Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
1980. augusztus 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK ■I A több lakásért A z elmúlt napokban hallottuk a rádió Szót kérek rovatában: a felszabadulás óta mintegy hárommillió magyar állampolgár költözött új lakásba. Nemcsak vissza, előre is tekinthettünk, amikor lapunk augusztus 20-i számában olvastuk, hogy Nyíregyházán a XI. lakókörzetben kényelmes otthon épül ezer családnak. A kedvező fejlődés ellenére számos szabolcs-szat- mári család égető lakásgonddal küzd. Jókora ellentmondásnak tűnik, hogy ugyanakkor a falvakban sok, még lakható, vagy még felújítható lakás üresen áll. A megye- székhelyen is láthatunk elhanyagolt, omladozó, de még megmenthető lakásokat. „Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvására, korszerűsítésére az eddiginél nagyobb erőt és gondot kell fordítani. A lakáselosztási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy még jobban igazodjék a családok vagyoni, jövedelmi viszonyaihoz. Segítse elő, hogy különösen az ipari központokban a munkások, valamint a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon.” E mondatok a XII. pártkongresszus határozatai között jól megfogalmazták a lakáshelyzetünk jelenét és a feladatokat. A Nyíregyházi Lakásépítő Ipari Szövetkezetét pár éve átszervezték, a szövetkezet nagyrészt felújítási, javítási munkákat végez, vagyis feladata a már meglévő lakások megóvása. Jól tesz eleget ennek a feladatának, de talán nem ártana, ha fejlesztését meggyorsítaná, éppen a nagy értékű lakások eredményesebb megóvása érdekében. A megyeszékhely lakásépítő szövetkezetének neve hivatalosan és pontosan így hangzik: Nyíregyházi Lakás-, Garázs-, Üdülőépítő- és Fenntartó Szövetkezet. Egyik művezetője beszélgetésünkkor hangsúlyozta a „fenntartó” szót. De hozzátette, hogy az építést fontosabbnak és hasznosabbnak tartják. Jó lenne, ha .értékmegóvó szerepükre is nagyobb gondot fordítanának. Sokan zúgolódnak, hogy az IKSZV a nagyobb felújításoknál a még jól működő vízcsapokat kicseréli, a még nem elkopott parkettát úgyszintén. A szakemberek az „állagmegóvásra” hivatkoznak és arra, hogy a teljesen elkopott vízcsap, vagy parketta kicseréléséért pár hónap múlva nem lenne gazdaságos ismét felvonulniuk. A szakemberek érvelése — lássuk be — helytálló. A lakások számának növelésére is vannak jó példák. A Nyíregyházi Konzervgyár a közeljövőben félkész lakások építésével kísérletezik. Vagyis a gyár építőbrigádja tető alá hozza a lakást, a belső és kisebb munkákat a tulajdonos pénze és ideje szerint végzi el. Lényegesen olcsóbb lesz így az otthonteremtés a gyár munkásainak. Sok-sok vállalatnál — sőt mezőgazdasági üzemekben is — működik a tmk mellett, vagy attól függetlenül építőbrigád. A szakképzett kőművesek, ácsok nemcsak a konzervgyárban, másutt is segíthetnék a lakásépítést. Néhány szabolcs-szatmári vállalatnál kommunista szombatot szerveztek a vállalati lakásépítési alap növelésére. A bontott anyagok, a C-menetlevelek, az építkezésre kölcsön adott kisgépek, a kalákák mind-mind hozzájárulhatnak a gyorsabb és olcsóbb otthonteremtéshez. A lakásépítés nemcsak a tanács és az OTP joga, feladata. A vállalati, az egyéni kezdeményezések sokat enyhíthetnek a lakásgondokon. Nehezebben G épkocsivezető ismerősöm panaszkodott: a kedvezőtlen időjárás az ő munkáját is nehezítette. A földuta- kon többször elakadt, a kerékkötő sárral is meg kellett birkóznia. Júliusban a normától kereken 700 literrel több benzint fogyasztott gépkocsija. Jelentést kellett írnia, tanúkat keresett, hogy a jelentős túlfogyasztást ne kelljen megfizetnie. Nem egyedi esetről van szó. Az eső. a sár sok-sok ember munkáját megnehezítette. És nemcsak a mezőgazdaságban dolgozókét. Bár kétségtelen, most az ő munkájuk a legfontosabb, rájuk irányul a közösség figyelnie. Az elismerések'közepette ne feledkezzünk meg a gépkocsivezetőkről és másokról sem. Azokról, akik a megszokottnál lényegesen rosszabb körülmények között és többet dolgoznak. Tiszavasváriban beszélgettem Fedor Mátyás kubikossal, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozójával. Gumicsizmáját marasztalta a sár, nehezére esett kijönni a munkagödörből. A mélyépítők munkája megyeszerte megnehezedett. Az edzett kubikos mutatta: naponta kétszer is szivattyúzzák a vizet, hogy dolgozni tudjanak. A talajvíz minduntalan feltör, a gödrök oldala gyakran leomlik, a tervet nem tudják teljesíteni. Azért bizakodóak, év végéig pótolni szeretnék a lemaradást. A TÜZÉP-telepek dolgozóinak is pluszmunkát adott a víz, a fuvarosok a sárral küszködnek. A mélyebb területeken fekvő áru vízbe került, átrakással magasabb helyre kellett menekíteni. A vasúti pélvamun- kások szintén nehezebb körülmények között dolgoznak a vízmosások miatt. A felsorolás még nem teljes. A nemkívánatos víz a szó szoros értelmében harcra kényszerítette az embert. Azonban nem kétséges: ebből a harcból végül is az ember kerül ki győztesen. Nábrádi Lajos Jövőre a volt bútorgyárban Korszerűsítés előtt a mátészalkai nyomda Még egy évet kell várni a Nyírségi Nyomda mátészalkai telepén dolgozóknak az átköltözéssel. A főleg vállalati, irodai nyomtatványokat gyártó üzemegység jövő őszszel kezdi meg termelését a volt bútorgyárban. Nem volt mostoha korábban sem a nyíregyházi központ a mátészalkai nyomdához, de eddig jobb elhelyezésre nem volt lehetőség. Jelenlegi, közel húsz éve használt helyiségeiket kinőtték. A nyersanyagok tárolását a város különböző pontjain bérelt raktárakban oldották meg. Ez nehezen feloldható munkaszervezési, szállítási gondokat teremtett. Hetvennyolc dolgozójuk hatvan százaléka nő, az átlagos életkor huszonhét év. Több mint harmincán a környező községekből járnak be dolgozni. Elavult szedő- és nyomógépeken termelnek. A magasnyomással készülő nyomtatványokat, harminc-negyven oldalas brosúrákat a vállalt határidők betartásával szállítják megrendelőiknek. Ennek köszönhető, hogy nem ritka az öt-tíz esztendős állandó megrendelő. Csak ösz- szeforrott, munkáját szerető kollektíva képes az adott műszaki feltételek mellett erre. Lakossági szolgáltatásként esküvői meghívókat nyomnak, vállalják szakdolgozatok, könyvek bekötését. A felújítás alatti régi bútorgyárban a mostaninál ötször nagyobb helyet kapnak majd, ahol a raktározási gondok is megszűnnek. Korszerű ofszetgépek beállításával javul termékeik színvonala. (r. g-) Az új hőprés kezeléséhez a bonyolult automatikával tisztában kell lenniük a munkásoknak. (Gaál Béla felvétele) Forgácslapgyár csőd után Á pert megnyerték, a termelés akadozik Épp két esztendeje, hogy ünnepélyesen felavatták az Érdért vásárosnaményi faforgácslapgyárának új berendezéseit. A nagy ünnepséget sokkal nagyobb csend követte. A több millió dollárért beszerzett gépeken a termelés akadozott, sem mennyiségben, sem minőségben nem si-' került annyi és olyan forgácslapot gyártani, mint amennyit a szállító cég vállait. Az új üzemrészt leállították, megindult a vita. Az eredmény: a vállalat nemhogy a tervezett exportot teljesítette volna, hanem a bútoripar ellátása érdekében importra szorult. A vásárosnaményi gyár veszteségesen termel. Ezért a berendezéseket szállító finn Rau-Te céggel a vitát a szerződés értelmében peres útra terelték, nemzetközi választott bíróság döntött az ügyben. A régi gyártósoron — Csakhogy nekünk közben foglalkoztatni kellett az embereket, a régi gyártósoron a lehető legtöbbet termelni — foglalja össze Kelemen Miklós, a vásárosnaményi gyár igazgatója. Az erőfeszítéseket — ami a helyi kollektívát illeti — siker koronázta. A tervben évi 54 ezer köbméter forgácslap gyártása szerepelt, s a múlt évben a 60 ezret is meghaladták. Mindez köszönhető a műszakiak szervező munkájának, a munkások odaadó figyelmének. Közben — immár nemzetközi szakértő gárda jelenlétében — újból megismételték az üzempróbát. A szállító cég ezúttal sem produkálta a szerződésben rögzített meny- nyiségű és minőségű forgácslapot. Ezért a tavaszi sikertelen kísérlet után a zöld asztalnál is az Érdért nyert. — Vállalatunk annak ismeretében, hogy a hibák jórészt az új sor berendezésénél jelentkeztek, így ennek értékét figyelembe véve 2,3 millió dollár árengedményt ért el — fogalmaz dr. Roth- bart László, az igazgatási és jogügyi főosztály vezetője. örvendetes, hogy a per sikerrel zárult. Ám ebből még nem lehet forgácslapot gyártani, márpedig a hazai bútoripar továbbra is igényli a jó minőségű forgácslapot. Tehát a per megnyerésével együtt előtérbe került a gépsor olyan átalakítása, kijavítása, amely lehetővé teszi az évi 100 ezer köbméteren felüli termelést Vásárosnaményban, ami a gazdaságosság alsó határa is. Ár export érdekében pókban folyik a nagyjavítás. Alkalom ez arra, hogy olyan technológiai változtatásokat tegyenek, amelyek fokozzák a termelés biztonságát. — A nagyobb kapacitásra kell alkalmassá tenni a berendezéseket — mondja Kelemen Miklós igazgató. — Az új gépsor — éppen a hibák miatt — sokkal nagyobb technológiai fegyelmet kíván az anyagellátástól a befejezésig — kapcsolódik hozzá Szicsó Béla főmérnök. — Ezért törekszünk figyelmesebb termelésre, A termelés pedig -sokkal nagyobb erőfeszítést kíván a gyár kollektívájától, hiszen szinte váratlan meghibásodások fordulhatnak elő, igen erős figyelmet kíván, hogy minél több legyen az első osztályú termékek aránya. Alkalmasak a nagyobb feladatra — Éppen a termelés érdekében sokkal gyorsabb és olcsóbb a meglevő berendezések kijavítása, mint egy új üzem építése — tájékoztat a vállalati központban Halász László vezérigazgató-helyettes. — Ennek jegyében négy külföldi cégtől kérünk ajánlatokat a berendezések rend- behozatalára. A versenytárgyalástól azt várjuk, hogy ha az eredetitől kisebb kapacitás mellett is, de exportképes terméket állítsunk elő. A gyárban ezekben a naA gávavcncsellői Viktória Cipőipari Szövetkezetben hidraulikus szabógépekkel készítik a cipőfelsőrészeket. (JL.) „Új tüzek lobognak ott..." 100 éve született Guillaume Apollinaire I ereken száz esztendeje, Rómában látta meg a napvilágot a századelő talán legkisugárzóbb hatású költője, akiről M. Raymond, a neves irodalomtörténész többek között ezt írja: „Minden úton, amely 1905 és 1920 között nyílt a francia művészetben, ott található az ő árnyéka”. Pedig Apollinaire' — eredeti nevén Wilhelm Apollinaris de Rostrowicky — tulajdonképpen nem is volt francia; anyja száműzött lengyel arisztokcata lánya, apja kilétét máig is homály fedi; de feltehetően olasz volt. Ez az „etranger”, aki Monte Carló- ban és Nizzában nevelkedett, azonban hamarosan a francia szellemi és művészeti élet egyik központi figurája lesz' a kor legnagyobbjainak barátja és harcostársa; Jarry, Salmon, Jacob társaságában Párizs kávéházainak ismert és népszerű alakja. Az „új festészet (Matisse, Picasso, Léger, Braque, Duchamp és mások) nagy hatású propagá- tora; az új képzőművészeti irányzat, a kubizmus legalább annyira az ő nevéhez is fűződik, mint az alkotókéhoz; képzőművészeti kritikáiban, elemzéseiben külföldön is érezhető hatással népszerűsíti az avantgarde-o,t. De mindenekelőtt költő, akinek neve egybeforrt a modern líra fogalmával. A villoni örökséges s a szimbolizmus átmeneti hatásán túllépve a költői kifejezésmód megújítására törekszik, tele van ötlettel, leleménnyel, játékossággal és mélységgel; költői képeinek szépsége magával ragad, s követőkre talál. Csodálatos nyelvi gazdagsága, s ugyanakkor egyszerűsége ezért a fordítók legnagyobb próbatétele is; elég, ha csak a Mirabeau híd című költeményére gondolunk, amelynek utolérhetetlen zeneiségét a legjobb magyar versfordítók igyekeztek egymással versengve megőrizni a magyar nyelvű átültetésekben. Versei néha riportszerűen reálisak, s ugyanakkor jelképekkel tellek. „Koponyám gyermeke te lettél szép Minervám / Örökre koronám a vérem csillaga” — írja, miután 1916-ban a lövészárokban egy gránátrepesz átüti sisakját és koponyáját, s a sebesülés nyomait haláláig viselnie kell. Ugyanez az élmény másutt szinte a tudósítás egyszerűségével lényegül át költészetté: „Járt a háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait” Hatása a francia, majd később, már halála után, a világ irodalmára beláthatatlan nagy; ahol modern líra született, ott mindenütt kimutatható Apollinaire öröksége. Kassák Lajos szavaival élve: „az új költészetet adta a világnak”. De senki sem tudná jobban összefoglalni ars poeticáját, mint ő maga nagy öszegező versei egyikében (Egy szép vörösesszőkéhez), ahol mintegy szintézisét adja az új költői törekvéseknek: „. .az óriási s furcsa birtokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk Üj tüzek lobognak ott s eleddig nem látott színek Ezernyi súlytalan lebegő látomás S ezekből kell valóságot teremtenünk” G. A. — Az a bosszantó, hogy sokszor nem dolgozunk, csak dolgozgatunk Reméljük, hogy a javítás után jobban megy majd a termelés — bizakodik Balogh Dezső hőpréskezelő. Ugyanezt erősítik meg a vállalati központban is. A művezetőtől a szakmunkásig kulcshelyzetben van az a hathét ember egy-egy műszakban, aki az új gépre ügyel. A sok változás nem enged meg rutinmunkát. — A nagyobb feladatra alkalmasak az ott dolgozó emberek,- a fiatal műszakiak nagyon sok problémát megoldanak — állítja Halász László. Lányi Botond
