Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
1980. június 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tenniakarás □ z 1980-as tavasz belpolitikai életünk élénk, eseménydús időszaka. Márciusban tanácskozott a párt XII. kongresszusa, megerősítette oly sok eredményt hozó fő irányvonalát, választ adott a fejlődés során felmerült új kérdésekre, kijelölte a távlati célokat. Országunk népe méltóan emlékezett meg hazánk felszabadulásának 35. évfordulójáról és arról, ami ettől elválaszthatatlan: munkánk egyik éltető, kiapadhatatlan erőforrása a magyar—szovjet barátság. Az idei mozgalmas tavasz szép ünnepe volt május elsején kívül május 9-nek, a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem napjának köszöntése és a megemlékezés arról a kiemelkedő szerepről, amelyet a fasizmus elleni harc fő terhét viselő Szovjetunió ebben a háborúban betöltött. E politikai eseménysorozatot követték az ország- gyűlési és tanácstagi választások. Bárki, aki ezekben a hónapokban itt volt minálunk, tanúsíthatja, hogy a fontos politikai eseményeket népünk jó hangulata, bizakodása, az eddiginél is nagyobb közéleti érdeklődése, aktivitása jellemezte. Számvetésünket — s főképp a kongresszusét — mindenekelőtt a megoldandó legfontosabb feladatok kijelölése, a nemzet figyelmének középpontjába állítása jellemezte. A kongresszus zárszavában mondotta Kádár János elvtárs: „A feladatok nagyok, de aki a kongresszus munkáját figyelemmel követte, s a határozati javaslatot ismeri vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok..., hanem világosak is. Már ez is jó indítás a munkához.” Tudjuk azt is: az eddiginél nehezebb feltételek között kell megoldanunk gazdasági fejlődésünk újabb és megnövekedett feladatait, beleértve az idei terv sikeres befejezését. A tőkés piacok felől ható, bennünket is érintő kedvezőtlen gazdasági jelenségek leküzdése sürgetőbben veti fel saját munkánk megjavításának szükségességét, gyengeségeink felszámolását. Azt például, hogy mindenütt következetesen érvényesítsük az ésszerű takarékosságot, hogy ne csak tervek készüljenek a termelési szerkezet átalakítására, a munkaidő és a termelőberendezések teljesebb kihasználására, a felesleges készletek csökkentésére, de mindez iéWyléíjésés 'frybrsitoVt Üieüiben meg is valósuljon; hogy ne csak egyetértsünk a beruházási fegyelem javításának szükségességével, hanem eszerint cselekedjenek is mindazok, akiknek ebben felelősségük van. Tények bizonyítják, hogy népgazdaságunk az év első öt hónapjában nehezebb feltételek között is dinamikusan fejlődött. A termelés a fő ágazatokban a tervezettnek megfelelően, sőt több területen a vártnál kedvezőbben alakult. De az eredmények mellett arra is figyelnünk kell, hogy termelésünk még mindig nem igazodik kellő rugalmassággal az új igényekhez és követelményekhez. A? emberek nálunk megszokták és el is várják, hogy a párt és a kormány nyíltan, egyértelműen és szépítés nélkül szól a nehezebb helyzetről, a közös gondokról is. A választásokat követően megalakuló új kormányunk munkájában is a legnagyobb erőt és figyelmet a gazdasági tennivalókra kell összpontosítania joggal számítva rá, hogy a következőkben ás ‘ töretlen lendülettel folytatódik a szocialista munkaverseny, s munkásságunk, szövetkezeti parasztságunk újabb termelési eredményekkel járul hozzá nemzeti céljaink ql- érésénez, a gazdasági egyensúly javításához, közös ügyünk és sikeréhez, bor.ioH .kova í ..q'íJéhézebb idoáialcfÖl, nehezebb féltételökről beszélünk. De rögtön tegyük hozzá: ha teljesítjük terveinket, megvalósítjuk a párt elképzeléseit, szervezettebben dolgozunk, nem kell attól tartani, hogy sorsunk alakulásában valamiféle fennakadás következik be. A szocializmust építő ország politikájának elengedhetetlen követelménye — számunkra ez immár történelmi tanulság —, hogy a néptömegek életkörülményeit rendszeresen s tervszerűen javítani kell. Hatékonyabb gazdálkodással, fegyelmezett munkával ezt is elérhetjük. Óriási erőforrást jelent, hogy mind erőteljesebben bontakozik ki a szocialista országoknak a KGST-ben megvalósuló integrációja. Hasznosítani az integrációban és a saját munkában rejlő lehetőségeket, feltárni minden tartalékot — ez most a feladat. □ párt és a kormány politikai küldetésének megfelelően immár több évtizede megosztja a vezetés mindenkori gondjait a lakossággal, vele együtt keresi a további fejlődés útját-módját. Ennek a gyakorlatnak a természetes következménye, hogy mind szélesebb rétegek vesznek részt közvetlenül az állami munkában, így is kibontakoztatva és erősítve rendszerünk éltető eleniét, a szp»- cialista demokratizmust. Ezekben a hetekben, iänflcor alakulnak az új tanácsok, amikor megválasztják a szakszervezetek vezető szerveit, különösen átérezzük ennek jelentőségét. Ügy is fogalmazhatnánk: nem csak szocialista alkotmányunk szövegének, de egész szellemének mind teljesebb megvalósulását látjuk ebben. Ezt tanúsítja, hogy minden fő területen, az állami élet, a tanácsi, az üzemi és a szövetkezeti demokrácia fejlesztésében egyaránt előbbre jutottunk. Ennek a belpolitikai eseményekben oly gazdag évnek az egyik legfigyelemreméltóbb tapasztalata éppen az, hogy soha ennyi, a közösségért tenni, cselekedni kész, céljainkért kiálló, politizáló, másokra példájukkal is ható ember nem dolgozott ebben az országban, mint mostanában. K. F. Nyolc tantermes, tornatermes új iskolát kapnak a nagyhalászi gyerekek a következő tanévre. A több, mint 30 milliós beruházással és az Épszer Vállalat kivitelezésében készülő épületben szaktantermeket rendeznek be, amelyek megfelelnek a korszerű oktató-nevelő munka feltételeinek. (Jávor László felvétele) MELEG ÉTEL, ILLETMÉNYFÖLD, BÉR... A bizalmiak elintézték Növényápoló, igazgató— egy asztalnál a Nyírtassi Állami Gazdaságban A szakszervezeti választásokon a jogos reklamációkat is megörökítette a jegyzőkönyv. Szemán Miklós fizikai dolgozó például kérte, hogy az üzemi ebédet ellenőrizzék szigorúbban, mert gyakran kicsi az adag, néha nem jut mindenkinek. Pár nappal később az szb kezdeményezésére létrehoztak egy bizottságot, amely szúrópróbaszerűen ellenőrizte a főzést és az ebédkiosztást. A két ellenőrzés ót?, nincs panasz... Az egyedinek mondható, de hasznos bizottság a Nyírtassi Állami Gazdaságban működik néhány hete. irr. MárthaT-stván kertész- szakmunkás 25 növénytermesztő bizalmija. Három falu lakói alakították ezt az ütőképes brigádot, háromféle a gondjuk, az örömük is. Ök, ne- gyedszázadnyian ismét bizalmat szavaztak Mártha Istvánnak, hogy enyhítsen gondjaikon, képviselje érdekeiket. A választók hangoztatták, hogy elégedettek bizalmijukkal, aki sok mindent elintézett az elmúlt öt évben. A teljesség igénye nélkül idézünk a felsorolásból. Hogy például a brigád nyolc húsz éven aluli tagja személyenként 300—400 négyszögöl illetményföldet kapott a gazdaságtól a bizalmi ötlete és kérése nyomán. Tizenkét fiatal tagja van a brigádnak, de csak nyolcán lettek „földtulajdonosok”. A nyolc legjobb dolgozó. A meleg ebéd régebben nem jutott el minden munkahelyre. A bizalmi közbejárására mostanában a legtávolabbi dűlőre is kiviszik az ebédet. Tavaly ősszel ismét nagy sikere volt a bizalminak, amikor felemeltette a dohánytörők bérét. Az történt ugyanis, hogy á gazdaság vezetői a dohányt nem egyszerre, hanem szakaszosan, a levelek érésétől függően törették le. Haszna lett ebből a gazdaságnak, sőt a népgazdaságnak is. Csak a dohánytörő munkások „dohánya” lett kevesebb. A vezetők megfeledkeztek arról, hogy a válogatás szaporátla- nabbá teszi a munkát, kevesebb a teljesítmény és persze a pénz is. A bizalmi beállított az szb-titkárhoz és szinte percek alatt nem kevesebb, mint 25 százalékos bérpótlékot „harcolt ki” dolgozótársainak. „Nem javasollak! 11 Népszerűtlen döntése is volt már Mártha Istvánnak. Egyik választója 12 napig betegállományban volt, gyógyulása után gyorssegélyt kért. A bizalmi a kérést gyorsan elutasította, mert az illető anyagilag nem áll rosszul. Egy másik dolgozó, aki nem él kedvező körülmények között, úgynevezett szociális- illetményföldet kért. Nem kapott, a bizalma ezt mondta: „Nem javasollak, csak majd akkor, ha jól dolgozol”. Újítás, mozgóbér Kovács László gépésztechnikus a választások óta a gazdaság szakszervezeti testületének elnöke és bizalmija a gépjavítóknak, szerelőknek. A gazdaság vezetői elégedettek a gépműhely újítási tevékenységével. Az újítómozgalom segítése — mint ismeretes — szakszervezeti feladat. Kovács László kapva kap minden újítási, egyszerűsítési javaslaton és a gyakorlatban segíti szinte valamennyi megvalósítását. Januártól neki is van egy feladata, amely nem mindenkinél népszerű. Negyven mezőgazdasági vasas fiú januártól havonta mozgóbért kap. A munka értékelésében, a pénz elosztásában ő is részt vesz. Volt rá példa, hogy megmondta: „Nézd, öregem, ezt a gépet visszahozták ugyanazzal a hibával, most nem javasollak mozgóbérre”. Kimutatható haszon... A gazdaság Ismét megválasztott szb-titkára Bartha Zoltán. A szervezeti és. a lényegi változásokról egyaránt van mit mondania. A választások előtt 15 bizalmi volt a gazdaságban, most 20 bizalmi és 20 bizalmihelyettes tevékenykedik. A gazdaság létszáma lényegesen nem gyárapo- dott. Hogy öttel több bizalmi van? Annak főleg az az oka: régebben a bizalmiak tevékenysége .nem terjedt ki valamennyi munkaterületre.. A választások óta az erdészetnek és a konyhai dolgozóknak is van bizalmijuk, s bizalmit választottak maguk közül a portások és a rendészek is. A 9 fős szb-nek 2 új tagja van, a különböző munkabizottságokban csaknem 20 százalékos volt a cserélődés. Mások a személyek, más a lendület. A választások aktivitásának hasznát az szb-titkár így summázza: „Kimutatható, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban szilárdult a munkafegyelem. Gazdaságunkban a választások óta 22-en nyertek felvételt a szakszervezeti tagok sorába.” Várhatóan annak is haszna lesz, hogy az új fórumokon, a bizalmitestület tanácskozásain ott kell lennie az igazgatónak és a párttitkárnak. Közvetlenebb lesz a kapcsolat, megalapo- zottabbak lehetnek a döntések. Nábrádi Lajos A liftben Pontosan ugyanabban az időben érkezünk haza a munkából, ezért mindig találkozunk a liftnél. — Jó estét, — mondom, s előre engedem a liftfülkébe. — Stét, — mondja ő, s megemeli a kalapját. — Üdvözlöm. Az ajtó becsukódik mögöttünk. — Nemde, csodálatos az idő? — mondom, hogy megindítsam a beszélgetést. — Ne is mondja! Tiszta nyár! — kap a szón örömmel. — Mondja csak... — Ekkor azonban megáll a lift, s nekem ki kell szállnom. ö továbbmegy, a kilencedikre. Kiszállok, s nyomban elfelejtem, mit is akartam kérdezni. De úgy tűnik, hagy valami roppant éredekeset. Olyan rokonszenves nekem ez a derék ember, bizonyára kellemes beszélgető társ, volna miről beszélgetnünk. Ügy sajnálom, hogy a negyediken lakom. így aztán mindennap: — Jó estét!... — Üdvözlöm!... — Nemde.... — Ne is mondja! Ez már egyenesen kánikula! — Mondja csak... Az ajtó kinyílik, s én valami fontosat nem mondtam el, de mit? S egy szép napon, amikor sikeresen megtárgyaltuk az esőt, megkérdeztem: — Mondja csak ... A lift megállt, • mint mindig, az ajtó azonban nem nyílt ki. — Mondja csak ... — ismételtem, s igyékeztem visszaemlékezni, mit is akartam megtudni tőle. Az ajtó nem nyílt ki. — Mondja csak ... nemde pocsék az idő? — nyögtem ki végül. — Ne is mondja, — örvendezett ő, — esik, mintha dézsából öntenék. És elhallgattunk. Hallgatás a liftben — ez olyasmi, mint a sivatagban ácsorgó ember magányossága. De hát mi intelligens emberek vagyunk. Ügy ábrándoztam róla, hogy jól elbeszélgetünk egyszer. — Igen... az időjárás, az ... — dadogtam, rrúközben átkoztam magam az együgyű- ségem miatt. — Esik, — konstatálta ő. — Hát undok egy idő. — Ne is mondja, — mondom én. Beszélgető társam kezdett félhülyének tűnni a szememben. — Reggel óta zuhog, — hebegi a szomszédom a kilencedikről, s úgy néz rám, mint potyautas az ellenőrre. — Undorító, — mondtam, s ezt ő teljes mértékben magára is vehette. — Az eső — az mindig rossz, — morogta a foga közt. Kapóra jött nekünk ez az eső. De nem is tudtunk szabadulni tőle. Szinte csikorgóit az agyam, ahogy megpróbáltam legalább egy beszédtémát találni. — Nemde förtelmes idő? — hallottam rémülten a saját hangom. — Ne is mondja. Csak úgy szakad. Ha biztos lett volna benne, hogy el tud bánni velem, bizonyára megfojt. — Valóságos felhőszakadás! — ordítottam, s abban a pillanatban kinyílt az ajtó. — Mondja csak... — jutott eszembe egy pompás kérdés, s ami a fő, egy egészen más témával kapcsolatban, de az ajtó már becsukódott, a lift megindult, én pedig elfelejtettem, mit is akartam kérdezni. ... Pontosan ' ugyanabban az időben érkezünk haza a munkából, ezért mindig találkozunk a liftnél. Igaz, mostanában egyedül szállók be. ő gyalog megy a kilencedikre. A harmadikon megpihen, a hatodikon nitroglice- rint vesz be. L. Malinszkij Ford.: Antal Miklós Környezet □ z újfhértói textilgyár igazgatója, miután a termelésre vonatkozó információkat elmondta, mintegy mellékesen vetette még oda: „Egyébként ma adják át nekünk az oklevelet, amit a környezetvédelmi világnap alkalmából hirdetett »■Tiszta, világos munkahely« versenyen nyertünk.” Egy pillanatig arra gondoltam, nem több ez egy hírnél, de az igazgató egy másik mondata a tágabb összefüggésekre is rávilágított. „Nem lebecsülendő ez — mondta —,hiszen ez is alapja a szakmai jó munkának.” Vagyis a környezet és az ember kölcsönhatásban állanak egymással, amilyen az egyik, olyan a másik is. Könnyű Üjfehértón — vélhetnénk sokan —, új, szép gyárat kaptak nem is oly rég, tisztát és világosat, de mit tegyenek a százéves falak között dolgozók? Mit lehet tenni ott, ahol korom száll a levegőben, és szikraeső hull? Nos, a tapasztalat mutatja, a körülményekhez képest az akaráson múlik az egész. Mert mi más lenne annak az oka, hogy az egyik vasipari üzemben alig lehet közlekedni a szertehagyott munkadarabok miatt (a balesetveszélyről nem is szólva!), másutt viszont rend van, még akkor is, ha nincs olyan elszívó berendezés, ami képes lenne a gázos levegőt megtisztítani. Láttam már rogyadozó, öreg házban is példás rendet és átadott új lakás is vált hetek alatt szemétdombbá. Az emberen múlik, miiven lesz a környezete. Milyen lesz a munkahelye, és az otthona. S’ha a rendes lakásban örömtelibb az élet, a rendezett munkahelyen még a nehéz munka is könnyebb lehet. Mind több helyen lesz egyértelművé ez az összefüggés. De, ahol netán még nem az, ott gondoljanak az újfehértói igazgató szavaira, a rendkívül kézenfekvő kapcsolatra, ami bennünket körülvevő, általunk is alakított világ, és köztünk van. Speidl Zoltán Kényelem? B löl járóban: szeretem az okos szerszámokat, a hasznos gépeket, és eszembe se jut a kőkorszakot kívánni vissza. Ezt el kell mondanom, mert éppen egy géppel perelek. Nevezetesen: bő félórán át néztem egy parányi parkban dolgozó embert. Bő félóra alatt kész lett a parkból néhány csíknyi rész. Félóra után a gép bemelegedett, leállították. Aztán az ember várt egy kicsit, aztán szerelt egy kicsit, és kezdte újra. A gép keskeny csíkokat vágott a fűbe. Harmadát, negyedét annak, amit egy suhintásra a kasza vág. Fele idő negyed idő lenne azzal csinálni? Tudom én, hogy kevés már lassan a kaszálni tudó ember, de ez a kevés ember nem használ üzemanyagot, nincs javítási karbantartási kiadása. Egyáltalán: olcsóbb, gyorsabb és még csendesebb is. És még mindig a kasza: a motorost tologatni könnyebb. Van, lehet hely, ahol sokkal hasznosabb is, de nem vagyok benne biztos, hogy a sokasodása ezeknek a berregő kis masináknak nem ugyanolyan jelenség-e, mint az, hogy egy buszmegállónyi távolságra személygépkocsival indulunk, hogy automata mosógépet töltünk fel egy darab. percek alatt kilötykölhető ruháért és folytatni lehetne a kényelem — vagy kénvelmeskedés — példáit tovább. Parányi példák, együtt viszont már sokak. Az már csak a véletlen fintora volt. hogy a motoros fűkasza után egy másik ember sarlóval igazgatta a motor hagyta sarkokat és széleket. Bartha Gábor
