Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

1980. május 1. o IGAZSÁGKERESÖ DIÁKOK Miben hisz a IV. C? Kávássy Beáta Deli István Szigeti Bertalan Egy lány naponta csónakkal ment át a vizen a kedveséhez. Ám egyszer a révész pénzt kért a szállításért. A lánynak nem volt pénze, elment tehát a bankárhoz, aki megígérte a pénzt, ha megkapja a lány szerelmét. A lány tanácsért a bölcshöz fordult, mit te­gyen? A bölcs azt válaszolta: minden­kinek magának kell rájönnie, mikor mit tegyen! A lány döntött. Nagyon vágyott kedvese után, s megállapodá­suk az volt: ő jár át a folyón. Meg­szerezte tehát a pénzt, ám amikor a fiúnak bevallotta, milyen áron, a fiú eldobta magától, mondván, hogy meg­csalta őt. Ki a vétkes? Kinek van iga­za? Szeptemberben ezzel a me­sével kezdte a tanévet a ne­gyedik osztályokban dr. Nagy István a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium tanára. Egyébként magyar—orosz szakos, de ez a mese a Világ­nézetünk alapjai című tan­tárgy első „tananyaga”. Meg­vitatják, ki hogyan cseleke­dett, ki kaphat felmentést tettéért, s ki a legvétkesebb. Közben a diákok legmélyebb gondolatai is felszínre kerül­nek — amiből a tánár a tan­anyag további feldolgozásá­hoz szerez tapasztalatokat. Mert a meséből átváltanak az ember szerepének, a világban elfoglalt helyének tárgyalásá­ra, beszélnek erkölcsről, kül- és belpolitikai eseményekről, úgy, hogy közben szinte ész­revétlenül állandóan a világ­nézet megfelelő irányba való kialakításáról van szó. A negyedik C osztálynak ez az egyik kedvenc tantárgya. Szeretik, mert nagyokat lehet beszélgetni az órákon, s vá­laszt kapnak sok olyan kér­désükre is, melyet azelőtt ta­lán még bizalmas barátaik, szüleik előtt sem mertek megfogalmazni, .mellyel az­előtt zárt ajtókon kopogtat­tak. Kávássy Beáta igy foglalta össze, mit kaptak a negyedik osztályban ezeken az órákon: — Bár a tantárgy címe az, hogy Világnézetünk alapjai, egyáltalán nem csak arról be­szélünk, amit a tankönyv elő­ír. Természetesen feldolgoz­tuk a fejezeteket, tisztáztuk a fogalmakat a materialista és az idealista világnézetről, a vallásról, a különféle társa­dalomfelfogásokról, a társa­dalom politikai életéről, ennél azonban jóval többről van szó. Ha a szocialista erkölcs­ről beszéltünk, azt is megvi­tattuk, meg lehet-e valósíta­ni a kommunizmust ilyen tí­pusú emberekkel, mint ami­lyen a ma emberére jellemző. Beszélünk az egyén és a kö­zösség viszonyáról, érdekek­ről és közömbösségről. Mi volt a legemlékezetesebb? Ta­lán amikor a közömbösség okairól beszélgettünk. Valakit a kudarcok megedzenek, s valaki beleszürkül, elunja a küzdelmet. Mintha valami népbetegség volna ez manap­ság. De én hiszek abban, hogy mindenkinek van véleménye. Deli István azt fogalmazta meg, mi az, ami a tantárgy- gyal kapcsolatban a legin­kább foglalkoztatja az osz­tályt. — Szerintem a legtöbbün­ket azok a fogalmak foglal­koztatnak, melyekkel hama­rosan szemtől szembe talál­kozni fogunk. Ilyenek, mint például az emberség, erkölcs, a világnézet szilárdsága és a helytállás. Ezért tartom a Vi­lágnézetünk alapjait ember­formáló tantárgynak. Nekem például az volt az elképzelé­sem erről a tantárgyról, hogy segít eligazodni a világ dol­gaiban, ha kikerülünk az is­kolából és keressük a helyün­ket a nagybetűs Életben. Jó lenne, ha minél kevesebb csa­lódás érne bennünket... Szigeti Bertalan arról be­szélt, hogy milyen szerepe van a világnézeti óráknak a személyiség formálásában. — Amikor idejöttünk a gimnáziumba, ki-ki azt hozta magával, amire otthon taní­tották. Vannak, akik kettős­séggel érkeznek, az általános iskolában hallottakkal együtt hordozzák mágukban a család vallásos szemléletét. De sze­rintem még egyik sem jellem­ző. Ismerek olyan diákokat, akik csak azért járnak temp­lomba, hogy vallásos szüleik­nek kedvére tegyenek, oda se figyelnek, miről van szó, s ha önálló életet élnek majd, gyerekeiket másképp fogják nevelni. És hadd mondjak egy másik példát: lehet ötös­re fújni a Világnézetünk alapjai leckét, akár mélyen vallásos meggyőződéssel is. Inkább azokon a beszélgeté­seken múlik minden, amelyek az órákon zajlanak. Ezeken az órákon dolgoz­zák’ fel a napi kül- és belpo­litikai eseményeket, szokás például a lapszemle, vagy be­számoló az újságok hireiből. Deli István jegyezte meg, hogy már többen vannak az osztályban, akik elölről ol­vassák az újságot, azaz a kül­politikával . kezdik, npm a sporttal. És ezeken az órákon szó van még sok mindenről, például a szexuális erkölcs­ről íst Átvesz ez a tantárgy olyan feladatokat is, melyeket eredetileg az erre hivatott tananyag nem képes kimerí­teni. Dr. Nagy István nem tit­kolja, hogy nagyon szereti az úgynevezett buta kérdéseket, amelyeket a gyerekek olykor bátortalanul fogalmaznak meg, de melyek azt jelzik, hogy érdeklődő, problémáz- gató, a kérdésekre választ ke­reső diákok ülnek a padok­ban. Ezekből a problémázgató kérdésekből gyűjtöttünk egy­be egy kis csokrot. Deli Istvánt és Szigeti Ber­talant pedig, mivel szóba ke­rült, hogy még érettségi előtt lehetőség volna párttagfelvé­telükre, most az foglalkoztat­ja, milyennek kell lennie egy 18 éves párttag jelöltnek? Azóta bizonyára ezeket a kérdéseket is tisztázták a IV. C-ben. És még sok negyedik osztályban. Mert hamarosan rendezni kell, mi kerüljön a képzeletbeli vándortarisznyá­ba. A diákok útrakelnek, a tanár úr pedig szeptemberre új mesét talál ki... Baraksó Erzsébet Nyírségi határban. (E. E. felv.) KRÓNIKA, SZEMTANÚKKAL Mozaikok az első nyíregyházi szabad május 1-ről írott és élő kútfők se­gítségével igyekszünk fel­idézni egy nevezetes dátu­mot: 1945. május elsejét. Hogyan ünnepelte a me­gyeszékhely lakossága az első szabad május elsejét? Mi történt aznap itthon és a nagyvilágban, amikor még dörögtek a fegyverek, de már karnyújtásnyira volt a béke ... ? A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front lapja, a Nyíregyházán megjelenő Magyar Nép — a kommu­nista, a szociáldemokrata a független kisgazda, a nem­zeti paraszt és a radikális demokrata párt közös lapja — 1945. május elsején piros nyomással jelent meg. Né­hány nappal azelőtt — április 10-én — még rózsaszínű plakátpapírra nyomták a lapot. A 35 évvel ezelőtti május elseje keddi napra esett, az első oldalon Ady Endre: A hadak útja című versét közölték középen, keretben. Szabadság májusa címmel Pálfi Ernő írt vezércikket. A mindössze négyoldalas, kisformátumú lap negyedik oldalán ezt olvashatjuk: „Vörös drapériák és nem­zeti színű zászlók lobogó­dísze mellett ünnepli meg Nyíregyháza dolgozó népe a május elsejét. Soha ilyen szabadon, ölfeledten és bol­dogan nem ünnepelhetett még a magyar munkás­ság ... Az egész város az utcákra vonult, hogy tanú­ja legyen a magyar dolgo­zók szabad májusának ...” Az 1945. május 3-án, c$üj,, törtökön megjelent újság számolt be az első szabad május elsejéről: „Feledhe­tetlen élményt jelentő tör­ténelmi ünnepe volt ked­den Nyíregyháza dolgozó népének. Az első szabad május elsején olyan hatal­mas tömegekben mozdult meg a város és környéké­nek lakossága, amire eddig még példa nem volt. Ez az ünnepi megmozdulás, ez a dinamikus erejű munkás­ünnep bebizonyította, hogy ez a nép tud és akar is él­ni a demokráciáért.” Az emlékezés kockái las­san a szemtanúknál is hal­ványulnak. özv. Somogyi Gyuláné mégis jól emléke­zik az izgalmas reggeli órákra, a Béla utca sarkán gyülekező asszonyok cso­portjára, akik között ő is ott volt, az elsők között. — Szép, napos idő volt má­jus elsején — emlékezett az idős veterán, aki még ma is féltve őrzi azokat a fényké­peket, amelyek a régi má­jus elsejéken készültek a sóstói Hármasdombon, ahol a munkások összegyűltek. Mindenki gyalog ment . az első felvonuláson. Emlék­szem, hogy az egyik isme­rős asszony a Széchenyi ut­ca egyik elhagyott házában berendezett gyermekotthon kis lakóit is magával hozta. Nem valami fényes öltözet­ben, de szépen megmosa­kodva, fésülködve jöttek a háborúban szüleiket elvesz­tett gyermekek... Sokszor az apró élménye­ket jobban megőrzi az em­ber emlékezete, mint a na­gyobbat. Somogyi Gyuláné lánya, Jolán azt jegyezte meg, hogy az első szabad május elsején babosszok­nyában és fehér blúzban vonultak fel és Kapás Kati volt a közvetlen szom­szédja a felvonuláson. Hívjuk ismét segítségül a napi „történelmet” meg­örökítő újságot, a Magyar Népet. Ezt írta: már a kora hajnali órákban kivonult a város népe az utcákra. Szerte a városban cigány­zenével ébresztették a la­kosságot, nagy tömegekben siettek az emberek a Búza tér felé, ahonnan a menet elindult a Lenin térre. 1945. május elsejének emlékeze­tes eseménye volt a Felsza­badulás téri lovasszobor felavatása, amely a május elsejei ünnepség egyik ese­ményeként vonult be a me­gyeszékhely közelmúlt tör­ténelmébe. „Mielőtt az ünneplő kö­zönség megérkezett volna a Luther térre, már ott fel­sorakozott a Nyíregyházán állomásozó orosz helyőrség díszszázada és a hadikórhá­zak kiküldöttei. A szobortól jobbra hatalmas vörös vi­rágokból font koszorúkkal várják az ünnepség meg­kezdését az orosz katonai küldöttségek. Az emlékmű előtt a magyar helyőrség díszszakasza, körülötte pe­dig egy magyar tiszti és al­tiszti küldöttség sorakozik fel...” Szemléletes képekkel ele­veníti meg a lap a nagy eseményt. A szavak erejé­vel, hisz akkor még nem közölt fényképet, nem vol­tak meg a nyomdatechnikai eszközök és feltételek. A tudósításból megtudjuk, hogy a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta Cze- lujko alezredest, a Nyíregy­házát felszabadító szovjet csapatok parancsnokát és .riisztikarétmA szovjet,alez­redes beszédet is mondbtt, mely után Platoff alezre­des, városparancsnok, majd a kozák díszegység parancs­noka szólt az ünneplő kö­zönséghez. A tulajdonképpeni május elsejei ünnepségek színhe­lye a Lenin tér volt. A teret ősz Dénes nyíregyházi fes­tőművész nyolc méter ma­gas festménye díszítette. A kép egy dolgozót ábrázolt: egyik kezében kalapáccsal, a másikban a munkások vörös lobogójával. Pálfi Ernő, a kommunista párt nyíregyházi titkára mon­dott beszédet és felszólalt Apró Antal, a kommunista párt budapesti kiküldötte. A „másodtenor”, Oláh László akkori faipari mun­kás, ma 72 éves nyugdíjas vállalati igazgató, veterán. Így emlékezik: — Az első május elsején nem volt még egyenruhája a dalárdának. Mindenki a saját ruhájában jött. Ha jól emlékszem, a Széchenyi ut­cai volt Bodnár Zsiga-háztól indultunk, ahol a szakszer­vezeték otthonai voltak. És jöttünk a Zrínyi Ilona ut­cán fel a városba. Később a munkásdalárdánk szépen fejlődött, vörös kordbár­sony sapkát csináltattunk, el is neveztek bennünket vörössapkás dalárdának. A sapkánkon a város színeit jelképező piros-kék szalag is ott díszelgett... Nyíregyháza méltón meg­ünnepelte az első szabad május elsejét. A történelem azonban úgy diktálta ak­kor, hogy az újságban első lapra, május 3-án a világ további sorsára döntő ese­mény kerüljön. Ez állt ha­talmas betűkkel a lap első oldalán: „Berlin elesett, Hitler meghalt”, a lap alján pedig: „Horthy Miklós az amerikaiak fogságában”. S hogy az élet — kisebb, napi eseményei is tovább folytatódtak, arra bizonyí­ték az aznapi számban meg­jelent néhány hír, hirdetés. A polgármesteri hivatal fi­gyelmezteti a kenyérellá­tásra jogosult lakosságot, hogy a kenyér jegyek levá­gását csak akkor engedje meg a pékiparosoknak, ha a jegy szerinti kenyér­mennyiséget a pékiparos valóban ki is adja. Egy má­sik hír: „Felhívom a mun­kanélküli munkásokat, hogy délelőttönként 8—10-ig a Széchenyi út 11. sz. alatti szakszervezeti helyiségben munkaközvetítésük végett jelentkezzenek. Felhívom a vállalkozó urak figyelmét, hogy ugyan ezen órák alatt adják be igénylésüket. Szakszervezeti titkár.” Egy hirdetés: „43-as an­tilop, 1 pár sárga bőr férfi félcipőmet elcserélném 41— 42-es feketével. Esetleg el­adom. Zöld vagy színes tlntót veszek. Pozsonyi ut­r mst ★ Hogyan emlékszik erre a napra Murczkó Károly, ak­kor nyomdász gépmester, a Magyar Nép egyik előállí­tója, ma nyugalmazott vá­rosi pártbizottsági első titkár: — Akkor a kis méretű, négyoldalas lapot teljesen kézzel szedték. Három nyomdából kellett a betű­ket összegyűjteni. így volt ez a május elsejei számmal is, ahol piros festékről is gondoskodni kellett. Úgy éjjel 2 órakor lettünk kész a nyomással. Két-, két és félezer példányban nyom­tuk az újságot, de a május elsejei számból valamivel többet készítettünk. Nem sokat aludtunk, mert else­jén reggel mi is indultunk a felvonulásra Nem sok idő maradt a sörözésre, mert a betűk már sorakoztak a nyomdai tör- delők asztalán. A másnapi újságban pedig ott állt az ünnepségekről szóló beszá­moló: „Nyíregyháza dolgo­zó népének felejthetetlenül szép kettős ünnepe volt má­jus elsején: a szovjet hősök emlékművének leleplezése és a szabad május gyönyö­rű ünnepe.. ” Páll Géza Nyiresehéxa dolsoxó népének felejthetetlenül nép kettäs ünnepe «olt méius elsején: szovjethösök emlékművének leleplezése s a szabad május gyönyörű ünnepe Régi május 1. KM ÜNNEPI MELLÉKLET »eoneieueo saoenyi i tűi uocepe etet keáJe« *V«*y Jvtgocé népének. M eWS ua nUjue elveién olyan héWk»M «efcbett BKraüuH me# a véro* 4a yékének Sekfnaága. «mir« eJJ>lí pé!d» nem «ah. Ki a* ünn*r txuduiie, ** * liiaamärae erejű ítíűnnep beSáeonyitotte, ha#»- nép tuti te akar ie élni * és rétiéért. M.cderki Itthatta mm'-, - a»3y»c icgyteheuröca ereje u •#**.i de iwkiáuiánte, «me!« fy«x!ö!í utat jelenti e dolgot te &> «társé;» »a új W«gyáramé* késiben Wt«S5 teaySk »ifej» ptfuritai te éntee» H&Mbőt (ment* itria <»*»«» **St>«Boemfcir Mit turn kc<f>«Mgií tx %ntm ktSüiB aMftvar kMoavoétéiwt H mtSaJa* *te*»**' kgyatééts«n értetnek «* ttsmtp aégte a véfos te a rsegye veteiöi Dr Érte* linos '«spin, Dr. End«* eéxpén, Fazéké* Janó» p>4 glntiMter, Ksxir itatott aipolfiérnies Hatalmas Ialkatiad*« fo­gadja CzafujkO aiesre- dost, a NyitagyliéiM f»t- ezabadiso orosz csajt«* fok parancsnokát te tisztikarét Kuunutu jános, niejU ez »lested*» mond ünnepi buredel. Beatéd&en a féOceWiUit! in. tag récéhez »ül ~ Ma «dja* eiaei« «mapttof*. «*>«!• 6vV n. Negr *» oi* ti*i;.»i * *teösi»il»*' re* a »tewr touwa tók* A »«avjstw­ayk'ttM Si tiit» wutf: vcorl éteréi tenc áatMttété* te*sy«ranéi« * «őrnek»* Stiea: ***^aMof\'* «u* **b*aató>»T tel»**í>aimi*s»*::/a^kt-tkb&n «:»»:o. sees * mtttOmK elalt »ti»*'»« Mtolt* SOUIjél. Tinije». tesy «ily«« <tr*c* t»i » » 6ér ci<> i't* Intitt'.. iíi..vHim* ént. iBígi* rílUa «feu* mg tr KÍkékm, ha*? téftyle* »xeftadok lelt«»­two*? MMuknek^üt rj*8M*aM<Miek » su*>«r t ',m » VürO^fttJ­•c;**: fcljte árt*:;» mami: I tfjea « ttt~ Twmwrtuie M*#y*ror**-s • (feijente» te hé**** ji'owtf, * üMtetttetnsfette» i’iri eSofckt tersr.teíe torán a kü»*!­kczőkci ktítrgykiw firíkai it txx- tc t :::ctkix- i>;s*t^*J ti «enex»« ««ipa» «tett j SOíti ’UVJ.e,.,» .. V , <♦ ’ ■ »’ «ti«»«* kMoaik Cteli -• t «*#>*» *te *’«* *» ** * lÍMaSflua C.tnwte) At e»Uk-> : BUikke. fii« Szart«;!«MHteliig). .'rgílifa !wf}et:«é **rotí*»«oti'!-.é Ke*'-*: íteot f^tetherk* ‘ tOfc’:««.' A» te :: g> iiÜr te «te* ; •' ■ «»>' : ’ rt:k Mmrgli :«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom