Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 16. Összkomfortosabb szervizüzem Munkaalkalom 300 lánynak, asszonynak Húszezer autót javítanak Rohamosan nő Mátészal­kán és környékén a gépkocsi­tulajdonosok száma, s ezzel együtt mind nagyobb az igény a gépkocsihoz kapcso­lódó szolgáltatás, az autószer­viz-munka iránt is. Szatmár központjának legnagyobb szolgáltató szervize a Máté­szalkai Építő-Szerelő és Szak­ipari Szövetkezeté. Négy év alatt csaknem megkétszerez­te a lakossági javítás-szolgái- tatásból származó bevételeit: 1976-ban a szervizben 6,5 millió forintot költöttek a gépkocsi-tulajdonosok, tavaly már 12 millió forintot. Az ilyen nagy értékű munkáról kialakított vélemény lénye­gesen befolyásolja a város szolgáltatóiparának megíté­lését, ezért is számoltatta be a városi tanács végrehajtó bizottsága a szövetkezet el- nőkét. A szerviz munkája fokoza­tosan szélesedett, s ebben az évben már a szocialista or­szágokból származó csaknem valamennyi személygépko­csi-típus javítását, felújítá­sát, garanciális szolgáltatása- it vállalják. Ezenkívül fog­lalkoznak karosszériajaví­tással, szervizszolgálattal. Az üzem kapacitása évi százezer óra. Igyekeznek „összkomfor­tossá” tenni a szervizet. Az üzem területén kihelyezett gépjármű-kárrendezési cso­portot üzemeltet az Állami Biztosító, s bevezették a helyszíni ügyintézést az OTP szolgáltatási kölcsöneinek igénybevételére. Az elmúlt év októberétől a KPM Autó- felügyelet engedélyezte, hogy a szervizben zárt technoló­giás műszaki vizsgáztatás ke­retében hét autótípusnál ja­vítással egybekötött műszaki vizsgáztatást végezzenek. Ez Baleset! Emlékszünk még a ko­rábbi hajdúsámsoni, a na­pokban történt siófoki autóbuszkarambolra. Vá- rosunk sem maradt ki a megrendítő események so­rából, egy hasonló baleset itt nem követelt áldozató- kát. Július 4-én a déli órákban Mátészalkán a Jármi úton lévő kereszte­ződésben összeütközött a személyvonat az FP 63— 53 rendszámú betonszállí­tó tehergépkocsival. A me­netrend szerint közlekedő személyvonat áthaladását szabályos vörös fény jelez­te a közúton érkezőknek. A járművezető nem vette figyelembe a fényjelzést. Ez a baleset szerencsésnek nevezhető, személyi sérü­lés nem történt, de az anyagi kár jelentős. Máté­szalkán és környékén sok a sorompó. A vasúti kör­zeti üzemfőnökség terüle­tén csak az elmúlt egy év­ben közel húsz biztonsá­gos fénysorompót állítot­tak üzembe — mindannyi­unk érdekében. Eredmé­nyük azonban csak akkor lesz, ha jelzésüket figye­lembe is vesszük... Zsoldos Barnabás utóbbi szolgáltatást az autó­sok megkedvelték, s jó a hi­vatalos vélemény is. A kö­zelmúltban egy országos ak­cióban a központi ellenőrzés során megvizsgálták, és igen jól minősítették. A szerviz válasza: az eddig vizsgázta­tott 300 gépkocsinál szerzett tapasztalatokat figyelembe véve további típusokra is szeretnék kiterjeszteni a helyben történő vizsgáztatást. A szervizben egyébként évente kb. húszezer javítást végeznek. A nagyobbaknál egyhónapos a határidő. A vizsgáknál öt-hat nap, a ga­ranciális és kisebb javításo­kat aznap elvégzik. Az al­katrészekkel annak ellenére is gyakran vannak gondok, hogy az AFIT-tal a szerviz szerződést kötött az alkat- részellátás javítása érdeké­ben. Nehezen jutnak hozzá a Zaporozsec és a Moszkvics alkatrészekhez — néha több hónap is szükséges hozzá. A gyakoribb típusoknál viszont esetenként apró, de éppen nem kapható alkatrészek hosszabbítják meg a javítási határidőt. Az autójavító szolgáltatás képe Összességében kedvező. A tanács-vb azonban mégis több javaslatot tett a szín­vonalasabb munka érdeké­ben. Elsőként a javítási ha­táridők csökkentését szeret­nék elérni, amelyhez elen­gedhetetlen a jobb anyag- és alkatrészellátás. A tanács szakemberei egy komplex el­lenőrzést követően javasol­ták, hogy szélesítsék ki a szervizben a műszeres vizs­gálatokat. Erre jó lehetőség is nyílik, mert a szerviznek 25 féle nagy értékű és kor­szerű műszere van. Ezekkel tovább javítható a munka minősége is — a műszeres beállításokat a korszerű gép­kocsik a korábbiaknál job­ban igénylik is, ma már csu­pán fül után a még oly ki­váló szerelő sem tud tökéle­tes munkát végezni. A gép­kocsi-tulajdonosok kívánsá­gával így egybeesik az az igény, hogy a javításra le­adott gépkocsik tárolásával, megóvásával is foglalkozza­nak, mert a szabad ég nem éppen a legjobb tárolótér — különösen esős, téli időszak­ban. Kapós lett a szálkái kötött Vizsgáznak a szakmunkástanulók Mátészalkán a Finomkö- töttáru-gyárban. Képünk: a gomblyukazó géppel a vizsga­munkát varrja Lőrincz Anna. (Elek Emil felvétele) A Budapesti Finomkötött- áru-gyár mátészalkai üzeme a vállalat, de egyben az egész város legmodernebb gyára is. A fiatal üzemben nyolc gép­soron termelnek a lányok, asszonyok. — Négy újabb gépsort most szeretnénk üzembe állítani mondja Széplaki László igaz­gató. — Híre is ment már a létszámfelvételnek. Közel 300 lánynak és asszonynak tu­dunk munkaalkalmat terem­teni. Az itt lévő gépek minél jobb kihasználása kötelező és a termelési eredményeket is fokozni kell. Annál is inkább, mert a kötött női lányka ru­hák negyede exportra készül, a sport- és alsóruhák pedig belföldön keresettek. Szakképesítés nélkül is vár­ják azokat, akik eddig a ház­tartásban dolgoztak, vagy most érettségiztek: A gyárban három hónap a betanulási idő, de már ezt is fizetik hét­forintos órabérrel. Akik azon­ban már ebben az időben rá­termettséget mutatnak, ma­gasabb bérezésben részesül­nek. A házivizsgát követően már darabbér alapján kapják a fizetést az új varrónők. Eb­ben a szakmában sok függ az egyéni képességtől, a szorga­lomtól. Nagyon sokan keres­nek 3500—4000 forint között, de vannak, akik a 2000 forin­tot is nehezen érik el. Nemcsak az idősebb kor­osztályt várják a BFK-ba, hanem már a nyolcadik osz­tályt végzetteket is. A szak­munkásképző intézetbe Má­tészalkán nőiruha-készítő szakra még lehet jelentkezni. A szakmunkástanulók az üzemmel szemben lévő kollé­giumban szállást is kaphat­nak. A szállóban klubszoba, az udvaron pedig sportpályák vannak. A tanulók, dolgozók, a gyár üzemi konyháján ebédet kaphatnak, a bent la­kók pedig meleg reggelit és vacsorát is. Az oldalt összeállította: Marik Sándor Mátészalka, Felszabadulási lakónegyed. (Jávor László felvétele) VÁROSUNK TÖRTÉNETÉBŐL ,,Tánczvigadalom" a kaszinóban Kilencvenéves a mátészalkai tűzoltóság A mátészalkai új tűzoltóál­lomás építése nem csak a hi­vatásos és önkéntes tűzoltók­nak jelent örömet. Biztonság- érzetet ad az itt lakóknak is. Az építkezés teremt alkalmat arra, hogy a szálkái tűzoltók patinás történetét is megfé- nyesítsük. A régi hagyomá­nyokat sárguló okmányok őr­zik. A minisztérium 1888. augusztus 17-én 5388/11. sz. alatt egy tűzrendészet! rende- letet bocsátott ki, melyben a tűzvészek megdöbbentő sta­tisztikai adataiból kiindulva kényszeríti a lakosságot az önvédelemre minden tűzeset ellen, s a védekezés módoza­tait is ismerteti. Megszabta, hogy minden község, mely legalább 50 ház­ból áll, köteles 1 szívó fecs­kendőt 10 centiméter átmérő­jű hengerrel, s 60 méter töm­lővel, 1 vízhordó kocsit 3 hek­toliter hordóval és 1 hektoli­ter káddal, továbbá 2 tűzlét- rát, 2 csákányt, 2 tűzhorgot, 2 fejszét, 4 vasvillát, 2 lám­pát biztonságos helyen ké­szenlétben tartani. Ekkortájt történt, hogy Tokaj egészen, Kaba és Mór nagyrész­ben leégett, Tiszadobon 26 ház, Mezőcsáton 35 lakóház a város­házzal és templommal együtt egészen a tűz martaléka lett. Persze nemcsak ezek a szomorít körülmények és a minisztériá- lis leiratok eredményezték az el­ső megyei önkéntes tűzoltóegyle­tek megalanítását. A józan em­beri gondolkodás követelte en- nek szükségességét. Az akkori Szatmár megye székhelye, Nagy­károly városa 1887-ben jó rész­ben leégett. (Kaffka Margit: Szí­nek és évek c. könyvében írt er­ről), három év múlva sem tanul­tak az intő példából, holott már országos törvény volt a kötelező tüzoltóintézmény létrehozásáról. Mátészalka elöljárósága eb­ben az esetben példásan in­tézkedett. Az önkéntes tűzol- ' tóegylet alapszabályai 1890 júniusának első napjaiban a belügyminiszter jóváhagyá­si záradékával együtt megér­keztek, ar egylet megalakult. Elnöke Ilosvay Endre, alelnö- ke a mindenben agilis Szálkái Gyula, titkára Endrédy Jó­zsef, mellesleg az akkor in­duló Máté-Szalka című lap felelős szerkesztője, főpa­rancsnoka Béress Gyula, alpa- rancsnoka Fülep Imre. Az egylet 38 tagot számlált, ha­marosan megkezdődött azok betanítása. Voltak alapító és pártoló tagok, kik különböző összegekkel támogatták a kö­zösséget. A tagok betanítására a bu­dapesti önkéntes tűzoltóegy­let parancsnokságának anyagi támogatásával augusztus 29- én a városba érkezett Christe Lóránd szolgálatvezető sza­kaszparancsnok és három hé­tig végezte a betanítást. A tisztségre képesítő elméleti vizsgára húszán jelentkeztek, kilencen tiszti, tizenegyen al­tiszti képesítés megszerzésé­re. Az utókornak emlékező tanulságul itt adjuk a kineve­zettek névsorát. Szakaszparancsnokok let­tek: Komoróczy Lajos, Weisz Lajos, Budaházy Kálmán. Ör- parancsnokok: Jeszenszky Sándor, Farkas László, cső­vezetők: Bajkay Imre, Nagy Gyula, Iványi Lajos és Grün Imre. Később bővült az egylet működő létszáma. Az adatok szerint 3791 lakos közül 15 hi­vatalnok, 10 kereskedő, 17 iparos mellett csak 3 földmű­ves és 5 földbirtokos vagy magánzó lépett be az egyesü­letbe. Jellemző az összetétel. Az egylet felszerelését és az egyenruházatot (az utóbbit a ta­gok saját költségén) a fővárosi Kann- és Heller-cég szállította, augusztus közepére minden szük­séges szerelvény, szerkocsi és pót­fecskendő is megérkezett. Akko- ríban divatos volt az egyleteknek mulatságokat rendezni. A tűzol­tók augusztus 3-án a Polgári Ka­szinó nyári kerthelyiségében ren- dezték meg az első zártkörű „lánczvigadalmat”. Az egylet tag­jai itt már egyenruhában jelen­tek meg. Keserű fintora a sorsnak, hogy az első jelentősebb tűz augusztus 2-án délután 2 óra­kor ütött ki, a bujasenyvi kórház vágott fával rakott fáskamrája gyulladt meg. Ek­kor volt a helybeli — még begyakörlátlán és csaknem' szereletlen — tűzoltóegylet első próbatétele. Egy óra alatt eloltották a tüzet, s mint ahogy a korabeli dokumen­tum írja. „a nagy szárazság miatt tűzvésztől rettegett la­kosság nyugalma ismét hely­reállott”. A mátészalkai tűzoltók 90 év alatt számos esetben tün­tették ki magukat. Részt vet­tek a város társadalmi, kultu­rális és sportéletében. Ezen a jubileumon tisztelettel emlé­kezünk az elődökre. Nyéki Károly HÉT KÉRDÉS AZ ELLÁTÁSRÓL jobb választék, több helyről A Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi főosz- tályvézetőjét, Sallai Zoltánt kérdeztük a város ÁFÉSZ élelmiszerboltjainak ellátá­sáról. — Panaszt hallottunk a ke­nyérre. Mi az oka? — Sajnos, átalakítási mun­kák miatt a kenyeret Vásá- rosnaményból és Fehérgyar­matról kapjuk. A minőség eredetileg sem kifogástalan, a minőség szállítás közben még romlik is. — Megoldás? — Átmeneti helyzet ez, megoldást az idő hoz. — Háziasszonyi panaszt hallani a zöldség és gyümölcs­árakról. — A panasz nemcsak min­ket érint, hanem minden ke­reskedelmi vállalatot, min­den kereskedőt. Az időjárás tette, hogy alig volt primőr, ami volt, az is 25—30 száza­lékkal drágább, mint tavaly. Mi az árut rendszeresen há­rom forrásból szerezzük be. A MÉK megbízható, jó part­ner, a felvásárlási munka viszont a kínálat hiánya miatt jóval eredménytele­nebb. Nem adnak annyi árut a szakcsoportjaink sem. Kap­csolatot kerestünk más, ked­vezőbb időjárású megyékkel, ezzel is bővítve a kínálatot. — A húsellátás? — A város húsellátása szintén több csatornás. Mi he­tenként 77 mázsa húsárut kapunk. Ennek hatvan szá­zaléka tőkehús, negyven szá­zaléka töltelékáru. A keret­számok kötöttek, az ellátás így jó közepes. — A választék?' — Ezzel több a gondunk. A vásárlók főként az olcsóbb árfekvésű töltelékárut kere­sik ... — Keresik, vagy keresnék? Érdemes-e keresniök? — Kis mennyiségben ho­zunk is be árut, de nem va­gyunk elégedettek, nem is le­hetünk. Szerencsére nemcsak a mi gondunk az ellátás, és más is azt teszi, amit mi. Megpróbál jobb választékot biztosítani. i — összességében mit mond­hatunk el Mátészalka nyári ellátásáról? — Ügy hisszük, hogy nincs mit szégyenkeznünk a többi város előtt. Más dolog: rész­ben rossz volt eddig a nyár, az idegenforgalom nem je­lentett pluszfeladatot, rész­ben pedig nálunk sohasem a nyár a nyári csúcs, hanem az ősz. A nyár legfeljebb egy­százalékos forgalomnöveke­dést jelent. Bartha Gábor IIIIIHIIIIIIIHM^MjjjMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIII A Síiig MÁTÉSZALKÁM lllllllU-...MmilllílMÍllllllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIII

Next

/
Oldalképek
Tartalom