Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. április 13. VÁT ^070 ft FTTTNK * „Ki süt nekem lágy kenyeret?" Huszonhárom, nem tévedés, 23 gyermeknek adott éle­tet az óíehértói özv. Béres Imréné. Igaz, négyszer ikreket szült. Ha valamennyi gyermeke életben maradt volna, egy kerek házi kenyér nem lett volna elég egy napra a népes családnak. A kenyér a világ legtöbb országában több ezer éve fő eledelnek számit. Megyénk túl népes családjaiban a felszabadulás előtt a kenyérre nem mindig jutott kenni való. Az idős emberek közül sokan emlékezhetnek a spórolós anya intelmeire, aki így szólt gyermekéhez: „A kenyér már alszik". Az utóbbi években, vagyis az áremelés előtt a ke­nyér nagyon is „ébren volt”. Az áremelés óta megyénkben 8 százalékkal csökkent a kenyérforgalom. Nem fogyasztunk kevesebbet, de kevesebb kerül a kukába és a hízó sertések elé. A 76 éves ófehértói asz- szony az anyjától tanulta a kenyérsütést. „Szegény anyám minden héten sütött. Lepényt is. A szokás, meg ' a babona szerint a lepényt nem volt szabad késsel vágni, csak tör­ni lehetett. Anyám a lepényt annyi felé törte, ahányan gyerekek voltunk. Tíz testvé­rem volt és amikor tizenegy felé eltörte, neki mán nem is jutott. Asszony koromban én is minden héten sütöttem. De jártam dolgozni a mezőre, meg az urammal fát vág­tam az erdőn. Danolta is az uram: Ha elvágod kis keze­det, ki süt nékem lágy ke­nyeret?” A „lágy” mellett hány jel­zővel illette a népnyelv a ke­nyeret? Sokkal. íme néhány, barna, fekete, friss, nyúlós, pillés, pimpós, szalonnás, szappanos, tésztás. Különböző szólások is születtek, „Ez ná­lam kenyérkérdás" — tudni­illik az állása függött tőle. Vagy: „Olyan finom, hogy kenyérre lehetne kenni” — mármint az illető személyt. Szatmárban ilyeneket is mondogattak: „Edd meg fiam a kenyér héját, mert attól lesz szép piros az orcád”. Ki hinné, hogy a szegényebb helyeken a megpörkölődött, vagy sötétebbbre sült kenyér héjából teát főztek? Magam is ittam ilyen teát. Pirosas­sárga volt a színe és kevés cu­korral • is kellemes italnak számított. A Szabolcs-Szatmárban már ritkán használatos szó­lások. mondások közül emlí­tünk még néhányat. „Meg­ette «a kenyere javát. Nem akarom elvenni a kenyere­det. Nem élek vele egy kenyéren.” Ugyancsak Szat­márban „üres” kenyérnek hívták a minden nélküli ke­nyeret. Természetesen cuk­rosnak a cukrost. S hogy el­kerüljek a lepergést, a ke­nyeret enyhén megvizeztük és úgy hintettük rá a cukrot. (A mai gyerekek már aligha fogyasztanak ilyet.) Szeret­tük azután a madár látta ke­nyeret, még akkor is. ha az üres volt. ^Persze a bundás kenyérnek jobban örültünk. (Tojás kellett hozzá.) Az alapvető élelmiszer hiá­nya mindig tömegmegmozdu­lásra adott okot. Gondoljunk csak az 1930-as tüntetésre, amelynek ez volt a jelszava: „Munkát, kenyeret!” Ezidő- tájt és a háború éveiben a kenyér kukoricalisztből, sőt szójalisztből, vagy a kettő keverékéből készült. Ha egé­szen kevés volt a sütnivaló, az asszonyok lapótyát sütöt­tek. A mai fiatal szókincséből a lapótya hiányzik. A tűzhely tetején sütött, kicsiny, lán- gosszerű eledelt hívták lapó- tyának. ló”. Apropó kemence. Dr. Bartha Lajos, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat főmérnö­ke turistaként az elpusztult ősi város, Pompei romjai kö­zött sétált mint turista. Azt vette észre, hogy a konzervá­lódott ősi kemencék majdnem ugyanolyanok,'mint a nemrég még használt magyar falusi kemencék. A füstjáratuk pe­dig ugyanaz. A falusi házak pitvarába, konyhájába beépí­tett búbos kemencék több célt szolgáltak. Némelyik te­tején aludni lehetett, a ke­mence patkóján az eladó lá­nyoknak melegen udvaroltak' a fiúk'... Aki eladó lány, vagy az eladó lányságát sírja vissza, az láthat egy búbos kemencét a sóstói múzeum­faluban. Nyírbátorban idős Pellei Istvánnénak még megvan a kemencéje. De csak kará­csony és húsvét előtt fűt be, akkor is csak azért, hogy íz­letes kalácsot süssön. Ugyan­csak Nyírbátorban él a har­minc év körüli Kiss Árpádné, aki szeretettel gondok vissza gyermekkora kedvenc elede­lére. az udvaron lévő kemen­cében sütött kapros lángos- ra, meg a vakaróra. Édesany­ja a teknő aljáról összeva­karta a maradék tésztát, azt ökölnyi nagyságúvá formálta, megsütötte és az volt a vaka­ró. Mostanában a nyírbáto­riak nem vakaróra, hanem az úgynevezett alföldi ke­nyérre fenik a fogukat. Az alföldi fajtából ugyanis ke­vés készül a helyi kenyér­gyárban. . Nyírgyulaj közepes nagy­ságú falucska Nyírbátor és Öfehértó között. Nyírgyu- lajban él Varga Mihályné, aki még mostanában is maga süti a kenyeret Igaz, péki ke­nyérre is „szorul” a családja, mert az udvaron lévő öreg kemencét kikezdte az idő, a tavasz során a férje és a fia helyrehozza, aztán ismét csakis házi kenyeret fogyaszt a Varga család. Heten van­nak Vargáék a kertes nagy házban, de az idős néni a két lányának, illetve a két vejének is rendszeresen süt kenyeret. Élesztőt és burgo­nyát nem használ és soha nem is használt. Az általa ké­szített kovász keleszti meg a finom, kerek kenyeret. A ke­nyérsütő asszonynak ez a véleménye: „A házi kenyér szaporább. Nem morzsálódik. Jobb az háromhetes korá­ban, mint a bolti frissen. Nem kell azt nylon zacskó­ba tenni, elég, ha csak leta­karom vászon kendővel és már nem szárad ki. Amikor pár éve ezt a házat építették az idegen faluból jött kőmű­vesek. nekik is sütöttem. A fiatal kőműves nálam evett életében először házi kenye­ret. Az idős mester meg kéri tőlem egy egész kenyeret és hazavitte a feleségének, örült neki a felesége”. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnak 1968-ban írták meg a történetét. Az írásos anyagban az áll, hogy az ál­lamosítás 1949-ben megyénk­ben nem érintette a sütőüze­meket. Csak 1952-ben jött egy rendelet, amely a föld­műves szövetkezetek tulaj­donába adta a sütödéket. Egy évvel később sütőipari vál­lalat alakult Nyíregyházán. Mátészalkán, Nyírbátorban és Záhonyban. Kevesen tud­ják, hogy ebben az évben Me­gyei Sütőipari Trösztöt is ala­kítottak a megyeszékhelyen. A nyíregyházi vállalat nagy - kállói üzemében 1965-ig fa- és széntüzelésű kemence mű­ködött és csak ekkor szerel­ték be a modern kemencét. A tiszalöki üzem szintén a hatvanas évek elejéig szén- tüzelésű volt, ekkor olajtü­zelésűvé alakították át. Talán kár volt. Mert 1964-ben a ke­mencébe úgy befűtöttek, hogy az üzem teljesen leégett. A ro­mok eltakarítása után gőzke­mencét építettek Tiszalökön. Vencsellőn 1959-ben modern sütőüzemet hoztak létre da­gasztógéppel1, sóoldó berende­zéssel és zsemlegömbölyítő géppel. A vállalat és egyben megyénk legújabb sütőüzeme Demecserben épült, ez év ja­nuárjától sütnek a korszerű demecseri üzemben. Megyénk lakóit azonban nem csupán a nyíregyházi és a mátészal­kai vállalat látja el kenyéri­rel. Néhány áfész — például a tiszaszalkai — egészen jól működő sütőüzemet tarl fenn. A nyíregyházi vállalat kor­szerű laboratóriumában őr­ködnek a kenyér minősége felett. Nem mindig ered­ménnyel. De azt is tudni kell, hogy megyénkben 18—20 féle búzát termelnek a mezőgaz­dasági üzemek és a búzák, pontosabban a lisztek keve­rését a sütőipar nem min­dig tudja nyomon követni. Kisebb üzemzavar is előfor­dul a sütödékben. Bíztató, hogy idén és jövőre 24 millió forintos költséggel Nyíregy­házán felépül a központi tmk-műhely, amely lehetővé teszi a biztonságosabb kar­bantartást. Jövőre még in­kább állandóan lesz friss ke­nyér — ígéri a sütőipar. Ám­bár a lágy és a friss kenyér nincs olyan egészséges, mint a szikkadtabb. A hófehér ke­nyeret nehezebb megemészte­ni. Amerikában egyre terjed a barna kenyér. A hazánkban ideiglenesen állomásozó- szov­jet katonai alakulatok nyír­egyházi vezetői arra kérték a sütőipari vállalatot, hogy a fehér kenyér helyett gyártsa­nak ismét barna kenyeret a katonáknak — mert az egész­ségesebb. Megyénk lakóinak többsé­ge a hófehér és a friss kenye­ret szereti. Nvolc féle ke­nyér között válogathatnak a vevők. A burgonyapelyhet az NDK-ból importáljuk, ezért burgonyás kenyérből nem tudják kielégíteni az igénye­ket. Az igények igencsak megnőttek . . . Az igazi kenyér meghatá­rozását így írja le az értelme­ző szótár: „Gabonalisztből és vízből dagasztással készült, kovásszal, vagy élesztővel ke- lesztett kerek, vagy hosszú­kás alakúra formált és ke­mencében kisütött enniva­Az életet jelentő kenyérnek hosszú története van. ör­vendetes, hogy e történet egy részét éppen a szabolcs-szat- mári fiatalok mentik át a jövőnek. \ Nyíregyházi Élelmi­szeripari Szakmunkásképző Iskola diákjai, tanárai hamaro­san hozzálátnak egy sütőipari „házi múzeum” létrehozásá­hoz. A múzeumban bemutatásra kerül a ma forgalomban lévő 8 féle kenyér is. Ott lesz az emléke a málékenyérnek a lapótyának. Mind-mind jelzi majd az életünk változásait. Nábrádi Lajos Ellesett pillanatok Tavasz a határban (Kreiss Gábor felvételei Hangulat (Császár Csaba felvétele) Madonna (Mikita Viktor felvétele) Régmúlt idők Tallózás a Nyírvidékben és a Szatmár és Beregben Ötven éve Szatmár és j Szabolcs külön megye j volt. Szabolcsnak napi- j lapja, Szatmárnak egy ] hetilapja tájékoztatta az * érdemes olvasót a nagy- ] világ, de inkább a szú- I kebb pátria eseményei- S ről. Az alábbiakban j minden kommentár nél- { kül idézünk a lapokból. I I ______________I Nyirvidék, 1930. 11. 4.: A Bessenyei Kör liceális előadá­sán Móricz Zsigmond és Nagy Endre Szabolcsvárme- gye közönségének pártfogását kérték a Nyugat számára c. cikkben: „Előadásomat — mondotta Móricz — teljesen csak az írók érthetik meg. akiknek számára nincs hely. hogy mondanivalóikat el­mondhassák, kiknek a terro­rizált szerkesztők kívánságá­ra boldog házasságokról, vi­dám anekdotákat kell írni- ok, ha megakarnak élni. Közben pedig szünetel az igazság kutatása.” Szatmár és Bereg 1930. 11 16.: „Horthy Miklós tíz éve Magyarország kormányzói székében c. cikkben: „Tíz éve annak, hogy nemzetünk megválasztotta az ország kor­mányzójává vitéz nagybá­nyai Horthy Miklóst, s ez a történelmi tíz esztendő új korszakot jelöl meg a háborús szerencsétlenség után, egy belső összeomlást is végig­szenvedett jobb sorsra érde­mes ország talpraállításá- ban.” Ugyanott „Vármegyénk te­rületén 182 tanintézet műkö­dik 383 tanerővel c. cikkben dr. Fejes Kálmán kir. tan­felügyelő jelentése a köz- igazgatás ülésén: ....... Műkö­dik a tankerületben az el­múlt fél évben 12 állami ele­mi népiskola 64. 9 községi 17, öt érdekeltségi 5, 16 rkath. 24, 23 gkath. 38, 98 ref.' 182, 1 ág. ev. 1. 3 izr. 7. 3 uradalmi elemi iskola 4 tanítóval; 4 állami óvoda 6, 7 községi 7, 2 községi állandó menház 2 óvó­nővel, továbbá 1 polg. fiú- és leányiskola 10 és 1 magán polgári fiú- és leányiskola 6 tanárral.” Nyírvidék 1930. 11. 18.: „A nyíregyházi fűszer és vegyes kiskereskedők egyesülete a múlt évi nyomorenyhitő ak­ción értékes szeretet csoma­gokkal járult hozzá az akció­hoz, az idén pedig tagjai ál­dozatkészégéből 120 pengőt adtak erre a célra." Nyírvidék 1930. 11. 19. „A város csak egyes indokolt esetekben ad lakbérsegélyt a rászorultaknak. Hatósági or­vos fogja ellenőrizni a se­gélyezésre jelentkezők lakás- viszonyait” c. cikkben: „ ... 624 család részesült se­gélyben, akik között összesen 400 kg szalonnát, 10 q lisz­tet, 354 q burgonyát és 624 q szenet osztott ki a Stefánia Szövetség nemes vezetősége páratlan körültekintéssel, ön­feláldozó, szorgalmas mun­kával." Szatmár és Bereg 1930. 11. 23,: „A tarpai petíció. A tar- pai képviselőválasztás ellen vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre által benyújtott petíció ügyében a közigazgatási bí­róság Szinyei-Merse-tanácsa előtt csütörtökön lefolyta­tott tárgyaláson Lányi Már­ton dr., a megválasztott Kon- koly-Thege Kálmán jogi képviselője válaszolt a petí ­cióra és az ellenbizonyítás so­rán közel ezer tanút jelen­tett be állításának igazolásán ra. Budaházy Menyhért dr. újabb felszólalása után a közigazgatási bíróság ítélőta­nácsa kihirdette döntését, mely szerint a tárgyalást március 10-én folytatják." Nyírvidék 1930. 11. 23.. „Pályázat. Nyíregyháza me­gyei város hivatásos tűzoltó­ságánál egy megüresedett újonc tűzoltó állást töltenek be. Pályázhatnak elsősorban nőtlen géplakatosok. Jelent­kezés délelőtt 8—12 óra kö­zött a tűzoltólaktanyában." Szatmár és Bereg 1930. Ili 2.: Kisecsed feléledése. (Re- divivus) Mint község 1648- ban még megvolt. Nagyecsed (oppidiumváros) közvetlen közéletben. Aztán sok más községekkel együtt teljesen elpusztult. Határáért 100 évig perelt Nagyecsed a grót Károlyi-családdal (1776-tól— 1877-ig). Az O. F. B. a kis- ecsedi határban osztott ki mintegy 600 telekhelyet az igényjogosultaknak s ma már 300 ház felépült, vala­mint egy állami iskola 2 tanteremmel.” Szatmár és Bereg 1930. III. 2.: A népkonyha hírei. Az el­múlt február hóban -a Szoci­ális Missziótársulat népkony­hájában kiadatott összesen 832 ebéd és pedig 583 gyermek­nek és 249 felnőttnek.” Szatmár és Bereg 1930. 11\ 9.: „Furcsaságok. Makón egy mázsa világhíres hagv-na gjj fillérért is kapha*”0' Máté­szalkán egy má;zsa‘ burgonyy aiig valamivé több Aki te_ hat eladja^ abg vesz ezért a penzer t két közepes szivart ^JerTú is kell már kitalálni, ke- ’.’esni a — furcsaságokat." Nyéki Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom