Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET

H— 1980. augusztus 24. 0

VÁLTOZÓ ÉLETÜNK

Á mester és rangja

HMMMfl

■MSIBHBMM

Ha valakit régen mester úrnak szólítottak, az rangot jelentett. Kemény tanulás, több éves vándorlás, — olykor még külföldön is — és a próbát jelentő mestervizsga előzte meg a kisiparos mesterré avatását. Egyenes folytatása volt ez a céhek által megkövetelt tudás bizonyításának, a sokszor apáról fiúra, mesterről tanítványra szálló szakmai titkokban való jártasságnak.

Tisztelet és megbecsülés övezte a legjobb mestereket, különösen, ha nemcsak szaktudásuk, hanem emberi tulajdonságaik is méltóvá tették erre. Közülük sokan a helyi testületek tagjai, városatyák, különféle köztisztségek viselői is voltak.

Hogy van ez manapság? Ki lehet mester a kisipari szakmákban? Ma is ki kell állni a „hétpróbát”, vagy bárki könnyűszerrel megszerezheti a mesteri címet és az iparengedélyt?

A mester rangját jócskán megtépázta az utóbbi huszonöt-harminc évben, hogy több mesteremberre volt szükség városon és falun egyaránt, mint amennyit képzettsége, tudása alkalmassá tett e munkára. Égetően szükség yolt a legkülönbözőbb szakmák gyakorlóira, akik sokszor nemhogy mesteri, hanem szakmunká- si szintű tudással sem rendelkeztek. Mégis megkaphatták az iparengedélyt, mert a lakosságnak nélkülözhetetlenül szüksége volt a kisebb tudású kisipari javító, szolgáltató munkára is. Sokan közben váltak szakmájuk mesterévé, egy kicsit a megrendelőkkel fizettetve meg a tandíjat.

— A mester rangját, azaz a kisiparos munka preztizsét ugyancsak a társadalmi igény hatására kell újra megteremteni, illetve a meglévőt megszilárdítani — mondta Pózmán Róbert, a Kisiparosok Országos Szövetségének megyei titkárhelyettese.

— Három évvel ezelőtt született meg az a rendelet, amely szabályozta, milyen szakmákban szükséges a mestervizsga letétele ahhoz, hogy valaki iparengedélyt kaphasson. Korábban ugyanis több éves szakmai gyakorlat alapján is tehettek mestervizsgát a jelentkezők. Most viszont 85 szakmában képesítéshez kötötték a szakmák gyakorlását, 35-nél pedig csak mestervizsgával lehet ipart gyakorolni.

Nem hagyta érintetlenül a kisipart sem a technikaitechnológiai fejlődés. Mind nagyobbak a szakmai követelmények. A kisipari szakmák egy része változatlanul tovább él, de jócskán vannak kiöregedő, elhaló szakmák is, míg újak is születnek. A megye kisiparosainak életkori, iskolai és szakmai végzettséget tartalmazó adatai is tükrözik a változásokat. A KIOSZ ez év május 31-i, legutóbbi adatai szerint a megyében 4868 kisiparos él, akik több mint száz szakmát, illetve tevékenységi kört képviselnek. A kisiparosság 54 százaléka 45 éven aluli, azaz megfiatalodott az utóbbi öt-tíz évben. A nők aránya a kisiparban 10—15 százalékos. még mindig elég kevés. Különösen a sajátos női szakmákban lenne szükség több nőre, mint a női fodrász, női szabó és így tovább.

Vajon általános műveltségben is gyarapodott a kisiparosság? Kajái István KlOSZ-főmunkatárs szerint a tíz százalékot meghaladja az érettségizett kisiparosok aránya. Egy sor szakmában, akárcsak az állami és a szövetkezeti iparban, középiskolai végzettség a szakma elsajátításának feltétele. Az,

hogy minden tizedik kisiparos a megyében is érettségizett, — s akad vagy nyolctíz főiskolát, egyetemet végzett is — mindenképpen a szakma rangját növeli. De a mesterré váláshoz még nem elegendő az érettségi, sőt a főiskola, az egyetem sem.

Ugyanúgy mestervizsgát kell tenniük a mérnököknek, felsőfokú végzettségű technikusoknak is, mint másoknak, legfeljebb az elméleti anyagban kapnak könnyítést a már meglévő ismereteikre alapozva. Hogy mennyire meg kell küzdeni a mesteri cím elnyeréséért, azt a mestervizsga tudásanyagát tartalmazó szabályzat is elárulja. Az autószerelő szakmában a mester- jelölttel szemben az írásbeli vizsga főbb követelményei:

A kérdésekre a szakmunkásvizsga szintjét meghaladó válaszokat adjon. A részletes kifejtésből egyértelműen megállapítható legyen, hogy a jelöt birtokába jutott azoknak a korszerű ismereteknek — hatósági, technológiai, szabvánvügyi és munka- védelmi előírásoknak — amelyek érdemessé teszik a „mesteri” cím elnyerésére.

A szóbeli vizsgán az anyag- és gvártásismeret, a szerszám- és műszerismeret, a gépjárműszerkezet és tí- ousismeret, valamint a munkavédelem kérdéseire kell válaszolnia. A gyakorlati vizsgán követelménv, hogy bizonyítsa: a készség szintjén képes a gyakorlati feladatok elvégzésére.

A szakma kiválóságai foglalnak helyet a mestervizsgabizottságokban. Ahogyan régen volt, a „mestermunkának” bizonyítani kell, hogy alkotója valóban nem csak művelője, hanem mestere szakmájának. A tárgyilagosság, az alaposság, a sokoldalú megítélés igen fontos. Ezért is növelték a megyében nyolcról tizenháromra a mestervizsga-bizottságok tagjainak számát. De a megszerzett mesteri címet, amely kötelezi viselőjét, hogyan hitelesíti a valóság, a minden- naDos munka? Van-e valamilyen etikai bizottság, amely azon őrködik, hogy ne essen csorba a mester tekintélyén, senki ne élhessen vissza tudásával.

— így is nevezhetnénk a megyei szakmai panaszbizottságot — folytatják a KIOSZ vezető munkatársai. — Tagjai köztiszteletben álló, kiváló kisiparosok. A bizottság a megrendelők érdekvédelmét szolgálja, a kisiparosokkal szembeni panaszokat vizsgálja és tesz javaslatot a fegyelmi bizottságnak. Egyúttal a szakma becsületét, a mester rangját is védi, mert nem enged, nem tűr el rossz minőségű munkát, vagy a megrendelők anyagi megrövidítését.

Az etikai jellegű panasz- bizottság évente 100—150 üggyel foglalkozik, melyek nyolcvan százaléka az építőipari szakmákat érinti; rendszerint határidő-eltolódás, szakszerűtlenség, vagy más problémák kerülnek terítékre. A panaszok kilencven százaléka — a bizottság közbenjárására — békésen, a kisiparos és a megrendelő megegyezésével ér véget.

Sokféle — kisiparosokból álló — bizottság őrködik a „mester”, a kisiparosság tekintélyének megóvásán, legyen szó minőségi munkáról, vagy éppen adózásról. A kisiparosok jövedelmi adóját társadalmi úton bírálják el. A bevallás után a kisiparosokból álló véleményező, kivető, maid felszólamlási bizottság állapítja meg az adóösszeg mértékét. Mind kevesebb az eltérés a kisiparos által önkéntesen bevallott és a bizottságok alapos mérlegelése alapján kivetett jövedelemadó összege között.

Mi ad még rangot, tekintélyt a mesternek? Mindenekelőtt a munka, amelyet a megyében a kisiparosok végeznek. Az évi bruttó termelési érték megközelíti a 900 millió forintot. A megyei szolgáltató tevékenységből pedig 52—53 százalékban részesedik a kisipar, az országos arány 46 százalék.

Egyre többen kapnak kedvet a főfoglalkozású iparosokon kívül a kisipari munkára: a 4868 kisiparos közül 1125-en más — vállalati, szövetkezeti — munkaviszony mellett, míg 361-en nyugdíjasként végeznek kisipari munkát.

Csúnya szóval élve, életünk változásai differenciálttá, tagolttá tették a kisipari tevékenységet is, melynek alkalmazkodni kell a társadalmi igényekhez és a technika fejlődéséhez. Ezért találkoztunk olyan szélső pontokkal, mint a szakképesítés utáni mestervizsga megkövetelése a magasan kvalifikált szakmákban — egyúttal a napi, praktikus igényeket kielégítő szolgáltató jellegű ágazatokban a rugalmasan alkalmazott kisipari gyakorlással, amelyeknél érthetően eltekintenek a magasabb szakmai és általános követelményektől.

Nem így a kiváló munka megkövetelésétől, amely

nemcsak a megrendelő, hanem a kisiparos érdeke is. Egyre több „Kiváló kisiparos” cím odaítélése is jelzi, hogy napjainkban is megvannak a lehetőségek a szakmában mesteri teljesítményt nyújtók elismerésére.

Nemcsak a szakmai kiválóság adhat rangot, .ekintélyt a mesternek, a kisiparosnak, hanem a közéletiség is az elismerés és a tekintély jele. A megyében minden harmadik kisiparos tagja valamelyik K IOSZ-bizottságnak — alapszervezeti vezetőségi tag, intézőbizottsági tag, faluösszekötő, városi tizesbizalmi, szakmai, szolgáltatás-fejlesztési, ifjúsági, nő-, szociális, ár-, adó-, munkavédelmi, mestervizsga-bizottsági tag. A kisiparosság soraiban 210 a párttagok száma, 157 a tanácstag, de van közöttük népiellenőr, önkéntes tűzoltó, önkéntes rendőr, 135 népfrontbizottsági tag.

A rangot, a tekintélyt ma sem adják könnyen. Mindennap meg kell dolgozni érte, hisz a mestervizsga sikeres letétele csupán „belépőjegy” a szakmai kiválóságok közé. Évek hosszú során át kell bizonyítani, hogy a cím viselője

Páll Géza

„ft legjobbat meg meg akaram írni”

Beszélgetés Szakonyi Károllyal

Szakonyi Károly novellista és drámaíró. Ismerjük könyveiből, a színpadról, a képernyőről vagy a rádióból. írásai alapján markáns, színes írói világ és a humánus ember arculata rajzolódik elénk.

— A vágy, hqgy író legyek, s ez legyen az életben a megnyilvánulási formám, valamikor nagyon régen, a gyermekkor idején támadt bennem. De sok idő télt el, amíg ez beteljesülni látszott. Amikor 1958-ban megjelent az első novellám Kuzmics fusizik címmel, a hirtelen rámszakadó öröm mellett erős felelősségérzet is felébredt bennem. Huszonhét éves voltam, és szerződést kötöttem az ördöggel. Elköteleztem magam egy egész életre. Akkoriban már volt néhány megírt novellám, valamennyit lehozták a lapok, jól indultam. így életformává lett számomra az írás, aszerint látom hát a világot, hogy író vagyok, ennek rendeltem alá mindent, és már nem is tudnék más életformát elképzelni.

— Biztonságérzetet ad ez az életmód?

— Azt teszem, amit mindig is szerettem volna, de az íróság tudata megkötöz. Nyomasztó érzés, hogy esetleg nem tudok megfelelni a feladatnak. Miért van ez bennem? Nem tudom. Valamennyi írásmű új, önálló, ismeretlen kimenetelű vállalkozás; előzmények nélküli kaland. Nem szeretem az ihlet szót, nagyon banális, de kétségtelen, hogy az írás más állapotba kerüléssel jár együtt.

— A fiatal Szakonyi Károly hogyan, miként keresgélte az életbe vezető útját?

— Először festő akartam lenni, rajzol- gattam. Közben azonban verseket is írtam; 16—17 éves koromból néhány korai novellám is megvan, stílusjegyek, amik később megerősödtek írásaimban. Eleinte jobban érdekelt a képzőművészet, ám rájöttem, vágyam erősebb, mint tehetségem. Akkor a színészi pálya felé fordultam. Volt egy amatőrcsoportunk és gyakran felléptünk. A gimnáziumból még érettségi előtt jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, de eltanácsoltak, céltalanságomban elmentem katonának, hivatásos tiszt, repülő szerettem volna lenni; de a páncélosokhoz hívtak be. A tiszti pályából végül az lett, hogy leszolgáltam két évet, írnok és dekorációs voltam, sőt ezredszínházat is szerveztünk, rendszeresen turnéztunk. Ezredkönyvtárosként szerek tem le. Szakma nélkül csak segédmunkás lehettem, majd a fa- és textiliparban dolgoztam. így telt el nyolc esztendő.

— Miként jutott el végül az íráshoz?

— Miért fogtam tollat? Predesztináció! De ha valaki prózaírónak születik, hiába feszíti az írás vágya, egy ideig aligha tud bármiről is írni. Mint a madárfióka, van ugyan szárnya, de nem képes repülni. Nincs életanyaga. Addig nekem sem volt, amíg rá nerr döbbentem, mit jelentett a gyerekkorom, a háború, a katonaság, az egész addigi életem. Majd az ember küzködni kezd a meglévő élményeivel. ír és ír. Persze különböző hatások alatt. Távol álltam bizonyos dolgoktól, irodalmi szféráktól, ezért kezdtem később írni. Nem nevezném hátránynak, inkább csak bizonyos helyzetnek. Amíg időközben felfedeztem, milyen is egy gyár, és a saját bőrömön megismerhettem a munkáséletet, s megértettem, hogy bőröndömben egész jó dolgokat cipelek. No és fontos volt a hang is, hogy milyen tónusban mondom el. A társadalmi mozgások is kedvezően alakultak számomra. Addig ugyanis nem igen láttam lehetőséget arra, hogy megszólaljak. A kedvező időszak nekem 1958-ban érkezett el. Addig sok minden megérlelődött bennem.

— A talaj, amelyen az író nevelkedett?

— Pesti születésű vagyok. Az apám pincér volt, később üzletet nyitott, és a kisvendéglőjében én is gyakran segédkeztem, szerettem ott, családias hangulat uralkodott, ahol minden törzsvendégnek meg volt a helye és' a pohara. A nyarakat viszont nagybátyáménál, Nagycenken töltöttem. Ott éltem végig a háborút is, 1939-ben ott találkoztam a lengyel hadifoglyokkal, később meg a deportáltakkal, akik közül a front közeledtére ott, szinte a szomszédunkban, lemészárol-- tak, gödörbe lőttek 240 embert. Néhányukat ismertem is, és még ma is emlékszem rájuk. A szovjet csapatok bejövetele után ki kellett ásnunk a tetemeket, és ebben a munkában én is részt vettem. Mindössze tizennégy éves voltam. Az ilyen események mellett az ember könnyen elveszti ifjúságát. írtam ezekről sokat, és még bizonyára írni fogok, hiszen erősen élnek bennem azok a fájdalmas napok.

— Pest és a falu közösen formálták gyerekkorom világát. A falun kívül, az uradalomban éltünk; az a környezet friss és újszerű élményeket adott, jobban felkeltette az érdeklődésemet. De a kisvendéglő világa, az oda betérő emberekkel mély nyomokat hagyott bennem, és ma is van mit írnom róluk.

— Novellákkal kezdte a pályáját, de aztán a dráma felé fordult.

— A magyarázat egyszerű. Megvolt bennem a színház iránti szeretet. S azért a valamennyire meglévő színészi véna hozzásegít a drámaíráshoz. Talán a színész oldaláról

is érzem a színházat. Ök legalább azt mondják, jók a dialógusaim, s a helyzetek eljátsz- hatóak. A drámaírással csempészem fel magam a színpadra.

— Az első drámája?

— Az első novellás kötetem megjelenése után Benedek András dramaturg azt mondta, úgy érzi, vvi írásaimban drámai mag és biztatott. így kerültem ösztöndíjasként a Nemzeti Színházhoz, ahol dramaturgiai munkát végeztem Ott született meg az első darabom is, az Életem Zsóka. Azóta nyolc színházi bemutatóm volt.

— Melyik színdarabjának volt a legnagyobb sikere?

— A jelek szerint az Adáshibának, amely ma is fut a külföldi színpadokon ... Abszolút mélyponton voltam, amikor hozzáfogtam az írásához. A magánéletemben történt események és egy súlyos betegség után, amikor alig nyomtam 64 kilót, eszembe jutott, hogy szerződésem van a Vígszínházzal. Elutaztam hát Nagymarosra és három napi nyöglődés után hozzáfogtam az íráshoz. Nyolc nap alatt elkészültem a drámával, gyorsan be is mutatták. De hadd tegyem hozzá, a témáját két éven át hordoztam ma- gamban.

— Vart ideje, energiája másra is az írás mellett?

— Minden tevékenységem az írást szolgálja. S bár nem tartom magam olyan szenvedélyes alkatú írónak, mint mondjuk Lev Tolsztoj vagy Németh László, azért mégiscsak égek, ha más hőfokon is, és minden meglévő energiámat erre fordítom. Szétszórt életforma között próbálok élni. Nincs hobbim, de itt van köröttem ez a szentendrei kert, ezt szeretem, ezzel foglalkozom.

— És az emberek? Igényli a társaságukat?

— Nagyon szeretem a társaságot. Egyszerűen szimpátia alapján teremtek kapcsolatokat az emberekkel. Bármilyen közösségbe hívnak is, szívesen elmegyek. Minden emberrel harmonikus kontaktusra törekszem, s ez, azt mondják, az írásaimban is érezhető. Számomra az olvasók éppen olyan társak, mint személyes ismerőseim, barátaim.

— És a legszűkebb, legközelebb álló közösség, a család, milyen hátteret jelent munkájában?

— Az én családom igen népes volt, s az egymással vajó törődés magától értetődött. Örököltem is egy olyanféle családiasságot, amely ítéleteimet formálja, alakítja és inkább fordít a szeretet felé. Azt hiszem, bár nem vagyok olyan családfő mint az apám, aki még ma is, nyolcvankét évesen összefogja a családot, de vonzódom a családi meleghez. Lányaink már nagyok, önállóak, de két kisfiúnk is van, úgy, hogy a ház nem fogy ki a gyermekzsivajból. A család számomra örökös élményforrás, ez kiderül írásaimból.

— Sikeresnek tekinti-e pályáját?

— A közösség vélekedése alapján sikeresnek mondhatom magam, de tudom, ez a siker egy-két múltbeli munkám eredménye. Magam megítélve, ebből tovább nem élhetek. Bizonyos tekintetben a színház teremtette meg számomra a sikert és ez visszahatott prózámra is. Mindent egybevetve, jó néhány novellát írtam, amelyek után nyugodtan lehajthatom majd a fejem, de, ami a drámát" illeti, még meg akarom írni a legjobbat. Ez a feladat még nagyon izgat. Bizonyos eredményeket persze elértem, de van az emberben valamiféle örök elégedetlenség, gyötrődés, vajon elvégezheti-e azt, amit még tennie kell? S megfelel-e annak, amit magára vállal? Az alkotó munka aszkézist, lemondást is követel, s ehhez nem mindig van ereje az embernek. Mert írni csak felelősséggel szabad; azokat, akik hisznek írásaimban, megcsalni nem lehet. Erre a hitre méltónak kell lenni mindvégig.

Számaim Béla