Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1980. április 4. o lljics adott rá példát K ÁDÁR IMRE néhány évvel ezelőtt, nyugdíj­ba vonulásakor az 1. sz. brigád vezetőjének tisztségé­től vált meg. A közösségek­nek és a közös munkának azonban ezzel nem fordított hátat. Ma is tagja a kolhoz ellenőrző bizottságának, a szemlék egyik aktív részvevő­je. A legkisebb mulasztást sem hagyja szó nélkül. Ész­revételeit, megjegyzéseit — egyéni beszélgetések során vagy hivatalos fórumon han­gozzanak bár el — mindig nagy figyelemmel hallgatják az emberek, a tanácsait meg szívesen fogadják. Tudja mindenki, hogy jobbító szán­dék mondatja vele a bírála­tot, hogy a közért emel szót. Kommunistaként, képviselő­ként. Mert a gyakovoi közsé­gi tanács munkájában is hosz- szú évek óta részt vesz. S vá­lasztói most sem vonták meg tőle bizalmukat: ismét képvi­selőnek jelölték. Hol végződik a párttag meg­bízatása és hol kezdődik a képviselőé? Nincs a kettő kö­zött határvonal, de nem is le­het a feladatokat különválasz­tani. Nagy a képviselő fele­lőssége, de talán még inkább az a kommunista képviselőé. Arra, hogyan kell a nép ügyét szolgálni, a közösségért élni és dolgozni, harcolni a kitű­zött célok eléréséért. lljics adott valamennyiünknek pél­dát. S nekünk hozzá hasonló­an kell tevékenykednünk. Hozzá hasonlóan, igen —, de hogyan? Mit is jelent napjainkban a képviselő Le­nin példájának követése? Nem túlzás, ha azt mondjuk: sokrétű tevékenységet. S bár ez a két szó mindent kifejez, mégis — furcsa ellentmondás! — ez esetben vajmi keveset mond. Jóval többet árul el Q mai népképviselők munkájá­ról, ha inkább azt nézzük, mi a legjellemzőbb rájuk. Nos, talán mindenekelőtt a közéle­ti aktivitás. Az, hogy gyakran kezdeményeznek, észrevétele- zik a hiányosságokat, ötlete­ket adnak arra vonatkozóan, hogyan növelhetnénk mun­kánk hatékonyságát. Bencze Tibor képviselőként is egyike a legaktívabbaknak. Akárcsak Bocskor Gedeon, az építőbrigád vezetője, Né­meth Anna fejőnő, Bücs Sán­dor téglagyári munkás, Ste- fanyuk Vaszil traktoros, a már említett Kocán Vaszil és több más kommunista. Ko­cán elvtársnak egyébként méltó segítőtársa a fia, aki szintén tagja a pártnak és a községi tanácsnak is képvise­lője. Az ifjabb Kocán mun­kavédelmi mérnökként dolgo­zik gazdaságunkban, ő az el­lenőrző bizottság elnöke, a ta­nácsnál pedig az ifjúság kö­rében végzett munkát koor­dináló bizottság tagja. Tevé­kenyen közreműködik a töb­bi között a hadseregbe bevo­nuló fiatalok búcsúztatásá­nak megszervezésében. A KÉPVISELŐK részt vesznek községeink rendezésében, sokat tö: rődnek a lakosság szociális­kulturális igényeinek minél teljesebb kielégítésével. Nagy érdemük van abban például, hogy tavaly N. Klinovén át­adtak rendeltetésének egy 30 férőhelyes óvodát. Közremű­ködésükre a továbbiakban is nagy szükség van, hiszen az idén (és az elkövetkező évek­ben) ugyancsak fontos fel­adatok megoldása vár ránk. Szabó László, a vinohradovói kerületi Komszomol Kolhoz párt­bizottsági titkára ÚJÍTÁSSAL Falicsempe Mielőtt vállalatunk munka­együttesének sikereiről szól­nék, el szeretném mondani, hogy az utóbbi években je­lentős mértékben javultak dolgozóink jóléti körülmé­nyei. Az új év küszöbén 18 család költözött összlkomfor- tos lakásba. Vállalatunk az idén még egy ilyen lakóház építtetését kezdi el. A kerüle­ti központ közelében pedig épül egy szanatórium, ahol dolgozóink fognak üdülni, il­letve gyógykezeltetik magu­kat. Az üzem területén folya­matban van egy szolgáltató- ház építése is, amelyben für­dő, férfi- és női fodrászat, va­lamint egy postafiók is he­lyet kap. A javuló feltételek a ter­melési eredményeken is mu­tatkoznak. Tavaly például hulladékból 117 ezer rubellel szárnyaltuk túl évi feladatunkat, és ter­mékeink 17,5 százaléka minő­ségi érték jeles volt. Ügy ter­vezzük, hogy az idén a ter­mékek 25 százaléka készül el minőségi értékjellel. Márci­us első felében elkezdjük egy újabb termék gyártását. A gépek szerelése már a befeje­zéshez közeledik, mérnöki műszaiki dolgozóink pedig ki­dolgozták a hulladék felhasz­nálásának technológiáját. Az arra alkalmas hulladékokból ugyanis falicsempéket kez­dünk el gyártani. Az új tech­nológiával havonta mintegy 30 ezer rubel értékű nyers­anyagot tudunk majd megta­karítani. Bihar Ferenc a Huszti Kőfaragó Üzem mestere Üdítő minőségi értékjellel Muhkaegyüttesünk szocia­lista vállalásokat tett Lenin születésének 110. évfordulójá­nak tiszteletére. Célul tűztük Iki, hogy határidő előtt ele­get teszünk a tizedik ötéves terv utolsó évi feladatainak és ezzel együtt egészben jóval előbb teljesítjük az ötéves tervciklus előirányzatait. A választások napjáig tel­jesítettük a februári tervet és pótlólag 10 ezer rubel érté­kű terméket állítottunk elő. Ebben sokat segített az is, hogy az év elejétől számos új gépet és berendezést állítunk üzembe, több korszerű tech­nológiai folyamatot honosí­tottunk meg. Januárban be­fejeztük az üdítő italokat ké­szítő üzemegység rekonstruk­cióját. Űj gépek és berende­zések biztosítják a termeléke­nyebb munkát, korszerű hű­tőberendezéseket szereltek fel a raktárhelyiségekben, pihe­nőszoba, zuhanyozó áll a dol­gozók rendelkezésére. Egyre több termék kerül for­galomba állami minőségi ér­tékjellel. Az idén a rekonst­ruált üzemegységben gyártott kétféle üditő italt terjesztet­tük fel minőségi érték jel­re. kollektívánk szocialista vállalásaiban az is szelepei, hogy a tizedik ötéves terv be­fejező évében a termék 30 százalékát minőségi értékjel­lel fogjuk gyártani. Az egyre fokozódó munka­ütem a biztosíték arra, hogy határidő előtt teljesítjük foko­zott szocialista vállalásainkat. Hegedűs Tamás, a szvaljavai gyümölcsléüzem dolgozója Kijevien vendégszerepeltek Az Ungvári Állami Egye­tem köztársaságszerte ismert Sovkova Koszicja ének- és táncegyüttese a Kijevi Sev- csenko Állami Egyetem mű­kedvelő együttesének meghí­vására néhány napig köztár­saságunk fővárosában ven­dégszerepelt. A kárpátontúli együttes előadta többek között a Bal­lada Kárpátontúl felszabadí­tásáról című dalt, valamint több más énekszámot, a tánc- együttes pedig a területünkön élő nemzetiségek táncait mu­tatta be nagy sikerrel. Áz Inturiszt várja az olimpia vendégeit Ez év júliusában, augusz­tusában előreláthatólag, mintegy 320 ezer külföldi vendég látogat el az olimpiai események színhelyeire. Egy részük Csapon és Ungváron lép először szovjet földre. Fogadtatásuktól, 'tehát a mi munkánktól is függ majd az országunkról alkotott első be­nyomásuk. Az új év első napjától olimpiai vendéglátásban ré­szesítjük a területi székváro­sunkba látogató turistákat. Erre minden lehetőség adott. A Kárpátontúl szállóról, er­ről a valóban impozáns léte­sítményről vendégeink a leg­nagyobb elismeréssel nyilat­koznak. A legkorszerűbb mű­szaki eszközökkel ellátott 600 férőhelyes szálloda teljes ké­nyelmet biztosít. Kirendeltségünk 52 tolmá­csa, miként az Inturiszt vala­mennyi munkatársa, nagy fe­lelősségérzettel készül az olimpiai idényre. Az előzetes számítások szerint több száz autóbuszon és személygépko­csin érkező külföldi vendég fog átutazni Uzshorodon. A határon 12 tolmácsunk se­gédkezik majd. E feladatot a legtapasztaltabb munkatársa­inkra bízzuk. Az olimpiai év­ben a határátkelő helyeken éjjel-nappal szolgálatot tel­jesítünk majd. Idegenvezető­ink, munkatársaink az olim­piai játékokra utazóknak minden információt, segít­séget megadnak. Mint már említettem, az olimpiai év meghatározza munkánkat. Májustól kezdve a csoportok fogadásánál a megszokott programokon (vá­rosnézés, múzeumlátogatás stb.) kívül bemutatjuk terü­leti székvárosunk sportléte­sítményeit, találkozókat ren­dezünk a testnevelési és sportbizottság munkatársai­val, területünk élsportolóival. Kollektívánk minden igye­kezettel azon van,'"hogy a kül­földi vendégek minél jobban megismerjék az első szocia­lista állam vívmányait, ha­zánk nevezetességeit, felejt­hetetlen emlékekkel térjenek haza. Túri Attila, az Inturiszt kárpátontúli kirendeltségének osztályvezetője új könyvtár Területi székvárosunk lakosainak egyre nagyobb lehetőségük nyílik az ön­művelésre. Nemrégen a Március 8 utcában meg­nyílt egy gyermekkönyv­tár, előtte pedig a Bo- zsenko utcában adtak át rendeltetésének egy műve­lődési központot. Az új könyvtár elsősor­ban a Testnevelési utca és környéke lakóinak műve­lődését szolgálja. Egyebek között egész rendezvény­sorozat lebonyolítását ter­vezik Lenin V. I. születé­sének 110. évfordulója tisz­teletére. Rendszeresen tar­tanak majd tematikus es­teket, felolvasásokat, elő­adásokat. A könyvbarátok a klasszikus és a jelenkori irodalom legjobbjainak művei között válogathat­nak. Külön vitrinben he­lyezték el azokat a kiadvá­nyokat, amelyek az olim­piai játékok történetével, valamint a Moszkvában megrendezésre kerülő XXII. nyári olimpiával kapcsolatosak. Nagy keresletnek örvendenek a kárpátontúli lakosság körében a Berehovói Majolika Gyár termékei. A tetszetős, ízlésesen kivitelezett dísztányérok, kávés szervizek, vázák, kancsók és más dísztárgyak eljutnak az ország valamennyi szövetségi köztársaságába. A gyár termékeit Macecka Anna, Panyaskó Tatyana és Varga Klára formatervezők ízlését és hozzáértését dicsérik. Valamennyien az Uzshorodi Képzőművészeti Szakiskola végzősei. S noha csak az elmúlt év szeptemberétől dolgoz­nak a vállalatnál, már kiváló szakemberekké váltak. (Kovács Alfréd felvétele) A „boldog ember” levelei NEMRÉG A SZOLOTVINÓ és Uzshorod között közlekedő vonaton utazva egy érdekes beszélgetésre figyeltem fel.- A mellettem ülő egyszerű fa­lusi emberek olvasmányél­ményeikről számoltak be. Közülük az egyik arról be­szélt, hogy legutóbb milyen megragadóan szép regényt ajánlott figyelmébe az édes­apja. Érdemes felidézni a párbeszédet: — Nekem is ideadta, hogy olvasd el lányom, mert eb­ből megtudhatod, hogyan élt hajdanában apád... El is ol­vastam. Itt játszódik le, kör­nyékünkön. — Ki írta a könyvet? — kérdezte a szomszédja. — Móricz Zsigmond ... — Én is nagyon szeretem a Móricz-regényeket — élén­kült meg a néni. — Bizony. Olyan szépen tud írni, hogy az csodálatos. Édesapám még levelezett is vele. — Levelezett? ... Kivel le­velezett? — kérdeztem elké­pedve. — Hát az íróval. Meg is vannak neki a levelek, mert édesapám ismeri is azt az embert... Legenda vagy valóság? Mó- ricz-levelek Kárpátontúlon? Érdekelni kezdett a dolog. Kérdésemre a néni elmondta, hogy édesapja a vinohradovói kerületi Tekovón lakik, a Vasút utcában. Kárpátontúlon MÁSNAP MUNKA UTÁN Tekovóra utaztam. Az állo­mástól nem messze meg is ta­láltam Oláh Pál házát. Pali bácsi (felvételünkön), aki már a nyolcadik X felé jár, lassú kimért mozgással épp az udvaron dolgozgatott. Mikor ráköszöntem és elmondtam jövetélem okát, az öreg fej­csóválva mentegetőzött: — A, nem, nem kérem. Nem az íróval leveleztem, ha­nem a könyv szereplőjével, Joó Györggyel, vagyis Papp Mihállyal... Kissé csalódottan, de ér­deklődéssel hallgattam őt, aki elmondta, miként került kapcsolatba a „boldog em­berrel”'. OLÁH PÁL egyszerű sze­gényparaszt család leszárma­zottja volt, akinek élete egy­befonódott a Móricz-féle „boldog emberekével”. Már gyermekfővel látástól vaku- lásig dolgozott a betévő fala­tért a környék földesurainál. Később a két világháború kö­zötti nagy munkanélküliség idején ő is ott volt azoknak a munkát, megélhetést kere­ső nincsteleneknek a táborá­ban, akik az országot járták. Ezt az időszakot, a régi sebe­ket szaggatta fel benne Mó­ricz regénye, „A boldog em­ber”. Oláh Pál nagyon szeretett olvasni már korábban is. Kü­lönösen az olyan regényeket, mint ahogy ő mondta, „ame­lyek az emberek életéről, szenvedéseikről, apró öröme­ikről szólnak”. Mikor elolvas­ta „A boldog ember”_t sors­társára, rokonlélekre ismert Joó György alakjában. A ré­gi emlékek, az érzések arra kényszerítették, hogy levelet írjon Joó Györgynek, Magos­ligetre. Az első próbálkozás nem járt sikerrel. Nem kapott' választ. Mint később kiderült, Joó György igazi neve Papp Mihály volt. így érthető, hogy a levél nem juthatott el a címzetthez. Valaki az ismerősei közül azonban olvasta valahol az újságban, hogy Joó György nem más, mint Papp Mihály magosligeti lakos. Ekkor új­ból írt egy levelet, melyre rövidesen jött is a válasz. HOSSZAS KERESGÉLÉS UTÁN elő is került a szek­rény aljából három megsár­gult levél. Az egyik boríték­ban egy fénykép is van. A megfakult képről egy öreg, s mint Móricz is jellemzi, „so­vány, csontos, barátságos ar­cú” ember néz rám. A hátul­ján erőltetett, tollhoz nem szokott kézzel ez van írva: „Palinak Papp Mihálytól”. Az első levélből az egymást, a közös ismerősöket és emlé­keket keresés tűnik ki. Pali bácsi elmeséli, úgy emlékszik, hogy találkoztak, mikor Bere- hovón vagy Pesten kerestek munkát. A „boldog ember” válaszában írja, hogy nem emlékszik Oláh Pál nevűre, de amit a másik levélben írt, abból ő is úgy gondolja, hogy valahol találkozniuk kellett. A fényképen nincs dátum, se a borítékon nem látszik, mikor volt írva a levél. Pali bácsi is csak azt tudja, hogy már régen nem leveleznek, de az egyik levélből kitűnik, mikor kelt. Ebben ugyanis azt írja a regény hőse, hogy „szeptember 25-én leszek 80 éves”. Tudjuk, hogy 1888- ban született, így 1968-ban volt 80 éves. Tehát ekkor író­dott az egyik levél. Oláh Pál a leveleket leg­féltettebb kincsként őrzi. Próbáltam elkérni tőle, de úgy ragaszkodik hozzá, mint legkedvesebb ereklyéhez. El­lenben büszkén mutogatja gyermekeinek és unokáinak. Fehér József, magyar nyelv­és irodalomtanár jfc ■ ■ ■» % Testvérlapunk, a Szov­k* Hj ! a | jetunió Kárpátontúli te­SfctímLArületén megjelenő Kar- ŰSb H| páti Igaz Szó munkatár­’fiúi Wsmm NA MTV sainak összeállítása ha­Jp1 - zánk felszabadulásának

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom