Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1980. május 25.

SZÍNHÁZUNK MÚLTJA (4.)

Koroknay Rózsi gázsija

□ ál-mennyire is viszonylag önálló léte van egy színháznak, a külső körülményektől nem függetlenítheti magát. így volt ez Nyíregyházán is, ahol a húszas évek második felében a gazdasági élet pangása is befolyásolta a színházba járást Tudták ezt a színi élet tárgyilagos -és mélyebben látó pártolói is, bár az esetek többségében az érdektelenségben keresték a távolmaradás okait. „Nagyon ajánljuk a közönségnek, hogy ha már egyszer a város vezetősége és a színházi direkció mindent elkötetett, hogy Nyíregyházán hathónapos téli szezon legyen, akkor járjon is a színházba, mert ez igazán hozzátartozik a városi kultúrélet- hez ...”

1925 nyarán, amikor Heltay Hugó és társulata az egész vidéket megelőzve előadta Nyíregyházán a „Halló Amerikát”, majd a „Vörös malmot”, később a Reneszánszszínház együttesét is elhozták neves művészekkel, mégsem volt sikerük, már józanabb a kritikusi értékelés: „A jó-szezont derékba törte a rossz gazdasági konjunktúra és a körülmények kedvezőtlen összejátszása, mutatványos intézetek, társadalmi egyesületek által rendezett esték stb..

Ebben az időszakban sokat ártottak a színházi életnek a látványos, nagy csindarattá- val lezajlott képviselőválasztási ceremóniák is. A korabeli feljegyzések szerint 1926-ban az egyik népszerű színésznő, Somogyi Nusi nyíregyházi vendégszereplése sem tudta becsalogatni a közönséget a színházba. A Gül Babát üres ház előtt játszották.

Sokan emlegették ekkor, Hogy a"cirkusz még mindig jobban vonzza a közönséget, mint a színház. Közben az állandó színház pénzügyi fenntartása is újabb fejtörést okozott a színészet pártolóinak. Az egyik apró injekció a színházi életnek az volt, hogy a színtársulat a cirkuszos estéken kárpótlást kapott a várostól. Elengedték az 5 százalékos kulturális adót. Nagyobb segítség volt azonban, hogy 1926. október 1-től a város havi 20 millió koronával segítette a társulatot. Ekkor Gulyás Menyhért társulata játszott Nyíregyházán, amely sokat áldozott ?. ruhatár és a díszlettár kiegészítésére. Ennek az évnek egyik érdekes színházi eseménye volt Koroknay Rózsi vendégszereplése, akinek havi gázsija 15 millió korona volt. így talán nem is tűnik olyan soknak a város havi 20 millió koronás támogatása...

Ugyancsak ennek a színi évadnak volt újra vendégszereplője Fedák Sári. Az előadás előtt és után autogramokat osztogatott az elaggott színészek segélyezésére. Egy-egy aláírásért 10 ezer koronát adtak. A három estéről így írt a művésznő: „Feledhetetlen három szép napja volt életemnek! A magyarok őrző Istene áldja meg, óvja, vezérelje ezt a kedves, nagyszerű várost! Viszont látásra, Nyíregyháza!”

Gulyás Menyhért társulata a változó érdeklődés ellenére elég sokáig kitartott Nyíregyháza mellett. 1927. január 23- án ugyan elmentek egy kisebb körútra — Üjhely, Szarvas, Szentes, Kisvárda —, de április 16-án visszatértek Nyíregyházára. Nagy merészségre szánták el magukat, Komlós Pál karmester vezetésével, egy pesti operaegyüttes vendégszereplésével előadták Verdi „Trubadúr” című operáját. Nagy sikerélményük viszont aligha lehetett, mert a lap így ír az előadás fogadtatásáról: „Ilyen komoly színpadi és zenei esemény alkalmával — a színügyi bizottság páholya is ásított az ürességtől, a bizottság egyik tagja sem tartotta érdemesnek, hogy Nyíregyházán meghallgasson egy operaelőadást. Szerény véleményünk szerint a színügyi bizottsági tagsag nemcsak dísz, hanem kötelesség is, melyet gyakorolni kell, ha a színi igazgató működéséről tiszta képet akarunk magunknak alkotni.”

Kiszámíthatatlannak tartották sokan a nyíregyházi közönséget, sohasem lehet tudni, mikor lelkesedik és mikor burkolódzik be egy-egy darab előtt. A húszas évek végén játszott néhány darab talán elárul valamit a korabeli műsorpolitikáról, netán a közönség változó kedvéről is. Néhány darabcím: Páros

csillag, Lengyelvér, Cirkuszhercegnő, Zenélő óra, Fecskefészek, Te csak pipálj, Ladányi, Bánk bán. Aranyember, Ocskay brigadéros, Olympia, Per Gynt, Postáslány, Mese az írógépről, Csókról csókra, Csak egymás után, Uraim, Az utolsó bölény, Kossuth, Cigánykirály, Az első férfi, Trojka, A nóta vége, a bíborruhás asszony, Csárdáskirálynő ... Borcsa Amerikában. Előadták egy helyi szerző, Kászonyi F. József: „A tuz- paripa” című darabját is.

LATABÄR KÁLMÁN

A színpadi krónika fejjegyezte, hogy kiemelkedő pontja volt a szezonnak az Ibsen centenáriumára rendezett est, mikor is a Peer Gynt előadása előtt Kardos István városi kultúrtanácsnok mondott ünnepi beszédet. Később Schubert centenáriumát is megünnepelte a színház a „Három a kislány” bemutatásával.

A Nyírvidék értékelése szerint ebben az időszakban sok kiváló színésze volt Nyíregyházának, de „sokan nem tudtak megbarátkozni a színpad dísztelenségével. Az is újra elhangzik a vádak és önvádaskodások sorában, hogy Nyíregyháza lakosságát a fa- ransangi alkalmatosságok annyira elvonják a színháztól, hogy dacára a nem farsangolók lelkes óhajának, nem tanácsos a színházat megnyitni. így történt — írja a nyíregyházi színjátszás ötvenéves évfordulója alkalmából Deési Sándor —, hogy „Gulyásékat 1929-ben nem látjuk egészen ibolyanyílásig, de tán annál biztosabban kibírják a búzavirágig.”

Mindig ott van a bizakodás is — a színháztörténet legjobb ismerői —, úgy tartják: a 20-as évek közepén Nyíregyháza színészetének lezárult egy viszontagságos korszaka. Olyan remények is szárnyra kapnak, hogy „Nyíregyházára valamirevaló színi igazgató többé rá nem fizet.”

Az érvek, amelyek ennek alátámasztására következtek, nem éppen meggyőzőek, de érzékeltetik a korabeli kulturális szemlélet illuzórikus, polgári gyökerű, de sok tekintetben előrevivő szándékát is. így írt az ötvenéves nyíregyházi színház múltját méltató szerző: „A város értelmisége megszaporodott, a lakásínség miatt elszóródott bevándoroltak beljebb költöztek, a hivatalos város élén dr. Bencs Kálmán polgármesterrel, teljes tudatában van a színház jelentőségének s minden tekintetben megvan

a reménység arra, hogy a színház központja lesz a város esti életének...”

Nem hiányzik az álmodozás sem; ismét jóslások kelnek szárnyra, a „jövőbe nézők új színházpalota felépítését is látják a mai kaszinóépület helyén, hatalmas oszlopos csarnokkal — s végre-valahára díszlettárral —, nagy művészek, nagy szerzők szobraival, és persze a tömegestül befelé tóduló, elegáns közönséggel, melynek hamarosan bőviben lesz a rohamosan kifejlődött Nyíregyháza...”

Az idézett vélemény közeli rokonságban van egy korábbi, még 1891-ben a Nyírvidékben megjelent vízióval. A szerző — Prok Gyula — így írt akkor: „Látok ott valahol, ahol nemrég még szabadságuktól megfosztott rabok örömtelen életet éltek, egy hatalmas, minden arányaiban impozáns palotát, mely a nemzet vándor napszámosainak van hivatva templomul szolgálni. Ez Thália büszke temploma, melynek minden kövét az alkotó kegyelet, ha- zafiság és lelkesedés ereje hordotta össze. Tetején díszes kupola, az állandó színház szimbóluma ...” A szerző ak-1 kor így folytatta: „látom a| szubvenciót, melyet a város tesz folyóvá színtarsuíata részére ...” És sok-sok szépet látott még a cikkíró, de hirtelen kinyíltak a szemei és mit látott a valóságban?

A vízióból mégis valóság lett, mert — amint erről a színházi krónikában szót ejtettünk — 1894-ben megépült az állandó kőszínház. De addig — és azután is — „még nehéz napokat látott a nyíregyházi hontalan színészet.” Visszatérve a húszas, évek' vegéhez, a harmincas evek kezdetéhez, a hullámzó színi életben említésre méltó momentumok is akadtak. 1929 nyarán Laurisin Lajos, a magyar királyi operaház tagja két estén át vendégszerepeit a színházban, utána pedig a budapesti Üj Színház együttese látogatott a Nyírség fővárosába.

K

ülön is figyelmet érdemelnek az 1927—28—

29-es években az Alapy Nánd<jr-féle Országos Kamaraszínház nyíregyházi előadásai. A színészek között találjuk Salamon Bélát, Latabár Kálmánt, Honthy Hannát, Fedák Sárit. Törzs Jenőt, Rózsahegyi Kálmánt. 1931. november 5-én Nyíregyházán adták elő először Magyarországon Pirandello: „Gondold meg, Giacomino” című művét az Országos Kamaraszínház együttesének közreműködésével.

1933-ban kevés színházi eseménye volt a városnak. A korabeli vélemények szerint újra egy kis mélypont következett. Déry és Társulata azonban játszott, a következő évben pedig a budapesti Városi Színház és a Vígszínház vendéglátéka hozott pezsgést, Misoga László, Rajz János, Jávor Pál, Darvas Ibolya jöttek vidámságot hozni a történelmileg már vészterhes, Hitler uralomra jutása utáni időszak életébe.

1934-ben újra Salamon Bélának tapsol a nyíregyházi közönség. Rajta kívül Bilicsi Tivadar, majd Sajó és Ha- csek, a népszerű páros, — Herczeg Jenő és Komlós Vilmos szerez derűs estéket a nyíregyházi közönségnek. Kellér Dezső is fellépett ebben az évben a nyíregyházi deszkákon, majd 1935-ben a színházi plakátok az „Ember tragédiáját” és Bródy Sándor „Tanítónőjét” hirdetik. A második világháborút megelőző években, különösen 1937- től már alig-alig van nyoma a nyíregyházi színházi életnek.

(Folytatjuk)

Páll Géza

SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK

Négy , évtized : a

1 Bániban

! A GYERTYA. Reggel nyolckor Orosz Miklós meg- I gyújtja a tárgyalóasztalra odakészített gyertyát. Akik , körülülik, tudják, hogy fél óráig fog égni. Felső- és középvezetők, termelésirányítók, a szakterületek felelősei i ismertetik mi a napi teendő, ■ \ beszámolnak munkaterületük feladatairól. Mindenki szót kap, akinek közlendője van. De csak a lényegre van idő,

. fölösleges szócséplésre, fecsegésre nincs. A lobogó láng figyelmeztet: mint a gyertya, úgy kopik az idő, úgy múlik életünk. És fél kilenckor, mire a láng utolsót lobban, mindenki feláll és indul, mert vár a munka. így van ez a Bóniban már 18 esztendeje, mindennap...

A BÖNI. Néhai Orosz Gergely kótaji agranómus Mik- I lós fia a gimnáziumi érettsé- [ givel 1939. június 1-én lépett j be a Bóniba. Negyvenegy éve. És azóta ki sem mozdult onnan. A gyár, mint a regények híres nagy szerelmei, megkötötte. Az lett az első, az utolsó, az egyetlen.

— Szomorú látványt nyújtott akkoriban a Bóni — emlékezik vissza. — Nem volt se útja, se vize, világítása se volt. Ügy nézett ki, mint egy gazdátlan szeméttelep. Volt itt kenyérüzem, pékség, szeszfőzde és malom, később még áramfejlesztő telep is működött a területén. Aztán foko- ! hatosán átszerveztük a profilokat. Maradt végül ez a három, amivel most is fogalko- zunk. Növényolaj-, mosószer- és gyertyagyártás.

A GYÄR. Most 125 éves a Bóni, azaz a Növényolaj ipari és Mosószergyártó Vállalat Nyírbátori Növényolajgyára. Idén 21 ezer tonna növényolajat, ugyanannyi dús fehérjetartalmú, takarmányozásra való darát, 28 ezer tonna mosószert, és 1400 tonna gyertyát készítenek. A növényolajnak körülbelül 90 százalékát exportra küldik. Hosszú évek óta állandó partnerük Svájc, Ausztria és Francia- ország, dolgoznak nyugatra és szocialista exportra. Hazai vevőkörük jelenleg 870 partnerből áll.

Ennek a gyárnak az élére került 1956. december 1-én Orosz Miklós, aki azóta is a gyár igazgatója. Amikor átvette az üzemet, 120 dolgozója volt a Bóninak, most hat- százan vannak. Az utóbbi 16 esztendőben minden évben élüzem szintet értek el; vagy a kiváló vállalat vagy az élüzem címet kapták meg. Az igazgató büszkén említi; nincs fluktuáció, nincs létszámhiány, s igen sokan dicskedhet- nek több évtizedes munkaviszonnyal.

VEZETÉSI STÍLUS. Ha valahol a gyár szóba kerül, kapcsolódik hozzá az igazgató vezetési stílusa is, mint egyik fő tényezője az elért eredményeknek. De milyen is az valójában? Akik közelről ismerik, színes, érdekes egyéniségnek tartják, izgalmas, vibráló személyiségnek. Mindig kéznél van nála egy jól elhelyezett vicces megjegyzés, kifogyhatatlan a humora, nyugodt, kiegyensúlyozott, energikus. Beosztottaitól precíz, naprakész munkát követel. De vajon miként vélekedik saját magáról, hogyan értékeli saját vezetői stílusát?

Ami a legmeglepőbben hangzott, az, hogy igen kevés időt tölt a termelőüzemekben. Kifejtette: szerinte erre egy jól szervezett munkahelyen nincs szükség, mert ha magas színvonalon képzett, megfelelő vezetési ismeretekkel rendelkező középvezetők

és közvetlen termelésirányítók veszik körül, akik tudják a dolgukat, fölöslegesen nem avatkozik bele kisebb hatáskörben is elintézhető ügyekbe. Elég, ha átlátja a gyár egészét, azzal foglalkozik csupán, ami a legfelsőbb, egyszemélyi vezetés hatáskörébe tartozik. Igazgat. És tartja a. külső kapcsolatokat, tárgyal, intézkedik. Szigorú vezetőnek tartják, aki sokat követel. Mindezekkel együtt fennáll az a veszély, hogy talán egészségtelen „személyi kultusz alakulhat ki, ha vezetési stílusát, irányítási módszereit fetisizálják. Mi erről a véleménye? .

— Sohasem: döntök egyedül — hangzott a válasz a nem éppen kellemes kérdésre. — Nagyobb, vagy kisebb kollektíva véleményét minden esetben kikérem, az ügytől függően. De legalábbis az üzemi négyszöge az, amely a döntést kialakítja. om s

Amikor erről beszélgettünk, szinte végszóra, megszólalt a telefon. Arról érdeklődtek, mi történjék azzal a gépkocsivezetővel, aki ittasan ült a volánhoz? Természetesen lekerül a járműről; belső, üzemi munkát kap. De nem is ez a lényeges a döntésben, hanem az, hogy az igazgató a döntés meghozatala előtt a következőknek is utánajárt: annak a sofőrnek máskor is voltak problémái, több volt a benzinfogyasztása, hamarabb tönkrement a motorja, stb.

És még egy példa. Évekig úgy vették fel az ipari • inu- lókat, hogy a gyárban egy külön tesztlapot is kitöltettek velük. Ilyen kérdések álltak rajta: Miért fontos a béke hazánknak? írja le a Himnusz

1. versszakát. Ki volt Kossuth Lajos? Ez utóbbira mutatta meg Orosz Miklós a máig megőrzött választ: „Kossuth Lajos híres költő volt, 1848- ban született, sok jó verset írt, például: Most jó lenni katonának.” A kérdéseket az igazgató állította össze. Mert nemcsak az érdekelte, milyen munkaerő a jelölt, hanem az, hogy milyen tájékozott, mit tud a hazáról stb. A káderutánpótlásnál“*’aztán ezek a lapok is szerepet játszottak. Általában olyan 10 évre előre gondolkoznak a fontosabb állások utánpótlásáról, kiemelésről, áthelyezésről stb. Jellemző, hogy a műszakiak 60 százaléka saját nevelés — gyári tanfolyamokon képezték ki őket.

Ha ilyen sokat követel másoktól, vajon mi a követelmény önmagával szemben?

— A vezető három ismérvét — szakmai felkészültség, politikai alkalmasság és vezetési készség — én azzal egészítem ki, hogy először is emberileg legyen alkalmas. Nem harácsolhat, nem építhet vadászkastélyt. Legyen magabiztos, becsületes és emberileg tiszta.

BARÄTSÄGOK. Azt mondják, két nő, illetve egy nő és egy férfi között igaz barátság nem létezik. Vannak viszont híres férfibarátságok. Mint Orosz Miklósé, Krajzell Andrással és Vitéz Józseffel.

Krajzell András 1940-től a barátja, főkönyvelő a gyárban. Vitéz József áruforgalmi osztályvezető-helyettes, barátságukat 1933-tól tartják. Volt ebben katonaság, háború, hadifogság. Most meg közös kertészkedés, pihentető pepecselés a rózsákkal, virágokkal.

A CSALÄD. „ A legboldogabb ember Magyarországon én vagyok” — mondta Orosz Miklós, amikor a család szóba került. Felesége a szakmunkásképzőben dolgozik gazdasági igazgató-helyettesként. Eddig hétszeres nagyszülők. Gyerekeik felsőfokú végzettségűek, Laci a vállalat központjában dolgozik, Erzsi tanárnő, a férje üzemmérnök a Bóniban, „második Miklós” pedig a vállalat központjában külkereskedelmi üzletkötő.

MUNKA UTÁN. Minden

elképzelhető beosztásban dolgozott a vállalatnál, míg igazgató lett. Közben az iskolák seregét végezte el, köz- gazdasági felsőfokú végzettséget szerzett, elsajátította a számviteli, a statisztikai, beruházási stb. ismereteket. Amit hiányosnak érez ismereteiből: többet kellene foglalkozni munkajoggal, több ilyen témájú szakkönyvet olvasni. Munka után egyébként mindig akad valami társadalmi munka is. A múzeum- baráti-kör elnöke, ott elsősorban szervezéssel foglalkozik. összefügg ezzel, hogy létrejött a gyári múzeum is. 20 évig volt MHSZ-elnök, volt sportköri elnök, de mind felsorolni sok lenne. Most az MTSZ intéző bizottságának elnöke, TIT-elnökségi tag, s a leafontosabb társadalmi munkája: a városi-járási párt végrehajtó bizottságának tagja.

KITÜNTETÉSEK. Egy kisebb szekrényben alig fér a sok doboz, oklevél. Csak a legnagyobbak: Munka Érdemrend arany fokozat; Honvédelmi Érdemérem; Közbiztonsági Érdemérem, Szabolcs- Szatmár megyéért kitüntetés 1975.; Pro űrbe — a városért — Nyírbátor díszpolgára; Leni n-emlékplakett, különféle kiváló dolgozó kitüntetések és a két legkedvesebb: a TIT aranykoszorús jelvénye és a Szocialista Kultúráért.

JÖVÖIDÖBEN. Már betöltötte a 61. évet. Idén év végéig dolgozik.

— Ha életem fő művét meg kellene fogalmazni, az lenne, hogy abból a gyártelepből ami itt volt, sikerült virágzó, élüzemszinten dolgozó gyárat szervezni. Ebben az évben elmegyek. A jövőről? Látok lehetőséget a további fejlesztésre, például a növényolajprofil bővítésére, illetve folyékony mosószerekkel a mosószergyártás fejlesztésére.

A jövőről is a gyár jut eszébe, 41 év után ez már természetes. Derűsen, tárgyilagosan beszél arról, hogy át kell adnia a, helyét egy fiatalabb- nak. Akit nem irigyelnek, mert nem lesz könnyű dolga...

K|y| VASÁRNAPI MELLÉKLET

o