Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

1980. augusztus 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Szovjet pionírok Sóstón Évek óta hagyomány, hogy a testvérkapcsolatot ápoló Kárpá- tontúli terüle: és Szabolcs-Szat- már megye szakszervezetei öt­venfős csoportokat küldenek egy­máshoz. Az építők szakszerveze­te dolgozóinak gyermekei közül ötvenen jöttek július 31-én Sós­tóra nyaralni. A csoporto; Sand­ra Vaszilij Vasziljevics vezeti. „Beszélek a papámmal” — Nagyon népszerű ez a tábo­rozás a károátontúli fiatalok kö­zöt1: —\ kezdi a beszélgetést. — Bár az itt levők többsége minden nyáron eljut valamelyik ukrajnai, esetleg fekete-tengeri táborba, a nyíregyházi üdülés viszont már külföldi utazást is jelent a 10— 14 éves gyerekeknek. Igazán nehéz dolga van a bí­ráló bizottságnak hogy a sok jelentkező közül kiét fogadják el. Rendszerin1: az aktív mozgalmi munka, a jó tanulmányi ered- ménv. a közösségi magatartás, a kiváló soortolók, a szakköri, vagy önkéozőköri tagok jelentke­zését részesítik előnyben. Pável Jánocsko már másodszor jár Szabolcs megyében, szülei révén most is tagi a lehetet '; az építő-szakszervezeti delegációnak. — Sok mindenről mesélhetek maid otthon, a sok focizást, tol­lasozást, strandolási fogom elő­ször elmondani. Legelőször a na­pámmal beszélek, jó lenne jövő­re is eljönni . . . Kirándulás Tokajba Mariana Mitrjuk két éve már járt itt, több barátoi szerzett, akike: szeretne felkeresni a két hét alatt. Bár üdülésről van szó, mégis nagyon nehéz szabad időt adni önmagának, annyi vonzó programról maradhatna ' le emi­att. — Több nelyre megyünk kirán­dulni — mondja Mariana — Deb­recenben megnézzük az állatker­tet, a vidámparkot, elmegyünk a híres borvidékre, Tokajba. — Nekem nagy élmény voli az ismerkedési esten találkozni a magyar KISZ-esekkel — veszi át a szói Tatjána Spatarjuk. — Mi­vel nyár van, kevés közös prog­ramot szervezhetünk az itteni fiatalokkal. Pontos forgatókönyvet készítet­tek a 14 napra, a leggyakrabban a strandolás ismétlődik. Eddig szerencséjük volt, akkor jöttek, amikor az idő megjavult. „Jövőre is jönnénk” — Jártunk már a Jósa András Múzeumban, megkoszorozzuk a szovjet hősök emlékművét — mondja Lakes- Tibor, — Igaz, még messze van az elutazás, de már készülünk a búcsúestre, fe­lejthetetlen műsorra! szeretnénk emlékezetessé tenni a nyíregyhá- zi üdülést. S ha lehet, jövőre is­mét eljönnénk . . . T. K. Mindenki törődjön a saját munkájával Járdán Károlyné MADÁR JÁNOS: Hívogató Napfénytől drága föld. A bokor is repke. Játszana már veletek az aranyszárnyú lepke. GYERMEKVILÁG A sorsolásról Mindennap vaskos csomag érkezik szerkesztőségünk pos­tájával, s ebben igen szép számmal találni a gyermek­rejtvény megfejtőit, öröm látni, hogy hétről hétre több százan veszitek a fáradságot a rejtvény megfejtésére és beküldésére. Most a nyári szünetben még több megfej­tés érkezik hozzánk. Azért nem szólunk külön helyes és helytelenről, mert a több száz beküldött írás arról ta­núskodik, hogy valóban töri­tek a fejeteket, csak elenyé­szően kevés a hibás megfej­tés. Leggyakrabban elírás, betűhiba, vagy más apróság okoz eltérést. Ahhoz, hogy igazságos le­gyen a sorsolás, a sok helyes megfejtés közül találomra húzzuk ki a nyerteseket. Időnként viszont olyan meg­lepetés ér bennünket, hogy a kisorsoltak közt kétszer-há- romszor is szerepel ugyanaz a név, lakáscím és az írás is tanúskodik róla, hogy egy személyről van szó. Több olyan kedves rejtvényfej tőnk akad, aki több példányban — van, aki öt levelezőlapot is küld — teszi postára a meg­fejtését. De talán nem veszi­tek rossznéven, ha a kétszer is kisorsolt megfejtő csak egy könyvjutalmat nyer . .. Gyakran beküldik testvé­rek is a keresztrejtvényt. Ha egy lapon szerepelnek, akkor bizony nehéz igazságot tenni, kinek küldjük a könyvet. így azt a megoldást választjuk, hogy valamennyit felsoroljuk és majd döntsenek a testvé­rek, kié legyen a könyv. Bi­zonyára mindannyian elol­vassák és a családi könyves­polcra kerül a kötet. . . Legutóbbi sorsolásunknál az egyik levelezőlapon néhány sorra bukkantunk. Katona Erika Rápoltról azt teszi szó­vá, hogy . hiába küldi be minden héten a megfejtést, soha nem nyer könyvet. Most a véletlen mégis kedvezett neki. Bizonyára több ifjú olvasónk érez így, de a több száz megfejtésből mindössze tizenötöt jutalmazhatunk egy­szerre ... Kedves meglepetést készí­tett szerkesztőségünknek Mo­solygó Éva újfehértói nyol­cadikos tanuló. 9x9 kockás keresztrejtvényben adta fej­törőnek a moszkvai olimpiát. Mivel legutóbbi rejtvényünk is ehhez a témához kapcsoló­dott, így még egyszer nem közölhetünk rejtvényt erről az eseményről. Ennek ellené­re örömmel láttuk a 13 éves diáklány ötletes keresztrejt­vényét. GYERMEKPOSTA Brigád — úttörőszemmel Kedves levelet kaptunk a hé­ten a vásárosnaményi 1-es számú iskolából. A 7. c. osztály Olimpia őrsének nevében Szenáki Zsuzsa arról számolt be hogy már har­madik éve ápolnak szoros kap­csolatot az egyik gyógyszertár Kabay János Szocialista Brigád­jával. ötödikesek voltak, amikor megismerkedtek a patronáló bri­gáddal. Először is a felnőttek el­hívták az úttörőket munkahe­lyükre, a gyógyszertárba. Meg­mutatták nekik a patika belse­jét, a gyógyszeres edényeket, üvegeket és arról a felelősségtel­jes munkáról is szóltak, ami a gyógyszertárakban elengedhetet­len követelmény. Az őrs viszont- látogatásra hívta meg a brigád- tagokat és a Télapó-ünnepsége­ken, klubdélutánokon minden esetben részt vesznek a Kabay brigád képviselői is. A gyerekek szép irodalmi mű­sort készítettek, s úgy gondol­ták, hogy meglepik ezzel a bri- gádot is. Nagy tetszést aratott a műsor: a Csiribiri komédia meg­nevettette a felnőtteket. A brigád besegítet; az iskola papírgyűjtő- si akciójába, majd gyermeknap­ra szép ajándékkal állítottak be az osztályba: piros-kék kereszt­szemes drapériát varrtak az asz- szonyok az osztály ablakára. Az együttműködés három éve alatt jobban megismerték a bri- gádtagok életét, munkáját. S ha majd jövőre a jelentkezési la­pok kitöltésére kerül sor, lehet, hogy valakiket éppen ez a pat- ronálás indit et a gyógyszerészi pályán . . . Este Sötét este kis tücsök egy fűszálon ücsörög. Hegedűjén hegedül, ciripelve, egyedül. Fél szegényke, úgy vacog, megvédik a csillagok. Lefler György Állati Igaz, hogy a bálna, ha csak rajta állna, e világnak vizeiből mindent bezabálna? Meglehet, de mégse — hát patakba érbe bálna nem is férne. És a csermely, kanális — bálna álma banális. Nagy a munka, nagy a gond. Csőszerelő kisvakond csavaranyát elhagyta, áll a munjca miatta. Keresgeti, kutatja, mint a verklis úgy hajtja: mindenségét ebadta, hol az anya, az anyja! Lúdassá lett egy liba, lúd libássá, aligha! Égbe akart menni hangya, töklevélre mászott. Te jó ég! még hol az ég, sírva hadonászott... LEFLER GYÖRGY TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (első négyzetben kétje­gyű mássalhangzó.) 6. Kiejtett mással­hangzó. 7. Eként. 8. Eme. 9. Pusztít. 11. Régi török katonai rang volt. 12. Néma (csend). 14. Ugye, hajdúsági tájszólásban, lé. Megfejtendő. 18. Talmi. 20. Uj, Idegen (tudományos, művészeti) szóösszetételek­ben. 21. Egyszerű gép, hasttó eszköz. 22. Visszafelé mozgó állat. 24. Mesterséges nyelv. 25. Római 505, 950. 27. . . .-köz, a magyarok egyik őshazája. 28. Azonos ma­gánhangzók. 29. Növényevő halunk. Függőleges: 1. Egyik évszakbeli (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 2. Bőg. 3. A leg­kisebb természetes egész szám. 4. Kétje­gyű mássalhangzó. 5. A dombnál maga­sabb. 6. Megfejtendő. 10. Némán tarol! 11. Ezüst, kén vegyjele. 13. Elektromos tölté­sű részecske. 14. Utazó egynemű betűi. 15. Megfejtendő (a vízszintes 16 folytatá­sa). 17. Ki nem ...» nem is arat. 19. Vulkáni kiömlés. 21. Cukros. 23. Lak be­tűi keverve. 24. Vissza: ...lapu. 26. E na­pon. 27. Házőrző. Megfejtendő: Két megyénkben város (vízsz. 1., függ. 6.) melyben neves, idegenforgalmi felen- tőségű . . . (vízsz. 16., függ 15.) ... műkö­dik. Múlt heti megfejtés: NYÍRBÁTORI ZE­NEI NAPOK. Könyvjutalom: Barkován Ferenc Máté­szalka, Molnár Erika Nyíregyháza, Ger- zsenyi Éva Szamossályi, Kresznóczki Zoltán Pusztadobos, Csákányóczki Valé­ria Gulács, Róka Ibolya Tisza vas vári, Ge- rics Katalin Tiszaszalka, Vágó Erzsébet Nyírbátor, Talpas László Fülesd, Lukács Erika Nagyhalász, Pocsai Julia Kétérköz, Keresztesi Gábor Rápolt, Varga Gyula Kisvárda, Márton Éva és Mónika Gáva- vencsellö, Harasztosi Erika Nyírkáta. Nyíregyházi énekkarok Kecskeméten 120 hazai és öt földrészről érkezett közel 60 külföldi zenetanár és a kecskeméti zene­szerető közönség előtt szerepelt nagy siker­rel a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola énekkara Kecskeméten, a nemzetközi Ko- dály-szemináriumon. Szabó Dénes vezetésé­vel, Báljai Júlia zongorakiséretével klasszi­kus, romantikus és modern műveket adtak elő kétórás műsorukban. A 80 fős nagyének­kar mellett szólisták is felléptek: Kellner Zoltán trombitás, Lejtényi Ágnes és Selei Anna zongorista, valamint a kamarakórus és blokflőte együttes. A Kodály-módszeren alapuló általános is­kolai ének-zenei nevelés kiváló eredményeit bemutató együttesről nagy elismeréssel nyi­latkoztak mind a szeminárium vezetői, mind a gyakorló pedagógusok, számos bejegyzést téve a kórus emlékkönyvébe. A hangver­senyről kép- és hangfelvétel készült, melyet a szeminárium további részében tanulmá­nyoztak. A nyári vakációjukat a felkészülés és sze­replés miatt megszakító lelkes és fegyelme­zett gyermekeket hangulatos fagylaltozással és strandolással jutalmazta meg iskolájuk. Képünkön: pódiumon a 4-es iskola kórusa. Erdélyi Tamás A forrás tündére — Hát ez mi? — álmélkodott az anyja. — Hogy van ez leányom? Ő pedig elmondta, mi történt vele a forrásnál. — No, ha ez így van — mondu ta az anyja —, akkor nyomban elküldöm oda a kedves lányomat is. Nézd csak, lelkem mi hullik a húgod szájából; ügye té is sze­retnél gyémántod szólni? Nem kell egyebet tenned, mint vizet adni az öreg anyónak, s az majd , megjutalmaz érte. Erre az idősebb lány a leg­szebb ezüstkorsóval nagy kellet­lenül, haraggal elmen; a forrás- ; hoz. Alighogy odaért, szépséges hölgy lépett ki az erdőből és in­ni kér* tőle. Ugyanaz a tündér volt. Mos: így akarta megtudni, vajon valóban olyan gonosz-e ez a lány, ahogy híresztelik. — Nem azért jöttem, hogy fü- nek-fának vizet adjak! — kiáltot­ta a lány. — Látom, igaz, amit az embe­rek mondanak — szólt a tündér harag nélkül. — Gonosz vagy, de jutalmai te is kapsz: valahány­Volt egyszer egy özvegyasszony, s annak két lánya. Az idősebb arcra is, lélekre is az anyjához hasonlított olyannyira hogy aki látta, nem nagyon tudta megkü­lönböztetni őket. Csúnyák voltak és kevélyek, senki sem szerette őket, A kisebbik viszont olyan volt, mint szegény édesapja: ked­ves, jólelkű s ráadásul szép is; szebbet képzelni sem igen lehe­tett volna. Az özvegyasszony mégis na­gyobbik lányát szerette, a kiseb­biket viszont hajnaltól késő estig dolgoztatta. Szegény lánynak napjában kétszer vízért kellett mennie a forráshoz, sok más munka mellett. Egy napon, amint a forráshoz ért, töpörödött anyóka lépett mel­lé s inni kért tőle. — Adok, adok, kedves anyóka — mondta a lány. Megmerítette a korsót ott, ahol a víz legtisztább volt, s odanyúj­totta az anyókának. Meg is tá­masztotta neki a karjával, hogy könnyebben igyék belőle. A néni ivott, aztán azt mondta: — Olyan szép. derék lány vagy, megjutalmazlak! Ugyanis tündér volt, de kopott gúnyájában próbára akarta tenni a lányt. — Ezután ahányszor megszólalsz, virág és drágakő hulljon ki a szádból! A lány hazament. Otthon már az anyja várta és szidta, hogy nagyon elidőzött. — Bocsásson meg, anyám — kérte a lány —, amiért így elma­radtam. Ahogy kimondta, két szál ró­zsa, két szem gyöhgy hullott ki ra szájából. szór megszólalsz, kígyó, béka hulljon a szádból! A lány hazament, a küszöbön az anyja várta. — No, lányom, mesélj! — Mit meséljek, anyám? — vá­gott vissza hegyesen a lány^y-és- kígyó, 'tnég 'béka ugrott ki á Szá­jából. — Szent ég, mit látok?! —> Ri­koltott az anyja. — Ennek is1 biztosan a testvéred az oka, ° de megfizet érte. Az asszony vette a sodrófát, hogy elverje a kisebbik lányt,- de az az erdőbe menekült. Oti ta­lált rá a királyfi, aki vaflászásból tért haza éppen. Elámult a lány szépségén és faggatni: kezdte, ml-' ért sír. Elmesélte a sorsát és közben virágok és drágakövek hulltak a szájából. A királyfi megszerette a lányt, palotájába, vitte és feleségül vette. De mi történt a nagyobbik lánnyal? Akár hiszitek, akár nem, mér­gében megpukkadt. Herrantné Ambrus Katalin Fejtörő Gyerekek! ^ Ismeritek a római számo­kat? Bizonyára, ezért figyel­jetek ide. Kiraktam a gyufa­szálakból ezeket az egyenlő­ségeket. Ha ezek hibásak és tévedtem, próbáljátok meg­fejteni ti magatok. Bizonyá­ra sikerül, de ha nem, a kö­vetkező számban láthatjátok, a megfejtést. Egy kikötésem van: csak 1 .gyufaszálat sza-í bad elmozdítanotok. Jó szórakozást! (Herrantné Ambrus Katalin) Hazamegy a gazda a szérűből és így panaszkodik a feleségé­nek: — Te asszony, csak köny- nyebb dolgod van neked a ház körül, mint nekem kint a határ­ban mert bizony amikor ilyen­tájt hazajövök, én mindig na- gyón el vagyok fáradva! — Na higgye azt férjemuram, — így az asszony — mert én is „ elfáradok estére a ház körüli mun­kában. De akár cserélhetünk is, csak meg kéne mondani, hogy mi a hónapi munka a mezőn. — Szépen meg is állapodnak, hogy az asszony kimegy a földekre, szántani fog, elveti a magot, utá­na pedig boronái. A gazdának elmondja a másnapi munkát eképpení — Hajnalban ' ki kell engedni a malacokat, hogy a fa­lu többi malacával kimenjenek a kondával a legelőre, meg kell köpülni a vajat, de nehogy félbe­hagyja a köpülést, mer: azt mondják, hogy az szerencsétlen­sége; jelen; a házra. Utána ki kell engednie a libát az udvarra, hadd csipegesse a füvet de csak rövid időre, mer1: tojásokon ül, költi azokat, nehogy kihűljenek és megzápuljanak. Még annyit mondok, hogy reggel a malacok nehogy a veteményeskertbe be­menjenek, mert mind kitúrják a bokrokat. — Ezzel nyugovóra tértek. Reggel a megállapodás szerint az asszony kihajtott az öreg szürkével a határba, a szekéren ott volt az eke, a vetőmag, meg a borona. A gazda is nekilátott a munkának, először a vajat kezdte köpülni, ám egyszer csak meghallotta, hogy a kondás fúj­ja a kürtjét, csattogtatja a kari­kás ostorát. Fogta a köpülőt, fel­kapta a hátára, nehogy baj érje a házat ahogy a szóbeszéd tart­ja, és siet kiengedni a malaco- . kát, ahogy az este a gazdasz- szonnya! megbeszélték. De ami­kor kinyitotta nekik az ólajtót, azok usgyi, csak a krumpliskert­ben álltak meg. Szalad a gazda, hátán a köpülővel, lehajol a földre egy gallyért, amivel kiza­varja a kertből a malacokat, de elfelel tkezet* a vajról, az mind a fejére ömlött. Amikor végül is sikerült kihajtani őket, eszébe ju­tott, hogy a libát ki kell engedni az udvarra, hadd mozogjon, meg csipkedje a füvei egy kis ideig. Ki is engedte, ő pedig bement a házba hogy alaposan megmosa- kodjon. Ezalat; a libája kiment az udvarból eä meg sem áll: a faluvégi kis tóig, ahol a falu ka­csái és libái szoktak úszkálni a csillogó vizen. A gazda amikor kijött a házból, szalad: is ám utána, rögtön tudta, hogy hol ke­resse. Hívogatta, csalogatta, de a gazdasszony szavához szokott li­ba bizony nem hallgatott rá, majd csak késő délután hagyta abba a pancsolást és ballagott haza. A gazdának még ebédet főzni,sem marad; ideié, a mala­cok kitúrták a krumplit, a félig köpült vaj kárba veszett, a liba­tojások kihűltek, mind megzá- pultak. Kárba veszet; az egész napi munkája, ráadásul rajta ne­vetett a falu népe. Meg is fo­gadta akkor, hogy többet nem fog panaszkodni a munkája mi­att, nem ragaszkodott a házi munkához. Ezután a gazdasszony maradt a főzőkanál és a házi munka mellett a gazda pedig örömmel végezte a saját munká­ját a határban. fí uomly sie Mimim HAnmuscNrei ■ 2 3 4 5 6 ■ 7 J ■ 8 9 ■ ■ " 12 r ■ 15 , i w 1 ■ 18 ■ 20 u ■ 21 22 231 ■ * 25 1 27 28 fU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom