Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

KH VASÁRNAPI MELLÉKLET A nagyhalászi zsákgyár varroda és kikészítő részlegében műszakonként 40 ezer darab polipropilén műtrá gyaszállító zsákot állítanak össze. (Császár Csaba felvétele) Hi újság a konzervgyárban? r Ut az automatáig Második műszak \ mezőgazdaságban ■jKigm látványos a ^technológiái fejlődés, azujT nagy teljesítményű korszerű gépek munkába ál­lítása. Az utóbbi években óriásit változott e téren a mezőgazdaság, s ennek meg­felelően változott az ott dol­gozó nők helyzete, munka- körülménye is. Egyre-másra épülnek a falvakban a vezetékes víz­rendszerek, az ehhez tarto­zó fürdőszobák, nem be­szélve a jó elrendezésű, ké­nyelmes, és főként hatalmas lakóházakról. Fejlődnek a szolgáltatások, különösen a bölcsődei és óvodai elhelye­zések terén. Az egyik nyírségi terme­lőszövetkezetben egy női szocialista brigáddal beszél­gettem. Munkájuk igazán figyelemre méltó, jó ered­ményeket értek el a ter­mesztés és a mozgalom te­rén egyaránt. Csak azt fáj­lalták, hogy általánosan el­terjedt az a vélemény, hogy a vidéki élet kellemetlen, társadalmi és gazdasági szempontból kedvezőtlen, és akik ott élnek, laknak, azo­kat a városiak másodrendű állampolgároknak tekintik. Pedig ha ismernék ezt az eletet nem beszélnének így, mondták az asszonyok. S ezután elkezdték ecse­telni a vidéki élet előnyeit. Náluk sem kell többet dol­gozni, mint a városban, a ház körül megterem a zöld­ség, a gyümölcs, a csirke is kikerül. A munkán túl pe­dig ők is ugyanúgy megta­lálják a számukra kedvező lehetőségeket, mint bárme­lyik más helyen lakó nő. A második műszak pedig min­denütt egyforma. Érveik meggyőzőek, sőt a brigád tagjai közül sokan el sem tudják máshol képzelni az életüket, mint falun. Ez, ahogyan ők mondják, nem csak megszokás kérdése. A f mezőgazdaságban kezdték a ! munkát, a nagyon fárasztó, : egésznapos robotot, s most mán eljutottak odáig, hogy könnyebb lett a munkájuk, f hogy minden szombatjuk szabad, s nagyon sok he­lyen városi körülmények , n hivatalos munka után egy másik jjf f. "if munka, divatosab­ban mondva a második mű­szak várja őket a nőket: mosás, főzés, takarítás, gye­reknevelés. Ebben a tekin­tetben nehéz különbséget tenni a két életforma között, hiszen faluhelyen sem szá- ‘ ; mit újdonságnak a fehér s hattyús gépkocsi és a szol- i gáltatások más formája, j ami könnyíti a második mű- : szakot. S egyre inkább fej- • lődik a jövőben. Mit jelent 1980 egy gyár­ban ott, ahol különösen sok nő dolgozik? Milyenek a munkakörülményeik az öt, tíz évvel ezelőttihez képest? Er­re a kérdésekre kerestünk választ a Nyíregyházi Kon­zervgyárban. Három műszak A hatalmas csarnok leve­gőjében keverednek az illa­tok. Hol a dzsem, hol pedig a vegyes befőtt érzik jobban, de van olyan rész, ahol a sa­vanyú uborka az uralkodó. Majd ez egybe rázva valami egészen furcsa az idegennek új. de kellmes illatot ad. A főzőüstök felől vízpára száll a magasba, utat keresve ma­gának a legkisebb nyíláson is. Első pillantásra nagy össze­visszaságban, de mégis meg­határozott, szigorú rendben gépek, üvegmosók sorakoznak és üvegszállítószalagok járják keresztül-kasul a csarnokot, majd villanytargoncák szál­lítják el a készterméket. Ilyen szalag mellett dolgozik He­gyes Andrásné és Víg József­né, az Augusztus 20. Szocia­lista Brigád tagjai, míg Né­meth Erzsébet, az Esze Tamás Szocialista Brigád tagja dzse­met főz. — Nekünk fel sem tűnnek már ezek a gépek, üstök — mondja a fiatal ,alig tizenki- lencesztendős Németh Erzsé­bet. — A három műszak alatt megszokjuk. Két éve dolgo­zom itt, megszerettem a gyá­rat, itt lettem szakmunkás is. Még az iskolával voltunk Nagykőrösön, Szegeden és Debrecenben, az ottani kon­zervgyárakban, de nekem ez tetszik a legjobban. A nyíregyházi üzem nem a legifjabb. Tizenhat évvel ez­előtt indult a termelés az ak­kor korszerűnek mondott gé­pekkel. Az eltelt másfél évti­zed során sokat változott a technológia, új gépek álltak munkába, de még mindig szükség van a nehéz fizikai munkára. Bejárók a klubban — Tizenkét éve dolgozom a gyárban — kezdi a beszél­getést Hegyes Andrásné, — emlékszem még, amikor az üvegeket kézzel zártuk le és kézzel raktuk a sterilizáló ko­sárba. Nem volt könnyű munka. Azóta automatagép vette át ezeket a műveleteket. Ahhoz az időhöz már nem lehet hasonlítani a konzerv­gyárat, megváltoztak a mun­kakörülményeink. Persze a fizikai munkát még nem váltották fel mindenütt a gé­pek, reméljük sor kerül erre minden területen. A munkakörülmények ja­vítása mellett gondoltak és gondolnak a gyár vezetői a bejáró munkásnőkre is. Víg Józsefné Sényőről jár napon­ta dolgozni. — Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen nekem jó a közlekedés műszak előtt és után is. Vannak olyan dol­gozók, akiknek hosszabb időt kell várni az autóbusz, vagy a vonat indulásáig, ök a gyá­ron belül kultúráltan eltölt- hetik a szabad idejüket, a fi­atalok ilyenkor gyakran fel­keresik a KISZ-klubot. Sőt, akinek nagyon sokat kellene várni a vonat indulásáig, az elmehet a korábbival. A bér­let felét pedig megtéríti a gyár. — Azért a három műszak fárasztó — folytatja á gon­dolatot a tiszarádi Németh Erzsiké, — a délelőtti mű­szakhoz nagyon korán kell felkelni. Az jó dolog, hogy a gyáron belül gondoskodnak a szabad idő kulturált eltölté­séről. Hetente discó is van a KISZ-klubban, igaz én még egyszer sem voltam. Valahogy nem vágyom ide, inkább ott­hon járok táncolni, szórakoz­ni. Kávéjegy A gyárban külön orvosi rehdelő van, most szervez­ték meg a fogászatot is. Ta­valy ősszel szabó-varró tan­folyamot indítottak. — Nagyon örültem, ami­kor megtudtam beindul a tanfolyam — mondja Hegyes Andrásné. — Két lányom van, s ez nagy könnyebbséget jelent majd, hogy magam varrhatom meg a ruháikat. A kisebbik lányom még nincs nyolcéves, járhatnék egy mű­szakba, amit minden édes­anyának biztosítanak, de én vállaltam a több műszakot. A nagyobb már vigyáz a ki­csire. Nyáron, amikor szünet van a bölcsődékben, óvodák­ban a szülők behozhatják gyermekeiket, s itt a gyáron belül vigyáznak a kicsikre az alatt az egy hónap alatt. Ügy hívjuk mi ezt, hogy nyári óvoda. Munka közben jólesik egy kávét meginni, mert felfris­síti az embert, utána köny- nyebben. jobban végzi a fel­adatát. A konzervgyárban ezt úgy oldották meg, hogy kávéjegyet adtak ki, a kony­hán pedig rendszeresen fő­zik a fekete nedűt. — Két kávé minden mű­szakban elfogy — mondja Víg Józsefné. — Annyit én is megiszom, de egy éjszakai műszakban négyet is veszek — tromfol Németh Erzsébet. A jó munkahelyi légkör­höz nem elegendő csak a fi­zikai munka könnyítése, az egyes szolgáltatások beveze­tése. Elengedhetetlenül fon­tos a vezetők és a beosztot­tak jó kapcsolata. Hegyes Andrásné ezt tartja a legfon­tosabbnak. Bátran felvethet­nek problémákat, gondokat, a csoportvezető mindenben készségesen segít. Gyakran megfordul a gyár igazgatója is az asszonyok között, meg­nézi a termelést, érdeklődik a munkájuk iránt. Hunka — örömmel A konzervgyárban egy sor olyan dolgot vezettek be, ami 1980-ban már mindenütt kö­vetelmény lenne. Felismerték, hogy nem elég az, ha a mun­kás ledolgozza a napi nyolc óráját és utána szélnek eresz­tik. Törődni, gondoskodni kell róluk ezután is, ami közvet­ve a munkában kamatozik. Nem mindegy milyen érzés­sel áll a munkapad mellé, s az sem mindegy, hogy hogyan távozik onnan. Aki örömmel, jókedvűen megy dolgozni, s a műszak végén is így távo-? zik, az másnap és harmadnap és mindennap úgy fog dol­gozni. Hegyes Andrásné, Víg Józsefné, Németh Erzsébet VENDÉGÜNK A HODELLHÁZ üzletvezetője Nemrég egy társaságban a változásokról esett szó. Arra a kérdésre, hogy mi változik a leggyakrabban, mind a két ’nem képviselői egyértelműen azt válaszolták: a divat. Ezenbelül is — a rossznyelvek szerint hetente, vagy inkább naponta — a női divat. Ven- dégünjtkej, Rókáné Pethe Ir­mával, a Zrínyi Ilona utcai sávházban működő Mérték­utáni Női Szabóság üzletve­zetőjével az 1980-as tavaszi és nyári divatról beszélge­tünk. — Modellházunkban női ruhákat, szoknyákat, kosztü­möket varrunk, s most egyre többen varratnak esküvői ru­hát, ami ismét bizonyítja, május a szerelem hónapja. S hogy milyen a tavasz divat­ja? Nagyon sokan kérnek bőruhát széles vállal — töb­ben tömőt vállal —, a ruhák hossza pedig rövidül, térd alatt néhány centiméterrel már be is fejeződik. — Lehet, hogy visszajön a mini? — Egyelőre ilyen megren­delést még nem kaptunk a vendégeinktől, de a külföldi divatlapokat böngészve nem lehetetlen. Egyre inkább'rö­vidül a szoknyák és a ruhák hossza. A többit a jövő dön­ti el, de a divathullám úgy sem fog elkerülni bennünket. Gondolom a férfiak nem bán­nák, ha a mini reneszánszát élné. — A fazonon túl milyen anyag most a divatos? — Itt is reneszánszról be­szélhetünk. Sokszor eltemet­ték már a kartont, s most úgy látszik ismét virágkorát éli. Egymás után varrunk eb­ből az anyagból megrendelő­inknek ruhákat. Divatosak a szövetek is, főként a gyapjú, ezenkívül szívesen hordják a nők a kasmírból, zsorzsettből és muszlinból készült ruhákat is. Ellenben letűnőben a na­gyon praktikus jersey. A ru­hák mellet a tavasz divatja a gallér alatt, nyaknál össze­húzott ingblúz és a különbö­ző blézerek is. Ezeknél visz- szajönnek ismét a ragián és a japán szabású vállak. — Fazon és anyagmódiról már esett szó. Milyen színű ruhát hordanak a nők 1980- ban? — A tavasz és a nyár di­vatja a színes, élénk alapszí­nű anyagok: a rózsaszín min­den árnyalatban és a lila. Di­vatosak a pettyes és csíkos ruhák, s nem utolsósorban marad a fehér, mint a min­denkor szép, ízléses és főként RÖKÄXE pethe irma divatos szín. Az idősebb kor­osztály tagjai is megkedvel­ték a világosabb színeket, mind többen varratnak ma­guknak ilyen ruhákat. — A nők szeretik maguk­nak megtervezni ruhájuk for­máját. Milyen segítséget ad­nak ehhez önök? — Modellházunkban két divatlap jár, az Ez a divat és a nyugatnémet Burda. Ezt bárki átlapozhatja, kiválaszt­hatja a neki legjobban meg­felelő mintát, s mi ez alap­ján elkészítjük a ruhát. Van aki teljesen egyedi kéréssel jelentkezik, de akadt már nem egy olyan megrendelőnk, aki ránkbízta a forma terve­zést. Persze segítjük közösen a vendéggel kialakítani a fa­zont, sőt ki is kérik a véle­ményünket. Ilyenkor mi szí­vesen adunk tanácsot. — Engedjen meg egy utol­só kérdést. A modellház üz­letvezetője hol varrat? — Hadd bocsássam előre, nem szeretem a készruhákat. Megvásárolom az anyagot és magam varrom meg. Szere­tem úgy csinálni, hogy kis változtatással már más ru­haként hasson. Gyakran kérik ezt tőlünk a megrendelők is. Mi akkor úgy készítjük el, hogy két-háromféle képpen is használhassák. így megta­nulnak a nők olcsón, és főleg ízlésesen öltözködni. Az oldalt írta: Sipos Béla Fényképezte: Császár Csaba 1980. május 11. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom