Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-27 / 149. szám
1980. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkás akar lenni n gen, szegény feje beleszerelmesedett az aprócska szerszámkészítő műhely világába, az ott dolgozó — nála, ha tíz, tizenöt évvel idősebb — srácok töprengő hümmögésébe egy-egy rajz láttán, a feszülten figyelő szemekbe, a gyorsan, s mégis megfontoltan, pontosan mozduló kezekbe. Véletlenül került el a műhelybe, szünidős gyerekként kézbesített a gyárban, s egyszer oda is vitt valami iratot. Attól kezdve egyre többet látták ott. Odahaza bejelentette: szerszámkészítő leszek. Sejtette, mennydörgés lesz rá a felelet. Nem tévedett. Apja, anyja úgy nézett rá, mint arra, aki részegen félrebeszél. Először azt felelték, ugyan már. Később: mit képzel? Majd végül: szó sem lehet róla. A papa dühöngése és a mama könnyei; munkás akar lenni, nem több, csak ennyi, amikor a családban ... No igen, a családban van jó néhány munkás, de az más. Az ő fiúk egy gyárban? A fenti, vagy ehhez hasonló jelenetet napról napra megismétli az élet némely családban. A „nem több, csak ennyi” minősítések olykor azok ajkát hagyják el, akik maguk szintén műhelyben kezdték az életpályát, s nem is az a baj, hogy gyermeküket tanult embernek akarják látni, hanem, hogy ezt nem tartják összeegyeztethetőnek a munkás fogalommal. A társadalom egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy növelje, erősítse a munkáspálya vonzerejét, megbecsültségét, s megértesse: a társadalomnak ugyanúgy szüksége van orvosokra, mint szakmunkásokra, s a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt* helyek különbözősége nem azonosítható az első-, a másodrangú szerepek kiosztásával. Évek óta lényegében változatlan az általános iskola nyolcadik osztályát végzettek között a szakmunkás intézményekben továbbtanulók aránya — 43,2—43,4 százalék —, ugyanakkor folyamatosan növekszik a szakközépiskolásoké. Ami részbeni társadalmi szükségletek kifejeződése az oktatásban, részben viszont' tükröződése''azoknak, “a sokféle torzulást magukban hordozó presztízsszempontoknak, amelyek a pályaválasztást — ahogy a szakemberek jelölik: a pályairányultságot — sem hagyták érintetlenül. Így azután a szerény tudást követelő, de borravalós szakma fölértékelődik, az aprócska íróasztal vonzóbb, mint a számjegyvezérlésű megmunkáló központ nagy hozzáértést követelő kezelése, A hamis értékrendeknek, a vélt és tényleges munkaélménynek meghatározó része van abban, hogy a végzett tanulók egyharmada öt éven belül fölhagy eredeti szakmájával! Március végén a szocialista iparban 1 297 600 fizikai foglalkozású volt, s ez a szám 58 ezerrel kisebb, mint az 1977-es létszám, öt év alatt a szakmunkásképzésben ötezer forinttal emelkedett az egy tanulóra számított költségvetési kiadások összege, s túlhaladta a 13,5 ezer forintot. Mégis, ma hetvenezerrel kevesebb a szakmunkástanuló, mint volt egy évtizede! Ez már akkora különbség, amit nem intézhetünk el azzal, hogy világjelenség a fizikai foglalkozásúak csökkenése, s a műszakiak, alkalmazottak növekedése. Már csak azért sem állja meg a helyét ez az érv, mert hazánkban — nemzetközi összehasonlításban — az alkalmazotti létszám már régen túllépte az indokolt szintet, azaz éppen csökkentése, s nem bővítése a kívánatos. Q onyolult, objektív és szubjektív hatásokat magába foglaló folyamat alakítja a fizikai foglalkozásúak létszámát, összetételét — például a szakmunkás, betanított és segédmunkás arányt, azt, hogy ma már minden száz szakmunkástanulóból 31 a lány, míg két évtizede csupán 17 volt —, ám ebben a folyamatban gyakran döntő elemmé lép elő a család, a szűkebb környezet. Döntő elemmé azért, mert lebeszéli, eltiltja a gyermeket attól, hogy tényleges érdeklődésének megfelelően keresse boldogulása útját, hogy adottságai, képességei alapján lelje meg a pályát, mely valóban pálya: távlata van. Döntő elem lehet abban is a család, a szűkebb környezet, hogy mit és miként mutat meg az ifjúnak a munkáspálya sok-sok szépségéből. Mészáros Ottó Ruhagyár Szamossályiban *■*» j Alig egy hónapja kezdte Meg Szamossályiban működését a Debreceni Ruhagyár üzeme. A tsz segítségével nemcsak műhelycsarnokot, de megfelelő számú munkaerőt is sikerült teremteni. Jelenleg még a betanulás Időszakában 58 leány és asz- szony tevékenykedik két műszakban — Csontos Irén művezető irányításával; az alig 1 hónap alatt 200 ezer forintnyi értéket produkáltak, a ZINA szovjet női modell készítésével. A mezőről, az állatok mellől a varrógéphez ülő szamossályiak lassan megszokják a nagyüzemi munkát. OSZLOP Ha nem is büszkélkedhet a megye számottevő ipari múlttal, vannak ipari emlékeink. All Nyíregyházán a Lenin téren a megyei könyvtár sarkán egy villanyoszlop. A kör alakú, a keresztirányú porcelán tartókból és általában abból, ami az oszlopon van, arra lehet következtetni, a villamosítás hőskorát idézi, tehát ipari emlék. Feltehető, a könyvtár, a Krúdy filmszínház építése után azért hagyták meg a villanyoszlopot, hogy lássa a jelenkor és majdan az utókor; a várost behálózó légvezetékek milyen tartóoszlopokon, szerelvényeken haladva juttatták lakástól lakásig az energiát. Szükség van az emlékek re. Részben mert megmutatják két kor között a különbséget, másrészt a hely- történet acélba foglalt jegyei ezek. Értékes és szép lenne ez az oszlop, ha nem úgy nézne ki, mint amilyen. Tetőtől talpig rozsaa marja. A porcelán szigetelőknek csak fele van meg, a meglévők egy része is törött, a vezetékcsonkok szertelenül, koszosán lógnak a levegőben. Ez így nagyon csúnya, ez így nem ipari emlék, inkább a téren felejtett nagy rakás ócskavasnak tűnik és az emberek többsége nem érti, miért van ott. Lehetne szép és értékes is az oszlop, ha abból a rengeteg energiából, amit egykor hordozott, egy cseppnyi most visszaszállna rá. Drótkefére, ecsetre, festékre és némi munkára lenne szükség ahhoz, hogy az ipari emlék valóban emléket idézzen. Aztán egy táblát is lehetne az oszlopra szerelni néhány számmal és pár soros szöveggel, mert az ország villamosítása itt Szabolcsban kezdődött és itt is fejezpiíött be. (Seres) Kötetlen munkaidő? Bedolgozók — Nálunk soha nem jártak el az asszonyok dolgozni — hangzik némi dicsekvés Tisza Györgyné szavaiból Tu- nyogmatolcson. — Nagy föld tartozik minden, házhoz, aztán ott a rengeteg jószág. Amikor a téeszt szervezték, aki tehette, ment az ura után. De nekem a KPM-nél gépkezelő a férjem, két pici gyereket neveltem, nem mozdulhattam ki. Mint a kiszikkadt föld az esőnek, úgy megörültem, amikor hallottam, lehet bedolgozást vállalni. Megismerte a munkáját A kellemesen hűvös szobában hófehér kötény piros hímzéssel díszíti az asztalt. Már majdnem kész. — Ezentúl ilyen kötényeket viselünk a konyhában? — Dehogyis. Ezeket a jobb darabokat tortakínáláshoz, csigacsináláshoz veszik fel az asszonyok. Amikor hangsúlyozni kell, hogy dolgoznak, de mégis vidám összejövetel, lakodalom, keresztelő adja a háziasszonynak a tennivalókat. A mátészalkai háziipari szövetkezet ötszáz forintban szabta meg a bedolgozóknak a minimálisan kötelező munkát. — Nem is nagyon tudok ettől többet keresni — folytatja Tóthné. — 7—800 forintot hozok haza, de ebben már a családi pótlék is benne van. Amiért szeretem csinálni: kényelmesebb, mintha Fehér- gyarmatra kellene naponta bebuszoznom valamelyik gyárba. A kirakatokat nézegette Mátészalkán Szűcs Jenőné, amikor ráismert az egyik térítőre, amit hímzett. — Már a színezésről* a szálvezetésről és ne vegye szerénytelenségnek, de a munka minőségéről is meg lehet ismerni a saját darabot. Most nemrégiben pedig, mintadarabot varrtam, mezőségi láncöltéses térítőt. „Se éjjelem, se nappalom — Se éjjelem, se nappalom, minduntalan az jár a fejemben, ha nem jól osztom be az időt, hogy most ezalatt két ruhát is összeállíthattam volna... Fényeslitkén Tóthné ked- veltette meg az asszonyokkal a bedolgozást. Már 11 éve varrja a ruhadarabokat a nyíregyházi szövetkezetnek. — Nem panaszkodhatom, ha valaki akar keresni ezzel az elfoglaltsággal, hát teheti. Volt már úgy, hogy 4800 forint jött össze egy hónapban, ha nagyon hajtottam. Azért nem ez a gyakori, általában három és fél ezer forintot keresek. II ii ii A z életerős, szép palánták feltűnően frissek voltak. Mintha csak akkor szedték volna fel. Kissé szokatlan volt a gyár kapujában, a befelé tartó munkásasszony kezében. Nem is késett a magyarázat: — A kertésznél vettem. Ott van szemben, szinte oda látni. Az állomásnál kell átmenni a síneken, s ott van mindjárt a kert vége. a hátsó bejárat. Mindig ott vásárolom a palántákat... így jutottam el végül is Tiszavasváriba, a Kossuth utca 7. szám alatt lakó Vámos Józsefhez, aki — feleségével együtt — a kis kert jövedelméből egészíti ki immár tizennégy éven át a nem éppen gondtalan megélhetést biztosító rokkantsági nyugdíját. Szépen ápolt kerten keresztül vezet az út a főbejárattól a telek végéig. Az akkor még részben fólia alatti védelmet is igénylő palánták gondos, hozzáértő ember munkáját sejtették. Négyszáz négyszögöl. Rajta a lakás, előkerttel, virágágyásokkal, s jó néhány gyümölcsfa. Talán a fele sem jut igazi kertészkedésre, jövedelemcsinálás- ra... Tűnődöm: vajon mit is jelenthet ez mégis az idős házaspár családi kasszájában? — Attól függ — magyarázza a kertész. — Látja ezeket az uborkákat? Az elmúlt évben húsz tő volt, most kevesebb és nem is sikerült olyan jól, de ez a pár tő is bőven fedezi egy család évi igényét. Mit gondol, mit adott Aztán futtatni, nevelni. Amikor a palánta eléri a hét levélhosszat, le kell csípni a hajtás végét, hogy oldalágak eredjenek. Aztán sorra kerülnek az oldalhajtások is, csak már kevesebb levéllel s Á kertész uborkája le az a húsz tő tavaly? Két- ezer-hatszáz forintot! Egy tő uborka százharminc forintot? Nem tévedés, a kertész precíz ember. Minden fillért feljegyzett, a számolásban sincs hiba. Mégis, szinte hihetetlen. — Erről a területről tavaly a bruttó bevétel hatvanötezer forint voU. Persze ebben benne van minden, a palántából nyert pénz is. Ez körülbelül húsz százalékát jelenti a bevételnek. Persze érteni kell hozzá. Itt van például az uborka. Először is a fajtát kell jól megválasztani. Mondjuk, a budai félhosszú. Természetesen fólia alatt kell kezdeni, hogy az első kötésekből származó termés még a primőr- szezonban piacképes legyen. így tovább, hogy minél több legyen az inda, a termőfelület. — Ha jól csinálja — lát el tanáccsal, s mutat arra a négy tőre, amelyet közben megvettem — ezekről akár kosárszámra szedheti majd az uborkát... Vámos József a helybeli szakcsoport tagja. Palántaneveléssel sokáig csak ő foglalkozott, de sok tagtársa még mindig tőle szeretné beszerezni. Nem véletlen. A téesz- ben, ahonnan nyugdíjba vonult, ott is kertész volt, de gyermekkorban, dohányosként kezdte... — Sajnos, már ez is sok — panaszkodik. Bezzeg, ha most kezdhetném. Itt van például a gyár hulladékhője. Tudja, mi mindent lehetne azzal kezdeni? Nem úgy mint itt, olajkályhával, meg a föld se nagyon szereti már ezt az egyoldalú kihasználást. Cserélni kellene a talajt. Ott terület is lenne hozzá, a gyár mögött. Ami van — mert nem mondom, hogy nem próbálkoznak — az rpég kísérletnek is kevés ... Megszólal a kapucsengő. Hátul, a gyár felőli bejáratnál keresik a kertészt. A kert végébe kell újra menni. S naponta hányszor, de hányszor? — Látja. Csak az a baj, hogy fárasztó, nem győzöm. Muszáj lesz megszüntetni azt a bejáratot. Sajnos, eljárt az idő ... Amíg kikísér a főbejárati kapuhoz, többször is elnéz a gyár irányába, ahonnan a csengő szól. Tudja, vagy inkább kötelességszerűen érzi: nem is olyan könnyű bezárni csak úgy, ott hátul azt a kaput. A kertész uborkájára, paprikájára, paradicsomára sokáig szükség lesz még Tiszavasváriban... A négy tő uborka, amit tőle hoztam, azóta szépen fejlődik; az első kötések már termést nevelnek. Kíváncsi vagyok: vajon jó tanítvány voltam-e a szűkreszabott tapasztalatcserén ? Tóth Árpád Tunyogmatolcsról minden hétfőn viszik be az asszonyok az elkészített faliképeket, párnákat, abroszokat, térítőkét. Szűcsné és Tóthné felváltva járnak: így minden második héten kerül rájuk a sor. — Több helyen dolgoztam már ezelőtt — folytatja Szűcsné. — A ládagyárban is nehezebb volt. Igaz, így jóval kevesebb a pénz, de legalább én gazdálkodók az időmmel. Igaz, a gyárból nem lehet hazahozni a munkát, én viszont napjában százszor is leteszem, felveszem. Ha sürget a határidő, már hajnali háromkor felülök az ágyban és öltögetek. Erről á kötetlen munkaidőről egészen más a vélemé-- nye á megye másik pontján, Fényeslitkén Tóth Imréné- nek. Lekoppintotta a fazont Tóthné rábeszélésére már ötödik éve bedolgozó Bacs- kóczki Lajosné. Most női hálóingeken dolgozik, ezeket belföldön értékesítik. — Gyakran varrunk viszont NSZK-exportra kerülő lányka- és női ruhákat. Már többször láttam, olyan szép fazont köztük, amit „lekop- pintottam” és megvarrtam a kislányomnak is. Nem titok, hogy így szakmailag is fejlődhetünk a legújabb szabásminták megtanulásával. Ma délig kapáltam a háztájiban, utána elvégeztem a ház körüli munkákat és délután ülök a géphez. Még a tévét is innen nézem. Már a lányom is besegít, ragasztja a címkét, levasalja az oldalvarrásokat. De ő már nem akar bedolgozó lenni. Tóth Kornélia A Hajdúsági Iparművek részére gyárt 50 ezer pár automata mosógéphez szükséges ellensúlyt az Öntödei Vállalat kisvárdai gyára. Nagyváti Pál és Lénárt Ferenc a jobbos ellensúlyokat munkálja meg sugárfúrógépen. (Császár Csaba felvétele)
