Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
1980. augusztus 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nehéz kenyér H agyomány már, hogy alkotmányunk ünnepén a nagygyűlések szónokai nemzetiszínű szalaggal átkötött, piros-barnán fénylő, dombos kenyeret szegnek meg. Népi államunk alaptörvényének napja egyben az új kenyér ünnepe is. Ott lesz ma is az újbúzából sütött kenyér az ünnepi emelvényen. A mai kenyér mögött azonban több izgalom, küzdelem van, mint az utóbbi években bármikor. Nehéz új kenyeret eszünk, nehéz volt az aratás. A tavaszi hónapokban szép reményeink voltak. A szorgalmas, hozzáértő munka és a viszonylag kedvező tél gazdag termést ígért. Sajnos, a nyár eleji időjárás beleszólt számításunkba. A sok csapadék, a viharok, a jég megtépázta reményeinket. A kombájnra ért kalászokat sok gazdaságban a belvíz hullámai áztatták. Sokszor leírtuk már, de igazi értelmet most kaptak ezek a szavak: harc a kenyérért, aratási csata. A csaták nagyobbik terén a gépek viaskodtak a sáros talajjal. Ahol a hagyományos kombájnok nem boldogultak, lánctalpakra szerelt cséplőszerkezetek mentették a termést. Egy-egy teherautónyi rakományt sokszor két—három traktor húzott ki a műútra. A nagy küzdelemben újra tapasztaltuk, nem egy gazdaság, de még egy megye sincs magára hagyva. Az 1970-es árvízre emlékeztető szíves segítség érkezett Bács, Békés, Csongrád, Hajdú és Szolnok megyékből. Az ott már learatott búzaföldekig jöttek a -gépek.;.Pótol-_ hatatlan munkát'végeztek a sáros talajra alkotott rizskombájnok. A gépek csatáját is az emberek irányították. A kombájnok világában egy dolog régi maradt: a gond, a törődés, a kenyérért való ősi igyekezet. Ezért is fordult elő számtalan helyen, hogy a 15—20 éve szögre akasztott kaszák előkerültek és ahol a gép nem boldogult, emberi erővel mentették az életet. Mándoktól Zajtáig, Magosligettől ^Tiszadobig, fáradtságot nem ismerő küzdelem, hősi helytállás jellemezte az idei aratást. A nehéz napokon a nyíregyházi városi emberek elsősorban nem azon bosszankodtak, hogy nem mehetnek a kedvelt üdülőhelyükre, Sóstóra fürödni. Autóbuszon, gyári munka- padoknál, az irodákban, az aratásért, a jövő évi kenyérért aggódtak. Több üzemben felajánlották, ahol szükség van a segítségre, oda mennek és hordják a kévét a vízből, csak egyetlen megmenthető kalász ne vesszen el. A történelem során a földműves ember a természettel vívott harcában, a társadalom fejlődésével párhuzamosan, egyre több győzelmet jegyezhetett fel. A változás szocialista rendszerünkben minden korábbinál gyorsabb. Hiszen a földművesek nem egyedül — családjukkal — harcolnak már az elemekkel, a szövetkezetekben összefogott erejük megsokszorozódott. De mindezen túl, a gépet, az üzemanyagot, a sokféle vegyszert, az építőanyagot az ipar adja. Az új, nagy termőképességű növényfajtákat, a termelékenyebb tenyészállatokat a tudomány emberei szolgáltatják. A termést védő, az elemi kárt csökkentő ár- és belvízgátakat is „kívülről” kapja a mezőgazdaság. Mindezek mellett is a társadalmi munkamegosztás mai szakaszában a termelés oroszlánrésze a földművelőkre vár. így volt ez az elmúlt hetek nehéz napjaiban is. De helytálltak, minden megmenthető