Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 8. Kommentár Kötélhúzás Iránban Irán belső politikai klímáját változatlanul az erők polarizációja és a hatalomért való vetélkedés jellemzi. Ez utóbbit illetően a „kötélhúzás” Baniszadr köztársasági elnök és a Behesti és Khal- kali ajatollah vezette radikális iszlám szárny között folyik. A liberális burzsoáziát képviselő államfő világi hatalom kiépítéséért, a papság szerepének korlátozásáért száll síkra. Bizonyos feltételek mellett hajlik arra is, hogy rendezze Washingtonnal a túszügyet. Ellenfelei viszont ezt élesen ellenzik. A mérleg nyelvét jelentő Khomeini ajatollah a párviadalban hol az egyik, hol a másik félnek ad igazat. Az államfő pozíciójának gyengeségét bizonyítja, hogy az ajatollahok vezette iszlám köztársasági párt, amely a nemrég megválasztott parlamentben a mandátumok döntő többségét bírja, sorra elveti jelöltjeit a miniszterelnöki posztra. Khomeini ajatollah közben egyik beszédében az ügyvezető kormányban lévő „nem igazi iszlám elemek” ellen dörgedezett, s további tisztogatást követelt. Vereségként könyvelheti el Baniszadr azt is, hogy a parlament megsemmisítette Ahmad Madani tengernagy képviselői mandátumát. Több képviselőtársa a tengernagy letartóztatását is követelte. Amerikabarát és forradalomellenes cselekményekkel vádolják. Mindenesetre Baniszadr legutóbbi nyilatkozatában nem véletlenül tért ki arra, hogy a forradalmi fordulat óta az országban hozott halálos ítéletek egy része elkerülhetetlen volt, ám megítélése szerint „többségük nem volt törvényes”. Megállapította azt is, hogy „még mindig túl sok kormánya van Iránnak”. Ez nyilvánvaló, amit az is bizonyít, hogy ezek egyike nemrég támadást intézett az iráni kommunistákat tömörítő Tudeh Párt székháza ellen. Félő, hogy az iszlám forradalom kezdi sorra felfalni saját gyermekeit. Pálfi Viktor Á lakosság együttműködésével Ellenforradalmárokat teltek ártalmatlanná Afganisztánban Afganisztánban folytatódik a harc a külföldről beszivárgó ellenforradalmi csoportok ellen. A Bakhtar hírügynökség jelentése szerint sikerült felszámolni két nagyobb csoportot és zsákmányul ejteni a banditák nagy mennyiségű amerikai gyártmányú fegyverét Baghlan és Kunduz tartományokban. Az önvédelmi egységekbe tömörülő helyi lakosság egyre jobban együttműködik a biztonsági szervekkel. így Kunduz tartomány egyik fal- vának lakói ártalmatlanná tették aat a bandát, amely sorozatos támadásokat intézett a falu ellen. Herat tartományban a helybeliek és a pártaktivisták közösen fogtak el 25 terroristát. Ghotzbzadeh iráni külügyminiszter válaszol egy parlamenti bizottság kérdéseire. Azzal vádolják, hogy a túszűgyben kompromisszumot akar kötni az Egyesült Államokkal. (Ke- let-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) vábbi nagy erőfeszítések szükségesek az ár- és belvizek visszaszorításához, majd pedig a helyreállítási munkákhoz. A kormány őszinte elismerését fejezte ki a védekezésben jó összhangban együttműködő állami és egyéb szer- veknek az odaadó, fegyelmezett munkáért. Elismerés illeti a veszélybe került körzetek lakosságát példás és fegyelmezett helytállásukért. Külön köszönetét mondott a kormány az országszerte sokféle formában megnyilvánuló tenniakarásért, önzetlen társadalmi segítőkészségért. Az illetékes szerveknek azt a feladatot adta, hogy gondoskodjanak a károk felméréséről, valamint a kárt szenvedettek megsegítéséről. A kormány tájékozódott a kalászos gabona betakarításának helyzetéről. Megállapította, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok között megindult aratási munkák szervezetten és jó ütemben haladnak. A megyék öntevékeny együttműködése, a mezőgazdasági üzemek kölcsönös segítségnyújtása, különösen az ár- és belvízsújtotta gazdaságok segítése jelentősen hozzájárul a veszteségek mérsékléséhez, a munkák eredményességéhez. A baráti összefogás jó példája az immár hagyományos, kölcsönösen előnyös együttfifEJMnés a szlovákiai gazdaságokkal. A kormány kifejezte meggyőződését, hogy a dolgozó kollektívák az eddigiekhez hasonló összefogással, szervezettséggel sikeresen fejezik be a gabona betakarítását. A Minisztertanács a tudományos minősítő bizottság elnökét, titkárát és tagjait megbízatásuk lejártával, 1980. augusztus 31-vel — eredményes munkájuk elismerése mellett — felmentette tisztségükből, s szeptember 1-i hatállyal kinevezte a bizottság új tisztségviselőit és tagjait. TELEX GIEREK—SCHMIDT- TALÁLKOZÓ A múmia titka Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ez év augusztus 19-én és 20-án Hamburgban találkozik Helmut Schmidttel, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjával — közölte szerdán az NSZK szövetségi kormányának sajtóirodája. A két államférfi találkozójának részletes prog - ramját később hozzák nyilvánosságra. SZAKADÁR VEZETŐK LEFOGÁSA Az indiai rendőrség csütörtökön hajnalban letartóztatta Jammu és Kasmír két szakadár muzulmán szervezetének 24 vezetőjét — közölték csütörtökön rendőrségi források Űj-Delhiben. KHOMEINI A SAJTÓ ELLEN Khomeini ajatollah szerdán éles támadást intézett az iráni sajtóorgánumok ellen, azzal vádolva a lapokat, hogy élezik az ellentéteket a kormány és az iráni elnök, valamint a pártok között. A vallási vezető azzal fenyegette a lapokat: amennyiben nem vetnek véget a baj keverésnek, a nép vet véget tevékenységüknek. ÁRVÍZ 366 HALOTTAL Az indiai Uttar Pradesh államban pusztító árvizek következtében eddig 366 ember vesztette életét. A heves monszunesőzések földcsuszamlásokat okoztak, amelyek szerdán negyvenezer embert vágtak el a külvilágtól. A REKORDHAJHÁSZ GÚZSBAN Alan Jones amerikai re- kordhajhász gúzsba kötött kézzel és lábbal vágott neki a La Manche-csatorna át- úszásának. Szerdán indult el Doverből a francia pártol; felé. Mint mondotta, teljesítményével emberi teljesítőképességük fokozására szeretné sarkalni az amerikai fiatalokat. A szoros átúszását dokumentáló szövetség tisztviselője azonban olcsó reklámnak nevezte a kísérletet, és jelezte, hogy azt a szövetség nem fogja elismerni. Ezt elsősorban azzal indokolta, hogy Jones olyan fürdőruhát visel, amely fenntartja a vizen. • o Ha azt nem is tudjuk, miben halt meg Tutenkámen király, azt azonban viszonylag pontosan tudjuk, hogy temették el. Amikor népe a halála miatt érzett első sokkból felocsúdott, azt mondták az emberek: „Milyen szép, amiben része lesz”. Az egyiptomiak ugyanis azt hitték, hogy az igazi, örök élet csak a halál után kezdődik. Azt is hitték, hogy az ember a másvilágon is az marad, ami ezen a világon volt. Tutenkámen tehát a sírjában is, „örök házában” is király. Sírjának tervezését is, építését is — fáraói szokás szerint — trónralépésének napján kezdték meg. A sírépítők szívesen gürcöltek ott. Munkájukat és hallgatásukat jól megfizették. Senkinek nem árulhatták el a sír helyét és bejáratát. Normális körülmények között bemutatták a fáraónak a sírbolt és a sírszövegek tervezetét jóváhagyásra. Igaz ugyan, hogy Tutenkámen már tizenkét éves korában király lett, feltételezik azonban, hogy a döntést nem ő maga hozta. A történészek gyanítják, hogy Éje, a „király legfőbb hivatalnoka” döntött a gyermek fáraó helyett. Ma azt kérdezzük magunktól: azt is Éje határozta meg, hogy védencének a legkisebb, legjelentéktelenebb sírt építsék a Királyok völgyében? Tutenkámen elődjeinek a sírja ugyanis sokkal nagyobb és pompásabb volt. A mellékelt dolgok is sokkal gazda>- gabbak és értékesebbek lehettek. Mindenesetre ezek közül a sírok közül mindegyiket kifosztották a sírrablók. Csak Tutenkámen sírja maradt érintetlen, úgy, ahoavan Howard Carter megtalálta. A fiatal fáraó halála úgy tűnik meglepte a sírépítőket. Amint Carter megállapította, az utolsó munkákat nagy sietséggel végezték. Sok volt a „kontár” munka. A temetési szertartás a következőképpen zajlott le: a halott királyt először mumi- fikálták a papok. Eközben kivették a zsigereket. Egy 35 napig tartó titokzatos procedúrával a hullából minden nedvességet kivontak. A beesett testrészeket a papok lenpólyával, agyaggal, fűrészporral és szénával tömték ki. Az így kezelt testnek olajokkal és zsírokkal a lehetőségekhez képest kellemes szagot kölcsönöztek, a sminkkel pedig a lehetőségekhez képest jó külsőt. A halottnak szépnek kell lennie, hogy az életereje, mely túlélte a halálát, kiváló burokban térjen vissza. Ezután egy háromszorosan ösz- szekapcsolt szarkofágba tették. Thébában, a fővárosban százezrek álltak a Nílus partján, amikor a szarkofágot az udvaroncok a csónakra tették. A fáraó háztartását, melynek a sírban is körülötte kellett lennie, más csónakokra rakták. Arany kocsiknak, ékszereknek, élelmiszereknek kellett a rendelkezésére állnia. Babák kísérték utolsó útjára: a cselédséget ábrázolták — minden elképzelhető munkára egyet. De minden szórakozásra is: táncosnők és anyaszült meztelen kéj nők is voltak közöttük. Mindenük megvolt, csak a lábuk hiányzott, hogy ne futhassanak el. „Kormányos, a szép Nyugat irányába fordulj!” — kiáltották a szolgák, „a kellemes élet országába”. A menet végén, Anchesenamun, a király fiatal felesége haladt. Hosszú, fehér öltözéket viselt. És azt mormolta: „A mai nap szép nap, mert a boldog újjá fog születni.. Mielőtt a halottat a Királyok völgyében a sírba helyezték volna, szokás volt, hogy az özvegy ráboruljon. Sírva kiáltotta: „Ö bánat, ó bánat! A testem érted könyörög, de a tested hideg”. Mielőtt Anchesenamunt elvezették, egy kis csokor búzavirágot helyezett a szarkofág lábához — azt a csokrot, melyet 3260 évvel később Howard Carter megtalált. A sír felfedezésével Howard Carter angol kutató világhírű lett. 5000 pompás műtárgyat hoztak egymás után napfényre. Kincseket, melyek olyan értékesek és szépek voltak, amilyeneket még soha nem láttak. Mindenki meg volt győződve róla, hogy Carter gazdag ember lett. Egy napon figyelemre méltó eset történt. Következik: IV. Botrány a fáraó sírjánál. Nyelvi—kulturális szakasz 3. A polgári nemzet kialakulásának folyamatában Közép- és Kelet-Európábán a nyelvi-kulturális tényezőnek jóval fontosabb szerep jutott, mint kontinensünk nyugati részén. Nem véletlen, hogy Herder és a német romantikusok nemzetfogalma (amely az anyanyelvre, a sajátos kultúrára, a népköltészetre helyezte a hangsúlyt) sok követőre talált térségünkben. Fontos politikai kérdés lett a nyelv; írók, tudósok (főleg történészek és néprajzosok) munkája politikai következményekkel járt, a kulturális és irodalmi élet folyamatai nagy jelentőséggel bírtak a nemzetté válás szempontjából. Természetesen a társadalmi viszonyoktól sem függetlenül, hiszen az egységes irodalmi nyelv, a polgári kulturális élet megteremtése közben kevesebb akadályt kellett legyűrni a viszonylag polgárosult német államokban, cseh tartományokban, mint például a balkáni szláv népek körében. A polgári fejlődés, az idegen államkeret fölidézte a nyelvi-kulturális asszimiláció a „nemzethalál” veszélyét. Mindenütt középpontba került az egységes nemzeti nyelv kérdése. A XVIII. század végétől szinte az egész XIX. századon keresztül tart a térség népeinél a nyelvújítás mozgalma. Az egész etnikumot átsugárzó korszerű közvetítő eszközre, anyanyelvre volt szükség, amely alkalmas lehetett a társadalmi kommunikációra éppúgy, mint szépirodalom és tudomány művelésére. Könnyebb volt ott megteremteni a modern nemzeti nyelvet, ahol az egységes irodalmi nyelvnek már voltak hagyományai. A lengyel, a cseh és a magyar nyelv a múlt század elején több évszázados irodalmi hagyományokra tekinthetett vissza. A nyelvújítás itt elsősorban a nyelv korszerűsítését, szókincsének bővítését jelentette. Közép- Európa keleti felén és Kelet- Európában azonban népek sora élt igen sovány vagy nem egységes irodalmi nyelv hagyományával. A szlovákok körében a XVIII. és XIX. század fordulóján két irodalmi nyelvi változat élt: az evangélikusok a XVI. századi ún. králicei cseh biblia nyelvén írtak, a katolikusok egy része a nyugatszlovák nyelvjárás alapján kialakított Bernolák-féle normát követte. A moldvai és havasalföldi román értelmiség a görög, illetőleg az egyházi szláv nyelvet használta. A három fő horvát nyelvjárás mindegyikének volt külön irodalmi hagyománya. Számos népnek tehát ekkor kellett megteremtenie, kodifikálnia egységes irodalmi nyelvét. A nyelvi változatok melletti döntés nemcsak a nyelvjárások „fölötti” köznyelv elfogadását jelentette; a választásnak komoly politikai konzekvenciái lettek. 1843-ban a szlovákok a középszlovák nyelven alapuló, L. Stúr által kialakított normát fogadták el, ami véglegessé tette a cseh és a szlovák nemzetté válás külön útját. A horvátok és a szerbek olyan dialektust fogadtak el közösen alapul, amely a két rokon délszláv nyelv majdnem egybeeső változata, úgyhogy mindmáig a két népnek közös az irodalmi nyelve. A szlovénok viszont saját, a horváttól eltérő nyelvi forma kialakítása mellett döntöttek. Ehhez persze magyarázatul hozzá kell tenni, hogy a nyelvi különélés és egységesülés kérdései másként vetődnek fel az egymáshoz igen közel álló szláv népek, illetve a más-más nyelvcsaládhoz tartozó népek között. A nemzeti célok megfogalmazása és az érettük indított harc Közép- és Kelet-Euró- pában a romantika korára esett. így még erősebb hangsúlyt kaptak a nemzeti sajátosságok a kor irodalmában, mint Nyugat-Európában. A múlt kultusza, a történelem és a népi kultúra iránti érdeklődés szorosan kapcsolódott a nemzeti ideológiához. A romantika eszméi hatékonyan szolgálták a nemzetté válás céljait. A nemzeti romantika nagy írói-költői máig ható érvéntjyel a közép- és kelet-európai népek identitásának szimbólumai. A lengyel Mickiewicz, a szlovák L’udovít Stúr, a magyar Vörösmarty, a román Vasile Alecsandri, a szlovén Prese- ren irodalmi teljesítményét nehéz volna elválasztani a nemzeti tudat kialakításában végzett munkájától. S a költők maguk is gyakran vállaltak szerepet közvetlenül a politikában, hogy csak Hrisz- to Botev és Petőfi harctéri halálát említsük. Ahogy mindegyik népnek voltak nyelvújító Kazinczyjai, úgy voltak népdalgyűjtő Erdélyi Jánosai is. És nemcsak nálunk szorgalmazták a nemzeti múlt feltárását. Sorra megjelentek a romantikus történelemszemlélet túlzásai is, a múltba vetített vágyképek nemzeti nagyságról, dicső ősök példáiról, akik a jelen harcaihoz adhatnak segítséget. Ahogy a reformkor magyarja Attila király, a hun- magyar rokonság délibábjait szemlélte, úgy tekintett a szlovák a Nagymorva Birodalomra; a román a dák-római folytonosság ködképét dédelgette. Az irodalom vállalta az eszményített hősök megfestését, az újabb közép- és kelet-európai irodalom a nemzetre nevelés jegyében született. Nem véletlenül ne- vezte-nevezi a szlovák népek irodalomtudománya a korszakot a „nemzeti ébredés korá”-nak. Közép- és Kelet-Európa népei a múltban is bonyolult etnikai sakktáblát alkotva éltek együtt és egymás mellett. Ezért a nyelvi-kulturális mozgalmak gyakran ugyanabban a városban fejlődtek- bontakoztak, egymás közvetlen szomszédságában alkottak a különböző nemzetiségű írók, a tudósok. Az is előfordult, hogy diákkorukban együtt tanultak ugyanabban az iskolában. A Habsburg-bi- rodalomban Bécs például egy rövid időre a magyar felvilágosodás irodalmának is a központja volt, de jelentős szerepet játszott a császárváros a szláv népek kultúrájában is. A reformkori Pest- Buda a magyaron kívül még három-négy népnek volt kulturális központja. S a nyelvikulturális mozgalmak első szakaszában még nem volt szégyen kapcsolatot tartani a másik nemzeti mozgalom képviselőivel. A régi Magyar- országon sokáig járta az a szokás például, hogy más nyelvű iskolába küldték né- ^ hány évre a diákot. Jókait 'például német szóra — Pozsonyba, a szlovák Stúrt magyarra — Győrbe. A nyelvi mozgalomban azonban csakhamar felülkerekedett a türelmetlenség, s a nemzetté válás időszaka magával hozta a más nyelvűekkel szembeni ingerültséget is. Mivel a nemzeti célok Közép- és Kelet-Európábán gyakran keresztezték egymást, a nyelvi mozgalmak — az erősebbeké éppúgy, mint a hátrányban lévőké — a kizárólagosságot, az egynyelvűséget is felvették nyíltan vagy burkoltan céljaik közé. Az asszimiláció, a nyelvváltás is a célok közé került. Elsősorban éppen a politikai-állami és etnikai terület különbözősége miatt. A nyelvi türelmetlenség negatív öröksége előítéletek formájában rakódott le az itt élő népek tudatában. Kiss Gy. Csaba (Folytatjuk) Búzavirág a szarkofágon
