Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 4. Gyógyít­ható! Az idén 15 alkoholistát gyógyítanak intézetben a vá­ros lakói közül. Négyen van­nak olyanok, akik önként je­lentkeztek elvonó kezelésre, mert szeretnék, ha visszata­lálnának családjukhoz, mun­kahelyükhöz. Az alkoholizmusról, mint betegségről tárgyal mai ülé­sén a városi tanács végre­hajtó bizottsága. Az utóbbi évek, néha riasztó tényei biztatták a város vezető tes­tületét, hogy áttekintsék az egyénnek és közösségnek oly sok kárt okozó alkoholizmus következményeit. Aggasztó, hogy a növekvő fogyasztás mellett egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik a pohár után nyúlnak. A házi pálinkafőzés, a bortermelés szintén elősegíti, hogy töb­ben a kelleténél is többet isz­nak. A kereskedelmi statisz­tika azt mutatja, hogy az égetett szeszes italok forgal­ma változatlan, a bor fo­gyasztása valamivel csökkent, s több sört isznak az embe­rek. Mindez addig nem len­ne baj, amíg mindenki mér­téket tudna tartani. Ám saj­nos, csak akkor „veszik ész­re”, hogy alkoholistává vált valaki, amikor már évek óta az ital rabja, családjának és környezetének szomorítója. A törvény eszközeivel egy­re inkább fel lehet és kell lépni az alkoholizmus ellen. A városban az esetek négy­ötödében a rendőri bejelenté­sek után intézkedtek. Pedig nagyobb lehetne az aránya a családok, a társadalmi szer­vek és munkahelyek bejelen­tésének, hiszen a megelőzés a fontos. Az elvonó kezelésre be­utaltak későbbi sorsát ellen­őrizve a tanács egészségügyi osztálya megállapította, hogy az intézeti kezelés eredmé­nyessége 35—40 százalékos. Sokkal többen gyógyulnak ki az alkoholizmusból azok kö­zül, akik önként jelentkez­nek kúrára. Náluk a 70 szá­zalék már nem esik vissza. Az alkoholellenes küzde­lem egyik legfontosabb fel­adata a hatékony felvilágosí­tás. Ennek a jegyében szerve­zik a városban minden év októberében az alkoholelle­nes hónapot, s tartanak több előadást. Akkor, amikor az üzemekben, a családokban is nem magánügyként, hanem mindenki egészségét érintő közügyként kezelik az alko­holizmust, várható, hogy ke­vesebb lesz a panasz, keve­sebb bajt okoz az alkohol. Minifórum a közlekedésről Lesz-e fürdőjárat? Csokorba gyűjtöttük azokat a kérdéseket, amelyek a köz­lekedéssel kapcsolatosak. Többek között az írógép­gyárból, a vasútállomás előtt várakozóktól, Tóth Istvánná tanácstagtól kaptunk kérdé­seket. A választ Danku An­dortól, a Volán 5. számú Vál­lalatának személyforgalmi osztályvezetőjétől és Mezei Tibor menetrendi csoportve­zetőtől, illetve Tóth István­tól, a városi tanács megbí­zott műszaki vezetőjétől és Bodó József rendőr száza­dostól, a járási közlekedés- biztonsági tanács elnökétől kaptuk. — Miért nem indul helyi járat a városban, amikor a vitkai és gergelyiugornyai városrész közötti távolság több, mint hét kilométer? — Az egyik ok a feltételek hiánya. Nemcsak az, hogy nincs elég autóbusz, hanem inkább az a tény, hogy nincs kiépített autóbuszforduló. A Volán szeretné tudni a pon­tos igényeket is, de a tanács részéről olyan kimutatást, amely tartalmazná, hogy honnan, hová akarnak utaz­ni, nem kaptunk többszöri sürgetésre sem. — A reggeli járat Vitkán a volt tanácsház előtt fordul meg. Miért nem megy a vasúton túlra, amikor a Kiss Ernő utcán megfordulhatna? — Sajnos, a fordulás lehe­tősége csak elképzelés, rtfert ahhoz az utat rendbe kelle­ne hozatni. Egyébként jó len­ne a megállóhelyekhez le­álló sávokat is kiépíteni. — Lesz-e fürdőjárat a nyá­ri szezonban? — Amellett, hogy a Jánd felé közlekedő autóbuszok is megállnak a fürdő előtt, a Volán ezúttal is indít vasár­naponként a tiszai strand­fürdőig kocsikat. Sajnos ezek kihasználtsága meglehetősen alacsony, ami nem teszi le­hetővé több járat indítását. — Sok a meghibásodó autóbusz, előfordulnak járat­kimaradások. Milyen válto­zás várható? — Valóban gondot oko­zott, hogy a régebbi típusú kocsik gyakrabban hibásod- tak meg. Ennek ellensúlyo­zására egy tartalék autóbusz került beállításra. A folya- mátos forgalmi szolgálat pe­dig azt segítette elő, hogy le­gyen felelős irányító, aki in­tézkedik a hibák elhárításá­ra. A kocsipark cseréje fo­lyamatos. A tervek szerint 1982—83-ra a régi, farmoto­ros autóbuszok helyett min­denütt új kocsik fognak köz­lekedni. — Épül-e autóbusz-pálya­udvar Vásárosnaményban? Ha nem, akkor milyen meg­oldásra lehet számítani? — A mai anyagi viszonyok mellett egy új autóbusz-pá­lyaudvar építésére nincs le­hetőség. A Volán készített egy tervtanulmányt, ami sze­rint az állomás előtt a busz- leállóhelyet bővíteni kellene. A meglévő Volán-épületből pedig forgalmi iroda és váró­terem alakítható ki. Ennek a gyakorlati kivitelezését tár­sadalmi munkában lehetne szorgalmazni. — Milyen elképzelései van­nak a tanácsnak újabb szi­lárd burkolatú utak építésé­re? — A város útjainak két­harmada szilárd burkolatú. Ezzel megyei viszonylatban is jól állunk. Ami gond, hogy új út építésére nincs anyagi lehetőség, pedig csak a Kraszna, a Széchenyi, a Ta­nácsköztársaság utcát említ­ve tudjuk, hogy ezek esős időben nehezen járhatók. A társadalmi segítséget is igény­be véve kívánjuk az utakat korszerűsíteni. — Sok utcában társadalmi munkát is felajánlanak járda építésére. Az idén lesz-e le­hetőség erre? — A járdaépítés gyakorla­tilag társadalmi munkában folyik a városban. Tavaly vi­szonylag kevesebb, alig 4— 500 méter épült a gergelyi­ugornyai városrészen. Az idén viszont ezer négyzetmé­ter új és ugyanannyi felújí­tott járda építése várható. Sokat segít ebben, hogy a társadalmi munkáért elért megyei harmadik helyezés 300 ezer forintos jutalmát is erre lehet fordítani. — Az építkezések miatt több utcán balesetveszélyes a közlekedés. Mit mutat a statisztika? — A járás és város balese­ti statisztikája kedvező vál­tozást mutat. Amíg 1978-ban 49 személyi sérüléses baleset történt, s ebből 6 volt a ha­lálos kimenetelű, addig ta­valy 44 személyi sérüléses balesetből három végződött halállal. Tekintettel arra, hogy a több éves tapasztalat szerint június, július és augusztus hónapokban a he­lyi strand látogatottsága mi­att erőteljesen megnövekedik a járműforgalom, ezért a já­rási közlekedésbiztonsági ta­nács felhívja a figyelmet a közlekedési szabályok betar­tására a balesetek elkerülése érdekében. Közkedveltek azok a húskészítmények, amelyek az áfész he­lyi húsüzemében készülnek. Az idén is több száz sertés fel­dolgozására rendezkedtek be a másfél millió forintért bőví­tett húsüzemben. Képünkön Góczi András és Gyöngyösi Ti­bor hurkát tölt. (Mikita Viktor felvétele) Betanulás az üveggyárban Csiszolt poharak Májustól 25 lány és asszony Vásárosnaményban üvegcsi­szolással foglalkozik. Hírt ad­tunk arról, hogy tavaly az Üvegipari Művek átvette a forgácslapgyártól a volt fa- gyapotüzemet. A létesítendő üveggyárban már sok válto­zás történt. Azok, akik Salgó­tarjánban ismerkedtek az üvegcsiszolással, már hazajöt­tek, s az itt berendezett vilá­gos, tiszta csarnokban foly­tathatják a betanulást. A ter­vek szerint ebben a hónapban túl jutnak ezen, s a jövő hó­naptól már megrendelésre dolgoznak. A gyárnak megál­lapodása van az Amforával, hogy az idén nyolcezer minő­ségi csiszolt poharat adnak át. Az üveggyöngyüzem építé­se a terveknek megfelelően halad. Július végén itt is meg­kezdhetik a termelést. A leg­fontosabb üzemrész, az ólom- kristály-olvasztó üzem építése várhatóan augusztus végére fejeződik be. Ajkán, az üveg­gyárban tanulják az üvegfú­vást azok, akik Vásárosna­ményban fognak dolgozni. A harminc üvegfúvó által készí­tett ólomkristájy tárgyakat ,pe-; dig helyben csiszolják majd, s várhatóan jövőre már ex­portra is dolgoznak. Az üzemnek jelenleg 135 dolgozója van, de a további bővítésnek is megvannak a tervei. Az üvegcsiszolók két műszakban fognak dolgozni, ide újabb 25 nőt vesznek fel, míg a többi rész bővítésével együtt várhatóan háromszázra nő a létszám. Az ólomkris- tály-olvasztó kemencék előbb olajfűtéssel üzemelnek, de a jobb energiagazdálkodás ér­dekében már tervezik a gáz­vezeték kiépítését. A négy­millió forintos beruházás jö­vőre valósul meg. „Álló- „ fogadás11 Egy-egy fogadónapon 50—60 ember is megfordul a városi tanács egyes osz­tályain. Álldogálnak a fo­lyosón, az ügyintéző ajtaja előtt, rosszabb időben in­kább elmenekülnek, mint­sem ügyük elintézésére ki­várnák, míg rájuk kerül a sor. Nem bennük van a hi­ba, s abban sem, hogy az ügyintézők félvállról ven­nék a választókat. Az ok: a városi tanács több jog­kört kapott, emelkedett az apparátus, az elhelyezés viszont nem változott. A járási hivatalnál vi­szont üresen tátonganaka hatalmas szobák, jószeri­vel az is gond, hogyan hasznosítsák mindet. Ta­lán feljebb, a megyénél kellene intézkedni — úgy tudjuk, bizonyos elképze­lések már vannak —, hogy megszűnjenek az áldatlan állapotok, az ügyfeleknek ne kelljen „féllábon” ki­várni, amíg rájuk kerül a sor. Már csak azért sem, mert a mai anyagi viszo­nyok között dőreség lenne új tanácsházról álmodoz­ni, amikor hely van, csak az elosztáson szükséges változtatni. Kultúra — egy mondatban Idén a város hét üzemében szervez hat részből álló mun- kásművélődési előadássoroza­tot a művelődési központ. O A lengyelországi Rzeszówba kaptak meghívást a beregi fafaragóműhely tagjai nyári alkotótáborba. O Hatodik al­kalommal nyitja meg kapuit a gergelyiugornyai középisko­lai kórustábor. O Több mint százhúsz ifjú zenész iratkozott be erre az évre a művelődési ház zongoraoktatására. O Jó tudni, hogy kondicionáló tor- naklubpt is működtet a műve­lődési központ, a rendszeres testedzést igénylők részére. O Bíró Lajos és Félegyházi László festőművészek kiállí­tása június 6-án délután négy órakor nyílik a művelődési házban. Gyümölcsöző a kapcsolat a város és a Művészeti Alap között. A Tisza-parti alko­tóházba a Művészeti Alap utalja be a kü­lönböző képzőművészeket, akiknek az al­kotásai is gyarapítják a leendő városi kis- galéria anyagát. Tavaly Osváth Miklós fes­tőművész adományozott több képet a vá­rosnak, majd a Képzőművészeti Alap több kisplasztikát is küldött. A gyűjtemény ér­téke becslések szerint meghaladja a két­százezer forintot. Képünkön: a közelmúltban kiállításon mutatták be azokat a műveket, amelyek a városi kisgaléria alapját képezhetik. A városi-járási művelődé­si központban dolgozó Schmidt Sándor népi iparművész munkáit ma már országszerte jól ismerik. Neve ismerősen cseng a különféle fafaragó alkotótáborokban, a naményi tábort meg éppen ő szervezi már évek óta. Itt gyűlnek össze azok a tehet­séges fiatalok is, akik közül többet Schmidt Sándor báto­rított, akiknek a szakmai fo­gások elsajátításában segített. A naményi fafaragó most újabb sikert ért el. Június 2- án hirdették ki a Műgyűjtők és Műbarátok Egyesülete or­szágos pályázatának eredmé­Az oldalt összeállította: LÁNYI BOTOND nyeit. A népművészeti kate­góriában megosztott első díjat kapott faragásaiért, elsősor­ban a képen látható nagymé­retű faragványért. A cseresz­nyefából készült legújabb al­kotás 1 méter 80 centiméter hosszú, 40 centiméter széles, kis fantáziával a Tisza vizé­nek hullámzását idézi, s egyik közintézményünkbe kerül majd. Schmidt Sándor legkö­zelebb a Néprajzi Múzeumban mutatkozik be, ahová szep­temberre hívták meg kiállí­tani. Megállapodás az OTP-vel Kijelölik a vevőket A város és az Országos Ta­karékpénztár között megálla­podás született az OTP beru­házásában épülő lakások ve­vőinek kijelölésére. Eszerint a lakások 60' százalékára a tanács jelöli ki a vevőket. Tíz százalékot az OTP szabadon értékesít, míg a fennmaradó 30 százalék cserealapot ké­pez. Ezen belül az ifjúsági takarékbetéttel rendelkezők igényeit, illetve a jogos cse­réket elégítik ki. A városi tanács végrehajtó bizottsága már ennek a meg­állapodásnak az értelmében vette fel a kétéves lakásel­osztási tervébe a leendő la­kókat. vAsarosnamenyban Első díj faragásért

Next

/
Oldalképek
Tartalom