Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. április 13. o Alkotó iljóság - napkori módra A tervezőmérnökök meg­szerkesztik az új gépeket, a konstruktőrök elkészítik a mintapéldányokat, kipróbál­ják, ha kell módosítják, majd a gyárakban sorozatban ké­szítik. Kikerülve a termelő üzemekbe a legtöbb helyen beválnak az új masinák, de van olyan gazdaság is, ahol csak kisebb-nagyobb módosí­tással tudják alkalmazni, vagy így jobb hatásfokkal üzemeltetni. A napkori Kos­suth Termelőszövetkezet az utóbbiak közé tartozik, gyak­ran módosítanak az erő- és munkagépeken. Ügy is lehet­ne fogalmazni, „notórius” újítók a gépész szakemberek. — Az utóbbi években már igazán jó gépeket lehet kap­ni — kezdi a beszélgetést Lipták Béla, a szövetkezet gépesítési főágazatvezetője, — azonban nem minden esetben felel meg a mi követelmé­nyeinknek, igényeinknek. Persze szerkesztettünk már olyan masinát is, amelyet kereskedelemben nem árusí­tanak. Ilyenkor természetesen szükség' van az újításokra. — Elsősorban a gyümölcs­termesztés és az állattenyész­tés terén végeztünk nagy munkát — kapcsolódik a be­szélgetésbe Sohodóczki János, a tmk ágazatvezetője. — Már évek óta több ezer tonna al­mánk terem, legutóbb is meg­volt a nyolcezer. A szedés óriási kézi munkaerőt igényel, az anyagmozgatásban már el­képzelhetetlen lenne a kézi­munka. Ezért a betakarítás ezen részét gépesítettük. Négy évvel ezelőtt az UE— 28-as erőgépekből univerzális rakodógépeket, villás targon­cát szerkesztettek. Kilenc ilyen gép készült el, s még a LINZENBOLD TAMÁS mai napig is dolgoznak. Szinte kizárólag erre alapoz­zák az őszi almabetakarítást. — Ebből fejlesztettük ki a tartály láda ürítőt — folytatja Lipták Béla. — A kényszer vitt rá bennünket, ugyanis abban az időben nagy jégve­rést kaptunk, s így gyorsabb, könnyebb volt az ipari almát eltávolítani a ládákból. Ebből két fajtát is készítettünk, van előre- és oldalrabillenő. Hiányzott a behordási egy­ség láncszeme. Ehhez tovább­fejlesztették a Debreceni Ál- - lami Gazdaság önrakodó tar­tályláda beszállítóját. — A növényvédelmi tech­nológiában is újítottunk — újságolja Linzenbold Tamás, javítási ágazatvezető. — El­LIPTÁK BÉLA SOHODÓCZKI JÄNOS készítettük a törzsoldat készí­tő rendszert. Ennek az a lé­nyege, hogy a raktárból kike­rülés után emberi kéz érinté­se nélkül elkészül a törzsol­dat, s ez teljesen, megbízható­an homogén. Készült már Napkoron há­zi kivitelezésű metszőkocsi és nyesedéktoló szerkezet is. Az újításokból az állattenyésztés sem maradhatott ki. — Nem volt megoldott a szövetkezetünkben a gépesí­tett takarmánykiosztás , — folytatja Linzenbold Ta­más —. Ezért szervestrágya- szórót alakítottunk át, ami ki­tűnően adagolja a zödtakar- mányt. Ugyanígy a kitrágyá- zás technológiáját is megvál­toztattuk. Egy MTZ erőgépre tolólapot szereltünk, s az uni­verzális gép a legnagyobb megelégedettségünkre, a leg­szigorúbb követelményeknek megfelelően látja el feladatát. Alkalmas trágya kitolásra, rakodásra, mélyalom kiter­melésre. A gépműhelyben dolgozók egyszerűsítették a szippantás munkáját. Magára a szippan­tóegységre egy vezérlőszele­pet építettek, s ez a tolózárat hidraulikusan nyitja, illetve zárja. — Probléma volt eddig ná­lunk az elhasználódott fékdo- bok felújításával — mondja Sándor Béla esztergályos. — Ivla már nem jelent gondot, olyan javítási technológiát, amellyel maximálisan ki tud­juk használni a fékdobok élettartamát. Először eszter­gáljuk a fékdobok belső felü­letét, majd köszörűvel fino­mítjuk. Ehhez kapcsolódik az automatikus fékpofa-szabá­lyozó rendszer bevezetése is a termelőszövetkezetben. A napkori gazdaság az ex­port alma szállítására kami­ont vásárolt. Az eredeti fel­építménnyel nem tudták ki­használni a jármű raksúlyát, ezért kétszintesre építették át, s a "terhelhetősége éppen a duplájára emelkedett. — Ügy tervezzük, hogy eb­ben az évben még vásárolunk egy kamiont — mondja Soho­dóczki János, — amit szin­tén átalakítunk. Márciusban a megyei Alko­tó Ifjúság pályázaton, a nap­kori fiatalok hat újításukat mutatták be. Köztük volt a magasított kamion, az elekt­romos fékdobköszörű, a trá­gyakitoló és rakodó, a tar- tályláda-ürítő, az almahámo­zó- és -szeletelő, valamint a törzsöldat-készítő szerkezet. Az újítások lehetővé teszik a leggazdaságosabb technoló­gia alkalmazását, emberi erőt pótolnak, s az eredményeket tíz- és százezrekben, sőt mil­liókban lehet csak mérni. — Az újítás nálunk nem öncélú és nem is egyéni mun­ka eredménye — mondja be­fejezésül Lipták Béla. — Nem is lehet csak egy embernek tulajdonítani, mert a szer­kesztésen kívül a megépítés­hez egy közpsség, egy jól fel­szerelt gépműhely, tehát egy teljes kollektíva szükséges. Persze ha csak a nyesedék­toló munkáját vesszük, ak­kor egy gép tizenhat fogat napi" munkáját helyettesíti. Vagy a fékdobokat az első felújítás alkalmával már el kellett dobnunk. Ehelyett SÁNDOR BÉLA négyszer lehet szabályozni egy ilyen alkatrészt az újítás­sal. A billenő tartályláda- ürítőnket kilenc gazdaság vá­sárolta meg. köztük egy Nósrád megyei is. A terme­lőszövetkezettől nagyon sok segítséget kapunk, ösztönzi a vezetőség a műszaki gárda tevékenységét, túlórát fizet­nek, s egy bizonyos összeget kapunk minden elfogadott újításunk után, A napkoriak nem ülnek a babéraikon, nem elégednek meg az eddig elért sikereik­kel. Most egy nagy teljesít­ményű hidraulikus gumisze­relő gépet szerkesztenek, de ennél jóval több elgondolás született már meg. ami meg­valósításra vár. TESSÉK KÉRDEZNI Szakmunkásképzés a fehérgyarmati HÓDIKÖT-ben Aki válaszol: Károly Edit A HÖDIKÖT fehérgyarma­ti gyáregysége a fiatal köny- nyűipari üzemek közé tarto­zik a megyében. Fiatal üzem, fiatal dolgozók. így lehet jel­lemezni. Ebből adódóan óriási szükség van a szakmunkások­ra. akik a gyakorlati képzést helyben, az üzemben kapják, s vezetőjük Károly Edit szakoktató. — Hogyan kezdte itt a pá­lyáját? — Hét éve, az üzem indu­lásától kezdve dolgozom . a HÓDIKÖT-ben. Először be­tanított gépi varró voltam, majd szakmunkás lettem, ké­sőbb pedig leéretségiztem. 1976-tól vagyok szakoktató. — Hány szakmunkástanu­lójuk van?, — A nyolcadik^ osztály el­végzése után idekerült fiata­lok kétéves képzést kapnak. Jelenleg negyvenhét fiatalunk van. Sajnos ez kevés, de nem tudunk mit csinálni. Az igé­nyünk ennél jóval nagyobb, korszerű tanműhellyel ren­delkezünk. magasfokú elmé­leti és gyakorlati képzést kap­nak a tanulóink. — Mit lehetne tenni, hogy jobban megszeressék ezt a szakmát, ezt a munkahelyet a fiatalok? — Véleményem szerint .az oktatás formája kielégítő. Ta­lán ott látok tartalékot, hogy még általános iskolás koruk­ban kellene megmutatni az üzemet a lányoknak, ott el­kezdeni erre a pályára való felkészítést. A szakmunkás- tanulóink nagy többsége szívvel-lélekkel tanul, érdek­li őket a szakma, szeretnének minden fortélyát megtanul­ni. Végzett szakmunkások­ként öt százalék teljesítmény­pótlékot kapnak, aztán még­is van aki itt hagyja az üze­met. Elmegy Budapestre, vagy máshová dolgozni. Ed­dig ötvennégy tanuló került ki a kezem alól, szabadult fel. Mi ázon vagyunk, hogy a két év alatt a lehető legtöb­bet tanítsuk meg a fiatalok­kal, s nem utolsósorban a szakma szeretetére neveljük őket. — önt a megyei pártérte­kezleten a megyei pártbizott­ság tagjának választották. Mit jelent ez a mindennapi munkájában? — Nagyon nagy kitüntetés számomra, hogy pártbizott­sági tag lehetek. Hét éve va­gyok párttag, szervezőtitkár, s egy évig helyettesítettem tanulmányi ideje alatt a párt­titkárunkat. így nem újkele­tű nekem a mozgalmi munka, azonban ez teljesen másfaj­ta munkát jelent. A gyerekek szinte naponta feltesznek kü­lönböző politikai kérdéseket, s elvárják a választ. Persze ha jól belegondolok ez termé­szetes is, hiszen tájékozott­nak kell lenni a külföldi és belföldi dolgokban egyaránt. Ügy érzem bíznak bennem a szalag mellett dolgozó kollé­gáim is, közvetlenek hozzám, én is egy pár évvel ezelőtt még közöttük dolgoztam, a termelésből kerültem erre a helyre. Ezt soha sem fogom elfelejteni. — Milyen tervei vannak? — Elvégeztem az öt hóna­pos pártiskolát, most szeret­nék beiratkozni az egyévesre. A politikai képzésen túl nem hanyagolom el a szakmait sem. Terveim között szerepel a hároméves szakoktatói szak elvégzése. Ügy gondolom nem vetettem messzire a súlykot. A repülőgép-tervező Ki nem álmodozott gyer­mekkorában a repülésről ar­ról, hogy pilóta lesz. Ilyen ember ma már talán nincs is. Mindannyian hajtogattunk papírból repülő alkalmatos­ságot, vagy készítettünk ko­molyabb modelleket. így volt ezzel dr. Kesselyák Mihály a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola docense is. — Tíz éves korom óta csak a repülés jár az eszemben — emlékezik vissza az elmúlt időkre. — Repülőmodellek építésével kezdtem, majd ma­gam is terveztem saját kons­trukciójú vitorlázógépeket. Akkor érlelődött meg ben­nem: repülőmérnök leszek. Mindent alárendelt leghőbb vágyának. A műegyetem gé­pész karára jelentkezett, s elvégezte a repülőgép-mérnö­ki szakot. A tanulás alatt sem hagyta abba a modellezést, az országos bajnokságokon ‘több kitűnő helyezést ért el. Köz­ben az MHSZ-ben megismer­kedett a vitorlázó repüléssel és eljutott a válogatottságig. — Az egyetem elvégzése után — folytatja dr. Kesse­lyák Mihály — Esztergomba kerültem mérnökként ,ahol vitorlázógépeket gyártottunk. A kollektívával közösen ter­veztük meg az EVL—X, vagyis a Fecske típusú vitor­lázót.. Ezzel nagy sikert arat­tunk egy pályázaton, de én emellett egy saját' konstrukci­ójú, új kormányzási rendszer­rel működő gép dokumentá­cióját is beadtam a pályázat­ra, amit később talál­mányként fogadtak el. Ennek az a lényege, hogy felesleges­sé válnak a vízszintes farok­felületeken a magassági la­pok, aminek a szerepét a szárnyakon lévő ívelőlapok veszik át. Ezzel részben a sebességet is lehet változtat­ni. Időközben megszűnt Esz­tergomban a repülőgyártás és a fiatal mérnök az akkor meginduló repülőgép-vezető képzés szolgálatába állt Nyír­egyházán. A főiskolán szinte a repülés minden tantárgyát oktatja a hallgatóknak. — Nagyon sok számítás, modellezés előzte meg a pro­totípus építésének kezdetét. Papíron százszor is ellenőriz­tem a számításaimat, majd egy háröm méter fesztávol­ságú, rádióirányítású model­len kísérleteztem. Minden a legtökéletesebb rendben ment, csak ezután fogtunk a nyíregyházi repülőtéren a nagy gép építéséhez. Külső­re ugyanolyan ez, mint a töb­bi vitorlázó gép, csak a szak­értő szem veszi észre, hiá­nyoznak róla a farok felüle­ten a magassági ívelőlapok. A prototípus gyártásához először megteremtették - egy korszerű műhely alapjait. A MÉM repülőgépes-szolgálat segítségével készítik, s egy év múlva várhatóan repülés­re készen áll. Eddig több mint húszezer munkaórát for­dítottak a tervezésre, az épí­tésre. — Megéri a nagy fáradt­ság, sok előnye van ennek a gépnek. Először is egyszerűbb a többi hasonló társánál.. Nincs meg a lehetőség a rossz DR. KESSELYÄK MIHÁLY ívelőlapok állításának, stabi­labb a gép, valamint a me­zőgazdasági repülés számára is kedvező lehetőségeket, új utakat nyithat. A főiskolától nagyon sok segítséget kapok, mind anyagilag, mind erköl­csileg. A gép elkészülte után be­repülök veszik „kezelésbe” az új vitorlázó masinát. Mindenféle próbának, terhe­lésnek alávetik, de amint aZ új konstrukció megkapja az alkalmassági engedélyt a ter­vezője, dr. Kesselyák Mihály az elsők között szeretné ki­próbálni, személyesen is meg­győződni az alapok lerakásá­tól, 1965-től a kész konstruk­cióig megtett útról. Ez már nincs nagyon messze, a ter­vek szerint egy éven belül a levegőbe emelkedhet a KM— 400. Az oldalt írta: Sipos Béla Fényképezték: Gaál Béla és Mikita Viktor | &•: •:>: B jjj| fi B Í4 hKhÉÉ fi ¥5 KI JjK wivi * III I gfl *: l'll 'íft'ííi 11 :$ |§i I ijji; I I B jgj HB \v B Iv B fl >v fi ií: iSm SK &> I vf I I fi: I !■& fíffff P| | xj g: jjg gjj| xj g. gjj IOIL.IDIAILIAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom