Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 26. Záróhangverseny Nyírbátorban Augusztus 23-án, szombaton este hangzott el a nyírbátori zenei napok utolsó hangversenye, melyen a miskolci Bartók Béla Kórus és a Debreoeni MÁV filharmonikus zenekar működött közre. Első számként Händel 112. zsoltárát hallottuk. Händel muzsikáját — minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméjének alkotását — nálunk is egyre gyakrabban halljuk a hangversenyeken. A Händel-oratorium mindazt, ami a műfajnak lényege, úgy tudja realizálni, hogy minden elem a legmagasabb szinten jut benne érvényre. A Hän- del-zsoltár mély és bensőséges líraiságának kitűnő tolmácsa volt a szombat esti előadáson László Margit operaénekes. A művésznő olyan frisseséggel, könnyedséggel, közvetlenséggel, olyan őszin- te-vallomásosan énekelte Händel rendkívül nehéz zsoltárát, hogy annak minden értéke feltárult a hallgatóság előtt. A hangverseny egyben a zenei napok befejező száma volt a minden évben elhangzó Kodály-mű, a Psalmus Hungaricus. Ez a hatalmas és csodálatos alkotás a nemzet psalmusává, zsoltárává lett, méltóan arra, hogy minél többen, minél többször hallják. A Psalmus Hungaricus egyike azon műveknek, amelyek mintegy tükörként, Kodály Zoltán művészetének minden gyökerét, minden összetevőjét feltárják, Kodály a béke harcosa akkor, mikor egy összetört, elgyötört, sötétségbe hullott, tragikus-heroikus nép prófétájaként áll az elnyomottak, kifosztottak, árvák és szenvedők élére, akkor is égy diadalmas, boldog nemzet, egy teremtő életet élő nagy és dicső emberiség álma lebeg előtte. Ez az álom pedig szétsugározza a küzdőkre, a szenvedőkre a beteljesedés fölséges harmóniáját. Kritikai beszámolónkban ezúttal a Psalmus címszerepét éneklő Nagy János operaénekes nagyszerű zenei kiállását, az énekkar fölényes enekkultúráját, egyre kiszélesedő ércesen csengő hang- tömibjeit, Reményi János és Szabó László karmestereknek egészséges zeneiségét, töretlen lendületű, emelkedett pátoszát kell megemlíteni. Vikár Sándor A KÖJÁL főorvosa: Hz egészségügyi kultúráról Sok fórumon elhangzik: keveset törődünk testi, lelki egészségünkkel. Nem a közvetlen gyógyításról mondunk le, hiszen köztudomásúan zsúfoltak a kórházak, szakrendelők, körzeti orvosi várók. Arról van szó, hogy nem élünk eléggé az egészségügyi kulturálódás lehetőségeivel. Erről a témáról beszélgettünk dr. Walter Edittel, a KÖJÁL osztályvezető főorvosával. — Kik foglalkoznak ezzel a szakterülettel? — Talán hosszúnak tűnik majd a felsorolás, de a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a TIT, a szakszervezet, a vállalatok. Mi igyekszünk együttműködni mindenkivel, aki az egészségügyi felvilágosító munkában módszertani vagy gyakorlati segítséget nyújt. Ez nem azt jelenti, hogy másra hárítjuk a munkát, hanem szeretnénk minél több oldalról eljutni a lakosság különböző rétegeihez és megtalálni az érdeklődésüknek, műveltségi szintjüknek megfelelő egészségnevelési formát. — Az egészségügyi kulturáltság igen széles körű ismereteket feltételez. Milyen főbb területeken szükséges a lakosság ismereteit bővíteni? — A mindennapi élet során ezernyi apró beidegződés szabályozza a magatartásunkat. Például természetes az, hogy étkezés előtt kezet mosunk. De igen sokan nem jutnak el oda, hogy miért kell kezet mosni? A tudatosság kialakítása egyben azt is jelentené, hogy a gyerekeknek már így adják tovább a felnőttek. — Milyen fontosabb feladataik adódnak az egészségnevelésben? — Már megszokottnak tűnik, hogy az alkohol, a dohányzás káros hatásairól beszélgetünk, de veszélyes a zaj, fontos a személyi higiéné. Az utóbbi időben pedig rendszeresebben visszatérünk a mentálhigiéné fontosságára. Hiszen a lelki egészséget nem csekély mértékben befolyásolják a közlekedés, a munkahelyi légkör, az emberi kapcsolatok. Nem véletlen, hogy neurotikus panaszokkal küzd az emberek jó része, s ezt csökkenteni lehetne a rajtunk múló, lelki tényezők befolyásolásával. — Milyen rétegekhez akarnak eljutni a felvilágosító munkával? — Még szociológiai ismeretekre is szükség van ahhoz, hogy egy-egy réteg valóságos igényét felmérjük. A legnehezebb megváltoztatni az idős falusi lakosság szokásait. Ök már nem hajlandók változtatni az eddigi tapasztalataikon. A felnőtt nemzedék nagy része már ismeri a korszerű, egészséges életmódot, de szokásaikat még a körülmények — vezetékes víz, fürdőszoba stb. — és az egyéni hajlam is meghatározza. A legfogékonyabbak az óvodások, iskolások. Náluk még az 'ismeretek megszerzése játékosan történik, de az érdeklődés hozza magával, hogy később már szívesen gyakorolják, amit megszoktak. Nagyon sok múlik a pedagógusokon, hogy ezt a korosztályt már ebben a szellemben neveljék. A terhes tanácsadás megszervezésével már a kismamák is sokat hallanak az egészséges életmódról, mégsem elég sokat, mert a csecsemőhalandóság ebben a megyében a legnagyobb, sok kismama dohányzik, kávézik és fogyaszt alkoholt a kilenc hónap alatt. Még egy igen fontos terület a munkánkban: a cigányság életmódjának megváltoztatása. Csak távlatokban számolhatunk itt eredménnyel... T. K. Szocialista mezőgazdaságunk termelésének egyik nélkülözhetetlen eszközévé vált a repülőgép. (MTI fotók) Halásztoborzó nélkül Zsákmány a tükörhálóban Szatmár gazdag folyóvizekben. A Tisza, a Szamos, a Túr, a holtágak bő lehetőséget kínálnak a halászásra. Megterem itt mindenféle hal, amit a fehérgyarmati Rákóczi Halászati Termelőszövetkezet tagjai fognak ki. Közöttük fiatalok, harminc éven aluliak is találhatók. Kik lesznek halászok, s hogyan toborozzák őket? — Nem panaszkodhatunk, vannak fiatal halászaink am nak ellenére, hogy a dolgozó tagjaink száma mindössze harminckettő — mondja Bu- daházy Miklós főkönyvelő. — Itt van a Nagy család, ahol a szakma szeretete apáról fiúra száll, egymást tanítják a mesterségre. Sok ilyen családra lenne szükség. Szeretik a halászatot, s nem csak ideig- óráig csinálják, hivatástudatból végzik a munkájukat. Akad olyan fiatal is, aki csak egy pár halászatot bír ki, s továbbáll. Természetesen nem ez a jellemző. Mi nem toborozunk tagokat a szövetkezetbe, inkább a halászok szólnak az ismerőseiknek, barátaiknak. Az ily módon idekerüli fiatalokkal' nincs is baj. Az egészen fiatalok, az újoncok mellett általában egy idősebb, nyugdíjas halászt tesznek. Ök együtt járják a folyókat, az idősebb a halászat minden válfaját, ágát bemutatja, s így gyorsan, szakszerűen sajátítja el a fiatal a szakmát. Az egyéni halászat, amikor varsával, tükörhálóval végzik a munkát, nehéz mesterség, hosszú időre, évekre van szükség, amíg tökéletesen elsajátítja valaki, éppen ezért a fiatalok jobban kedvelik a kollektív munkát. A brigádhalászatkor a szövetkezet biztosítja a hálót és a csónakot is. Az őszi lehalászásokat főleg a fiatalok végzik. S. B. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Elpotyázta a lelkét? Egy fiatalember egy házaspár ellen indított perében előadta, hogy elhunyt apja a telkét a szóban forgó házaspárnak eladta, de olyan alacsony áron, hogy az meg sem közelítette az ingatlan valóságos értékét. Arra is hivatkozott, hogy apja súlyos agy- ér-elmeszesedésben szenvedett, s ennek folytán az üzletkötéskor teljesen beszámíthatatlan volt. Állítását a kihallgatott kezelőorvos megerősítette, mire a városi bíróság kimondta: az adásvételi szerződés semmis, mert megkötésekor az eladó cselekvőképtelen volt. A megyei bíróság az ítéletet helyben hagyta. A jogerős döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. Az indoklás szerint gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelennek kell te- kinteni azt, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezik. Ebben az esetben azonban kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a szerződés megkötésekor az elhunytnak a belátási képessége nem volt meg. A bíróságok döntésüket kizárólag a körzeti orvos vallomására alapították, amely szerint az elhunyt súlyos agyi érelmeszesedése következtében a vele történteket nagyon rövid idő alatt elfelejtette. Ebből vonta le azt a következtetést, hogy az illető nem volt beszámítható. Egyéb adat azonban erről a bíróságoknak nem állott rendelkezésükre. Ezért be kell szerezni az elhunytat kezelő rendelőintézettől és a körzeti orvostól a reá vonatkozó kartotékokat és egyéb orvosi bizonylatokat, s szükség esetén orvosszakértőt kell meghallgatni. Ezenkívül az adásvételi szerződés megkötésének körülményeit, az eladó akkori magatartását is tisztázni kell. „Szakértők” eszmecseréje a kiállításon. Pillanatképek a mezőgazdasági kiállításról Milyen sokszor hallottuk, hogy Csepel több ezer kádert — vezető beosztású embert — adott a felszabadulás óta az országnak, ez azonban így — kimondva vagy leírva — csupán adatként élt bennünk. Annak ellenére, hogy tudtuk jó né- hányukról név szerint: a magyar ipar és a magyar munkásmozgalom központja volt pályakezdésük helye, szellemi, eszmei bölcsőjük. Azt azonban, hogy valójában mit jelent Csepel, mint a munkás-paraszt hatalom káderforrása, azt Kardos István (szerkesztő), Farkas Kálmán (rendező) és Szűcs István (rendező) „Tüzek, vizek öleljetek ..című dokumentumfilmjéből érzékelhettük világosan. Pedig ez a film a 6 ezer néhány százból még húsz embert sem mutatott be. De az ő egykori vagy jelenlegi beosztásuk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük, életük alakulása, alakítása jól reprezentálja, szemléletesen mutatja: a munkásosztály mit tett és mit tesz a hatalom megtartásáért és egyre magasabb színvonalon való gyakorlásáért. Ha végiggondoljuk a filmben megszólaltatott emberek történetét, küzdelmét, akkor szinte összeáll számunkra ä szocialista hatalom történetének egyik — a legfontosabb — vonala, pontosabban annak vázlata. 'Nézők leveléből derült ki már régebben, hogy igen sokan szeretik a zenés darabokat és hiányolják őket a televízió műsorából. A Magyar Televízió az utóbbi években sokat tett a közönség ilyen kívánságának teljesítéséért, jó néhány szórakoztató zenés művet tűzött műsorra. Köztük több olyat is, amelyhez a tévéváltozat elkészítésekor írtak dalszöveget és zenét. Ezt a sort folytatták a Szerelem című zenés játékkal, amelyet Barta Lajosnak az először 1916-ban bemutatott azonos című színművéből, írtak most képernyőre. Maga a darab bővelkedik fordulatokban és főbb figuráit úgy írta meg Barta Lajos, hogy az elmélyültebb színészi játékra igen jó lehetőséget teremtett velük. A tévéváltozat rendezője, Adóm Ottó azonban a kisebb szerepeket is rangos színészekre osztotta, ezzel is a produkció színvonalának egységét erősítette. Tamássy Zdenkó zenéje és Görgey Gábor dalszövegei felerősítették a darabnak azt a gúny oros hangját, életét, amellyel Barta a század eleji kisvárosi tisztviselőréteg színtelen, áporodott levegőjű életmódjáról szól. És milyen jó játék és milyen kellemes énekhangok! Újra lehetett örülni annak, hogy — szükség esetén — tudnak prózai színészeink is énekelni. Igazságtalan lenne bármelyiküket is név szerint külön kiemelni. Ennek a kellemes másfél órának csak egyetlen kesernyés kérdése maradt: csupán régi témájú műveket lehet zenei ruhába öltöztetni, a nosztalgiahullámra ülve; a mai élet öröme-bána- ta nem alkalmas szórakoztató zenés darabok alapanyagául? Mert hogy szórakoztatni — még hozzá jól megírt krimikomédiával — a mai magyar írók is tudnak, arra éppen a fent említett alkalmi dalszövegiró, Görgey Gábor bűnügyi komédiája, a Wiener Walzer a friss, jó példa. (Hosszú idő óta talán az egyetlen is, mert láttam ugyan a tévében néhány magyar „krimit”, egy-két jó ha akadt köztük.) Ez a Görgey-darab inkább igen szellemes lélektani játék, mint szokványos krimi, s éppen ez a jó benne, azon kívül, hogy két csattanója is van, és hogy jól megírt jellemek közt dúl a lélektani háború. Seregi István riRADIoPTJlTTlI Gondolom, hogy a Társalgó — két óra irodalom- kedvelőknek a leghallgatottabb irodalmi tarka műsorok közé tartozik. (A rendszeres megismétlés legalábbis erre vall, mert nyilván széles körű közönségigényre történik.) Nekem különösen a műsor művészeti „komplexitása” tetszik, a kitekintés a zene, a képzőművészetek világába, a műélvezet kölcsönös egymásra hatásának bemutatása a különféle művészeti ágakban. A múlt keddi, Bába István szerkesztette adás is a megszokott jó színvonalat tanúsította. Némileg „lerágott csontnak” csak a kiállításlátogató fiatalokkal készített kisriportok tűntek. (A művészetek szórakoztató vagy katartikus, felkavaró, emberformáló funkciójának . elsőbbségéről, továbbá a hagyományosabb és a modern művészi kifejezőformák viszonyáról, az utóbbiak „érthetetlenségé- ről” ilyen rövid időkeretben részint csak általánosságokat lehet mondani, részint pedig ízlés és egyéni „beállítódás” dolga a pálma odaítélése.) A Verstékában hallott szép Weöres Sándor-vers (Le jómmal) — Kohut Magda szuggesztív előadásában — viszonylagos hosszúsága ellenére is mindvégig lekötött. Rendkívül érzékletesre sikerült és elmélyült volt a Sumonyi Zoltánt bemutató baráti beszélgetés, s a költészetéből ízelítőt adó, bemutató, Győrffy László előadásában hallott versek közül legjobban a nyírbá- tor—meisseni, fővonal ragadta meg a figyelmemet. (Nem csak a megyei, helyi vonatkozásai miatt, de elsősorban a gondolati mondanivalójával. Ti. a bátori Krucsay-oltár figurájának rokonvonásai a meisseni szoboréval a modell azonosságának, pontosabban a sorsazonosságnak a képzetét keltették föl a költőben : a vallásháborús XVI. század elnyomott parasztjainak rokoníthatóan nehéz sorsa.) Időszerűen informatív volt két érdekes beszélgetés (Finnugor népköltészet magyarul és Könyv- fesztivál, avagy hírünk a világban). S — mivel a végén csattan az ostor — a Derűre is derű részben négy vidám, remekbe szabott Tersánszky-novella drama- tizálásait hallhattuk, melyek közül A csizma és a Nagyevő olyan jól sikerült, mintha eredetileg is mikrofonra készült volna .. . Végül a rangos, népes — 16 színész közreműködőt számoltam meg hirtelenjében — szereplőgárdából hadd jegyezzem ide legalább Andai Györgyi, Bőd Teréz, Jani Ildikó, Garics János, Gyabronka József, Kristófi Tibor, Szilágyi Tibor és Zenthe Ferenc nevét — anélkül, hogy a többiek teljesítményét alábecsülném. (Egyébként sajnálatos, hogy a műsorlap nem sorolta fel a közreműködő művészeket, pedig megérdemelnék. S gondoljunk csak a tánczenei műsorok egyes számainak pontos, részletező megjelölésére ... Nem arról van szó, hogy ez szükségtelen, csakhogy a Társalgóhoz sem ártana.) Merkovszky Pál
