Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
1980. május 18. o VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Kutak és vizek A jó öreg: kút megroggyant, összeszűkült az idők terhe alatt. Tetejét bozót veszi körül. Nincs már olyan mély, mint valaha volt, az alja közepén csupán aktatáskányi szélességben csillan a víz. Tiszaszalka közelében, az egykori Uj tanyán állunk a romkút (elett. Valaha bő vízzel ellátott vagy kétszáz embert és egy seregnyi állatot. Tipikus tanyai kút volt. Hozzá hasonlót a falvak majorjaiban láthattunk. A falvak többségében ma már hidrofor segíti feljönni a vizet, a közművesített falvakban egy könnyed kézmozdulatra a közkifolyóból bu- gyog a víz. És 2—3 év múlva Nyíregyháza lakói a Tisza vizét isszák. Nem is tudom, hogy ez fejlődést, vagy visz- szafejlődést jelent, hiszen a szabolcs-szatmári emberek évszázadokon át itták a Tisza vizét — amíg tiszta volt. Gyermekkoromban magam is láttam szántó-vető, vásárra igyekvő embereket, amint kalapjukat a Tiszába, a Túrba, vagy valamelyik patakba merítették és oltották szórójukat. Az említett romkúthoz is gyermekkori emlékem fűződik. A csaknem három méter sugarú kutat kővel és téglával „bélelték”. Az illesztések közé fészket raktak a verebek. A pötyögtető madarak szennyezték ugyan a kutat, de a gyakori mérés és az öntisztulás megakadályozott minden bajt, olyan egészségesek voltunk, mint a makk. A káván áthajoltunk és a tiszta víz felületét akár tükörnek is használhattuk. Mindez az ötvenes évek elején volt, a KÖJÁL még nem létezett... Kutak és vizek. Jelzik a mindenkori népszokást, a kultúrát, a technika színvonalát. Azt hiszem, bárki szívesen hallgatná Kovács Antalt, a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szb-titkárát, aki több évtizedig javítója, fenntartója, üzemeltetője és jó ismerője volt a kutaknak. Tőle is tudjuk, hogy kezdetben vala az ásott kút, amelyben bőrvödörben, vagy vödörben kötélen húzták fel a vizet. Aztán a fejlődésben a sorrend a következő volt: gémeskút, kerekes- kút, kézi szivattyús, vagy pompakút, kompresszoros kút, búvárszivattyú. A nagy teljesítményű búvárszivattyúk ontják és tolják a vizet. Régen — mint Kovács Antal mondja — a vas kifolyócsövek végét állatfejhez hasonlóvá formálták, ö látott kacsacsőrhöz és oroszlánfejhez hasonló kifolyócsövet. Bizton állítja, hogy ezek a szép mívű vasmunkák nem voltak giccsek, az ember víz iránti tiszteletét fejezték ki. A mesterek azért fordítottak gondot a vas ilyetén megformálására, mert az élet jelképét is látták a vízben. A kerekeskút hengere felett is látványos fafaragásokat láthattak letűnt korok emberei. Az iskolákban a hasonlat és a megszemélyesítés tanításánál Arany János kora óta említik a jól ismert strófát: ösztövér kútágas hórihorgas gémmel / Mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel. A pattogós nótát is gyakran énekeljük, még modern házibulikon is: Kis kút, kerekeskút van az udvarunkban ... Fennmaradt ránk egy népi szólás, amely szerint „Úgy járnak hozzá, mint a jó kútra”. A „jó” jelzőhöz persze többnyire rossz gondolat társult, például könnyűvérű falusi menyecskék neve után említették a népi szólást. De maradjunk csak a jó kutaknál. Főleg azért, mert régen megyénkben kevés volt belőlük. Sok baj okozója volt a rossz kút. Dr. Márton Mihály, a KÖJÁL megyei igazgató főorvosa olyat mond, ami bizonyára sok embert megdöbbent. A múlt rendszerben megyénkben különösen gyakori volt a gyermekhalál, a csecsemőhalál. S ennek fő oka nem csupán a szegénység volt, hanem a rossz víz. Az ásott kutak többsége ugyanis sok nitrátot tartalmazott. A fedetlen kutak könnyen szennyeződtek. Érdekes és persze sajnálatos, hogy Kisvárda és Újkenéz környékén sok volt a golyvás ember. Ezen a területen ugyanis a kutak vize nem tartalmazott jódot. A golyvaképződésnek a jódhiá- nyos víz kedvezett. Egy kis történelmet a főorvostól is hallottunk. Mint mondta, hazánkban 1927 óta foglalkoznak a vizek vizsgálatával, ettől a dátumtól rendszeresek, vagy nagyjából rendszeresek a vizsgálatok, az ellenőrzések. A húszas évek végén Debrecenben volt egy vizsgálóintézmény, amely megyénkben is végzett méréseket, ha úgy tetszik ellenőrzéseket. A Zöldkereszt a harmincas években számos községben mélyfúrású kutat épített. így a főorvos szülőfalujában, Bújon is. A kutak építése a terhes anyák és a csecsemők érdekében történt. Ezzel is próbálták csökkenteni a gyermekhalandóságot. Sajnos, kevés kút épült megyénkben a harmincas években ... A KÖJÁL három évvel ezelőtt megyénkben megvizsgált 280 ásott kutat. Az eredmény elszomorító. A kutak vizének 98 százaléka fogyasztásra alkalmatlan, pontosabban veszélyes. Veszélyes — főleg csecsemőknek — a magas nitráttartalom miatt. Jó tudni, hangsúlyozta a főorvos, hogy forralásnál a baktériumok ugyan elpusztulnak, de a nitrát nem bomlik el, hanem koncentrálódik. A forralással tehát nem múlik el minden baj. Ezért is van az, hogy évente megyénkben mintegy negyven csecsemőmegbetegedést észlelnek a nitrát miatt. Persze a védekezés, a kezelés ma már eredményes. Az egészségügyi intézmény statisztikája szerint megyénkben a még nem közművesített falvakban és tanyákon átlagosan háromszáz emberre jut egy mélyfúrású kút. És ez az arány nem is túl rossz, csak a távolabb lakóknak egy kicsit gyalogolni kell a jó vízért. Most szó szerint idézzük a főorvost: „A kótaji és a nyírteleki víz biológiai értéke jó, de a jódtar- talom magasabb is lehetne. A jövőben megyénkben is valóságos vízgyárák épülnek. Az ivóvíz egyre költségesebb, de egyre egészségesebb lesz”. Gubovits János, a SZAVI- CSAV technikusa hálózati előadó. Mint mondja, mostanában a regionális, vagy majdnem regionális vízrendszer jellemző megyénkre. Ilyen épült a közelmúltban Gyügyén, a gyügyei víz vezetéken elér Cégénydányádra és Szamosújlakra is. De van még „félig modern” vízmű, például Kemecsén. Igaz, ez a tanács kezelésében üzemel, a hidroformos rendszerű mélyfúrású kutak mintegy hatezer méter vezetéken szállítják a jó, de nem szűrt és nem tisztított vizet. A SZAVICSAV kezelésében azonban már nem szállítanak és nem szolgáltatnak ki nyers vizet. A szakemberek szűrik, vegyszerezik, kezelik a vizet. A vállalat központi laboratóriumában az elmúlt év végétől gázvizsgálatra is berendezkedtek. Nem minden ok nélkül, hiszen például a nyírmadai vízmű kút- jában is megtalálható a gáz. A nyers víz egyébként me- gyeszerte vasas és mangános, de ez természetes jelenség. A technikus tapasztalatból tudja, hogy megyénkben a mélyebb rétegek alatt általában jó a víz. Kivétel csupán a nyírbátori járás egy része, ahol is az úgynevezett rétegvízlelő készlet nem felel meg az elvárásoknak. A modern kutak többsége kétszáz méter mély. Ebből a hatalmas mélységből korszerű búvárszivattyúk nyomják fel a vizet. A jövő az automata vízműveké. Ilyen épült például Panyólán. Előnye, hogy nincs szükség kezelő- személyzetre, emberi beavatkozás nélkül szolgálja ki a lakosságot. Gazdaságosak is az automata vízművek, építésüknél már nem is tervezik a melléképületeket, a szociális létesítményeket. Jelenleg megyénk lakóinak mintegy fele részesül vezetékes ivóvízellátásban. Az arány országos viszonylatban nem kedvező, de fejlődésünk e tekintetben is szembetűnő. Idén várhatóan 24 települést kapcsolnak be a hálózatba. Orosz Béla, a vállalat párttitkára régebben több beosztásban dolgozott, szakember. Szerinte nemzeti kincsünkké vált a víz. Tapasztalata szerint más országokban is kincsként, értékként kezelik. Az NSZK-ban konzervesdo- bozban vásárolta az ivóvizet, tudja, hogy Spanyolországban a bor olcsóbb, mint az ásványvíz. Szakmai kíváncsiságát kielégítve olvasta nemrégiben azt az újságcikket, amely a közel-keleti államok terveit ismerteti. Ezek az államok a tengeri jéghegyeket akarják magukhoz eljuttatni és ivóvízként felhasználni. Mi, nyíregyháziak csupán a Tiszáig ásunk, hogy elegendő vizünk legyen távlatokban is. Miskolci Lajos, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság vízellátási és csatornázási osztályvezetője azt mondja, hogy nem pontos a megfogalmazás, amely szerint a Tisza vizét vezetik el a megyeszékhelyre. Tiszabercel határában a folyó partján parti szűrésű kutakat ásnak és ezekből kapjuk majd a vizet. Statisztikája szerint megyénk is egyre vízigényesebb, 10—15 évenként megduplázódik vízfogyasztásunk! Ezért az ipari üzemeket víztakarékos technológiák alkalmazására serkentik. „Sakuntala”... „Falusi lakodalom” ... „Házi tücsök” ... Szívbemarkolóan édes melódiák. Goldmark Károly remekművei, aki 1830. május 18-án született Keszthelyen. A zseniális zeneszerző, aki csak öreg korában élvezhette munkáinak gyümölcsét: forradalmár egyéniség volt. Neve kitörölhetetlenül szerepel a magyar nép szabadságharcában is. Az 1848- as forradalom muzsikusalakja mint nemzetőr vett részt a népjogokért vívott küzdelemben. Édesanyja huszonnégy gyermeknek adott életet. Betegség, járvány is pusztított akkortájt a vidéken, és a Goldmark-gyere- keknek csak a fele maradt életben. A tizenkét csemete is elég gondot adott az apának. Németkeresztúr községbe költöztek át, onnan küldte az idős Goldmark Bécsbe Károly fiát, hogy tanuljon valamilyen hangszeren. Gold- mark József, a legidősebb fiú akkor már a „császárvárosban” élt, és vegyésznek készült az egyetemen. Goldmark Károly tizennégy éves korában szakadt el a szülői háztól, és Bécsbe gyalogolt. Fivérénél lakott takarításért, kisebb házimunkák elvégzése fejében. Szabad idejében Jansa hegedű- művésznél tanult. Komponál- gatott is. Apja minden hónapban elküldte a tandíjat. Egy napon azonban megírta, nőttek anyagi gondjai, nem tudja többé támogatni. Goldmark Károly úgy érezte, hogy a zenéről le kell mondania. Alkalmi munkákat vállalt, majd beiratkozott a bécsi technikai szakiskolába. Aztán elkövetkezett az 1848-as esztendő. Ekkor értek Bécsbe a párizsi forradalom hírei. Becs lakossága gyűlölettel fordult Metternich kancellár kormányzata ellen. Az osztrák nép elégedetlenségéből nyílt forradalom lett, amely 1848. március 13-án tört ki. Goldmark Károly is ott volt a tüntető néptömegben, testvérbátyja, József pedig a forradalom tevékeny tagja lett. Néhány nappal később a Pestről érkező utasok elmesélték, hogy ott már megjelent a szabad sajtó első terméke. Goldmar- kék boldog örömmel olvasták a Bécsbe csempészett Nemzeti dalt és a „Tizenkét pont”-ot. Sajnos, a császáriak Bécsben erősebbnek bizonyultak a forradalmároknál. Goldmark Józsefet körözni kezdték, mint az egyetemi forradalmár csapat vezetőjét. Menekülnie kellett. Azt a tanácsot adta öccsé- nek, hogy azonnal szökjék haza Németkeresztúrra, mert bajba keveredhet miatta. Goldmark Károly késő öregkorában „Emlékezések” címmel könyvet írt, s így idézte az említett időpontot: „Hazaértem szüléimhez. Néhány nap múlva már megtudtuk, hogy Bécsben a császáriak felmorzsolták a forradalom erőit. A csapatok a magyarországi forradalom leigázására indultak. Sopronból az a hír érkezett Németkeresztúrra, hogy minden fegyverforgató ember készülődjék, mert közeledik az ellenség, vagyis az osztrák katonaság. A soproni harangok elnémultak. Ha újból megszólalnak, mindenki szálljon harcba! Elküldték a fegyvereket is, a kapákat és kaszákat. Három napig vártuk a harangszót. És a harmadik nap estéjén megszólaltak”. ö is ott volt a csapatban, amely szétkergette Jellasics seregét. Égő falvak jelezték Jellasicsék menekülésének útját. Goldmark a csaták után leszerelt, és a soproni színházban lett hegedűs. A következő nyáron a társulat Győrbe utazott vendégszerepelni, Ott díszelőadást rendeztek a győzelem örömére. Ezen az előadáson játszott Goldmark szólistaként először pódiumon. Közben odahallatszott a távoli ágyúszó. 1849. június 28-án megkezdődött a Győr melletti csata. A császáriak szorongatni kezdték a várost, amelynek egy részét bevették. Az elfoglalt városrészben Schmidt evangélikus kántor lakásán tartózkodott éppen Goldmark Károly, akit mint rebellist őrizetbe vettek a neve miatt. Ugyanis személyében József fivérét, a bécsi forradalmárt vélték kézrekeríteni. A muzsikust egy Dehmuth nevű őrnagy engedte szabadon, mert maga is zenész volt „civilben”. Goldmark ezután Budára költözött és a Várszínházban hegedült. A társulat olyan szegény volt, hogy csak ketten szolgáltatták a zenét. Nyomorúságos fizetést adtak. Goldmark éhezett és betegeskedett. Hét esztendeig tartott hihetetlen nyomora. De ezalatt már szorgalmasan komponált, összekuporgatta a gázsiját, hogy önálló hangversenyt rendezhessen. Kinyomtatta a falragaszokat, de a közreműködő muzsikusok nem mentek el, a koncertet le kellett mondani. Mérgében elégette valamennyi szerzeményét. Ezt szinte ugyanabban az időben tette Antonin Dvorzsák is Prágában: a részvétlenség és nemtörődömség miatt. Goldmark zongoraleckét adott krajcárokért. Kottát másolt, hegedült és tanított. A Düna^paxfon lakott egy nyomorúságos viskóban, a mai Parlament helyén. A magyar zenészek felfigyeltek a szerény, dolgos és nagyon tehetséges Gold- markra. Volkmann Róbert, Mosonyi Mihály is kezdte emlegetni, végül tudomást vett róla Erkel Ferenc. Magához hívatta, meghallgatta szerzeményeit, további munkára biztatta és rendelt tőle egy vonósnégyest. Erkel támogatásával 1859. április 13- án az Európa szállodában végre megrendezhette első szerzői estjét. Ábrányi Kornél akkor azt írta róla, „zseniális zeneköltő”. De közben a zeneköltőnek nem volt miből ebédelnie. Az erkölcsi siker így arra késztette, hogy Bécsben kísérletezzék. Az akkori Bécs mozgalmas zenei élete opera megkomponálá- sára ösztönözte. Mennyi koplalás fűződik a Sába királynője partitúrájához! Ugyanis ezt a művét írta meg akkor. Száraz kenyeret evett és csak egy-két tanítványának szüleinél jutott olykor rendes ebédhez. Végre megtört a jég — váratlan segítség érkezett. Erkel közbenjárására a magyar közoktatásügyi miniszter 800 forint segélyt utalt ki számára. Ha ezt nem kapja meg, akkor a szó szoros értelmében éhenhal, és sohasem születik meg a Sába királynője, az operairodalom egyik gyöngyszeme. Persze a küzdelemnek művészi vonalon nem volt vége. Bécs közismert kritikusa, Hans lick lekicsinyelte Goldmark művét. Kijelentette, hogy nevetséges szövegekre komponál. Gold- marknak azonban olyan erős támogatója akadt, aki Bécsben minden nehézségen átsegítette: Liszt Ferenc. Az ő beavatkozására mégis bemutatták a Sába királynőjét, amely világsikert aratott. Goldmark elindult a siker útján. Kevés zeneszerzőnek adatott meg, hogy késő aggkoráig úgy megőrizhesse alkotóereje teljességét, mini Goldmark. 1915. január 2-án hunyt el Bécsben. Remekműveket hagyott hátra. A mid magyar közönség az utóbbi hetekben felfigyelhetett arra, hogy a rádió műsorra tűzte legszebb kompozícióit Drága a víz. A megyeszékhely lakói köbméterenként egy forintot fizetnek érte, de az államnak nyolc forintjába kerül. Sőt, megyénk néhány településén ötven forintra rúg a köbméterenkénti önköltség! Takarékosságra van szükség. Csak úgy, mint az állatfigurás kútkifolyók készítői, tiszteljük a vizet. Víz nélkül nincs élet. Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Százötven éve született Goldmark Károly A keszthelyi nemzetőr Goldmark Károly portréja
