Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 23. Kié itt a tér? így kérdezi az ismert sláger, de nyugodtan lefordíthatjuk a mondatot a gyerekek nyelvére és a játszótérre. Tulajdonképpen kié is a játszótér, ezen töprengtem a minap. Aztán rájöttem, hogy nem kizárólagos, hanem megosztva birtokolják (bitorolják). Nézzük csak a használókat! Napközben a gyerekeké, késő este és éjszaka a randalírozó kamaszoké és felnőtteké, hajnalban pedig az anyukáké. Hogy nekik miért van rá szükségük? Valakinek ugyan össze kell gyűjteni a törött üvegdarabokat, a kukoricacsutkát, a jégkrémes papírt. Ám az sem lenne rossz megoldás, ha egy szeméttárolót helyeznének el a játszótér sarkán, vagy esetleg nem ott vágnák földhöz a kiürült flaskát a szomjastor- kúak. Talán mégis egyértelműen el kellene dönteni: kié a játszótér és ki jogosult használni. Történt mindez a nyíregyházi Sóstói úti játszótéren, de sajnos, másutt sem különb a helyzet. ZEBRA Hamarosan benépesül az egyik új nyíregyházi iskola a Jósavárosban, az Ószőlő utcán. A több száz gyerek és szülő nap mint nap idegtépő közlekedés után érheti el majd az iskolát, hacsak addig az illetékesek nem változtatnak a helyzeten. Arról van szó, hogy a Jósavárosból két igen forgalmas utcán, a Garibaldin és a Krúdy Gyula utcán kell keresztülmenni az iskolához. A baleset- mentes közlekedés érdekében jó lenne, ha legalább a két csomóponton kijelölt gyalog- átkelőhelyet festenének fel, hiszen a legtöbb gyerek egyedül megy az iskolába. Amit most gyorsan el lehet intézni, bizonyára nem várják meg az illetékesek, hogy egy baleset figyelmeztessen a kötelességre. T. K. VIZEK KÖLTEMÉNYE Milyen a jó olvasótábor? gába a farmert, a pálinkásüveget ajánlják a diákok . . . Közben a fák közül szárnyaló dallamot hoz a szél. Smetana: Hazám című szimfonikus költeményéből a Moldvát hallgatják. A gyenge csermely, a virgonc patak, a hömpölygő folyam muzsikáját. És hozzá Gebri József tanár hangversenykalauzát. Van, akinek teljesen új ez az egész, bevallja, hogy eddig meg volt arról győződve: nem szereti a komoly zenét. Pedig ez kifejezetten tetszett. De olyan is van a diákok között, aki arra kéri á tanár urat: foglalkozás után, ha ráér, beszélgessenek még Wagner muzsikájáról is. Tivadarnál is mogorva a Tisza. Nem kényezteti híveit. Iszapos, süppedős a partszakasz ott is, ahol ilyenkortájt az olvasótábor lakói strandolnának szívesen. Szerencsére a tábor vendégei még szabad időben sem félnek az unalomtól... Például Tivadarban Jó néhány év telt el az első olvasótáborok megszervezése óta. Kezdetben valóban az volt az olvasótábor amit a neve sugall: tábor, ahol olvasnak. Főképp olyan gyerekekkel igyekeztek megkedvelteim az olvasást, akik otthon nem szoknának rá a könyv jó ízére. Aztán az évek múltával új módszerek, új célok, új szervezeti formák jöttek. Ma már felnőtteknek is rendeznek olvasótábort — például tsz-tagoknak. Ma is a könyveké a főszerep, ám már régen nem csupán a szépirodalom népszerűsítése a cél. De milyen is a jó olvasótábor? Mit csinálnak például Tivadarban? Az ebédlőben egyetlen pisszenést sem hallani. Bennünket, váratlan látogatókat is rabul ejt a tágranyílt szemek, az áhitatos csend varázsa. Kárpáti Gusztáv fesMit kell tudni a könyvtárakról? tőművész ragyogó pedagógiai érzékkel használja ki a diákok érdeklődését. A Szajna parti kiskocsmákról beszél, ahol a múlt század végefelé az első impresszionista képeket kiállították. Bizony, azokat leköpdösték a nézők. Azokat, melyek láttán a mai közönség így sóhajt fel: lám, voltak művészek, akik még tudtak festeni. A művészet forradalma a téma. Képeket elemeznek, aztán kiki hozzáfog képek, kollázsok készítéséhez. Abból, ami épp kéznél van — rongyhulladék, papír, ragasztó. Belefeledkeznek az alkotás örömébe ... Egy halom könyvet ül körül a másik csoport. Deme Dórát, a csoportvezetőt hallgatják. A ninivei agyagtáblákról mesél, az első „könyvekről”, majd folytatja a könyvek történetével. Érdekes kísérlet tanúi vagyunk a néprajzosok szekciójában. Molnár Ágnes egyetemi hallgató vezetésével egy képzeletbeli múzeumot rendeznek be napjaink tárgyaiból. Melyek megkülönböztetnek bennünket más nemzetektől, s melyekről 500 év múlva majd ránk ismernek. Még megmenthető tárgyi néprajzunk eszközei társasáAz ember és a víz Az egyik faházba húzódva egy csoport közben Tömörkény: Vizen járók című novelláját elemzi Csorba SánPróba az esti táncházra. Ember Katalin fehérgyarmati gimnazista és Szilágyi Zsolt főiskolai hallgató így tanítja a mikepércsi csárdást. (Gaál Béla felvételei) dór főiskolai tanár irányítóTONY CURTIS ÉS MEGYÉNK ___________ 0 világsztár nem Szálkán született Ismeretes — különösen a szépnem filmrajongói körében, — hogy a világhírű filmsztárnak, Tony Curtis- nak megyénkhez, közelebbről Mátészalkához szoros kapcsolata van. Évekig tartotta magát az a tévhit, hogy Mátészalkán született, és csak Amerikában vált híressé ... Mi az igazság? Tony Curtis 1925-ben New Yorkban született, szülei magyarok voltak, tehát a későbbi csillag magyar származású amerikai színész. Apja Mátészalkán volt szabó. Anyja Szlovákiában született, de Mátészalka környékén élt, a kisvárostól hat, vagy hét kilométerre. A sors különös fintora, hogy több mint húsz évig laktak ugyanazon helyen, de előbb ki kellett vándorolniok Amerikába, — külön-külön! —, hogy megismerkedjenek. Az eset 1924-ben történt, egy évre megszületett Tony. New Yorknak egy olyan kerületében éltek, ahol az egyik utcában csak szlovák és magyar kivándorlók laktak. Kizárólag magyarul beszéltek, hétéves koráig egyetlen angol szót sem ismert. Érdekes, hogy apja negyven év alatt sem tanult meg angolul... A filmsztár egyik interjújában kijelentette, hogy emlékezete ma is tele van gyermekkorában és később hallott mátészalkai történetekkel. Amikor apja meghalt, tervbe vette, hogy meglátogatja szülei óhazai pátriáját. A terv ez ideig nem valósult meg. A sztárról még csak any- nyit, hogy 1945-től folytatott színi tanulmányokat, 1949- től filmezik. Talán legemlékezetesebb alakítása S. Kramer: A megbilincseltek című filmjében volt, ahol S. Poi- ter partnere volt. Két amerikai filmes neve él még ma is a szalkaiak emlékezetében: Zukor Adolf, a Paramount-'filmgyár megalapítója és későbbi örökös tiszteletbeli elnöke valamikor Mátészalkán volt fűszeresinas. Flaszter Zoltán a Columbia filmvállalatnál a hangfelvételnél dolgozott, egykor Mátészalkán járt polgári iskolába... Nyéki Károly sával. Nagyító alá veszik a tárcanovella műfaji sajátosságait. Másnap a vizekről szóló költemények következnek, aztán meg a világirodalom nagy prózai alkotásai ugyancsak a vizekről. Nem véletlen, hogy ennyi szó van a vizekről. Az idei tábor mottója ugyanis a következő: az ember és a víz. Feldolgozzák a víz ábrázolásának formáit a különböző művészeti ágakban, aztán a nagy folyamszabályozások történetét, majd napjaink vízbetegsége, a környezetszennyezés következményeit. A megyei könyvtár és a KISZ megyei bizottsága mellett így lett rendezője a tábornak az Országos Vízügyi Hivatal, valamint a Fel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. A tábor több mint hatvan résztvevője pedig zömmel az ország vízügyi szakközépiskoláinak diákja. Forgószínpadszerűen mindenki minden témával találkozik. Diszkó és táncház Egy tábori nap krónikájába több nem fér. Legfeljebb még az a kiegészítés, amit Kollonay Lászlótól, a megyei könyvtár osztályvezetőjétől, a tábor vezetőjétől hallottunk. Hogy sok más programot is szerveztek. Például néprajzi gyűjtőutat Tarpárá, megyejá- ró kirándulást, hajótúrát. Az árvízsújtotta falvakban arról érdeklődnek: mi lett a katasztrófa következménye, vajon rontott, vagy javított az árvíz a lakosság életszínvonalán? És természetesen most sem hiányozhat a diszkó és a táncház. Ezek is jól megférnek a vizek költeményei mellett... Baraksó Erzsébet rr O k ketten férfiak. Egyikük kicsit már túl, másikuk kicsit még innen az igazi férfikoron, de ahogyan sétálnak, amilyen elmerülten beszélgetnek, az összezsugorítja az éveket, és olyan kicsivé lesz a különbség közöttük, amilyen csak egy nagyapa és az unoka között lehet. Az űrhajózásról beszélgetnek, pontosabban a kisfiú beszél, a nagyapa az okos unokára feledkezve hallgat. A gyerek a súlytalanságnál tart, amikor leesik eléjük egy koravén gesztenye. Pontosan a lábuk elé. Ketten — Tüskés űrhajó — mondja a nagyapa vidáman, és — ó, kamaszkorból maradt boldog reflex, — belerúg a gesztenyébe. A kisfiú meg se rez- dül. — Nem is űrhajó — lelkesedik a nagyapa — tüskés csillag labdának ... — Rúg újra, a gesztenye nekiütődik a magasház falának, aztán kíváncsian a fiú lába elé gurul. Az átlép rajta. A nagyapa nem. Megtorpan, odalép a gesztenyéhez és rúg újra, aztán újra, aztán újra ... Az unoka felnőt- tes komolyan most egy villanyvonat lelkét meséli. A nagyapa cikcakkban lép a gesztenye után. Kettejük közül most ő a gyerek. A gyerek korholón néz a nagyapjára, és mondja a vonatot, mert szeretne kapni olyat és kettejük közül most ő a felnőtt. Szépek így ketten. Eléjük a fiatal fák ágain át fénytócsákat csepegtet a nyár... Bartha Gábor Hit írnak rólunk? Alföldünk utolsó ingólápja Dr. Nagy Miklós írja a Búvár c. folyóirat júliusi számában : „Ha a Nyírség mai lápvilága szóba kerül, legtöbben Bátorligetre gondolnak, pedig ezenkívül több kisebb- nagyobb terület őrzi annak a régmúlt időnek élővilágát, amikor a homokbuckák közének lefolyástalan vizes mélyedéseiben hűvös mikroklí- májú lápterületek tarkították a táj arculatát. Ezek közül talán a legszebb és legértékesebb a Kállósemjéntől 5 kilométerre levő 25 hektár területű Nagymohos.” Az utóbbi évtizedekben rendkívüli mértékben meggyorsult a láp elöregedési, feltöltődési folyamata. A láp megmentése érdekében most készül egy olyan csatornaterv, melynek segítségével emelni lehetne a láp vízszintjét, megakadályozva ezzel az időszakos kiszáradást. Ezzel a módszerrel elejét lehetne venni a nádas további térhódításának, a mocsári növényzet lápi növényeket kiszorító terjedésének. Nyírségi bejárók A Népszava július 26. és 27-i számában tényközlő írást jelentetett meg a bejárókról. Arról, hogy miképp foglalkozik velük a szakszervezet? A Taurus Gumiipari Vállalatnál az üzemi rendezvényeken a bejáróknak alig 20 százaléka jelenik meg. Néhány éve megkeresték a vidéki művelődési házakat, hogy közösen olyan programokat állítsanak össze, amelyek érdekelnék a bejárókat. A kultúrhá- zak vezetői vállalkoztak is rá, és benyújtották a „számlát”. A gyár azonban nem fizetett, így semmi sem lett az egészből. A KEMÉV írt a helyi művelődési házak vezetőinek, hogy szervezzenek közös rendezvényeket, de egyikük sem jelentkezett. A levelekiek felkeresték a SZÁÉV-et és kértek tőlük 3000 forintot, hogy a klubszobát berendezhessék. „Idejöttek, megnézték, de pem adtak pénzt.” Kemecsén a közművelődést csak a helyi gazdaságok támogatják, azok a vállalatok, ahová 870 ke- mecsei lakos bejár dolgozni semmiféle támogatást nem adnak. Egy bejáró szerint: „A szakszervezeti munka ma még csak addig terjed, miként köthetnék le idejüket hasznosan a vállalatnál — vagy az állomás melletti klubban — a vonat indulásáig. Pedig a városhatáron túlra is kéne látni.” Szabolcsiak a táborban A bodakajtári építőtáborban dolgozó szabolcsi diákokról közöl cikket a Nép- szabadság augusztus 6-i száma. Hogyan dolgoztak a diákok? Nagy Sándor ágazat- vezető-helyettes Szerint: „A felnőtteket »verik«... Békésen dolgozgatunk, mégis naponként megtelik a vagon, tíz tonnánál többet szüretelnek... A szabolcsi diákokat érdemes fogadni...” Sulyok Gizella táborvezető véleménye: „A versenyre nálunk senkit sem kell noszogatni. A kisvárdai Bessenyei gimnázium diákjainak már régóta nem az első hely elérése okoz gondot. Az elnyert zászló csomagolásán gondolkodnak, hogy ne gyúródjon.” Márton József, a KISZ KB munkatársa tapasztalatait így összegezi: „... voltak itt olyanok is más megyéből, akik ellen komoly kifogások merültek fel. Szabolcs megye viszont márka. Az ottani diákok tudnak és akarnak is jól dolgozni. Táborvezetőik pedig ugyancsak a legjobbak közül valók.” A kirakattolvaj Órákat lopott éjjel Március 26-án engedték feltételes szabadságra a börtönből Váraczki Attila 20 éves bakonycsernyei lakost. A szabadulás örömére Váraczki négy nap múlva vonatra ült, hogy Nyírkércsen lakó nagyszüleit meglátogassa. A vonatban megivott néhány üveg sört, sőt egy utastársa pálinkával is mekínál- ta. A vonat éjfél tájban ért Nyíregyházára, továbbutazni viszont csak 4 óra 40 perckor tudott volna Váraczki. Gondolta: kihasználja az időt, s elindult szétnézni a városban. Amikor a központba ért, a sávház előtti kirakatok nézegetése közben megtetszett neki az óra- és ékszerbolt néhány értékesebb órája. Keresett egy követ, beütötte vele a kirakat üvegét és egy bottal kipiszkált hat órát. Volt köztük Doxa, 2300 forint értékű Marvin, Zárja, Poljot és Rakéta, s a 6760 forint értékű zsákmánynyal eltávozott. A kirakatban nemcsak az üveg betörésével okozott kárt, hanem az órák kihalászása közben összetört egy vázát, egy értékes hamuzót, kristálytálat és kristályvázát, úgy hogy a vállalatnak a lopáson kívül 2300 forint értékű kárt is okozott. Váraczki a lopott órák közül egyet a karjára csatolt, egynek leesett a fedőlapja, azt eldobta, s két órát még el is hagyott. A Vasgyár utcában sétált, amikor a szolgálatot teljesítő rendőrök megállították, s Váraczki olyan ijedten viselkedett, hogy nyomban gyanús lett. Elszámoltatásakor bevallotta a betörést, de a hat órából már csak négyet tudott visz- szaadni, mert amit elhagyott, azt nem találták meg. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Váraczki Attilát dolog elleni erőszakkal, kisebb értékre elkövetett lopásért 1 év és kéthónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta a közügyektől, elrendelte a korábbi szabadságvesztésből maradt idő letöltését és kötelezte, hogy az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnak okozott kárt térítse meg. Az ítélet jogerős.