gabonát megA,'; ! Ú jra megvan az évi kenyerünk. Nehéz kenyér, de jut belőle mindenkinek. Az idősebb korosztályhoz tartozók még jól emlékeznek a harmincas évekre, amikor egy-egy község határát elverte a jég, vagy a közös szérű leégett, a községházán hogyan álltak sorba az emberek koldulási engedélyért. Most senki nem jut koldusbotra. Amikor alkotmányunk ünnepén megszegjük az új kenyeret, legalább egy gondolattal idézzük fel: az idei, katasztrofális időjárás milyen egyéni» tragédiákat okozhatott völna, ha nem ilyen közösségi társadalomban élünk, ahol első az ember. Csikós Balázs ÚJ KENVER A nyíregyházi kenyérgyárban Benkő János már az új lisztből készíti a zsemlekenyeret. k Közügyek szószólói: a tanácstagok Tanácstagok. Kinek a járda, kinek az ivóvíz, kinek a lakás, vagy éppen óvodai, bölcsődei hely jut eszébe e funkció hallatán. Van aki legyint, hogy a tanácstagok nélkül is menne minden a maga útján. S van olyan ember is, aki magánügyének problémáit osztja meg a közügyek képviselőivel. A két ellenkező nézet közt viszont ezernyi színű az átmenet: mit várnak a tanácstagoktól a lakosok, és mit kell tenniük a tanácsi testületben. Ami vitathatatlan tény: „a tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló, megtisztelő közéleti tevékenység”. — mondja ki az 1979. évi I. törvény. Nagy Barnabás Herczeg András Munkácsi István Másfajta igények Turistaközpont kontra alapellátás A tanácstagok rendszerint nemcsak egy ciklusban működnek. Nem mintha a megbízólevél „örökös” időkre szólna, hanem a kisebb közösség is örömmel látja éveken át a köztiszteletben álló személyt ezen a poszton. így történt ez Nagy Barnabás esetében is. Amikor 1948-ban Nyíregyházára költözött, kinevezték a sóstói iskola igazgató-tanítójának. Még abban az évben tagja lett a pártnak, s hamar észrevették a környékbeliek, hogy a fiatal pedagógusnak nem jár le a „munkaideje” a csengőszó végén. Közel húsz évvel ezelőtt választották meg tanácstagnak és az idén már ő vezette a megyeszékhely alakuló tanácsülését. ....„,7. Á sóstóiak gyakran kopogtatnak a Berenát utcai ház ajtaján. — A település jellegéből adódnak a problémák. Né- • hány hónapon keresztül idegenforgalmi központ vagyunk, ennek minden jó és rossz hatásával. Aztán kacsalábon forgó hétvégi házak és régi földszintes lakások is vannak Sóstón. Munkaalkalom jószerivel nincs, csak amit az idegenforgalom lebonyolítása jelent. S ott, ahol több ezer turista juthat kényelmes szálláshoz, ellátáshoz, a helybelieknek gondot jelent tíz deka parizer beszerzése. A hasonlat nemcsak a jelkép kedvéért született: még nyáron megkeresték Nagy Barnabást a sóstóiak, nem lehetne-e a Szódaház utcai tejboltban felvágottat, húsfélét is tartani. A tanácstag elment a termelésellátás-felügyeleti osztályra, s ott felveszik a kapcsolatot az ÁFÉSZ-szel és az ÉKV-val. Ha valamelyik átveszi a bolt üzemeltetését a tejipari vállalattól, kedvére átalakíthatja a jelenlegi profilt. Nagy Barnabás öt éve már a Sóstót és Sóstóhegyet felölelő Hazafias Népfront-körzet titkára. Gyakran körbejárja a nagy területen fekvő településeket, s a négyezer embert személyesen ismeri, így aztán nincs nehéz dolga, amikor társadalmi munkára kéri a lakosságot. Jöttek a .sportpálya bitumenezéséhez, a lőtér befejezéséhez, az óvoda bővítéséhez, a vízvezeték-hálózat kiépítéséhez. Zsugorodó óváros Mintha a faluhoz kézfogásra jött volna a város, olyan közelségbe került Nyíregyháza egyik legrégibb részéhez a modern nagyváros. A Nyírfa utca környékét nem túlzás, a milliós nagyságú metropolisok szegénynegyedéhez hasonlítani. A girbe-gurba utcákon roskatag házak málladoznak, nyolc—tíz lakójuk közös udvarra sepri a szemetet, önti a mosogatóvizet. Járda, ha van is, kevesen használják. Az ódon, de egykor jobb napokat is megélt házakhoz karnyújtásnyira magasodik a megye legmagasabb lakóháza, közvetlen mellettük modern bölcsőde, óvoda telik meg naponta fiatal életekkel. A Dózsa György utca, a Kossuth utca közti térségnek a Körút, illetve a buszállomás szabott határt, ám szinte nyomon követhető a régi városrész eltűnése. Itt él és tevékenykedik 22 éve Herczeg András. Volt a tanácson szabálysértési és közlekedési előadó, igazgatási osztályvezető, vb-titkár nyolc éve a lakáselosztó társadalmi bizottság titkára, valamint az igazgatási és hatósági állandó bizottság elnöke. — A mi' kornyékünk áz utóbbi években sokat változott. A Körút az egykori Morgó utca környékét felszámolta. Uj iskolát is építettek a területünkön. Egyre összébb zsugorodik a Nyírvidék e darabkája. Csakhogy a környező lakótelep kiemelkedik, magasabbra épül, s így a lakásokba rendre befolyik a víz. Mostanában hajóként vágtak maguknak utat az autók a tengernyi vízben. A város jelenlegi gazdasági helyzetét ismerve, körülbelül tizenöt évig még nem bontják le a maradék házat. Takarít a Volán-brigád Megváltozott a körzete Munkácsi Istvánnak, aki kilenc éven át a Sóstói út tanácstagja volt, s most a Krú- dy-lakótelep választotta meg. így közelebb került munkahelyéhez, a Volánhoz, ahol 26 éve géplakatos és akkumulátorkezelő, s most autóvillamossági csoportvezető. — A Krúdy köz melletti garázsoknál kellene a világításról gondoskodni, este ott nagy a sötétség. Aztán szeméttárolókat kértek, a házak között sok szemét gyűlik ösz- sze. Az új közterület-fenntartó vállalat görgős szeméttárolókat helyezett el a lakótelepen. Szerencsére sok segítséget kapunk a 6-os népfront- körzettől, a lakóbizottság pedig levélben ígérte meg az ott élő lakosság összefogását a parkosításban. A Volánbrigádok máris jó példával jártak elöl: az összegyűjtött limlomokat saját kocsijaikkal hordták el. Tanácstagnak lenni meg- - tisztelő megbízatás. Hogy mennyire az, bizonyítja az is, hogy az új választásnál a lakosság kritikusan megvizsgálta a javasolt személyt, s volt, ahol mást választott meg a közösség képviselőjének. Tóth Kornélia A szeretőműhely falának támaszkodunk. Németh Mihály, a VAGÉP sokat látott, sokat élt lakatosa cigarettával kínál, s bekiált a csarnok ajtaján: mindjárt megyek, itt vagyok az udvaron. — Nem azért szóltam a fiúknak, mert nélkülözhetetlen vagyok — fordul felém —, de jó ha tudjuk egymásról, ki hol van. A fiúk — a Németh Mihály vezette Erkel Ferenc szocialista brigád tagjai — egyébként a hatalmas ZIL-ek motorjait szerelik. A vállalat szervizműhelyében vagyunk, itt végzik a Szovjetunióból érkező teherautók „null”-revizióját. Tíz éve kezdték ezt a tevékenységet, s itt van a brigádvezető is kezdettől fogva. — Akár hiszi, akár nem, munkával ünnepeltük az akkori augusztus 20-át. Szeptember ■ 1-én kellett indulni az üzemnek, de rengeteg munka volt még rajta. Mi is beszálltunk, s nem volt ünnep, meg vasárnap. De be is indult az üzem! Középmagas, zömök termet. Barna orverall, erős, olajjal átitatott kéz. Az a fajta, akin nehezen fog az idő, mosolyog csodálkozásomon, hogy bizony már több mint ötvenéves. „JÖSSZ, ÖREQ?" Még a múlt rendszerben kezdte. Apját kivéve — aki vasutaskodott — minden elődje kovácsmester volt. Apagyön talán emlékeznek még a Némethek- re, mert ott állt a ki tudja hány generációt kiszolgált kovácsműhely. Csoda-e hát, ha Németh Mihály is a vasas szakmát választotta? Igaz, őt mára lakatos mesterség vonzotta, s Nyíregyháza akkor talán legnevesebb mestere, Merkovszky Pál. — Él még az öreg, a napokban láttam a városban. Emberséget, hivatás- szeretetet tanultam tőle. Megtanított, hogyan kell becsülni az anyagot, s az ember ne csak az eszét, a szívét is adja a munkához. Odabent halkul a kopá- esolás, idekint egyre többen leszünk. A fiatal brigádtársak csendben hallgatják a mester szavait, sose hallották tán még ennyit beszélni. Pedig nemcsak a munkahelyen tartanak össze. Ott van- nak minden Szpari-mecs- csen, de nagyon ritka az olyan kiállítás is, amelyiket ne nézne meg az Erkel brigád. Két óra, műszakváltás. Szállingózik a brigád, idekiáltanak: — Jössz, öreg? — Várjatok meg a kapuban! — kiált vissza Németh Mihály, majd csendesebben, miközben az égre néz, azt mondja: — Kilencen voltunk testvérek, de szét fújt bennünket a szél. Mondjam azt, hogy van néhány fiú a brigádban, akit testvérként szeretek? Azt mondják, az öndicséret gyalázat; nem. dicsérem hát sokat a brigádot. Ha itt lenne 3akti Karcsi, Benyó Béla, vagy Tukacs Sanyi, ők többet mesélhetnének a brigád erejéről, közösségi szelleméről. Ott voltunk mindannyian, mikor a lakásukat építették. Ennyi járt a barátságért. Felhő takarja el a napot, az olaj kesernyés illatát hozza a szél. A közelgő ősz köszön, az úton túl, a kukoricatáblákon szép termés ígérkezik. A brigádvezető rámnéz, mosolyog: — Tudja-e, hogy én agitátor is voltam. Úgy ahogy mondom, részt vettem a termelő- szövetkezetek szervezésében. A hatvanas évek elején Kecskeméten dolgoztam, onnan küldtek ki bennünket, ipari munkásokat a környező községekbe téeszt szervezni. A betyárját, de kemény idők voltak! Soha nem felejtem el azt az egyéni gazdát, aki kapával vert ki bennünket az udvarról. Harmadszor már egyedül mentem hozzá, csendesebben beszélgettünk. Bor is került az asztalra, úgy éjfél körül aláírta. D innyés volt, s kérte, a szövetkezetben is azzal foglalkozhasson. Jó tíz év után találkoztunk ismét. A piacon kiválasztok egy szép sárgadinnyét, mikor fizetni akarok, azt mondja a gazda: válasszak még kettőt, nem kell fizetni. A kapás gazda volt. Most a téesz gjyümölcstermesztő brigádvezetője, Sí áldja a kezét, hogy aláírta a nyilatkozatot. — S elvitte a dinnyét? — Még a lakására is meghívott Az öltöző felé sétálunk, amikor megkérdezi: — Mit gondol, megérem még a kétezret? — Biztosan — mondom komolyan. Balogh Géza KEMÉNY IDŐK TANÚJA
