Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-08 / 185. szám

1980. augusztus 8. KELET-MAGYAROR.SZÁG 3 Rendkívüli nyár N em tudom, hogy mostanában megyénk hány gaz­daságában került sor egy rendkívüli, az utóbbi két évtizedben teljesen szokatlan eseményre, a kézi aratásra. Előszedték, elő is kell szedni a kaszát, ha azt akarják, hogy a természet örök küzdelmében ezen a nyárvégen is az ember kerüljön felül. A rendkívüli helyzet rendkívüli tetteket kíván. Júniusban és július­ban — amikor már-már vágásra ért a kalász — több­ször annyi csapadék hullott a megyében, mint máskor, olyan magas árhullámmal és belvízzel találtuk szembe magunkat, amilyenre már nagyon régen volt példa a megye történetében. Aztán jött a vihar, a jég. Óriási a kár. Hatalmas pénzt emészt meg, energiát köt le csu­pán az ár- és belvízvédekezés. Néhány helyen lehetet­lenné vált, másutt több hetes késéssel indulhatott csak meg a kalászosok gépi betakarítása. A legfrissebb helyzetjelentés szerint Felső-Sza- bolcsban még három, másutt egy hét szükséges ahhoz, hogy betakarítsuk a gabonát. Ha... napfényes lesz az idő, ... ha az üzemek is megteszik a szükséges intézke­déseket, ... ha az ember mindenütt ott áll hivatása ma­gaslatán ... A kombájnok köhögve, prüszkölve dolgoznak, a gépkezelők ezernyi nehézséggel küzdve igyekszenek versenyt futni az idővel, száz és száz ötlettel gazdagod­va próbálnak úrrá lenni a vizes talajon. Már itt vannak más megyéből is a gépek és hamarosan jönnek az újak is, hogy mihamarabb befejeződjék az aratás. Azután majd gőzerővel folytathatjuk a nyári talajmunkát, a másod- és tarlóvetést, pótolhassuk a kiesett szálas ta­karmányt, egyszóval pótolhassunk mindent, amit a rendkívüli időjárás eddig elvett tőlünk. Hallottam ugyanakkor elkeseredett szövetkezeti ve­zetőtől, kedvüket vesztett emberekről, akik azt mond­ják, már nem sokat tehetünk, hiszen az elveszett gabo­namennyiséget, takarmányt, az exportból máris kiesett almát semmivel nem lehet pótolni. Hogy a pluszmunka által megkívánt üzemanyag-költségtöbbletet, az eddig átlagosan 20 permetezést a termékek mai árai már ré­gen nem tudják ellensúlyozni. Ezért nem érdemes. Szerencsére csupán elszigetelt jelenség az effajta pesszimizmus, s jó, hogy még az ilyen gazdaságokban sem tartja magát néhány napnál tovább. Szerencsére azok vannak túlnyomó többségben, akik — noha tud­ják, hogy valóban jelentősen megdrágult idén a terme­lés — mindent megtesznek, ami emberileg megtehető. A természet valóban sok kárt okozott a megyének, ám a belvíz, a viharkár által bekövetkezett helyzet a saját emberi gyengeségeinket is a felszínre hozta. A párt megyei végrehajtó bizottsága szerdai ülésén okkal és joggal szögezte le, hogy az emberi helytállás, a na­gyobb felelősség vállalása számos helyen járt dicséret­re méltó eredménnyel. Egyúttal azonban arra is okkal hívta fel a figyelmet: senki ne próbálja a mezőgazdasá­gi üzemek belső szervezetlenségét, a gazdaságok egyi- kében-másikában megtalálható fegyelmezetlenséget, a létező kényelmességet senki ne próbálja a rendkívüli időjárás cipőjébe varrni. Az a becsületes gazdasági vezető, aki üzemében mindent megtesz azért, hogy a károk enyhüljenek, hogy semmilyen megtermelt érték ne menjen veszendőbe. Ebből következik: aki úgy gondolkozik, hogy a betaka­rítás költsége nagy, különben is kifizeti a biztosító a kárt, ezért nem érdemes megmenteni a termést —, az nem jár el tisztességesen. A biztosító pénze is állami pénz, következésképpen: a saját pénzünk. Másrészt: az érték nélkül kifizetett pénz még nem gabona, még nem kenyér, nem takarmány. Semmi, a pénz átmeneti hiánya sem akadályozhat­ja a mezőgazdasági munkák menetét, hiszen ha ezzel késlekedünk, az nemcsak az idei, de a jövő évi ter­mésre is kihat. Támogatást természetesen kérhetünk, kaptunk eddig és kapunk is még az illetékes országos szervektől, a jogos kárigényt is gyorsan meg kell kap­niuk a gazdaságoknak a biztosítótól. De csupán abban, hogy majd lesz valahogy, hogy majd segít az állam — nem reménykedhetünk. Nincs más út, mint az, hogy minden termelőszövetkezet és állami gazdaság maximá­lis erőfeszítéssel dolgozzék, okosan szervezzen, használ­jon ki minden percet, s ha kell éjszakát is akár a leg­kisebb — máskor szembe sem tűnő — érték megmen­tésére. Ha ezt megtettük, még mindig van kiút a jelen­legi nehéz helyzetből. A végrehajtó bizottság leszögezte: a helyzet való­ban nehéz, de semmiképpen nem kilátástalan. Megvan a remény és az akarat is a hiányok pótlására. A vezetői erények közül most a legfonto­sabb a lelkesíteni tudás, a tenniakarás, a bátor alkal­mazkodás az új helyzethez. Nélkülözhetetlen a mező- gazdaságban dolgozó kommunisták példamutatása, a tíz- és tízezrek fegyelmezett áldozatvállalása. Nagyon nehéz napok és hetek várnak a mezőgaz­daságra. Mégis azt mondhatjuk: így, ezekkel, de csakis ezekkel együtt joggal lehetünk optimisták. K. J. Nyíregyházán a Szamuely-Ia- kótelep északi részén rövide­sen befejezi a közutak, autó­parkolók én Jár­dák aszfaltozá­sát a tanácsi építőipari vál­lalat Felvéte­lünk a Damja­nich utcai mun­kálatokat örö­kíti meg. (J. L. felv.) 4 -4- 1 SZABOLCSI MOSZKVÁBAN Gondok a világhírnév árnyékában Bolgár megrendelésre erősítőket készítenek a nyíregyházi elektroakusztikai gyárban. Képünkön: Bajor József műsza­4+1 tevékeny szabolcsi résztvevője volt a moszkvai olimpiának: négy versenyző és a BEAG kommentátorasz­tala. Ez utóbbi új sorozat, amelynek közvetítésével öt földrész kétmilliárd sportba­rátja kísérhette figyelemmel a versenyeket. Az olimpiai szállítmány egy része nyír­egyházi termék; itt készült a BEAG Universil gyárában. Egy olyan üzemben, amely régóta keresi helyét. A gon­dok két tőről táplálkoztak: a profil kialakítása és a Buda­pestről irányított gyáregység helyzete egyaránt tettekre sarkallt. Az utóbbi másfél­két év azonban csak az „olimpiai pályára” korlátozó­dott: a nagyvállalat hatal­mas, húszmillió rubeles olim­piai megrendelést teljesített. És szinte végig a célegyenes­ben, mindig nagy hajrával, amiből alaposan kivette ré­szét a nyíregyházi gyár is. Á párt-vb megtárgyalta A nagy megrendelés azon­ban csak ideig-óráig feled­tethette az élet más követel­ményeit. Az Universilben a legutóbbi választásoknál szinte teljesen új pártvezető­séget választottak, sok volt a változás. A politikai és gaz­dasági tennivalók érdekében a nyíregyházi városi párt-vb is időszerűnek látta, hogy áttekintse a gyár helyzetét. Figyelemre méltó eredmé­nyeket és kritikát egyaránt tartalmazott Kői László igaz­gató és Értei László pártve­zetőségi titkár beszámolója, amelyet a városi párt-vb-re készítettek — így a végrehaj­tó '"bizottság tagjai sok észre­vétellel, javaslattal járulhat­tak hozzá az elemzés telje­sebbé tételéhez. Nagy érdeklődést váltott ki a vállalat érdekeltségi rend­szere, amely alapja lehet a jó gazdálkodásnak. A válla­lati központ viszont immár nyolc éve nem alakított ki olyan érdekeltségi rendszert, amivel a nyíregyházi gyár ezerfős kollektíváját anya­gilag is érdekeltté tette volna a termelési és gazdálkodási eredményeinek javításában. Sok termék utazik Budapest és Nyíregyháza között félké­szen, de ig/Miftieglepö, hogy nem tudják megmondani, mennyi munkát végeztek Nyíregyházán — csak becsü­lik, hogv a nagyvállalat 700 —800 milliós termelési érté­kének körülbelül egyharma- dát. Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy már a nagyvál­lalat vezetői is érzik ennek fonákságát, s tavaly kilátás­ba helyezték a változtatást. Ezt azonban — a nehéz gaz­dasági körülményekre tekin­tettel — 1980-ban nem tudják végig vinni. Látszólag belső gondnak tűnik mindez, a gazdaságpo­litika szintjére akkor emel­kedik, amikor a pártszerve­zetnek újólag szembe kell nézni a dolgozók igazságér­zetével: a nyíregyházi gyár kollektívája nyereségben, bérfejlesztésben sorozatban nem kap többet a jobb mun­káért. Legutóbb az 1979-es olimpiai termelés különösen jó aktualitást kínált volna a régi gond megoldásához. Szemlélet- változás a központban? A központ és a nyíregyhá­zi gyár kapcsolatának javítá­sa azonban csak egy a sok teendő közül, amely szeren­csére hét-nyolc év után ki­mozdulni látszik a holtpont­ról. Az Universil igazgatója újabban már tagja a buda­pesti igazgatói tanácsülésnek, a szakszervezeti választások után a nyíregyházi munkások ki ellenőr. (Elek Emil felvetele) képviselői helyet kaptak a nagyvállalat szakszervezeti fórumain, s kezdeti kapcso­latok létesültek a BEAG pártbizottsága és a nyíregy­házi gyár pártvezetősége kö­zött. Mindezek a kívülálló számára természetesek — a helyi ismeretek birtokában azonban kitűnik, hogy az ilyen lépések komoly ered­mények, és talán szemlélet- változást ígérnek. A nyíregyházi gyár azon­ban önmagában is komoly műit? •'fecly. Jól képzett mun­kásai bonyolult szakmunká­kat is végeznek; a legjobbak a híradástechnika élvonalá­ban is megállják a helyüket. Kezük munkája nemcsak a moszkvai nyári olimpián volt jelen, hanem már a Lake- Placid-i télin is, és minden bizonnyal a 82-es madridi labdarúgó vb-n is ott lesznek termékeik. Ebben a közegben helyben is lehet értékes politikai munkát végezni. Az első jó eredmények abban mutat­koznak, hogy az egyes üzem­részek, munkahelyek vezetői a döntések előkészítésében már egyre többször kikérik a dolgozók véleményét. Mond­hatnánk, ez is természetes. De ehhez a vezetőnek idő­ben konkrét tervvel, feladat­tal kell rendelkeznie — ami nem mindig volt így. Nem lehet következetes az a ve­zető, aki hónap közben nem tud mindig munkát adni be­osztottjának, s negyedév vé­gén túlórákat, kiugró plusz­teljesítményeket ír elő. 3 ó tíz éve újították, di- vatosították a régi tornácos házat Bokor Péterék. Elöl, az utcafrontra még egy tágas szoba került betontalapzatra. Parkettáz­tak, s a régi pitvarból kiala­kították a fürdőfülkét. S lejjebb is eltűnt az oszlopos tornác, egy majdnem csupa üveg, szellős veranda kedvé­ért. Bokor Péter betöltötte az ötvenet. De közel járt a negyvenhez, mikor elvégezte a növényvédő szakmunkás- tanfolyamoL Felesége így inspirálta: „Nem elég ma már csak tsz-tagnak lenni, valami szakma is szükséges.” Férjes lányuk technikus a szövőgyárban a városban. Az idősebik fiú szerelő a közös gazdaság műhelyében; a fi­atalabb második éve tanulja a műbútorasztalos szakmát. Bokomé inkább a ház kö­rül „teremti elő” a keresetét. Már kora tavasszal az elsők közt veszd a rengeteg csibét, kiskacsát a földművesszö­vetkezettől. Azt vigyázza, féltő gonddal nevelgeti. Mi­kor aztán értékesítésre ad-> Jobb vezetési stílust! Az igényesség tehát két ol­dalú, s a korábbinál jobban előtérbe került az Universil- nél a közvetlen munkahelyi vezetők, üzemvezetők, mű­vezetők munkája. A pártve­zetőség titkára ezt így fo­galmazta meg. „Mostani fon­tos célunk a párt gazdaság- politikáját jobban szolgáló vezetési stílus kialakítása.” Ezért is szerveztek tovább­képzéseket, amely után ép­pen a művezetők tették szóvá gondjaikat a párt- és gazda­sági vezetők érdeklődésére egy felmérés során. Egyhar- maduk úgy érzi, nem von­ják be a munkaszervezési feladatokba, negyedük az üzemi demokrácia fórumain nem találja helyét, a hatás­köri kérdésekben nagyobb jogot kérnek a felvételnél, a jutalmazásnál, a fegyelme­zésnél. A BEAG-nál és gyáránál, az Universilnél egyaránt megmozdult valami, ez re­ményt ad a kibontakozásra. A megújított információs rendszerben a munkások sok jó javaslatot tettek, a négy munkahelyi pártalapszerve- zet, a gyári pártvezetőség fe­lelősségteljesen foglalkozik ezekkel. Tervek tehát van­nak — most kellő következe­tességre van szükség, hogy végre valóban fellendüljön az Universil. Á kemence natja, jó érzéssel számolgatja a kapott pénzt. S úgy kalku­lálja, hogy a közösbe csak nagy, sürgős munkák idején jár el dolgozni. Egy gond nem hagy nyug­tot Bakoménak. Az aprójó­szág éjszakai biztonsága. Hiába hagyták meg annak idején, a ház végiben az ócska sütőt, az anyós kedvé­ért. A kemence miatt szűk a hely, összezárni se jó a csirkét a kacsával. Csipegetik, űzgé- lik egymást. „Azt mondom én, Péter — szól az asszony a férjéhez —, össze kellene dönteni azt az ócska, púpos kemencét. Na­ponta friss, finom kenyeret eszünk anélkül is. Ugyan mit tudhat anyád nézni raj­Marik Sándor Készenlét A MEGYE KÉTEZER ki­lométeres állami úthálózatá­nak fenntartásáról a KPM Nyíregyházi Közúti Igazga­tóságának három üzemmér­nöksége gondoskodik. Az itt dolgozók munkakörülménye­it, szociális ellátását javítják a most folyó beruházások­kal. Nyíregyházán, a Déli ipar­telepen májusban adták át az új szociális részt és téli készenléti szállást. Ennek ré­vén egyszerűbbé vált a dol­gozók irányítása is. A több, mint 22 millió forintos beru­házás tovább folytatódik A következő években műhelyt, garázsokat és raktárakat épí­tenek, hogy az utak fenntar­tására szolgáló célgépeket megfelelő módon tudják ja­vítani. Ugyancsak a nyíregyházi üzemmérnökség ad helyet a három megyére kiterjedő ok­tatóbázisnak. A 683 négyzet- méter alapterületű épületben oktatói szobát, előadótermet, a tanulóknak szállást és kul­túrtermet alakítottak ki. A szomszédos közúti igazgató­ságokkal együttműködve Mis­kolcról és Debrecenből, ese­tenként Szolnokról is jönnek ide olyan dolgozók, akik a kis- és nehézgépkezelői tan­folyamokon, vagy a műve­zető-továbbképzésen vesznek részt. A nyíregyházi üzemmér­nökséghez hasonló tervek alapján alakítják ki Máté­szalkán a bázist. Itt a múlt hónapban adták át a szociá­lis létesítményt, s ugyanúgy kiegészítő épületeket is emelnek. A teljes beruházás 18 millió forint körül alakul. AZ UTAK ÁLLAPOTÁ­RÓL az Utinform állandóan friss jelentéseket kér. Ezért az igazgatóság több gépkocsi­ját urh adó-vevő készülékkel látták el. A jobb vétel érde­kében Sóstón egy átjátszóál­lomást építenek ki, ahonnan minden üzemmérnökséggel és az utakat járó kocsikkal közvetlen kapcsolatot tudnak létesíteni. Ez lesz a készülé­kek szerelőinek központja, akik a borsodi és a Hajdú- Bihar megyei urh-berende- zéseket is javítják. Az épít­kezés már folyik, az elektro­mos és híradás-technikai be­rendezések ezután kerülnek beszerzésre. A kivitelezésre több, mint hatmillió forintot fordítanak. L B. ta, hogy míg él, az is meg­legyen. Mert hogy ő valami­kor hat gyerek szájába sütöt­te benne a kenyeret. Akkor. Ám jól néznénk ki, ha min­denben ilyen maradiságokra figyelnénk.” Az ember engedékenysége érződött szavából: „Jó. Be­szélek anyámmal. Hogy kí­vánsága ellenünk van.” öreg Bokomé annyit mon­dott: „Más világ mást köve­tel, fiam”. Vasárnap kora reggel a két fiú, a létra segítségével fel­kapaszkodott az ócska sütő cserepes tetejére. Kisbaltá- val, kalapáccsal kezdték le­bontani a kemence hosszú idő ette-marta rozoga kémé­nyét. L ent már apjuk is csá­kánnyal állt a dúcos kemence döntéséhez. Nagy port kavart a sokéves vályog. Vesszőkosarakban hordták ki a hulladékot. Délre elkészült a sütő ket­té osztása. S ennek Bokorné örült legjobban. Asztalos Bálint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom