Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-08 / 158. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 8. Giscard elnök Bonnban tárgyal Giscard d'Estaing francia elnök megkezdte NSZK-beli látogatását. A képen Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral. (Kelet-Magyarország telefoto) Az autóipar világválsága Kommentár Miért fél Hak tábornok? Napok óta tiltakozó megmozdulásokat jelentenek a hírügynökségek a világ egyik legnépesebb muzulmán államából, a 80 milliós Pakisztánból. Az ország lakosságának egyharmadát kitevő síiták hatalmas méretű, kormányellenes tüntetéseket rendeztek a hét végén, tiltakozásul a vallási közösségüket sértő új adótörvény ellen. Demonstrációik olyan méreteket öltöttek (s minden bizonnyal olyan „veszélyeket” hordoztak magukban), hogy végül is a katonai kormányzat volt kénytelen engedni. Ziaul Hak tábornok, a junta feje ünnepélyesen megígérte: szeptember 15-ig eltörli az általa hozott intézkedést (az adótörvényt), és ezentúl tiszteletben tartja valamennyi pakisztáni vallási meggyőződését. Hak tábornok tehát meghátrált, s erre valószínűleg alapos oka volt. Ezek a vallási színezetű megmozdulások ugyanis a katonák hatalomra jutásának 3. évfordulóján robbantak. ki, s egy időben zajlottak olyan tiltakozó akciókkal, amelyeknek résztvevői már távolról sem csak a .vallás tiszteletben tartását kérték számon a rezsimtől: a Ziaul Hak tábornok három esztendeje azzal buktatta meg Pakisztán bizonyos mértékű társadalmi haladást is szorgalmazó polgári vezetőjét, Ali Bhuttót, hogy rendet teremt az országban, s ha a katonák „teljesítik küldetésüket, visszavonulnak a laktanyákba”. Ebből azonban nem lett semmi. Hak tábornok sorra betiltotta a pártokat, a politikai ellenzék el- némítására módosította az alkotmányt, kivégeztette Ali Bhuttót, s a — ki tudja, már hányszor — megígért szabad választásokat újra és újra elhalasztotta. Uralmának konzerválására az ország külpolitikáját is megváltoztatta. Ügy tűnik azonban, hogy Hak tábornok most ismét fél. Hiába kapott dollármilliókat külföldi támogatóitól, hatalmát nem tudta stabilizálni Pakisztánban. Különben miért ijedt volna meg egy „egyszerű” vallási tüntetéssorozattól? ... K. M. Csaknem minden tőkés autógyártó országot érint az autóipar válsága, amely világméretekben 1974 óta most jelentkezik újra. A problémák egyik góca a japán gépkocsik exportja, ami az utóbbi években többszörösére emelkedett szinte valameny- nyi országba, különösen az Egyesült Államokba. Japán ipari körökből származó értesülések szerint a japán külkereskedelmi és ipari minisztérium már tárgyalásokat kezdett a 7 legnagyobb autógyártó cég képviselőivel és felkérte őket, hogy tegyenek intézkedéseket a kivitel visz- szaszorítására. A Toyota-cég már bejelentette, hogy az ez évre legyártani tervezett mennyiséget 6 százalékkal csökkenti. Az USA-ban a nagy gépkocsigyártó cégek teljes munkaerő-állományuk mintegy egyharmadát nem tudják foglalkoztatni. A kormány még mindig nem tette szabaddá azt az 1,5 milliárd dollárt, amellyel a Chrysler autógyárat kívánja támogatni. Európában az angol autógyártás van a legnehezebb helyzetben, ahol a gépkocsi- eladások száma az év első 5 hónapjában 11,5 százalékkal csökkent. Az angol piac 57 százalékát külföldi gyártók uralják. TELEX Áramszünet LONDONBAN Vasárnap délelőtt áramszünet miatt több mint egy órára leállt a londoni földalatti 75 szerelvénye. Ezzel egy időben csődöt mondott .a villamos szellőztetőrendszer is. Több száz utas a föld mélyében rekedt, sokan rosszul lettek és elsősegélyre szorultak. Rengetegen lekésték a repülőjáratokat — Heathrow repülőteréről több gép félig üresen szállt fel. Az illetékesek egyetlen sovány vigasza az, hogy az áramszünet nem a hétköznapi csúcsforgalomban következett be. Az áramszünet oka egyelőre ismeretlen, vizsgálóbizottság alakult. AZ ENSZ-FÖTITKÄR TUNÉZIÁBAN Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a tunéziai kormány meghívására vasárnap hivatalos látogatásra a Tunéziai Köztársaságba érkezett. A főtitkár a közel-keleti kérdésről tárgyal a tunéziai vezetőkkel és elnököl az ENSZ fejlesztési programja szakértőinek hétfőn kezdődő tunéziai tanácskozásán. HADGYAKORLAT A SINAI-FÉLSZIGETEN Egyiptomi szárazföldi és légi hadgyakorlat kezdődött vasárnap a Sínai-félsziget stratégiailag fontos hegyszorosaiban. Kairó első ízben tart hadgyakorlatot ezen a területen azóta, hogy — az egyiptomi—izraeli különbéke értelmében — Tel Aviv kiürítette azt. Összedőlt egy OLAJFÜRÖ BERENDEZÉS Heves vihar következtében összeomlott egy kínai tengeri olajfúró berendezés a Bo Hai-öbölben. A kínai kőolajipari minisztérium hétfői bejelentése szerint több mint 70 ember életét vesztette. ELTÖRÖLTÉK A RABSZOLGASÁGOT Véglegesen eltörölték a rabszolgaságot Mauritániában — jelentette be szombaton a mauritániai „Nemzeti Megújulás Katonai Bizottságának” állandó bizottsága. Szeptembertől háromszáz magyar fiatal kezdi meg tanulmányait külföldön, felsőoktatási intézményekben. A diákok hétfőn tették le az esküt a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. A képen a kiutazók egy csoportja az eskütétel után. Tanfás: Másfél SZOBci — Regény — összkomfort 46. „Hogy lehet? Ahogy etetni, fürdetni, gondozni, öltöztetni ! Ahogy mosni rá! Ahogy a gondját viselni, Juditkám! Tőled kértem volna engedélyt? — nevetett. — Mikor a gyereket én nevelem!?” Szótlanul átmentem hozzánk, bedobtam egy hálóinget meg egy váltás fehérneműt a strandtáskámba. „Mit csinálsz?” — kérdezte Béla meglepetten. „Kimegyek anyámhoz, hogy ne idegeskedjék egész délután. Szegény apa halála óta a szíve nem nagyon bírja az izgalmakat.. „És minek a cucc?” „Ha későig találnék maradni. ott alszom nála. Azt sem tudom, milyen onnét este a közlekedés .. „Persze... — S aztán tűnődve: — Ne vigyelek ki?” „Maradj csak a gyerekkel!” — mondtam határozottan. Aztán visszamentem Krisztikémhez, megszorongattam, összecsókoltam, és indultam ki anyámhoz. Másnap az intézetből fölhívtam Bélát, s közöltem vele, hogy ne várjon haza, mert végleg elköltöztem. Micsoda hetek, hónapok jöttek, te jóságos ég! Vecsé- sen csak aznap aludtam, amikor első dühömben kirohantam hozzájuk, de aztán soha többé. Egyrészt anyámat akartam kímélni, akinek hosszú ideig meg sem mondtam, hogy otthagytam Bélát, másrészt meg a „mostohaapám” miatt, aki előtt aztán végiképp nem óhajtottam volna reggeli köntösben ugrándozni ... Maradtak a barátnők, a régi iskolámból egykét lány, a nagynéném, Te- ca néni, az intézetből az egyik kolléganőm, és — Ákos... Ákos, akinek szülei természetesen semmiről sem tudhattak, így itteni besurraná- saim izgalmát még az a rettegés is tetézte, hogy mi lesz ha egy ismerős véletlenül meglát? S mi lesz, ha Csató néni ki talál jönni éjjel a konyhába, és netán benyit a fiához? Vagy meghall valamit?! ... A pokol megint, a pokol, a pokol... Egyikből a másikba, ki tudja, hányadszor már: az apám zsarnokságából az anyósoméba, a gyer- mektelenségbe, az unt házastársi ágyból a megalázó ágyasságéba, majd onnét is lejjebb, már-már a csövezésig ... Ha nincs közben, hetenként tíznaponként egy- egy éjszaka Ákoséknál, talán nem is bírom az egészet... De idegileg így is rámentem: az éjszakák megszervezése, a sok megalázó könyörgés, a telepen töltött éjek izgalma mondhatatlanul elgyötört. Már-már alig voltam ura magamnak. Még odabent, az intézetben is, ahol három esztendőn át csak elragadtatott hangon illett beszélni rólam, még ott is gyűldöstek fejem körül a felhők; sokszor késtem, mert sosem tudtam kiszámítani az út idejét a vadidegen lakásoktól, és a munkámat is hanyagabbul végeztem, hisz az eszem mindig a kislányomon járt, vagy Ákoson, ezen a gyönyörű, de reménytelen, mert otthontalan szerelmen, no meg azon: vajon hol hálok aznap éjjel? Egyszer-egyszer már az is megfordult a fejemben, hogy ezt így nem bírom tovább, visszamegyek az anyósomék- hoz. Gondozási segélyre megyek, otthon maradok, nevelem a kislányomat, elindítom a válópert — előbb-utóbb csak megszán valamelyik hivatal, és kapok valahol lakást ... Még maga Béla is erre agitált, hisz egyszer-egyszer megvárt az intézet előtt, követelte, hogy adjak magyarázatot a viselkedésemre, mondjam meg ha valamivel megbántott, ő igyekszik jóvátenni — de miért dúlom fel az életét, s milyen jogon teszem tönkre a szüleiét? Volt pillanat, mondom, amikor úgy éreztem: nem bírom tovább, és már-már hajlottam arra, hogy magam is elhamarkodott lépésnek ítéljem váratlan kitörésemet a Tatár-villából. De szerencsére még idején észbekaptam, mert eszembe jutott: a kilencszáz forintos gyermek- gondozási segélyből ugyan meg nem élek a kislányommal, s ha ott maradok lakni náluk, sokkal nehezebben bonyolítom le a válópert... Meg aztán: Ákost sem látom többé! Hisz az aztán végképp nem megy, hogy visz- szaköltözöm, házastársi jogon elveszem Bélától az egyik szobát, az anya jogán elveszem az anyósomtól Krisztit — de egy héten egy- szer-kétszer átszólok neki: nem vállalná a gyereket néhány órára, drága mama; nekem ugyanis el kell mennem, mert találkám van a szeretőmmel... Maradt tehát a kínlódás, a bujdosás, a szétzilálódott élet, az a keserves lejtő, amelyen — éreztem! — mindig lejjebb és lejjebb csúszom ... Maradtak a kétség- beesett telefonálgatások, hogy hol fogadnának be éjjelre; maradt a szüntelen kialvatlanság, a rengeteg zűr körülöttem, az örökös késés a munkahelyről. (Folytatjuk) Befejeződött Kádár János és Georges Marchais megbeszélése Elutazott hazánkból Georges Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meghívására 1980. július 3—6. között látogatást tett Magyarországon Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. A látogatás során nyílt és baráti beszélgetésre került sor a két párt vezetője között. Átfogó, a kölcsönös megértésről tanúskodó eszmecserét folytattak napjaink legfontosabb nemzetközi kérdéseiről, különösen a békéért és a leszerelésért, a nemzetközi együttműködés Marchais fejlesztéséért vívott küzdelemről. Megvizsgálták a két párt kapcsolatai további erősítésének lehetőségeit is. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és kísérete vasárnap délután elutazott hazánkból. A Ferihegyi repülőtéren Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője búcsúztatta. A megbeszélések eredményeként nyilatkozatot fogadtak el. NYILATKOZAT az MSZMP és az FKP vezetőinek megbeszéléséről A világban végbemenő változások következtében jelenleg kedvezőbbek a forradalmi erők térhódításának lehetőségei. Korunk az emberiség nagy átalakulásának időszaka, folytatódik az átmenet a kizsákmányolás, az elmaradottság és a nélkülözés világából a társadalmi haladásra, a demokráciára, az emberek boldogulására épülő világ felé. Tovább mélyül a túlhaladott tőkés rendszer válsága. Az imperializmus uralmának fenntartásáért vívott harcában meghátrálásra kényszerül. Világszerte gyarapodnak a szocializmus, a béke és a nemzeti függetlenség erői. A szocialista országok növekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Gazdasági fejlődésük eredményeit az emberek jólétének szolgálatába állítják. Ezzel is bizonyítják a szocialista társadalmi rendszer magasabbren- dűségét, korunk nagy kérdéseinek megoldásában. A szocialista országok előrehaladása, növekvő ereje és aktív békepolitikája alapvető tényező a világbéke megvédésében. A nemzeti felszabadító mozgalom is új erőkkel gyarapodik, s a legutóbbi időszakban is érzékeny csapásokat mért az imperializmusra, tovább csökkentve annak befolyási övezetét. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei felszabadulnak az imperialista és gyarmati elnyomás alól, erősödik a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás , irányzata. A kapitalista országokban fokozódik a munkásosztály és más demokratikus erők harca a tőkés rendszer válsága következményeinek elhárításáért, a munkanélküliség ellen, a demokratikus vívmányok védelméért és ki- terjesztéséért és ez a küzdelem mind gyakrabban veti fel a mélyreható politikai változások szükségességét. A nemzetközi erőviszonyok pozitív változásait az imperializmus újabb agressziókkal, a haladó mozgalmak elleni összehangolt támadásokkal igyekszik ellensúlyozni, fenyegeti az enyhülést és fokozza a fegyverkezési hajszát. Az amerikai közép-hatósugarú rakétafegyverek gyártására és nyugat-európai telepítésére vonatkozó NATO- döntés veszélyezteti a népek biztonságát és növeli a katonai feszültséget. Az MSZMP és az FKP az agresszív imperialista szándékokkal szemben szükségesnek tartja valamennyi békeszerető ember, a demokratikus és békemozgalmak ösz- szefogását, hogy közös erőfeszítésekkel megakadályozzák a fegyverkezési verseny további kiterjesztését és elérjék, hogy tényleges lépések történjenek a leszerelés útján az enyhülés eredményeinek megőrzése és megszilárdítása érdekében. A két párt megelégedéssel állapítja meg, hogy a kommunista pártok legutóbbi párizsi találkozójának eredményei nagy hozzájárulást jelentenek az európai békét és biztonságot fenyegető Veszélyek elhárításáért folytatott közös küzdelemhez. Kifejezték készségüket, hogy cselekvőén elősegítik a párizsi találkozó felhívásában foglalt célok megvalósítását, különösen a közép-hatósugarú amerikai rakéták telepítésére vonatkozó NATO-döntés , feL- függesztését, ‘r tárgyalások megindítását, a katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó összeurópai konferencia megtartását. A két párt fellép azért, hogy a tervezett időpontban sor kerüljön Madridban az európai biztonsági és együttműködési tanácskozásra és azért, hogy a tanácskozás célul tűzze ki a további előrehaladást a helsinki záróokmánynak valamennyi állam részéről történő maradéktalan végrehajr tásában, különösen pedig a politikai enyhülésnek a ka- toni enyhüléssel . történő megszilárdítását. A békéért folytatott harc mellett nagy fontossága van a nemzetek közötti egyenjogú gazdasági kapcsolatok megteremtése érdekében vívott küzdelemnek. Az MSZMP és az FKP támogatja a fejlődő országok jogos törekvéseit és arra irányuló kezdeményezéseit, hogy kivívják a tényleges politikai és gazdasági függetlenségüket, maguk döntsenek természeti kincseik felhasználásáról, hogy létrejöjjön az új típusú, igazságosabb gazdasági kapcsolatok rendszere. E célok elérésében nagy jelentőséget tulajdonítanak az el nem kötelezett országok mozgalma tevékenységének. A két párt szorgalmazza a Magyar Népköztársaság és Franciaország közötti politikai, gazdasági, tudományosműszaki és kulturális kapcsolatok dinamikus fejlődését. A Magyar Szocialista Munkáspártot és a Francia Kommunista Pártot széles körű, gazdag harci hagyományok kötik össze. Az évek során az internacionalista szolidaritás jegyében hatékony kapcsolatok, mély barátság és egyetértés kovácsolódott közöttük az egyenjogúság, a függetlenség és egymás álláspontjainak kölcsönös tiszteletben tartása alapján. Az MSZMP és az FKP határozott törekvése, hogy tovább erősítsék gyümölcsöző kapcsolataikat a béke és a biztonság, a szocializmus és a népek közötti barátság közös nagy céljainak eléréséért.
