Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

1980. július 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkaügy A z ismert elmélet sze­rint az új munkahe­lyek létszámszükség­lete — a szabad munkaerő- források elapadása miatt — inkább csak átcsoportosítás­sal oldható meg. A Munka­ügyi Minisztérium munkatár­sai nemrégiben 17 állami nagyberuházást vizsgáltak ebből a szempontból, s meg­állapították, hogy a beruhá­zási javaslatok általában nem tartalmazták a munka­erő-szükséglettel kapcsolatos munkaerőmérleget. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő ra­cionális felhasználása szoro­san összefügg a foglalkozta­táspolitikával. A foglalkozta­táspolitika pedig összefügg a beruházáspolitikával. Ám ezt a sokoldalúan bizonyított elvi tételt a gyakorlatban — az állami beruházásoknál épp­úgy, mint a vállalati beruhá­zásoknál — sokáig mindenki nagyvonalúan mellőzte. Mellőzte már a technoló­giai tervező is, akinek szoro­san együtt kellett volna — és kellene — működnie az üzemszervezővel. Valamiféle „együttműködés” persze fel­fedezhető, ám hogy milyen, annak jellemzésére példák tucatjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül, hogy az új, vagy a rekonstrukción átesett üze­mek munkaerő-szükséglete rendszerint sokkal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzeme­ké. Vagy, hogy az importált termelőberendezések üzemel­tetéséhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer- háromszor annyi ember kel­lett, .mint amennyit az ex­portáló előírt, vagy mint amennyivel ugyanezek a gé­pek külföldön működnek. Ám mit tegyen az a ta­nács, amely a beruházás ter­vezésének idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munkaerőt, csak éppen a számításba jöhető emberek njem, tisztelték-a beruházások i megvalósulási idejét és a tervezéstől az üzembe helye­zésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahelyek­re? Végképp nem szolgálják a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munka­ügyi helyzetét az egyes sze­mélyekkel kapcsolatos úgy­nevezett karriertervek. Ma sincs szerves kapcsolat a belső munkaerőmozgások tervezése, az oktatási-képzé­si tervek és a „káderfejlesz­tési” elképzelések között. Nemcsak a munkaügyi és a személyzeti tevékenység el­szigetelődése miatt, hanem többek között azért sem, mert a belső munkaerőmoz­gások tervezése is rendkívül kezdetleges. Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendelt szerepet játszott — sokan és sokszor írtak s beszéltek már erről. A munkaügyi appará­tusok ma is szervezetileg meglehetősen szétziláltak, és a komplex munkaügyi tevé­kenységben — s ennek meg­felelő apparátusokban — va­ló gondolkodás lényegében a mai napig is csak nyomok­ban fedezhető fel. Követke­zésképpen: a szakmának, a szakterületnek ma sincs túl sok hitele és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók munkája, értékíté­letei, információi sem lehet­nek mérvadók a termelési folyamat tervezésekor. A munkatudomány, a kutatás és az oktatás hosszú ideig való mel­lőzése is érezteti a hatását. S ha nincs kutatás, akkor nehéz az oktatás; s ha nincs kutatás és oktatás, akkor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szaksze­rű. Igaz: a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szak­szerű, akkor nehézkes a kuta­tás, s ha nincs presztízse a mindennapi munkának, ak­kor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi években kedvező változások tanúi lehetünk, ám a gyökeres fordulat fel­tételeit még a jövőben kell megteremteni. V. Cs. Tanácstagi poszton — először Asszonyok a közéletben Asszonyok. A munka végeztével ők is rohannának az otthoni, második műszak ezernyi tennivalóját ellátni. Háziasszonyi, anyai kötelességük mellett a nagyobb kö­zösség ügyes-bajos gondjának egy részét is magukra vállalták: tanácstagok lettek. A megtisztelő megbízatás most adja a felada­tokat a Nyíregyházi Városi Tanács három újonnan megválasztott tagjának. Határszemlék után Kevesebb parlagföld Á gépkezelő Azt hittem, rosszkor ko­pogtatok Nádasi Zsuzsához a papírgyár laborjában. Ko­vácsvölgyi Zoltán igazgató­val és a laborvezetővel be­szélgetett. Mint kiderült, ép­pen arról volt szó, hogyan segíthetne a gyár, a párt- és Nádasi Zsuzsa a KISZ-vezetőség a mindösz- sze 24 esztendős tanácstag­nak megismerkedni az ap­parátus, az osztályok, a szak- igazgatási szervek munkájá­val. Ez azért is különösen fontos, mert Nádasi Zsuzsi tagja lett a városi tanács végrehajtó bizottságának, a megyei tanácsnak és a me­gyei tanács vb-nek is. — Nem jelent gondot a sokféle funkció?"* ' — Eddig nagyon sok segít­séget kaptam a munkahe­lyemtől. Gépkezelő voltam évekig a modern zsáküzem­ben egy félautomata gépsor mellett. Nagyon szeretem a termelőmunkával járó nyüzsgést, de most a laborba helyeztek, gyártásközi ellen­őrnek. Itt is folyamatos mű­szakban dolgozom, csak itt könnyebben meg lehet olda­ni a helyettesítést, ha szük­séges. Nádasi Zsuzsi aktív KISZ- munkájával — szervező tit­kár — és szocialista brigád­tagságával érdemelte ki a bizalmat. De nemcsak a évtizedekre az új lakók. Bi­zonyára nem véletlen, hogy Nyíregyházán is egyre gyak­rabban találkozni új formájú házakkal, másfajta beépítés­sel. Most a Kossuth utca ki­alakítása az egyik legfonto­sabb feladatuk, amikor ép- . pen ez az utca, az 1-es vá­lasztókerület jelölte és vá­lasztotta meg tanácstagnak. — Most már kicsit más szemmel nézem az építést. Eddig számomra akkor kez­dődött a munka, amikor a szanált területet átvettük. Most pedig a választók már akkor megkeresnek, amikor még csak tart a kisajátítás és számukra akkor fejeződik be az eljárás, amikor elköl­töznek. így kiteljesedik a te­vékenységem, hiszen a vál­lalatihoz a közéleti járul és ami a konkrét lakásépítések­hez kapcsolódik, legalább olyan fontos most már, mint az eddigiek voltak. Kovácsnét is megválasztot­ták a városi végrehajtó bi­zottság tagjának, Két kisfia van. Mint mondja, a munka, a család mellett közéleti megbízatásának is bizonyára eleget tud majd tenni... Dr. Kovács Istvánná Á konzervgyártó Tizenhat éves korától a konzervgyár határozta meg Harmati Gáborné életét. Á segédmunkásból konzerv­gyártó szakmunkás lett, la­Harmati Gáborné kást kapott, két gyereket szülL, néhány évig volt gyer­mekgondozási szabadságon. Most pedig a gyár javaslatá­ra tanácstagnak jelölték, a Jósaváros egy része — a 12- es választókerület — pedig bizalmat szavazott neki. — Négyen lettünk a gyár­ból tanácstagok, mindannyi­an először és mind a négyen a Jósában tevékenykedünk. Az üzemben gyakran tar­tunk „röpgyűlést’Vmi újság a körzetekben, kinek van va­lamilyen gondja. Harmatiné először elkese­redett, hogy a lakók igen ke­véssé érdeklődtek eddig a közéleti fórumokon. Pedig mindenkit bosszant, hogy nem viszik el rendszeresen a háziszemetet, nem takarít­ják a közterületi kukát, a nagyobb gyerekek csoporto­sán tekeregnek összevissza. — Rendben kellene tartani a játszótereket, a nagyobbak­nak művelődési házra, klub­ra lenne szükségük. De ezt talán ott lehetne elkezdeni, hogy ha egy felnőtt rászól egy kamaszra, ne nyeglén vá­laszoljon az illető, ha egyál­talán válaszol. Engem is fel­háborítanak az ilyen dolgok, szívesen tennék érte vala­mit tanácstagként is ... Tóth Kornélia Egyik legnagyobb nem­zeti kincsünk a termő­föld. Ezért, minden talp­alatnyi részét megfelelően hasznosítani kell. A ha­társzemlék tapasztalatai­ról a megyei földhivatal két munkatársától, Puskás Gusztáv főelőadótól és dr. Fülöp Károly jogtanácsos­tól kértünk tájékoztatást. Ha a magánszemélyek birtokában levő elhanya­golt földeket a földhiva­tal felszólítására sem mű­velik meg, akkor azokat a helyi tanács kezdemé­nyezésére, a megfelelő in­tézkedések után a földhi­vatal állami tulajdonba veszi. Az idén tavasszal 1377 hektárt találtak par­lagon, ebből csak 567 hek­tár volt a nagyüzemi te­rület, de a felszólítások várhatóan megteszik ha­tásukat. Vannak, akik nem várják meg az álla­mi intézkedéseket, s fel­ajánlják földjüket, mert például idős koruk miatt már fíém Bírják azt meg­művelni. Az állami tulaj­donba vétel természetesen ellenszolgáltatás nélkül történik. Sajnos, az ezzel kapcso­latos gondok még így sem oldódnak meg gyö­keresen. Ugyanis a taná­csok kezelésébe került földek többsége gyenge termőképességű, továbbá szétszórtan helyezkednek el, s így a nagyüzemi rmo­don való hasznosításuk csaknem lehetetlen, pedig összességében nagy terü­letről van szó. Ahol arra lehetőség van, a földeket a zártkert jel­leg megszüntetésével igye­keznek tömbösíteni, s ott erdőt telepíteni. Sajnos egyre több az elhagyott zártkert. A városokban, s környékükön nincs ilyen probléma. A tsz-ek, állami gazdaságok, válla­latok a parlagon hagyott földekért jelentős összegű bírságot fizetnek. De itt már sok jó példát is lehet látni. Például a tejipari vállalatot említik, ahol a gyár körüli földet nagysze­rűen művelik, s az ott termelt termékeket az üzemi étkeztetésben hasz­nosítják. Az idei határszemlék eltérnek a korábbiaktól abbán, hogy a földhivata­lon kívül az állat-egész­ségügyi, illetve a növény­védő állomás, valamint az állattenyésztési felügyelő­ség szakemberei is bekap­csolódtak e munkába. Így sokkal körültekintőbb, be­hatóbb, szakmailag jóval széles körűbb vizsgálato­kat folytatnak jelenleg is és a jövőben is. Külön fi­gyelmet szentelnek a me; zőgazdasági nagyüzemek táblái közé ékelődő, pél­dául a MÁV, KPM és a vízügyi igazgatóság keze­lésében lévő földterüle­tekre, elsősorban gyomir­tási, továbbá gyephaszno­sítási szempontból. Azok a gazdaságok, amelyek a tanácsoktól át­vett földeket szántóként hasznosítják, hektáronként tízezer forint állami tá­mogatásban részesíthetők. Például a nyírbátori járás termelőszövetkezetei 772 hektár átvett, s szántóvá alakított föld után több millió forint állami támo­gatást kaptak. Akik az említett helyeken erdőt telepítenek, a fafajtától függően szintén jelentős összegű állami támoga­táshoz juthatnak. Termé­szetesen mindezt nagyon fontos népgazdasági érde­kek teszik szükségessé. A gazdaságok elég gyakran követik el azt a hibát, hogy a művelési ág ^ megváltoztatásához nem kérik a földhivatal engedélyét. Nemegyszer történt: mezőgazdasági művelésre alkalmas terü­leten akartak, vagy tele­pítettek erdőt, amit nem szabad. Ugyanis megyénk­ben tíz év alatt 28 ezer hektárral csökkent a szántóterület, s ennek, mintegy felén erdőt ültet­tek. Ennek a földhivatal megálljt kénytelen paran­csolni. Ellenben van kö­rülbelül 16 ezer hektár olyan terület, ahol hek­táronként 6 mázsa takar­mány sem termelhető. Ennek legalább a fele al­kalmas lenne erdősítés­re, s azt a földhivatal az erdőfelügyelőséggel kar­öltve szorgalmazni is fog­ja. Ebben viszont a gaz­daságok vezetői tanúsít­hatnának az eddigiektől nagyobb vállalkozási ked- vet. Cselényi György gyárban jelölték egyhangú­lag, hanem a Déli ipartelep munkáscsaládjai — a Szeder utcai szomszédok és a kör­nyék lakói — is örültek a gyerekkora óta ismert kis­lány közéleti szereplésének. A családjukból még senki nem látott el ilyen magas funkciót, édesapja rakodó a Volánnál, anyja a háztartást vezeti, két öccse is szakmát szerzett. — Két mappát nyitottam, az egyikben városi, a másik­ban megyei ügyek szerepel­nek. A 79-es választókörzet­ből már sok mindent felje­gyeztem: járda kellene a Fo­lyóka utcára, a Szeder utca egy részére, ivóvizet sürget­nek a Kerékgyártó utcán ... A főépítés­vezető Fiatalasszony irányítja a megyeszékhely lakásépítkezé­seit. Dr. Kovács Istvánná fő­építés-vezető nemcsak a mennyiségi tervek szerint számol: itt ennyi, ott meg amannyi lakás készül el, ha­nem asszonyszemmel is né­zi. milyet adnak át, hogyan rendezkednek be ott majd P resszó. Néhány száz méternyire innen a bíróság. Délelőtti csend. Aztán együtt jönnek heten. Középpontban (ké­sőbb tudom meg: a még férj). Komor és ünnepélyes, így illik. Nagyon megkínoz­hatta az arcát reggel a bo­rotvával ... A mama: csupa figyelem. Csupa aggódás, csupa rob­banni kész feszültség. Ö most harcai a fiáért. Apró vér- pöttyöt töröl le a még férj álláról. — Kis szajha volt. Na nem fog meggazdagodni az izéjé­ből ... — Csupa gyűlölet. Szinte fröcsköl. — Mama! Azt nem lehet mondani. Azért nem volt az Ildi'pjyan ... — A fiú csupa megalázott könyörgés. — Mert neked olyan átko­zott jó szíved van. De azt a házat mi építettük fel... — Mama kérem ... A többiek: tanúk, rokonok, szurkolók. Napidíjuk a fél konyak, amit isznak, dolguk a részvét és majd a bíróság előtt a szükséges elfogultság. öreg hang. Bölcsnek hang­zik: — Hát azt a házat fiam ... Fiatal hang: — Ne rágd magad öcsém! Megesik... öregasszony hang. Úgy sajnál, hogy mórikál benne az öröm: — Mondtam én, hogy nem jó vége lesz. Már lánykorá­Válóok ban olyan volt az a ... — Mariska néni — a fiú hangja már a beletörődő könyörgés. Nem hallgatózom, de aka­ratlanul is hallok. A mama szeme parancsol, a napidíja­sok kórusban Ildit szidják. A fiú hiába könyörög, ők már licitálnak a szapulással. A házat biztosan neked ítélik... — De a gyerek... — Az is disznóság, ha az anyjánál marad... Az élet a maga módján kiváló ren­dező. Érkezik egy másik tár­saság. Még szerencse, hogy nem vagyok jogász, külön­ben azt írnám, hogy érkezik az ellenérdekű férj. Középpontban Ildi. Szép. Olyan csinos, hogy a másik asztalnál a még férj szemé­ben csillan a csinossága. Dermedt csend, ök tizen­hatan ismerik egymást, de ellenérdekű felek. Az öröm­szülők faarccal ülnek. Né- hányan köszönnek egymás­nak, de ez a köszönés sem olyan, mint máskor. Félsze­gen fenséges. Ildi lesütött szemhéja alól néz. így, a szemük mögül, csak a szép nők tudnak néz­ni. Nem látni akarnak, ma­gukat mutatják. A még férj is néz. Bárgyún. Ehhez nem kell ravaszság. Ilyen bávata- gon csak a még szerelmes férfiak néznek. — Ildiké, ülj nyugodtan! — A kurta parancs egy pici­ke kislánynak szólt, aki min­denképpen oda szeretne sza­ladni édesapához. — Nem szabad! — A nagy­mama, volt örömszülő, ujjai nyomot hagynak a gyerek karján. Az édesapa feszeng. Ildi nézi azt a kedves, to­honya, kedves (még) férjet. A két anyós is nézi egymást. Lehet, hogy lánykorukban egyszer már párbajoztak, de akkor még nem voltak ilyen villogok a pengék. — Még egy kört! — mond­ja az egyik anyós. — Ugyanezt! — rendel a másik is, és most kinek-ki- nek kötelessége lesz, hogy kitartson a maga pártja mel­lett. Ez már sport. Az egyik asztalnál szigorún egymás­közt beszélgetnek, de úgy, hogy minden mondat a má­sik asztalnál ülőkhöz szóljon. Tizenöt ember -egyre heve­sebben utálja egymást. A gyerek mindenképpen apához szeretne menni, a még férj édesapa fagylaltot küld, a pincér tanácstalan, mert az anyós visszaküldi a fagylaltot, de kér egy dupla másikat. A sors fintora, hogy ezt a másikat az elsőhöz te­szik. A gyerek legalább örül. ök ketten még mindig né­zik egymást. Pontosabban össze-összenéznek. Most eb­ben a pillanatban mindent vissza lehetne csinálni, ha ketten lennének, de sokan vannak. „Te bumfordi barom” szemlesüt Ildi elbújva ön­maga mögé. „Te drága” bár­gyúi a nézett, de az egyik asztalnál már Ildi édesany­ja lánykoráról beszélgetnek, a másiknál pont fordítva, szintén. Tíz óra ötvenkor, néhány száz méterrel odább a népköztársaság nevében ... ★ Utóirat: Befejezhetném a történetet azzal, hogy a két kedves em­berem kibékül és hazafelé hármasban fagyit esznek. Sajnos ez így nem igaz. Any- nyi gyűlöltséget, amennyi közben körülöttük összegyűlt, csak beteljesületlen szerel­mek bírnának el. Ebben az esetben kimondják sajnos a válást. A vagyonmegosztás ügyében később még új tár­gyalásra kerül sor, de mind­két tábor a siker reményé­ben indul el haza. Csak Il­di és a (most már) volt férj boldogtalan egy kicsit. Ja! A gyerek. Róla ugyan­úgy megfeledkeztem, mint ők tizenöten. Bartha Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom