fedett raktározással óvjuk. Korábban ugyanis elegendő raktártér hiányában az alapanyag fele a szabadban volt. Újításunkban szerepelt egy 280 négyzetméter alapterületű, levegővel felfújható sátor, ami szintén elkészült. Tervezünk még egy másik, hasonló méretűt. Ezzel a raktározás teljes mértékben megoldódik. Belépünk a fehér-kék sávos sátorba. Ritka a sérült tekercs. Ez szemmel látható eredménye a bevezetett újításnak. De hasznosságának van több mutatója: például a gyorsabb anyagmozgatás során közel felére csökkent a balesetveszélyes fizikai munka. — Mennyibe került mindez? — A sátor, a rakodáshoz a rampa és négy villamos targonca tizenkétmillió forintba. Felét a vállalat állta, a másikat pályázatunkkal a Központi Szállítási Tanácstól kaptuk. Folytatása következik? A művezetői szobában folytatjuk a beszélgetést. Amikor megkérdezem, érdemes volt-e újítani, egymásra mosolyognak. — Újítónak lenni nehéz. 1978 őszén adtuk be újításunkat, amire csak tavaly augusztusban „bukkantak rá” egy fiók mélyén. Szívós kitartás kellett ahhoz, hogy végül valóban elismerjék, és bevezessék. Pedig itt a gyárban támogattak minket — magyarázza Kánási László. A gyári vezetés látta, hasznos az újítás. Az első félévi tervtúlteljesítés nagy részben bevezetésének köszönhető. Óvatos becsléssel is a rakodási beruházás hatmillió forintja már megtérült. Búcsúzáskor derült ki: most az elektromos targoncák hatékonyabb energiafelhasználásán gondolkoznak! Vállalati támogatással, jobb ösztönzési rendszerrel talán mások is újítókká válhatnak. Reszler Gábor Panaszlevél 12 aláírással Megkapták a bérüket Tizenkét aláírással panaszlevél érkezett a szakszervezetek megyei tanácsára. A Nyírbátori Városi Tanács építőipari és költségvetési üzemének festő szakmunkásai kérték a szakszervezet segítségét cseppet ' sem „sima” ügyük elintézéséhez. Az SZMT mellett működő jogsegélyszolgálat közbenjárására a festők megkapták jogos bérüket, a rossz légkör miatt elszenvedett megpróbáltatásokért azonban nem kaptak kárpótlást. • A segítséget kérő panaszlevélben egyebek között az állt, hogy „a dolgozók nem ismerik a teljesítményköveteléseket és ezek díjazásával kapcsolatos üzemi előírásokat". Magyarán: a dolgozókkal (nem csak a festőkkel) nem ismertették az új normákat és a bérezés új formáját. A munkaadó néha nem tud munkát biztosítani, néha meg túlóráztat ellenszolgáltatás, vagyis túlóradíj nélkül. A szakmunkások gyakran segédmunkát végeznek. Mindez elkerülhető lenne jobb munkaszervezéssel — állapították meg panaszlevelükben a munkások. Végül azt is leírták, hogy télen nem kapnak védőitalt és a szociális ellátásuk is kifogásolható. Az SZMT vezető titkára arra kérte az üzem vezetőjét, hogy vizsgálja ki az ügyet és intézkedjék a jogszabályoknak megfelelően. A vizsgálat megállapította, hogy a panasz jogos, de a festők néhányszor megsértették o. munkafegyelmet. Az üzemvezető erre hivatkozott, amikor úgy döntött, hogy nem fizeti ki a festők elmaradt jövedelmét. Pedig tudnia kellett volna, hogy a szabályos bérezés és a fegyelemsértés közé ily módon nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az ügy végül is a munkaügyi döntő- bizottsághoz került. A tárgyalásokon a jogszabályokban, különböző munkaügyi előírásokban járatlan festőknek meg sem kellett jelenni, az SZMT jogsegélyszolgálata képviselte őket. Sikerrel. A döntőbizottság „elmaradt kereset” címén különböző, nem is kevés pénzösszeget ítélt meg részükre. A siker azonban nem teljes, nem is lehet az. Hiszen a téli védőitalt nyáron nem kaphatják meg a dolgozók, a sok-sok bizonytalanság okozta sérelmeket sem lehet orvosolni. N. L. BÉRMUNKÁBAN Export Baktalórántházáról A baktalórántházi Vertikál Ipari Szövetkezet az idén mintegy 86 millió érték megtermelését irányozza elő. A három ágazat közül az elsősorban bérmunkában dolgozó textilesek 16 millióval járulnak az összbevételhez, ebből egynegyed rész az OKISZ Labortól származik, míg a többit NSZK-beli, osztrák, holland export hozza majd. A vasasok az építőipari vállalatokkal együttműködve dolgoznak, fémajtókat, -ablakokat, vasszerkezeteket készítenek, kooperálnak a Fémmunkás Vállalattal, a MEZŐGÉP vállalattal és a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezettel. Ez utóbbiak számára a transzformátorházak belső kapcsolószekrényeit gyártják. A részleg az év első felében csak 60 százalékos teljesítményt nyújtott, mert kevés volt a megrendelésük. A második fél évre azonban már elegendő munkájuk lesz. Az építőipari részleg 1980- ban összesen harminc lakást épít, tizennégyet helyben, Nyírmadán pedig 16 OTP- lakást húznak fel. A szövetkezet építői a kisvárdai vasöntödében és a nyíregyházi gumigyárban dolgoznak még nagyobb jelentőségű munkákon. Á vízhordó H ajtja a legényke az öreg biciklit. A saroglyán tejeskanna zörög, hallom a hangján, jó ha az alján csobog egy korty víz. Kérdem, adna egy kupával, mondja, hozza mindjárt a frisset. Csak ide a faluba ugrik be. Hűvösbe húzódom, egy akácfasor tövébe telepszem. Nézem a szabolcsbákai kombájnosokat. Szépen sorban haladnak a gépek, a terményszállítók alig győzik a munkát. Kalászt tépek, ujjaim közt morzsolom a szemeket. Száraz, acélos a búza. Zörög a bicikli, ugrál a két kanna. Megjött a kis vízhordó, Katona Ferenc a neve, most lesz hetedikes, s nyújtja szívesen a tele kannafedőt. — Mennyi a fizetség, Ferenc öcsém? — Kilencven forint naponta — mondja nem kis büszkeséggel. — Összejön egy ezres, meglesz az új bringa. Még a pesti nyaralásra is jut belőle, mert ott leszek Pesten keresztapámnál. Megnézzük a tűzijátékot. — Voltál-e már máskor is aratáson? Megütközve néz rám. — Második osztályos koromban én már kombájnt vezettem. Apu az ölébe ültetett, fogta a kezemet, én meg a kormányt. — Édesapád most is itt van? — Nincs. De itt van a bátyám, János, ő vezeti az új kombájnt. Ott ni, tetszik látni azt a kéket? — mutat a dombhajlatra. — No, hát az az én bátyám. — Napjában hányszor fordulsz? — A vízzel? ötször-hatszor... Attól függ, milyen meleg van. S hogy mi az ebéd. Most rajtam a sor, hogy csodálkozzam. — Hát persze. Ha gulyásleves van, meg fánk, kevesebbet isznak. De ha rántott hús, alig győzöm. — Mi leszel, ha megnősz? — Én? Autóvillamossági szerelő. Megyek Pestre tanulni. — Nem sajnálod itthagyni a búzatáblákat? Most néz rám először kicsit szégyenlősen. —■ Hát..., de lesz nekem nyáron szabadságom! Lent a hajlatban dudál egy autó. Szomjasak az aratók. F elül hát a legényke a biciklire, s hajtja sietősen. Visszafordul, még mond valamit, de hangját elnyomja a kombájnok dübörgése. Indulok, mikor eszembe jut: meg sem köszöntem a vizet, meg a jó ízű beszélgetést. Sebaj, majd jövőre... Balogh Géza
