Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

1980. április 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Bizalom, érdek, munka — És mennyire önálló ön a munkahelyen? Az állami díjas építés- vezető, Dávid Béla erre így felel: — Megkapom a felada­tot, a munkát. Azután senki nem zaklat. A meg­határozott időben jelentem, mit végeztünk. Amikor el­végeztük feladatunkat, megnézik. Maximális a bizalom, ami annak az eredménye, hogy sosem mondok mást, mint ami igaz, és soha nem speku­lálok máson, mint azon, hogy a feladatot a legjob­ban végezzük el. Ezek a mondatok, amel­lett, hogy szép programot és munkastílust fejeznek ki, sok más tanulságot is tartalmaznak. Olyanokat, melyek nemcsak a vízügy berkeiben érvényesek, de általában is igazak. Ezek közül az első és legfon­tosabb: adott egy kulcs­helyzetben lévő ember, aki az, ami. Adott tehát egy építésvezető, akire 238 kilométernyi Tiszát bíz­tak, annak partvédő mű­veivel, medermunkálatai­val. Egy építésvezető, aki valóban az, tapasztalattal és tudással, szakmaszere­tettel és -ismerettel. Te­hát nem botcsinálta vala­ki, nem olyan. akinek azért ez a munkája, mert ezt találták számára. Következik ebből egy másik igazság is. Ha a kulcshelyzetben olyan ember van, aki oda való, az kapjon bizalmat. Köl­csönös érdek ez. A mun­káltatóé és a munkaválla­lóé egyaránt. Aki tud, azt hagyni kell dolgozni, hi­szen aki tud, annak úgy sincs más célja, mint a- rábízott feladatot a leg­jobban megoldani. A koc­kázat ebben az esetben a legkisebb. Ehhez termé­szetesen kell a kiválasz­tás gondossága, másrészt annak tudomásul vétele: a vezetés nem akkor okos, ha okosabbnak akar lát­szani, mint az, aki vala­mihez — éppen a kivá­lasztás bizonysága szerint — amúgy is ért. Így válik aztán az okos kiválasztás és a bizalom anyagiakban kifejezve ol­csó, a gyakorlatban a leggazdaságosabb és leg­hatékonyabb beruházássá. Bárdolatlan dolog, az már igaz, ha az ember az em­berről mint beruházási tényezőről szól, de ha az az igazság, akkor ne hall­gassuk el. Aki megkapta a feladat tot, ért hozzá, mellé meg­kapta a bizalmat, az biz­tos, tud és akar is bizo­nyítani. Vagyis kifejtheti tudását, mai csúnya kife­jezéssel megvalósíthatja önmagát. Több lesz tehát mint egyszerű munkavál­laló, alkotóvá válik, tuda­tosan és felelősséggel dol­gozó emberré. Spekulá­ciói a jobb munkát szol­gálják, s nem azt, hogy a rossz munkát miként ad­hatná el jóként. Mint Dávid Béla mun­kája is bizonyítja, az, amit embereivel alkot, a legtöbb laikus szemlélő­nek nem nyújtja a látvá­nyosságot. Nélkülözhetet­len munka, ő tudja, akik csinálják, szintén. Tehát nem a külvilágnak szánt látvány, reklám, feltűnés sarkallja őket, hanem a fontosság, felelősség, köte­lesség, közhaszon. Hogy mindez így (len­ne) természetes? Igen. Amiért mégis fel kell ele­veníteni egyébként ismert igazságainkat, annak mégis oka van. Többek kö­zöt tévelygéseink ag. ér­dekviszonyok rengetegé­ben, a feltűnni vágyás külsőséges jeleinek haj­szolása, az önnön fontosság örökös igazolgatása, akár mások rovására is. Tanul­hatunk egyszerű végre­hajtást és lehetőséget az építésvezető programjá­ból. Bürget Lajos Javítják az anyagellátást Csatlakozás az „ötök“-hez Mint ismeretes, megyénk három építőipari vállalata, a SZÁÉV, a KEMÉV és az ÉP­SZER, valamint a két hajdú­sági építőipari vállalat együttműködési megállapo­dást kötött, amelynek értel­mében a vállalatok létszám­átcsoportosításokkal, techni­kai eszközökkel és egyéb módon kölcsönösen segítik egymást. A közelmúltban a SZÁÉV nyíregyházi központ­jában ülésezett az együttmű­ködésben részt vevő vállala­tok igazgatói tanácsa. Az ülésen az „ötök”-hez csatla­kozott a’ Budapesti Építő- .anyag és Termelőeszköz Ke­reskedelmi Vállalat, közis­mert nevén az ÉPTEK. A csatlakozó gyűlésen be­jelentették: az ÉPTEK még az idén lerakatot hoz létre a SZÁÉV és a KEMÉV nyír­egyházi telepén. Ezzel javul a két szabolcs-szatmári épí­tőipari vállalatok anyagel­látása és a fővárosi vállalat raktárkapacitása is. [ Kulcsra zárt összkomfort? Közösség e a lakótelep ? A városépítők talán soha nem hozhattak volna létre egymástól annyira elszige­telt otthonokat, mint a tömb­házak emeletein öszezsúíolt lakások. Az első lakótelepek átadásával egyidőben meg­szólaltak azok. akik az em­beri együttélés normáit, a társas kapcsolatokat féltették a városiasodás betonpalotái­tól. Igen sok cikk, tanulmány megjelent a témáról, a Haza­fias Népfront bizottságai, a körzeti pártszervezetek ak­ciókkal, közös programokkal igyekeznek kimozdítani a holtpontról a lakótelepen élőket: a közelség ne távolít­sa el őket egymástól, a kulcs­ra fordított, .ajtót ne csak másnap hiűrikába menet nyissák ki. „Nem tudtam megszokni" E n fázom, te fázol, ő fá­zik. Mi szidjuk a tavaszt. A bácsi leül ve­lem szemben. A nyugdíjas délelőt­ti séta állomása a presszó, a „hosz- szúra” kért duplá­val és az egy deci borral. Előbb néz, az­tán szól is, talán a szó jobban esik a nyugdíjas ma­gányban, mint az a kávé és a bor, ami lehet csak al­kalom a szóhoz. — Hideg van. — Bizony. — De itt ez a tu­lipán. Az asztalunkon LECKE a vázában kinyílt piros tulipán. Lát­tam eddig is, de szégyenkezem, mert szó kellett hozzá, hogy örö­met adjon. — Azért csak kinyit — mondja az öreg — csak tudja a dolgát. — Hát... — Elhiheti: csak az ember didereg. Viszi a nagykabá­tot. A buta virág meg, a szabadban is kinyílik elsejé­re ... — Tudja a dol­gát? — Nem kér­dezni akarok, csak visszaadom a szót, a meséhez. — Tíz éve? Ti­zenegy? Május el­sejére havas eső esett. Nagykabát­ban vonultunk . .. — És a virágok? — Nyitottak a hóban. — Megfagytak? — Elolvadt tő­lünk másnapra a hó! — Hány éves, bátyám? — Hetvenegy. — És miért Kezdi végleges külső képét elnyerni a nyíregyházi Szamuely lakónegyed. A MÁV-állomás mellett 799 lakást épít a Sza­bolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája. (Elek Emil felvétele) Á növekedés 1,4 millió liter A tejtermelés győztesei Negyedik alkalommal hir­dették meg tavaly az országos tejtermelési versenyt, amely­nek megyei eredményhirde­tésére szombaton, április 26- án került sor Mátészalkán, a tejipari vállalat helyi tejpor- gyárában. A versenyre valamennyi je­lentősebb tejtermelő mező- gazdasági üzem, s több mint 12 ezer kisárutermelő neve­zett be.. Az elmúlt esztendő eredményeiről elmondható, hogy valamennyi szektor nö­velte 1978-hoz képest tej­termelését, az állami gazdaságok példá­ul 7,6 százalékkal, a terme­lőszövetkezetek pedig 5,9 szá­zalékkal több fejet értékesítet­tek, mint tavalyelőtt. A megyei verseny eredmé­nyei: Az egy tehénre jutó tej­termelésben a nagyüze­mek közül első helyen végzett a beregdaróci Barátság Termelőszövet­kezet, ahol 4350 literes átlagot értek el. Második helyen a Sza­mos menti Állami Tangazda­ság, harmadik helyen pedig a tarpai Esze Tamás Ter­melőszövetkezet végzett. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó tejértékesítés kategóriájában a nyíregyházi főiskolai tangazdaság szerez­te meg az első helyet 96 ezer literrel, második lett a Ti- szalöki Állami Gazdaság, míg a harmadik a tiszaszal- kai Búzakalász Termelőszö­vetkezet. Az előző évihez viszonyí­tott tejtermelés növelésében a hodászi Béke Tsz lett az első, 130 százalékos eredmé­nyével, második helyet szer­zett a sényői Zöld Mező, har­madik helyet pedig a Nyír- madai Állami Gazdaság. A kistermelők közül a legtöbb tejet Nevelős Sándor, rozsrétszőlői la­kos értékesített az elmúlt- esztendőben összesen 45 750 litert. Itt má­sodik lett a versenyben Nagy Zoltán lónyai lakos, s har­madik Lelesz István kálmán- házi gazda. Az egy tehénre jutó átla­gos tejtermelésben első he­lyen végzett Kiss Sándor gyulaházi lakos, aki 6422 li­tert ért el, míg a második Tóth Adolf varsánygyürei, a harmadik pedig Kobzos Sán­dor tiszaeszlári kistermelő lett. Országos második helye­zést ért el a Kemecsei Állami Gazdaság, ahol a 100 hektár területre jutó tejtermelés meghaladta a 126 ezer litert. A legtöbb tejet értékesítő kistermelők közül harmadik lett az or­szágban Molnár Gyula, dombrád-bárányházi lakos, aki 16 tehenet tartott, s több mint 50 ezer liter tejet érté­kesített. Tizenöt esztendővel ezelőtt költöztek az első lakók Nyír­egyháza Stadion utcai lakó­telepének tanácsi bér és szö­vetkezeti lakásaiba. Az itt élők azóta folyamatosan cse­rélődtek, ma már nemcsak fiatalok, hanem középkorú és idős családok is vegyesen lakják az itteni házakat. Csernyus Attiláné, a kon­zervgyár iktatója 14 éve él ezen a területen. — Mégsem tudtam meg­szokni az itteni életvitelt — mondja a fiatalasszony. — Egyéves a harmadik gyere­künk, kicsi lett a lakás, építkeztünk a Ságvári lakó­telepen. Nemcsak a lakás szűk, szegényesek az embe­ri kapcsolatok is. Még ahol az asszony gyermekkondozá- sin van, jobban összejönnek a családok. De sok szom­szédról még azt sem tudjuk, hol dolgozik, hogyan él. Kö­zös megmozdulásra akkor emlékszem, amikor a rovar­irtás miatt minden család ér­dekelt volt a megjelenésben a lakógyűlésen. Különben az ilyen összejövetelekre is in­kább az idősebbek mennek le. Kövérkés fiú — alig tíz— tizenkét éves lehet — kutyát idomít a zöld gyepen. Rácso­dálkozik a kérdésre: miért ne lehetne ezt a műveletet a füvön csinálni? Neki is ugyanolyan jogai vannak, mint a többi lakónak ... Hogy ezt valaki. valakik rendbe tették, gondozzák, az őt nem zavarja. Sportolni a többiekkel? Legyint a kér­désre. ő nem f áraszt ja ma­gát, legalább a kutya -azt- csinálja, amit parancsol ne­ki... Találomra csengetek be a Stadion utca 22. szám alá Pradlik Lászlóékhoz. No­vemberben költöztek ide, az édesapa traktorvezető, az anya takarítónő. Két kisgye­rekük van. A fiatalasszony igen korán észrevette a lakó­telepen meghonosodott élet- szemléletet. Egymás után so­rolja a negatív jelenségeket, látszik, nem először fogal­mazza meg ezeket a dolgo­kat. mondta a virágot? — Mert úgy ült itt, mint akiben szomorú a kedv, pedig... — Pedig? — Másnapra meleg lett, ha ugyan érti... rtem-e? Nem va­gyok benne biztos, de talán nem fázom úgy, és ha hiszünk a bölcsességnek, te sem fázol úgy, ő sem fázik úgy ... Nem szidjuk, csak hisszük a tavaszt. Akadt egy pilla­nat az életemben, amikor a legszebb virág volt a tuli­pán. Bartha Gábor „Szűknek érzem a falakat" — Kilenc évig laktunk az anyósomnál a repülőtér mel­lett. Ott még azt is tudtam, ha a szomszéd néni nem tu­dott elmenni a gyógyszertár­ba. Ha nem láttunk valakit egy ideje, bekopogtunk, mi van vele, nincs-e valami ba­ja. Itt még a köszönést is alig fogadják. Fogalmam sincs, kik laknak a lépcső­házban. Ha lemegyek a ház elé a gyerekekkel, ők hamar találnak kis barátot. Ha én nem megyek oda annak az anyjához és nem mutatko­zom be. nézzük egymást tíz méterről. Az egyik szomszéd- asszony mesélte: amikor egy hónapig szünet van az óvo­dában, senki nem vállalja el a lakók közül a gyerekét, pe­dig fizetne érte. — Már gondoltam arra, jó lenne, ha azonos foglalkozá­súak laknának egy helyen, talán így hamarabb kinyíl­nának az ajtók egymás előtt. Ügy látom: az íróasztal szent most is, értelmiségi nem jár munkáscsaládhoz. A férjem­hez is a gyerekkori barátai jönnek, asztalos, férfiszabó. Még a Holló' utcán együtt nőttek fel és most is úgy örülnek egymásnak. Szíve­sen mennék én is valami­lyen közös rendezvényre, a házi munka után szűknek érzem a falakat. Kezdeményez a népfront A VI-os körzeti népfront­bizottság alelnöke, Németh Miklós, szintén a Stadion ut­cán lakik. A társadalmi munkába, a parkosításba, fa­ültetésbe igyekeznek bevonni a lakosokat. Nem kőtelező­ként hirdetik meg, jó példá­val járnak elöl. — Az az elszomorító, hogy az idősebbek kapáltak a ház előtt, a másodikról pedig fiatal fiúk nevetgéltek, s tet­ték megjegyzéseket azokra, akik részt vettek a fásítás­ban. Vannak jó akcióink, színvonalas munkát végez a nőbizottságunk. Már az is haladás, ha egy előadásra, közös programra többen el­jönnek. — Vannak jó kezdeménye­zések a lakótelepi közösség kialakításában — összegzi az ilyen tapasztalatokat Tukacs Sándorné, a Hazafias Nép­front városi bizottságának titkára. — Sportnapokat rendez Jósaváros. A körzeti bizottságok rétegtalálkozók, társadalmi munka, sportprog­ramok szervezésével töre­kednek arra, hogy a lakóte­lep közösséggé váljon. Ehhez még sokat kell változtatni a szemléletünkön, a készen ka­pott javak és az emberi ér­tékek megbecsülésén. Tóth Kornélia A leveleki Dózsa Termelőszövetkezetben a közelmúltban 300 adagos ebédlőt vehettek birtokukba a dolgozók. Ké­pünk: Takács Jánosné ebédhez terít. (ElekEmil felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom