Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-27 / 149. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 27. Lázár György fogadta Jean Francois Deniau-t Genf \ Plenáris ülést tartott a leszerelési bizottság Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Jean Francois Deniau francia kül­kereskedelmi minisztert, aki Veress Péter külkereskedel­mi miniszter meghívására szerdán érkezett Budapestre, hogy tárgyalásokat folytasson a Két ország gazdasági kap­csolatainak időszerű kérdése­iről. A szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Veress Péter, valamint Jacques Le- compt, a Francia Köztársa­ság budapesti nagykövete. Ugyancsak csütörtökön fo­gadta a francia külkereske­delmi minisztert Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyet­Carter amerikai elnök csü­törtökön európai körútja utol­só állomására, Portugáliába érkezett. A lisszaboni repülő­téren Eanes portugál köztár­sasági elnök és Sá Carneiro kormányfő fogadta. Carter a repülőtéren el­mondott beszédében egyebek között azt hangsúlyozta, hogy az iráni és az afganisztáni események megkövetelik a nyugati szövetségesek közöt­ti sürgős véleményegyezte­tést. Egyúttal aláhúzta a NA­TO jelentőségét a nyugati ér­dekek védelmében. Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatás után az amerikai elnök megkoszorúzta két portugál nemzeti hős sírem­lékét, majd az Ajuda palotá­ba, a. volt királyi palotába hajtatott. Itt először Sá Car­neiro kormányfővel folyta­tott megbeszélést. A tárgya­lás érdemi részleteiről sena­tes is. A szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Veress Pé­ter és Jacques Lecompt. * Veress Péter külkereske­delmi miniszter csütörtökön tárgyalásokat folytatott fran­cia kollégájával. Áttekintet­ték a magyar—francia gaz­dasági kapcsolatok helyzetét és fejlesztésének perspektívá­it. Megállapították, hogy a legutóbbi években a két or­szág árucseréjében tapasztalt fejlődés ellenére a kapcsola­tok bővítésének jelentős tar­talékai vannak. Kifejezték, hogy mindkét fél erőfeszíté­seket tesz e tartalékok ki­használására. mit sem hoztak nyilvános­ságra. Amerikai kezdeménye­zésre Carter találkozik Ma­rio Soaressel, az ellenzéki szocialisták vezetőjével, majd az elnöki palotában Eanes elnökkel fog tárgyalni. Carter a tervek szerint még csü­törtökön délután Visszaindul Washingtonba. A portugál hírügynökség­nek adott és szerdán nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatá­ban Carter azt mondta, hogy elsősorban az iráni és az af­ganisztáni helyzetről akar a portugál vezetőkkel tárgyal­ni. Megfigyelők ezzel kapcso­latban emlékeztettek arra, hogy Portugália jobboldali kormánya Nyugat-Európá- ban elsőként csatlakozott az amerikai elnök által kezde­ményezett Irán-ellenes gaz­dasági szankciókhoz és a kü­lönböző szovjetellenes lépé­sekhez. A genfi leszerelési bizott­ság csütörtöki plenáris ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője is. Beszédé­ben elemezte a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének május 14—15-i üléséről kiadott nyilatkozat azon leszerelési jellegű ja­vaslatait, amelyek közvetle­nül kapcsolódnak a genfi le­szerelési bizottság napirend­jén szereplő kérdésekhez. A magyar delegátus sür­gette a konkrét eredmények mielőbbi elérését olyan kér­désekben, mint a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltil­tása, a radiológiai, illetve a Tadeusz Strulak lengyel nagykövet elnökletével csü­törtökön megtartották a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó bécsi tár­gyalássorozat 241. plenáris ülését. A tanácskozáson Fo­dor Zoltán nagykövet, a magyar küldöttség vezetője mondott beszédet. Fodor Zoltán megállapítot­ta, hogy a NATO-országok 1979. december 20-i javasla­tukkal nemcsak a tárgyalá­sok megállapodott alapelvei­től és céljaitól térnek el, ha­nem a korábbi javaslatokban korlátozottan meglévő realisz­tikus elemektől is. A njagyar delegátus a to­vábbiakban nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a bécsi tárgyalásokon részt vevő va­lamennyi szocialista ország megfelelő jelentőséget tulaj­donít a bizalomnövelő intéz­kedéseknek. A magyar kül­döttség véleménye szerint nagymértékben elősegítené a bizalom légkörének kialaku­lását, ha a szocialista orszá­goknak az európai biztonsági értekezlet valamennyi részt­vevőjéhez intézett javaslata alapján korlátoznák a kato­nai gyakorlatok terjedelmét. A döntő kérdés itt, Bécsben azonban az, hogy a tárgyalá­vegyi fegyverek eltiltása, va­lamint a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biz­tonsági garanciáinak erősíté­se. Megkülönböztetett jelen- tőségűeknek minősítve a nukleáris leszerelés kérdé­seit, a magyar küldött elen­gedhetetlennek mondotta, hogy a bizottság konkrétan foglalkozzék e témakörrel. A szocialista országok múlt évi — a nukleáris leszereléssel kapcsolatos — kezdeménye­zésére utalva javasolta, hogy a bizottság a delegációk szé­les körű bevonásával dolgoz­zon ki konkrét javaslatot az előkészítő tárgyalások meg­kezdésére. . sok során olyan intézkedések kerüljenek kidolgozásra, ame­lyek biztosítják, hogy a meg­kötendő csökkentési egyez­ményben részes államok tel­jesítik vállalt kötelezettségei­ket. Elengedhetetlen — jelen­tette ki Fodor Zoltán —, hogy ezek az intézkedések csak a csökkentés megállapo­dott területére terjednek ki. Kezdettől fogva érvényesnek kell lenniük a közvetlen résztvevők valamennyi — a térségben állomásozó — csa­patára. Magától értetődik, hogy az intézkedések nem okozhatnak kárt egyik fél biztonságának sem. A magyar küldöttség veze­tője végezetül rámutatott, hogy a Varsói Szerződés ve­zető szervei az elmúlt hónap­ban ismét kinyilvánították készségüket a leszerelés és a katonai enyhülés előmozdítá­sára. Kádár János, az MSZMP KB első titkára e kérdésről május 29-i beszédé­ben á következőket mondott ta: „Aki békességet, békés egymás mellett élést, enyhü­lést akar, aki a fegyverkezés korlátozására, a fegyverkezé­si verseny lefékezésére tö­rekszik, annak a Varsói Szer­ződés Szervezete — minden tagállama — készséges és jó partnere.” Carter Lisszabonban Bécs Magyar felszólalás a haderő- csökkentési tárgyaláson KS* Másfél szoba — Regény — ÖSSZkomfOlt 38. A végére hagytam en­nek dícséretét, pedig talán elsőül kellett volna említe­nem. hisz manap ez a leg­ritkább erénye a dolgozók­nak. Mert már a másik két lányról itt a laborban bizony nem mondhatnám el ugyan­ezt; azoknak mindenre van gondjuk, öltözködésre, ran­devúkra, szórakozásra — csak épp a munkát csinálják ímmel-ámmal. No persze, amit kell, azért elvégzik — e nélkül nem volna nálam maradásuk! — de azon túl egy öltést sem. Ez a Jutka meg elsőnek pattan mindig, ha valami előre nem látott probléma merül fel: sürgős jelentés, imutatás, ilyesmi. Nem vol- a dolga, hiszen laboránsnő, még gépelni sem kellene tud­nia — de mindent elsőre vál­lal, s mindent precízen meg­csinál. Szégyellem, de az pél­dául, amire a beszélgetésünk­kor hivatkozott, hogy az ösz- szevissza hagyott jegyzetei­met rendbe szokta tenni, s még le is gépeli, ha kell — ez eddig föl sem tűnt nekem, csak most, hogy utalt rá. Dé ez is csak azt mutatja, meny­nyire kitűnő munkaerő; az ilyennél sajnos, csakugyan nem tűnik fel, ha valamit csinál. Csupán az* unott laj- hárok hozsannáztatják kö­rül magukat, ha év végén el­készülnek valami olyan munkával, amit már nyáron be kellett volna fejezni... És mégis, és mégis ... Res­tellve vallom be, hogy en­nek ellenére nem nagyon kedveltem ezt a nőt. A má­sik kettőt inkább, különösen a kis Ibolyát. Ez a csöppség — talán húszéves az egész lány — az elképzelhető leg- linkebb teremtés; csak a le­geslegvégső esetben hajlandó dolgozni, amikor már nyakán a kés... A munkája ilyen­kor elfogadható éppen, ám minden esetben ellenőrizni kell. De — érdekes! — így vagyok a férfi munkatársa­immal is. Hartmann Zoli zse­niális vegyész; valami ösztö- fflSS érzéke van hozzá, hogy abba a bokorba nyúljon, ahol éppen bimbózik valami eredmény. S a szorgalma, jó­ságos isten! A háta mögött munkabuzinak hívják; néha éjfélig itt kotlik, ha éppen valami izgalmasabb ered­mény -várható. Bódis Gyurka viszont — saját bevallása szerint — készséggel feketét öltene, ha a munka temeté­sére hívnák, s ő dobná az el­ső rögöt a koporsóra... És mégis, és mégis ... Hányszor szidtam magam miatta, hányszor szégyen­keztem magam előtt is: de ezeket jobban kedvelem, Ibolykát is, Bódis Gyurkát is, mint a jól húzó igásokat... Ha borítékot kell osztanom, először ezekre gondolok min­dig. Ha rendkívüli üdülés, kellemes beutalás ígérkezik: annak drukkolok, hogy ők vegyék igénybe. Sokat tűnődtem, amíg rá­ébredtem, miért is van ez így. A lényege egyszerű: mert a jó dolgozó — dolgozik. A munkájával törődik, abban bízik, s az elért eredményei­re büszke. A gyönge munkás viszont — egyebe nem lévén — egyéni vonzerejét veti be a főnökségnél. Adminisztrál­ja magát. Jópofa. Hercig, dicséri a főnököt, a következ­ményekkel nem törődve, akár szembe is, bátran ... És a főnök is ember. A főnök­nek is kell a sikerélmény ... Csak a főnöknek? Hát a ki­rályok kit szerettek jobban: a hízelgő udvaroncot-e, vagy a szókimondó forradalmárt? Mindenki szomjazik az elis­merésre. A királyok sikerél­ménye ilyenformán a talp- nyalók hódolata. Az isteneké meg alighanem a tömjénfüst és a hozsánna. Mindez .rend­ben is van; ez a mechaniz­mus a lélektan törvényeire épül. A szomorú azonban csak az, hogy amikor . erre ráébredtem, változatlanul jobban kedveltem Ibolykát Tatáménál, s jobban tovább­ra is Bódis Gyurkát Hart­mann Zoltánnál. És csügged­ten állapítottam meg ma­gamban, hogy a hatalom — bármi véghetetlen is külön­ben — egy ponton védtelen, sőt már-már kiszolgáltatott: a tulajdon talpnyalóival szemben. Mert hiszen, ugye, jó dolog, ha az ügyek rend­ben mennek (az osztályon, a vállalatnál, a megyénél, az országban vagy a világmin­denségben) — ám még jobb dolog azt hallani, hogy mind­ez bölcs vezetésünk hervad­hatatlan érdeme... Azt hiszem, végül is ez a belátás — (vagyis a hatalom — hisz a magam kis szemét­dombján én is az vagyok) restellkedése a fel- és el nem ismert erény láttán — volt a döntő indoka annak, hogy Étivel beszéltem. No meg persze az a lehetetlen hely­zet, amelyben ez a szegény, derék nő élt. És csak har­madsorban az, hogy megtet­szett nekem. Lezajlott tehát az első be­szélgetés a kis Tatáméval, aztán hetekig nem történt semmi. (Folytaltjuk) Assam és Tripura Súlyos próbatétel Az „India Today” térképe jól mutatja az északkeleti terüle­tek viszonylagos elkülönültségét az ország többi részétől. Polgárháborús állapotokról tudósítanak a hírügynöksé­gek Északkelet-Indiából: Tri­pura államban eddig mintegy ezer az összecsapások áldo­zatainak száma, egész falvak váltak a lángok martaléká­vá. Majd negyedmillió ember menekült el lakóhelyéről — a hatóságoknak száznál több tábort kellett nyitniuk a haj­léktalanok számára. Eltérő adatokkal, de hasonló hely­zetről érkeznek hírek a kö­zeli Assamból is. A feszültség háttere Az összecsapások, tünteté­sek magyarázata nem egy­szerű. Az első megmozdulá­sokat assami diákszövetségek szervezték a szövetségi ál­lamba tömegesen érkező be­vándorlók ellen, akik becslé­sek szerint a 20 milliós la­kosság negyedét teszik ki. A jobb megélhetés reményében valóban folyamatos volt a betelepülés a körzetbe Nyu- gat-Bengáliából, de külföld­ről, így Nepálból és Bangla- desből is. Az iparosodottnak, sőt — indiai viszonylatban — gazdagnak számító Assam- ban a kívülről érkezetteket nemcsak eltérő kultúrájuk, szokásaik vagy vallásuk miatt támadják: a lakosság a munkalehetőségek csökke­nésétől is tart. Az ellentétek tehát összetettek, etnikai- nemzetiségi-gazdasági erede­tűek. A kérdés csak az. milyen alapon lehet az esetleg több évtizede helyben élőket is ,idegennek” nyilvánítani. Az assamiak ugyanis- az 1951 után beköltözöttek összeírá­sát^ és kitelepítését követelik. Ez minden szempontból megoldhatatlannak tűnik. Indira Gandhi új kormány­zata 1971-nél, Banglades lét­rejötténél próbálja meghúz­ni a határvonalat, amikor 2—3 millió menekült érke­zett a határon túlról. Ebbe viszont a diákszövetségek ve­zetői nem egyeztek bele. Szaporodtak hát a sztrájkok, leálltak az olajfinomítók — noha innen származik India kőolajának majdnem fele. (A kár naponta 4 millió dollár!) Assanban — amely decem­ber óta amúgy is központi kormányzás alatt áll — be­vetették a katonaságot is. Egyelőre sikertelenül: nincs jele a megegyezésnek Üj-Del- hi és a helyi tiltakozó erők között. Szeparatista veszélyek Sőt — mint a tripurai ese­mények jelzik — a feszültség terjedőben van. Márpedig Északkelet-India, amely tu- lapdonképpen földrajzilag is csak egy keskeny „köldökzsi­nóron” át kapcsolódik az or­szág többi részéhez, nemcsak gazdaságilag, hanem straté­giailag is érzékeny körzet. Delhiben jogos lehet az aggo­dalom, hogy a helyi válság az elkülönülés veszélyének erősödéséhez vezet. A térség néhány más szövetségi álla­mában (elsősorban Mizoram- ban és Nagaföldön) ugyanis már hosszú ideje gondot je­lent a különböző szeparatista lázadó csoportok tevékenysé­ge. Különösen, hogy fegyve­res harcukat Kína is támo­gatja. Ez jelzi a - szélesebb, külpolitikai ellentétek szere­pét is, s egyben alapot ad azoknak a sajtójelentéseknek, hogy a mostani assami és tripurai vérengzések sem ki­zárólag belső indulatok tra­gikus következményei. Ez persze nem csökkenti a? indiai hatóságok felelősségét vagy feladatait: mindenkép­pen megoldást kell találni a szélsőséges erők leküzdésére, még mielőtt az újabb és újabb bosszúállások ördögi körforgása reménytelenné nem tenné a rendezést. A történelem szolgáltatott már erre példát: India és Pakisz­tán különválásakor a vallási gyűlölködés mindkét oldalon megszámlálhatatlan áldozatot szedett. Kevés a kiút Indira Gandhi miniszterel­nök el van szánva, hogy nem engedi az eseményeket ilyen irányba fajulni. Lehetőségei mégis . igen korlátozottnak tűnnek. Hiszen hova lehetne például átköltöztetni a bete­lepült milliókat? India más részeibe, ahol még nagyobb az elmaradottság? Vagy visz- sza, a Banglades létrejöttekor megszűnt Kelet-Pakisztánba ? Egyáltalán, miként képzelhe­tő el a sokmilliós lakosság adminisztratív különváloga- tása? Súlyos kérdések — egyelő­re válasz nélkül. Indira Gandhi igazán nincs irigylés­re méltó helyzetben. Kormá­nya első igazi próbatételével néz szembe úgy, hogy kevés kiutat láthat. Az erőszak, a kormánycsapatak alkalma­zása ugyanis nem tűnik meg­felelő eszköznek e sokrétű etnikai-gazdasági probléma megoldásához. Szegő Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom