Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
1980. április 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Elmaradt felszólalás Nemrégiben egyik ipari szövetkezetünk küldött- gyűlésén vettem részt, és mit tagadjam, csalatkoztam. Ismertem ugyanis gondjaikat, tudtam, hogy az évkezdetük sóik óik miatt sikertelen volt, és tudtam, az embereknek sok mindenről véleményük is van, amit egymás között nem (rejtenek véka alá. Az elnök amikor a szövetkezet múlt évéről — ami határozottan jól zárult — és a jelen gondjairól beszélt, időmként mondhatni szándékosan provokatív hangnemet ütött meg; érezni lehetett: az a célja, hogy „kiugrassa a nyulat a bokorból”, szólásra, nyílt véleményalkotásra bírja a munkásokat. A várt vita helyett mindössze két, nem is a közösséget érintő felszólalás hangzott el. Ha könnyen akarnék elmenni a történtek mellett, joggal írhatnám ide a közhelyigazságot: az emberek már voksoltak, ha tetszik véleményt is nyilvánítottak, a jó munkájukkal tették ezt. De azt hiszem, mégsem ilyen egyszerű a dolog, hiszen tudott, van, amit szóból érthetünk csak meg, amit meg kell beszélni, és bizonyos véleményeket még a legjobb teljesítmény sem pótolhat, legfeljebb csak nyomaité- kot adhat a kimondott szónak. Sokfelől gyűjtött tapasztalatok alapján úgy ‘.o ii-ioiK'iié'j ofi aoyniijvjá érzem, még mindig nem tanítottuk meg az embereket arra, hogy merjék mondani amit gondolnak, nem tanítottuk meg őket a gondolatok megformálására. Sietek hozzátenni, hogy hitem szerint esetünkben nem a megtorlástól való félelem bénította meg az emberek nyelvét, hanem az, hogy küszködnek a (kifejezéssel: amit maguk között nyugodtan elmondanának, azzal idegenek előtt nem szívesen szerepelnek. Senki sem kívánhatja, hogy szónokiképzőt létesítsünk munkásainknak, erre semmi szükség. De úgy gondolom, az üzemi demokráciának nemcsak a teret kell megteremteni a szólásra, hanem a mintát is meg kellene mutatni, miként kell szólni, hogy ne a szavakra, hanem a mondandóra kelljen csak figyelni. A jövő szakmunkásait már az iskolában kellene erre felkészíteni, kiindulva abból, hogy csak az a munkás (ember) lehet teljes értékű, aki nemcsak az anyaggal, de saját gondolataival is képes megbirkózni, aki elhiszi: a pallérozott szónak az a szerepe, mint a célszerű eszközök, munkadarabok kiszépítésének, tetszetős köntösbe öltöztetésének. Egyik a másik nélkül ma már nem megy. SpeidI Zoltán-eÍMlilIl Jlirw.il. illtO Hamarosan megkezdődik a szántóföldi háziikerti zöldségfélék: a paradicsom, a paprika, a káposzta, a karalábé palántázása. A nagyüzemek és részben a kisgazdaságok is önellátók^ de besegítenek az ÁFÉSZ-ek is a palántaellátásba. A megyében tizennégy ÁFÉSZ-telephelyen több, mint egymillió különböző palántát nevelnek és ebből a szakcsoporttagokon kívül bőven jut a „kívülálló” kistermelőknek is. Egy régi almatárolót alakítottak át a milotaiak üzemcsarnokká, ahol a MEKOFÉM-mel kooperálva 50 dolgozót foglalkoztató melléküzemág indult. Rugós pántokat szerelnek össze, melyet a nyílászáróknál alkalmaznak. Jelentős meny- nyiséget igényel ebből a bútoripar is, a szekrényajtókhoz. A melléküzemágban munkát tudnak adni az időjárástól függetlenül is a szövetkezet tagjainak. Molnár Károly felvételén Mándi László a rugófelhúzó segítségével szereli a pántokat. Sikerrel szerepel az Agromasexpo-n a most kiváló vállalati címmel kitüntetett Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat. Három új terméküket, az önjáró takarmánykeverő kiosztó kocsit, az SZTP—108-as szervestrágyaszórót, valamint a mezőgazdasági futómű termékcsaládot mutatják be. A futóműveket bronzéremmel díjazták, a díjat Heiczmann János KGM-miniszter- helyettes adta át. (Jávor László felvétele) Fejlesztés gondokkal r Uj villamos alállomások megyénkben — Ebben az ötéves tervben 1,1 milliárd forint értékben építettünk hálózati vezetékeket és transzformátorállomásokat a nyíregyházi és a mátészalkai üzemigazgatóságok területén — mondja Maruzs Elemér, a TITÁSZ debreceni igazgatóságának beruházási és létesítményi főosztályvezetője. 740 millió forint saját beruházás mellett állami hozzájárulással 360 milliós összegben építettünk létesítményeket és korszerűsítettük a meglévőket. Hogy ez a szám mennyire jelentős, bizonyítja, hogy a IV. ötéves tervben ennek mindössze hatvan százalékát tette ki a beruházás. Egyáltalán nem indokolatlan a nagyarányú fejlesztés. Hiszen a felszabadulás után az energiaigény messzemenő| EGY TÁRSULÁS EGY ÉVE | Erőegyesítés a Tiszaháton A kölesei termelőszövetkezet gesztorsága alatt egy évvel ezelőtt alakult meg a tiszaháti meliorációs és juh- tenyésztési, értékesítési társulás. Az elmúlt időszak, mely nem volt mentes a buktatóktól és tanulságoktól, annyit máris bizonyított: az egységben rejlő erő sokat ígérhetí: De hallgassuk még erről Török István üzemmérnököt, a társulás meliorációs szakemberét: A tagok száma: tizenkettő — Jelenleg a társulásnak 11 termelőszövetkezet és a húsipari vállalat a tagja. Ez azt jelenti, hogy 6529 hektár rét és legelő, valamint 13 ezer 500 anyajuh tartozik hatáskörünkbe. Az egész erő- egyesítés abból indult ki: területünkön jó lehetősége van az állattenyésztésnek, különösen a juhtartásnak. — A tagok számára nem jelent nagy terhet a társulás — folytatja Bittó Józsej pénzügyi előadó, ötezer forint az alapdíj, ezenkívül hektáronként 15, anyajuhonként 10T forintot fizetnek. Ez az anyagi alapunk, ebből gazdálkodunk. Természetesen ezért szolgáltatnunk kell. A kezdet: szerény, de biztató — Az elmúlt esztendőben 223, az idén 779 hektár legelőt javítunk fel, illetve telepítünk újjá — folytatja Török István. — Ez nem olcsó mulatság, egy hektár költsége eléri az ötezer forintot. A munkát szigorú terv szerint kell végezni, hiszen csak akkor jár az állami támogatás, ha minden követelményt megtalál az átvevő. A tagszövetkezetek tehát megkapják tőlünk a tervet. Ez az egyik legfontosabb szolgáltatás. Nagy felelősséget jelent ez nekünk, hiszen ez biztosítja az állattenyésztés takarmánybázisát. A tagok igényei máris jelentkeznek. Ennek eredményeként szervezi a társulás o továbbképzést a juhászoknak, alakította meg a nyíróbrigádot, mely jól gépesített, megvásárolják a nagy teljesítményű betakarítógépet, ehhez szervezik a gyors szállítást, saját erőből tervezik a modern juhfürdetőt minden tagszövetkezetnek. — Amit eddig elértünk, az szerény eredmény, de amint az igazgató tanács is megállapította, a társulás életképességét ennyi is bizonyítja. — Biztató jelnek kell azt is tekinteni, hogy a húsipar önként jelentkezett tagnak — folytatja Bittó József. — Egy -állami vállalat, mely gazdaságilag erős, emellett érdekelt is, biztonságot kínál. Jellemző, hogy társulási szándékuk bejelentésekor azonnal jelezték: kosállománnyal kívánnak beszállni a tenyésztésbe. — Vajon miért az igyekezet? — kérdezhetjük. A húsipar jelenléte a társulásban sokféle előnnyel jár. ök is jól járnak, hiszen ezzel biztosítani tudják az elővételi jogot, mégpedig a nyilvánvaló jó partneri viszony alapján. A tagszövetkezetek ugyanakkor biztonságosan tudnak eladni, a húsipar igényének megfelelően alakíthatják ki a juhtenyésztés specializált ágazatait. A feltételek javítása Jelenleg, amint az a számokból is látható, elég lassú a gyepgazdálkodás üteme. Sok gondot okoz, hogy a juhok elhelyezése enyhén szólva mostoha. Nem mellékes az sem, hogy a juhászutánpótlás nincs biztosítva. A legtöbb baj elsősorban a pénzhiányból származik, s miután a tagszövetkezetek rossz termőhelyi adottságúak, döntő fordulat nem várható. A saját erő nem nő, beruházásra nincs fedezet, a saját erős hozzájárulás is alacsony. Ez viszont újraszüli a szegénységet. Érdemes lenne elgondolkodni olyan közgazdasági helyzet létrehozásán, amely a mostani pénzügyi erőviszonyok közepette is átlendíthetné a tsz-eket a holtponton. — Egyre több szövetkezet látja be ezen a tájon — mondja befejezésül Török István —> hogy a termelési szerkezeten módosítani kell. Bürget Lajos _________________________ en a legalacsonyabb ebben az országrészben volt. A 60-as években létesültek a mező- gazdasági nagyüzemek, s ezek energiaszükséglete, valamint az új lakásokban felhasznált energiamennyiség minden el" képzelést felülmúlt. Nem lehet egyszerre felkészíteni a hálózatot erre a terhelésre. Ezért gyakoriak a panaszok — az állandó teljesítmény-és feszültségjavítás ellenére is — többek közt Nyíregyháza 34 tra nszf orma tonkörzetéb en, Oroson, Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Vásárosmamény- ban, Jánkmajtison. A számottevő fejlesztés ellenére is feszítő gondok jelentkeznek az iparágon belül. Országos adat: az idén a vil- lamosipari tröszt 2,6 milliár- dot kapott az államkasszából beruházásokra. A számítottnál kevesebb pénzt számítógép segítségével osztják el, s így azokra a területekre csoportosítják az új létesítményeket, ahol ezt az igények indokolják. így történt, hogy Nyírbátorban, Tuzséron és Vásárosnaményban egyenként 120 kilovoltos állomást épített a TITÁSZ, összesen 82 megavolt amper teljesítmény a kapacitásuk. Elsősorban az új~ lakótelepek és az egyedi családi házak bekapcsolása növelte meg a lakossági energiaigényt. Az elmúlt öt évben 26 ezer 600 új fogyasztó lakását csatlakoztatták az elektromos hálózatra. Az elektromos hálózat mellett évek óta bővítik a nyíregyházi hőerőművet is. Két éve összesen száz gigakalória óránkénti teljesítményű forróvíz-kazánt adtak át. Tízezer köbméteres olajtárolót, harmincezer köbméter földgáz fogadására alkalmas állomást építettek. A villamos energia és a távhőszolgáltatás mellett a munkások szociális ellátására is nagyobb gondot fordítottak: két évvel ezelőtt hatvannégy személyes munkásszállót avattak Sóstón. A TITÁSZ vállalati beruházásainak millióit a községek^ tanácsi fejlesztési alap- oól egészítik ki. A villanyhálózat korszerűsítésére, modernebb világító testek felszerelésére szinte minden településen költenek. A községfejlesztési alap így egészíti ki a villamosipari beruházásokat. Tóth Kornélia M ég a múlt szombaton történt. Édesanyám nem volt itthon, s ki- menvén a kertbe, tapasztalhattam, hogy a szomszédság mindkét oldalon javában ve- teményez. Ejnye! A jól megtrágyázott, jól felszántott földünkbe mi még csak a petrezselyem- és a sárgaréz pamagot górtuk el egy kicsiny sávban. Mi lesz itt, ha nem tartunk lépést a szomszédainkkal? Ha nem lesz például újkrumplink akkor, amikor nekik már lesz? És ha gyenge kukoricaszárat sem tudunk adni idejében a jószágoknak, amikor mások már adnak. No, gyerünk csak. Nem vagyok tán annyira beteg, hogy néhány sor kukoricát, mindjárt a hajdani istálló mögött, ahol a múlt évben napraforgó volt, el ne tudnék vetni. Négy lépés hosszú, két lépésnyi széles területet szemeltem ki magamnak. S a munkát mindjárt el is végeztem. Néha kifordítottam egykét szem krumplit, na de a múlt évben itt tárolódott a burgonya, mért ne maradhatott volna itt néhány szem? Hazatérő édesanyámnak büszkén mutattam a munkámat. — Ó, te szerencsétlen — mondta ő. Galambos Lajos Gyógyír — Miért? — Hiszen én azt valamelyik hajnalon bevetettem krumplival. —• Akkor most mi lesz? — Semmi. Megélnek együtt valahogyan. De még vasárnap is bántott a lélek, csak arra gondolhattam: a pokolba vivő út is jó szándékkal van kikövezve. Hétfőn, reggeli után mindjárt szólt mama: — Ha olyan nagy a kedved, jöhetsz velem. A kertnek jó felét krumplinak szántam. Csak a gyümölcsfák alja marad ki. Jössz? — Boldogan. Kérésemre még a hajdan használt vetőzsákot is megcsinálta, amely annyiból áll, hogy a zsák egyik csücskét olyan hosszúságú madzaggal kell összekötni a zsák szájával, hogy az ember a terhet általvetősen a nyakába tudja venni. A szomszédok kosárból, vödörből, ilyesmi edényekből dobálták a krumplit. Én immáron ősi módon, zsákból. Ilyenformán nem kell minden második-harmadik sor után újra tölteni. Ameny- nyit bír az ember, annyi vetőkrumplit vehet a zsákjába. Mérnöki pontossággal, jó érzéssel dobáltam a kapavágásokba a szemeket. Kértem egy ízben a kapát is, persze. — Minek lenne az neked? — Az a nehezebb. Mégis csak jobban illene egy férfihez. — Ó, olyan sorokat csinálnál, mint az ökörhugyozás. S nevetett anyám. így hát be kellett érnem az alacsonyabb rendű munkával. Jó este volt, mire végeztünk. Akkorra megeredt az eső is. — Milyen jó, hogy elvetettük! Megfogan mindaz már, ami a földben van. — Nem vagy fáradt? — Egyáltalán. — Nincs izomlázad? — Ugyan! Másnap reggel újra megkérdezte, s ugyancsak azt mondhattam: ugyan. Ö messze nézett: — Az élet a jó munka árán — mondotta —, megbocsátja az előbbi rosszat is. Egymillió palánta
