Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 15. Rz anyagi gondoskodás nőm elég Napközi - öregeknek Kisfiú hegedűvel Alig múlik el hónap, hogy ne olvasnánk arról: valahol az országban öregek napközi otthona nyílt. Ma, amikor az új nemzedékre figyelünk — és sokkal több óvodára, is­kolára, bölcsődére van szük­ség —, elgondolkodom azon, vajon mit tudnak nyújtani lakóiknak ezek a főként ki­szolgált épületekben, szinte sebtében berendezett napközi otthonok? Szegényháznak tartották... Nyíregyházán jelenleg egy ilyen intézet működik. Né­hány éve alig-alig sikerült összeszedni a szükséges lét­számot. Sokan valamiféle szegényházzal azonosították a napközit. — Volt egy kedves nénink, akiről tudtam, hogy nagyon jól érzi itt magát —- emléke­zik Sipos Imréné, a napközi vezetője. — Időnként felke­resem lakásukban a gondo­zottakat, így jutottam el hoz­zá. Vendégei voltak, s köny- nyes szemmel kérlelt: ne áruljam el honnan jöttem, mert szégyellte . .. Ma már ott tartunk, hogy az új je­lentkezőket el kell küldenem. így is többen vagyunk a kel­leténél. Délelőtt tíz óra, lassan ösz- szegyűlnek a napközisek. Te­rített asztal várja őket az ebédlőben. — Amit nyújtani tudunk: háromszori étkezés, rendsze­res orvosi ellenőrzés, mosás — folytatja Siposné. — Mind­ezért — szociális helyzetük­től, nyugdíjuktól függően — alig tízen fizetnek, szinte fil­léreket. Mostohából — szép leány A nagy társalgó kopottas, öblös foteléiben 70—80 éves nénik, bácsik foglalják el megszokott helyüket. Rádió szól, de nincs rá szükség: énekelnek (sok dalt tanulnak közösen), verset szavalnak csak úgy, a maguk örömére a kis öregek. A falon saját készítésű kézimunkák sora­koznak, melyekhez patro- nálóiktól (15 munkahellyel tartják így a kapcsolatot) kapják az anyagokat. A su­bák, ötletes fonalkarikák mellett egy szőke, mosolygós szemű kisfiú textilképe a leg­szebb. Karcsún, fiatalon áll, hegedűt tart a kezében. — Szomorú emlék, nem válnánk meg tőle semmi pénzért — néz a képre H. néni. — Aki készítette, már nem él: 78 évesen autóbusz gázolta halálra. Csönd ül a társalgóra. Ám nyílik az ajtó, P. néni kuk­kant be rajta. Jelenléte újra mosolyt varázsol az arcokra. Jó reggelt János vitéz! — köszöntik társai. Nemrég színdarabot adtak elő a napközisek: a János vi­tézt, s P. néni játszotta a fő­hőst. Azóta így emlegetik a többiek. — Én voltam a gonosz mostoha — szólal meg M. né­ni. Kedves, ráncok barázdálta arcára sokan emlékeznek még a városban: ő vigyázott a ke­rékpárokra a rendelőintézet előtt. A szabadban töltött hi­deg teleken ízületi gyulla­dást kapott, sokat kínozza fájdalom. De a napközisek másik darabjában, a Dolgozz macskában olyan szépséges leány lett belőle, hogy aki látta, azóta is emlegeti az arany hajú primadonnát. Majdnem ráborult a háza Az otthon lakóit életútjuk- ról próbálom f adatni ^ — Sok jót nem mondha­tunk, a rosszat meg minek emlegetni? — kérdezi J. bá­csi, de aztán mégis megnyíl­nak a szívek: M. néni talpig feketében: fiát, férjét a háborúban ve­szítette el. Kiheverni nem tudta, így szervezeté a fele- dékenység leplével igyekszik gyógyítani a kereső emléke­ket. Á. néni, a legfiatalabb nem is olyan régen menthe­tetlennek hitt beteg volt: idegei mondták fel a szolgá­latot. Ma már mosolyog, a könyv szerelmese. L. bácsi valamikor az érettségiig vit­te, felesége halála óta — lá­nya tiltakozása ellenére — jár el a napközibe. F. bácsi évtizedek óta albérletből al­bérletbe hányódik. Legtöbben egyedül élnek, s nap mint nap adódó gond­jaikkal nehezen tudnak meg­birkózni. Ügyeikben a veze­tőnő igyekszik segíteni. — Miattam épp ma veszett össze Ilike az ingatlanosok­kal — szól M. néni. — A vi­har tönkretette a kerítése­met. Még rázuhan valakire, de hiába várom a javítást. Legnehezebb kérdés a la­kás — veszi át a szót Sipos­né. — Például L. nénire majdnem ráborult a háza. Kilincselhettem, de elutasí­totta a tanács azzal, hogy idős már a néni, vigyük szo­ciális otthonba. A segélyt sokkal könnyebb elintézni: tavaly karácsonykor is min­denki kapott egy kisebb ösz- szeget. Kevesen gondolunk arra, amit ebben az otthonban va­lamennyien éreznek: az anya­gi gondoskodás nem elég. Ba­ráti közösség, jó szó is kell — amire valamennyiünknek nagy szükségünk van. Házi Zsuzsa Fehérgyarmati új lakások a Május 14. téren. (E. E. felv.) SÓ, PAPRIKA, FAGYLALT ÉS VIRÁG Bolt a tanyán Vannak olyan kis tételű és változatos -ártifittasegeks-me­lyekkel állami és szövetke­zeti kereskedelemnek foglal­kozni nem gazdaságos. Főleg kisebb falvakban vagy éppen még meglévő tanyákon. En­nek az űrnek bizonyos fokú betöltésére ad lehetőséget törvényrendszerünk, kiske­reskedői engedélyek adásá­val. Megyénkben jelenleg 399 hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött kiskereskedő te­vékenykedik. Az utóbbi öt évben 80-nal növekedétt a számuk. S főleg olyan cikk­félék árusításával foglalkoz­nak, amire az adott helyen a. lakosságnak legjobban szük­sége van: vegyes élelmiszer és zöldség-gyümölcs. De olyan is van, mint például Dögé községben, ahol hal- és pecsenyesütő szakember ka­pott kiskereskedői engedélyt. Legalább húszán falutól, várostól távol eső tanyán tar­tanak kiskereskedést. Ilyen van többek közt a Kállósem- jénhez tartozó Üjfalurét és Péterhalom, az Aranyosapáti­hoz tartozó Pusztaújfalu vagy Nyíregyháza külterületén Al- sóbadur és Űjtelekbokor ta­nyákon. Az ilyen helyeken lévő vegyes kiskereskedői boltokkal jól járnak az ott lakó családok. Számos kiskereskedő jó ér­zékkel veszi észre a lakosság változó igényeit. Űj jelenség, hogy vidéken is mind több kiskereskedő egyben virágárus is, mivel ma mar a legkisebb faluban a menyasszonyok ugyancsak igénylik a szín­pompás virágcsokrot. Keme- csén egy büfés engedélyű kis­kereskedő cukrászati termé­keket is szerez be árusításra, s önmaga többféle ízű fagy­laltot készít. Kiváló fagylalt­készítő kisiparos van Üjfe- hértón, de zamatos, finom kávéval is kiszolgálja vá­sárlón. A -,ür. jto ív A törvényes alapon tevé­kenykedő kiskereskedő nagy többsége nem csupán kiegé­szítő, de adott körzetükben A Balatonról, az új nyír­egyházi színházról és egy rit­ka mesterségről készítenek dokumentum- és riportfilme­ket az elkövetkező hetekben a televízió munkatársai. A „magyar tengerre”, a Balatonra készül egy forgató- csoport Bohó Róbert rende­ző vezetésével. „Nekem a Balaton a Riviérám” címmel számolnak be a nézőknek ar­ról: kinek mit jelent a bala­toni nyaralás, üdülés. Bohó Róbert és stábja Nyíregyházára is ellátogat a Augusztus 18—20. között Gyulán tartják a 18. országos nemzetiségi fesztivált. A ha­zánkban élő délszláv, német, szlovák és román nemzetisé­gek ének- és táncegyüttesei, szólistái hagyományosan, al­kotmányunk ünnepe alkal­mából kulturális seregszem­lén demonstrálják: Magyar­országon él és virágzik a nemzetiségi kultúra és nép­művészet. teljes ellátó-árusító tevékeny­séget folytatnak engedélyük keretében. Évi forgalmiadó­fizetésük jóval meghaladja az egymillió forintot. A megyei Szövetség hathatós támogatá­sa és szervezése abban van, i hogy a megye kiskereskedői az utóbbi időben lényegesebb törvényellenes dolgot nem követtek el. közeljövőben, hogy kamera­végre kapja a helyi színház születésének pillanatait. A kelet-magyarországi város­ban soha nem működött ön­álló társulat, holott a színház épülete csaknem 100 eszten­deje áll. A magyar nézők előtt is­meretlen szakma, az aranyá- szás — a dunai aranymosás — rejtelmeit kutatja a Ma­gyar Televízió és a szlovák televízió „Csallóközi aranyá- szók” című közös dokumen­tumfilmje. A fesztiválon részt vevő együttesek 18-án Békés me­gye két községében, Mezőbe- rényben és Tótkomlóson lép­nek színpadra. Az ünnep elő­estéjén, 19-én népviseletben vonulnak fel Gyula város fő­utcáján és bemutatót tarta­nak. Ezután a szabadtéri színpadon adják elő a nem­zetiségek dalait, táncait. A gálaesten fellép a helybeli Körös magyar népt.áncegyüt- tes is. Bújva várt rájuk... Börtön az útonállónak (a. b.) Riportfilm a nyíregyházi színházról Nemzetiségi fesztivál Hatszáz állatmérleget gyárt ebben az évben csehszlovák exportra a fehérgyarmati METRI- POND. Sőtér József meós ellenőrzi a készterméket. (Jávor L. felv.) •V-, Súlyos és könnyű testi sér­tés miatt ítélte el a Nyírbá­tori Járásbíróság Tóth Gyu­la 30 éves nyírbogáti lakost. Tóth amióta a bíróság fel­bontotta házasságát, gyűlölte volt feleségét és annak szü­leit is. Minthogy azonban Nyírbogáton egy utcában laknak, időnként elkerülhe­tetlen volt, hogy találkozza­nak. Január 6-án Tóth volt fe­lesége és édesapja betegláto­gatóban voltak, s este fél 8 tájban indultak hazafelé. Meglátta őket Tóth, észrevét­lenül eléjük került és a ta­nácsháza közelében, egy ke­rítés mellé bújva várt rá­juk. Amikor a család odaért, Tóth eléjük állt és a kutyá­jukat kérte tőlük. Volt apó­sa csak annyit mondott: vi­gyed, ha akarod, de Tóthnak nyilván nem a kutya volt a fontos, mert nekiesett a tőle jóval idősebb embernek és ütni kezdte. A volt após nem hagyta magát, ő is pofonvágta Tó­thot, de amikor a volt vej felállt, tovább támadott. Ek­kor Tóth volt felesége állt közéjük, hogy ne üssék egy­mást tovább, Tóth azonban ekkor is ütött, méghozzá egy zseblámpával és akkorát, hogy az asszonynak eltört az orrcsontja. Tóthné testvére is véget próbált vetni a vere­kedésnek, ekkor azonban Tóth egy kést rántott elő, s megöléssel fenyegetőzött. Szerencsére egy közeledő gépkocsi fénye elbátortalaní­totta az útonállót, így a csa­lád tovább folytathatta útját hazafelé. A bíróság Tóth Gyulát 7 hónápi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A bíróság a büntetés kiszabá­sánál — bár Tóth mentesült büntetése hátrányos követ­kezményei alól — súlyosbító körülményként vette figye­lembe, hogy hasonló bűncse­lekményért korábban volt már büntetve, s hajlamos az erőszakos jellegű bűncselek­mények elkövetésére. Az ítélet jogerős. Doktornő az üzemben A Magyar Optikai Mű­vek mátészalkai gyárában a dolgozók egészségvédel­me egyidős a gyárral Igaz, kezdetben csak egy üzemorvosi rendelő állt a dolgozók rendelkezésére. Ma az 1200 alkalmazott védelmét szolgálja egy el­sősegélyhely, egy labora­tórium, valamint nőgyó­gyászati rendelő is, melyet nem kis büszkeséggel mu­tatott be dr. Takács Má­ria üzemorvos. Közben vizsgálatra ér­keznek, így Szánthó Csa- báné üzemi főnővér ve­szi át a szót. Tőle tudom: mindazt a vizsgálatot, amit egy körzeti rendelő­ben el lehet végezni, azt a MOM üzemi rendelőjé­ben is tudják, sőt még többet is, mert az új fel­vételesek, a veszélyes munkakörben dolgozók alkalmassági vizsgálatait is helyben készítik el. Az utóbbiakat negyedéven­ként ellenőrzik. A gyárban már termé­szetes az is, hogy az egészségügyiek — Legeza Sándorné és Seregi Mi- hályné elsősegélynyújtók még a csoport tagjai — akciószerűén szűrővizsgá­latokat végeznek. Ebben az évben magasvérnyo­más- és cukorbetegség­szűrést végeznek. A még tartó orvosi vizsgálat alatt Szánthóné igazi „birodal­mát”, a laboratóriumot nézzük meg, ahol sokféle vizsgálatot lehet elvégez­ni. A szomszéd szoba a kompletten berendezett nőgyógyászati szakrendelő — amelynek ajtaját csak nagy ritkán nyitják ki. Nincs ugyanis szakorvos, pedig a gyárban 700—800 nő dolgozik. A betegek recepttel igazolással a kezükben tá­voznak, a doktornővel pe­dig — aki korábban kör­zeti orvos volt — a dolgo­zók és az orvos kapcsola­táról beszélünk. — Nagyon tartottam az új munkakörtől, ez egy más világ. Az emberek itt sokkal közvetleneb­bek, de jólesik nekik, ha látják, hogy az orvos ér­deklődik munkájuk iránt is. Alapvető követelmény hogy az üzemorvos ismer­je az üzemet, sőt még a munkafolyamatokat is. Néhány éve jellegzetes bőrbetegség jelentkezett az egyik üzemben. Hogy szűnjön, az üzemben kel­lett a dolgozók munkakö­rülményeit tanulmányoz­ni, a megelőzés végül is si­kerrel járt. A kollektívák a gyógyszerek rendszeres szedése mellett, olyan munkavédelmi berende­zést konstruáltak, aminek hatására egy éve már is­meretlen a bőrbetegség — mondja Takács dok­tornő. Az üzem jobb megis­meréséért, a betegségek előzéséért egyetlen üzem­szemlét sem hagyna ki, most pedig a legnagyobb gondja, hogy nincs táp­pénzes állományba vételi joga, pedig — mint mond­ta — az üzemorvos feltét­lenül jobban tudná segíte­ni a gyárat és a dolgozó­kat egyaránt. (zsoldos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom