Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 12. Lakások, üzletek A SZÁÉV megkezdte hetvenkét lakás és üzletek alapozását Nyírbátorban. A beruházást 1981 októberében fejezik be. (JL.) _________ SZÉP SZÓ____________ Új irodalmi sorozatok a képernyőn József Attila folyóiratá­nak, a Szép Szónak a fej­lécéről választotta címét a televízió októberben in­duló új irodalmi sorozata. Kéthavonta, mintegy 70 percben olyan szépirodal­mi és kritikai összeállítás jelentkezik majd a képer­nyőn A tervek szerint a Szép szó egy-egy számában — változó hangsúllyal — sze­repelnek novellák, versek, egyfelvonásos darabok, valamint beszélgetések és viták. Teret kapnak in­duló, fiatal írók és költők, s bemutatnak olyan doku­mentumokat — írásos, il­letve tárgyi emlékeket —, amelyeket nemzetközi örökségként, illetve nem­zeti vagyonként tart szá­mon az irodalom. A mű­sorban — melynek szer­kesztő bizottságában Bá­rányt Ferenc, Bata Imre és Koczkás Sándor dolgo­zik — olyan művekkel is megismerkedhetnek majd a nézők, amelyeket még sehol sem láthattak-hall- hattak, vagy amelyek ép­pen a Szép szó számára készültek, ilyen lesz az in­duló számban Tatay Sán­dor új novellája, a Hess páva!, amely Mádi Szabó Gábor tolmácsolásában hangzik el, s Weöres Sán­dor verseinek egy része is. Ugyanebben az adásban látható majd Szakonyi Ká­roly Három dobás hat fo­rint című hangjátékából készült mű is. A nemrégiben befejező­dött Nyitott könyv „utód­jaként” induló Szép szó­val egyidejűleg egy má- sik sorozat forgatása is el­kezdődött. A ,,Kortár­sunk ..............— mely a ter­vek szerint a jövő év ele­jétől látható a képer­nyőn. Olcsóbb a szondánál Alkoholra hangjelzést ad Órák múlva is kimutat egy korsó sört Szólj egy szót és megmon­dom — ittál-e? Az elferdí­tett mondásnak március óta igaza van. Akkor készült el Völgyesi Tibor, a Fővárosi Sütőipari Vállalat techniku­sa azzal a műszerrel, amely mikrofonnal kombinálva ké­pes kimutatni az enyhe „sza­lonspiccet” is. A mikrofonba ugyanis olyan érzékelőt épí­tettek, amely az alkohol kö­zelségére fény- és hangjel­zást ad. Az 1. sz. Volánnál és a sütőipari vállalatoknál folytatott kísérletek bizonyí­tották a műszer erényeit, a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezeténél vég­zettek pedig hasznosságát. Az orvosszakértői vizsgá­latok dr. Bugyi István főor­vos vezetéséyel folytak. A műszer által alkoholosnak jelzett személyek vérmintái­ból kiderült, hogy még a 0,65 ezredszázalékos véralkohol­szintet is kimutatja. (Az alkoholszint akkor eny- nyi, ha például valaki órák­kal előbb megivott egy kor­só sört.) A műszer hordoz­ható rendszerű, így bárhol használható. A közlekedési vállalatok már bejelentették rá az igényüket, mivel töme­ges használatban olcsóbb a szondánál. Gyártására az ország kü­lönböző szövetkezetei közül többen is jelentkeztek. A Vo­lánnál és a sütőipari válla­latnál viszont lejárt a próba­idő, de a vállalat illetékesei mind ez ideig nem jelent­keztek a hasznosítás ügyé­ben. A Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerve­zete mindenesetre már össze­hívott egy tanácskozást arra vonatkozóan: kik, hogyan és hol tudják felhasználni ezt a mindenképpen hasznosnak tűnő műszert. Parkolók, nátrongőzlámpák, vasbeton híd Fiatalodó városközpont A kommunális fenntartá­sok, felújítások szervezésére másfél évvel ezelőtt hozták létre Nyíregyházán a városi tanács műszaki osztályához kapcsolva a közterület-fenn­tartó irodát. A hagyományos értelemben vett beruházói feladatokat látják el, azzal a különbséggel, hogy nem új létesítmények, hanem a meg­lévők felújítása a cél. „Kifelejtették" a talajból Az év elején ötvenmillió forint sorsáról döntött az iro­da. A tanács vagy a közterü­let-fenntartó vállalat meg­rendelésére utak, hidak fel­újítását, a közvilágítás, a parkfenntartás, a köztiszta­ság, a belvízelvezetés és d közkutak kiadásait fedezték. Már év elején megtervezik a várható munkákat, viszont tíz százalékot mindig jelent az előre nem látható hibák kijavítása. Ilyen volt például az Északi körúton, a benzin­kút melletti csőtörés. A ja­vításnál kiderült, hogy három méter csövet „kifelejtettek” a talajból. Most viszont még a villanyoszlopot is ki kell emelni a hiba helyrehozásá­nál. Alig két hét alatt rendbe teszik a forgalomnak ezt az útszakaszt. Nemrégiben a rendkívüli időjárás okozott gondot az irodának, a kitört fákat, gallyakat szedték ösz- sze és szállították el. „A elterelt" körút Az útfelújítások révén mo­dern aszfaltszőnyeget, észté' tikusabb külsőt kap Nyír­egyháza néhány régi város­központi része. Patinás te­rünk, a Bessenyei öltött fia­talos külsőt az elmúlt hóna­pokban. Március végétől jú­lius elejéig tartott a 3,9 mil­lió forintba kerülő felújítás. Kicserélték a teljes csapadék­víz-csatornát, erős aszfalt- burkolatot terítettek a tér mindkét oldalára, mert elő­reláthatólag évekig — amíg a belső körút el nem készül — itt bonyolódik majd le a 7-es és 8-as autóbuszok for­galma. Ezzel párhuzamosan a szemközti teret, a Benczúrt is felújítják, a csapadékvíz­csatornát már újra cserél­ték, az aszfaltozás ezután jön. Ennek a kiadása 2,5 millió forint, és szeptember végére adják át a közúti építő vál­lalat dolgozói. A városközpont parkolási gondjain könnyít a Lenin tér átalakítása után átadásra ke­rülő kétszáz parkolóhely a Lenin téren és. 317 a Soltész Mihály utcán. Augusztus 15- én kapja meg a területet a KÉV és október—november­ben már a megújult téren közlekedhetünk. A végleges rendezésre a művelődési köz­pont átadásáig és a Korona rekonstrukciója befejezéséig várni kell. Új úton Sóstóra A Sóstói úton a felüljáró és a hidegstrand közötti út­szakaszt 6 millió forintért újítja fel a KÉV. Őszre vé­geznek ezzel a munkával is. Sor kerül végre a Nyírpa- zony—Oros közötti vasbeton híd felépítésére, hétszázezer­be kerül várhatóan. A biztonságosabb közleke­dést szolgálja az újabb nát­rongőzlámpák felszerelése. Az idén a 36-os út csomó­pontjait látják el a sárga fé­nyű, nagyobb fényerejű vilá­gítótestekkel. A buszmeg­állókat Pédig sárga nyilazás.7. sál, szemétszelencékkel, pi­henőpadokkal látják el. El­sősorban a 7-es, 8-as, 12-es és 5-ös járatok vonalain kor­szerűsítik a buszmegállókat. (tk) Vasárnaptól hídi vásár a Hortobágyon A sikeres hortobágyi lovas­napok rendezvénysorozata után újabb eseményre készül­nek a pusztán. Augusztus 17—18—19—20-án megren­dezik a hagyományos, immár XV. hortobágyi hídi vásárt. A kilenclyukú híd tövében először 106 évvel ezelőtt ren­deztek állat- és kirakodóvá­sárt. Ma már ennek jellege jelentősen megváltozott. A népművészek, a. népi ipar­művészek, a népművészet if­jú mesterei országos kirako­dóvásárává fejlődött. A vásár mellett gazdag kulturális és sportprogram­mal szórakoztatják a pusztá­ra látogatókat. A négy nap során több lovasversenyt rendeznek, így a kettős és csacsifogatok akadályhajtá- sát, díjugratást és naponként láthatják az érdeklődők a lo­vas tornászok bemutatóját is. Nincs állandó munkahelyük, de... Nem fizettek tartásdíjat Még 1973-ban kötelezte a bíróság Kozma István 38 éves nyíregyházi lakost, hogy két gyermeke után havi 700 forint tartásdíjat fizessen. Kozma 1978 óta nem fizet, s még le­vonni sem tudják tőle, mert nincs állandó munkahelye, al­kalmi munkából tartja el ma­gát. A több, mint 15 ezer fo­rintos elmaradás miatt a bí­róság négy hónapi szabadság- vesztést szabott ki rá, a bün­tetés végrehajtását azonban két év próbaidőre felfüggesz­tették. Ugyancsak négy hónap — végrehajtásában felfüggesz­tett — szabadságvesztést ka­pott Major János 33 éves bu­dapesti lakos is, aki 1974-4:01 1979 szeptemberig fizetett, azóta azonban mindössze 1200 forintot küldött volt fe­leségének gyermekük tartásá­hoz. Majornak sincs állandó munkahelye, alkalmi munká­ból azonban havonta négy­ezer forintot is keres, amit magára költ. A szabadság- vesztés mellett természete­sen pótolnia kell az elmaradt összeget is. Szabó István 35 éves nyír- bogáti lakost tavaly június 1- től kötelezték havi 600 forint fartásdíj megfizetésére, ő azonban csak két hónapig tartotta kötelességének a gyermekéről való gondosko­dást. Az elmaradt összeg meg­fizetésén kívül a bíróság 3 hónap — két évre felfüggesz­tett szabadságvesztést szabott ki rá. Nagy Ferenc 49 éves laskodi lakost 1200 forint tartásdíj fizetésére kötelezték, de ő is rendszertelenül fizetett és nyolc hónappal adós maradt. A bíróság hat hónapi — két évre felfüggesztett — szabad­ságvesztésre ítélte. Valamennyi ítélet jogerős. [Jképernyö mar ELŐTT Rövid idő alatt is lehet sokat és lényegbevágót el­mondani az emberekről, az életről írásban és filmen egyaránt. Bár nem könnyű dolog, az bizonyos. Csizma- rek Mátyás és Kárpáti György tévéjelenete, a Ku­tyabaj, igen jó példa erre. A vándorköszörűs (Páger Antal) és a kóbor kutya is­meretségének, barátságának története, epizódjai a film félórájához képest sok ar­cot, jellemvonást sűríte- tenek, nagyítanak fél. Az emberről szerzett ké­pünket gazdagítja ez a film, azzal a központi gondolat­tal, hogy az ember társas lény, nehezen viseli el a magányt, a többi emberre) való kapcsolat megteremté­se azonban nem mindig megy, sőt a legtöbbször nem megy zökkenők nélkül. A magány olykor annyira bezárja az embert, hogy csak egy „értelmesebb” ál­lat „érzelmei” (például egy kutyáé) képesek ezen a „lelki páncélon” áthatolni. Az a játékosság, ami a ván­dorköszörűs és a kutya érintkezésében, kapcsolatá­ban megnyilvánul, a ma­gány oldásának óhajá­ban is gyökerezik és bonta­kozik ki. E mögött azonban egy fájdalmas tény is meghú­zódik. Nevezetesen az, hogy némelykor az ember — saj­nos — egy állattal is jobb kontaktust, barátságot tud fenntartani, mint egy má­sik emberrel. Ezen kell változtatnunk! Látható, hogy bár a Kutyabaj nem nehezül el új gondolatok­tól, mégis tartalmas alko­tás. -Részben az örök prob­lémák figyelmet lekötő mó­don való elővezetése, rész­ben pedig Páger Antal ki­váló játéka révén. _ Szeretem a rádiós „útle­írásokat”, úti hangképeket, különösen akkor, ha hami­sítatlan helyi légkörbe rö­pítenek az éter hullámain és a riporteri széljegyzete­ket, reflexiókat a legsze­mélyesebb élmény forrósá­ga fűti át, s nem bedekker- ismeretekkel untatnak. A műfaj ragyogó darabját hallhattuk vasárnap dél­előtt a Petőfin, Sediánszky János: Randává kékben — Történetek emberekről és a tengerről című műsorát. A kitűnő szerkesztő-riporter ezúttal is jóval többet nyújtott helyszíni úti él­ménybeszámolónál. Telje­sítményét talán ügy lehet­ne valamilyen módon meg­határozni, hogy művészi ri­portnovellákat hallottunk tőle. Erre vallott a helyszí­nek hangulatilag is tökéle­tesen jellemző megelevení- tése. Sediánszky úgy tudja elmondani, amit lát és ami körülötte zajlik, hogy a hallgató vizuális lehetőség nélkül is pompásan beleél­heti magát a szituációba. (Azt hiszem, minden ri­portnak ez lenne végered­ményben a célja ...) Ugyanakkor líraian szub­jektív és szuggesztíven meg­győző. Nemcsak el tudja velünk hitetni, de meg is tud­ja indokolni és magyarázni személyes élményeit. Jól volt időzítve ez a műsor a nyári utazási idény dereká­ra, abból a szempontból is, hogy például szolgált ah­hoz, mit és hogyan érde­mes látni, a kulturális „ka­landokat” megélni. A vidám műsorok között alig hallhatunk erede­ti produkciót mostanság, így uborkaszezon idején Jóformán csak a Karinthy Színpad állja a sarat, aka­rom mondani, tart ki nyá­ron is. A sajtótörténeti ju­bileumi „mazsolaműsor” Lehet, hogy a véletlen hozta: a televízió és a rádió müsorszerkesztöi egy nap­ra tették a számítástechni­káról készített műsorukat, s hogy a rádióé — időpont­ját tekintve — mintegy be­vezette, előszóként sűrítette (egyetlen adásban) a tele­vízió Találkozások a számí­tástechnikával című hétré­szes sorozatát. Ez utóbbinak az első összeállítása, azt gondolom, eléggé fel tudta kelteni az érdeklődést ah­hoz, hogy a többi rész megnézésére is kedvet csi­náljon. Akár véletlen egy­beesésről, akár szándékos időzítésről legyen is szó, hasznos előtanulmány volt a rádió műsorának (Sava­nyú cukor és számítástech­nika — avagy új utakon a számítógépipar) meghallga­tása. Valamely problémáról azért beszélünk többet, mert sokasodni látjuk, vagy azért, mert a számszerű nö­vekedés már nem értékel­hető önmagában: hosszú távra ható társadalmi gond lett belőle. A szülők nélkül nevelkedő — állami gondo­zásban levő vagy kallódó — gyermekekről sokszor lát­tunk már filmet a televí­zióban, hallottunk műsort a rádióban. Veres István, a Szülők nélkül című doku­mentumfilm írója-rendezö- je sem először nyúlt ehhez a témához. Nem hiszem, hogy filmekkel, rádióadá­sokkal gyökeresen változ­tatni lehetne a helyzeten, meg lehetne szüntetni azo­kat az okokat, amelyek kö­vetkeztében állami gondo­zásba kell venni sok gyer­meket. Mégis nagyon hasz­nosnak tartom ezeket az alkotásokat. Seregi István után, most vasárnap a ma­gyar nyelvű színjátszás kez­detének jövő évi, 190. év­fordulójára igazán idejeko­rán rukkolt elő a Színek a színházak történetéből c. adásával. A „szatirikus saj­tószemle kritikus hangvé­telben” a jubileumi apropó némi erőszakolásával is kel­lemes órát szerzett. Zár oda Endre és Tóth Erzsébet Gabriella gyűjtése a szín­ház és vidéke, a színészek, a közönség, meg a kritiku­sok köréből vett derűs his­tóriák, pamflettek, nemes irodalmi művek és bökver- sek, aforizmák, hirdetések — kissé ömlesztett — egy­velegével hatásosan szem­léltette, hogy vannak olyan témák, amelyek örökzöldek, s bizonyos problémák (pl néha hiányzanak eredeti magyar darabok a műsor­tervekből) ma is meglehet­nek. (Egyet biztosan kivé­ve: olyan zordon kritikákat ma nemigen olvashatunk- hallhatunk, mint — mond­juk a Kisfaludy Károly Pártütők c. darabja egykori bemutatójáról írottat...) Node nyilván nem az ak­tualizálás lehetett a Kapo- sy Miklós szerkesztette mű­sor célja, hanem derűs epi­zódok felvillantása görbe tökörben. a könnyűsorsú­nak egyáltalán nem nevez­hető magyar színjátszás történetéből. Az epizódok humora csendesebb, fino­mabban ironikus volt az említett sajtótörténeti ösz- szeállításénál. Színészeink, előadóművészeink számos kiválósága azonban „kihoz­ta” az irodalmi számokból a mélyebb árnyalatokat is, amire az óbudai klubban felvett adás közönsége (gon­dolom, akár a rádióhallga­tóság) hálásan reagált. Merkovszky Pál aIIUMmeliett

Next

/
Oldalképek
Tartalom