Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Háztartásunk gépei A személyi, a családi igények kielégítéséhez az elegendő áru és a vásárláshoz szükséges pénz megléte még nem biztos, hogy elégedettséget is eredményez. Például hiába van pénzem, a Xüzép-en jó szén, ha nincs fuvaros, aki a tüzelőt hazahozza. A legtávolabbi községben sem elérhetetlen már az automata mosógép, de ez a technika a munka könnyítése, az öröm helyett bosszúságot okoz, ha hiányzik a javítást végző szakember. Egy mondatban: a megfelelő szolgáltatások hiánya akadályozza a magasabb életszínvonal élvezését, a változó életforma kiteljesedését. Üzemtörténet-írás Sza bolosba n üzemtörténet-írásában. A * A számvetések időszakát éljük: vizsgáljuk, mit értünk el, mit szükséges és lehet fejlesztenünk a következő években. A megyei tanács végrehajtó bizottsága egy korábbi ülésén megvizsgálta, hol is tartunk a szolgáltatásokkal. A szolgáltatás intenzív fejlesztését szükségessé tette az általános fejlődés olyan háttere, mint például a városok száma megyénkben hatra növekedett. De jelentős a lakosság áramlása a nagyobb községekbe is. Az iparfejlesztéssel tovább nőtt a foglalkoztatási szint, ezen belül a nők munkába állítása. Kevesebb munkáskéz jut a család ellátására, a háztartási feladatok elvégzésére. A sok mindenben önellátó mezőgazdasági lakosság gyors átrétegződése tovább tartott. Az életkörülmények változásával összefüggésben növekedett az egyének, a családok szabad ideje. A gazdasági fejlődéssel együtt emelkedett az életszínvonal, a családok jövedelme. A lakosság készpénzbevétele 1979-ben 3,6 milliárd forinttal volt magasabb, mint 1975- ben. Változott a lakosság fogyasztási struktúrája. Több tartós fogyasztási cikket vásároltak, többek között növekedett a mosógépek, személy- gépkocsik, varrógépek, rádiók és televíziók, lemezjátszók, bútorok forgalma. Ez magával hozta, hogy többet költöttek szolgáltatásokra is. Míg 1975- ben a pénzbevételek 3,92 százalékát költötték szolgáltatásra, 1979-ben már 4,74 százalékkal szerepelt a kiadásokban ez a tétel. * Az V. ötéves terv eddigi éveiben az előirányzottnál nagyobb összeget költött a lakosság szolgáltatásokra. A várt 36 százalékkal szemben már az első négy' évben 70 százalékkal nőtt a szolgáltatások árbevétele. Például megyénkben gépkocsijavításra kétszer annyit költöttek a múlt esztendőben, mint négy évvel korábban. Az elektromos háztartási készülékek javításának üteme a vártnak megfelelő volt, de javult a minőség, csökkent a reklamációk száma. * A fontosabb tartós fogyasztási cikkek megyei forgalma igen érdekes adatokat tartalmaz: hűen mutatja az élet- színvonal, a szokások, az életmód változásait. Motorkerékpárból példuál csak 25 százalékát vásárolták a múlt évben a négy évvel előttinek. Kevesebbet vásároltak olajkályhából, gáztűzhelyből, porszívóból és hűtőszekrényből is. Ezekből már jórészt csak pótlásra vásárolnak, hiszen majdcsak mindegyikből telítettség van. Ugyanakkor az igényesebb ruházkodást mutatja, hogy a varrógépvásárlás több mint kétszeresére növekedett. A lakosság tehetősebb része nem elégedett a konfekció választékával. Az elektroakusztikai cikkek között vezet a magnetofon és a lemezjátszó. Ez azt is igazolja, hogy egyre több fiatal jut keresethez, olyan anyagi helyzetben van, hogy ezeket az árukat megvásárolhatja. Az igénynövekedést, egyben az új lakások számának gyarapodását jelzi a megnövekedett bútorvásárlás is. Tartós fogyasztási cikkekre megyénk lakossága a múlt évben 100 millió forinttal többet költött, mint 1975-ben. * A nők munkába állásával egyre nagyobb az igény a textiltisztítási szolgálat iránt. Ezen a téren a szolgáltatóvállalat időarányosan teljesítette fejlesztését. Az ellátás területi teljes megoldása — a kisüzemi hálózat létrehozása — a következő ötéves terv idején oldódik meg. A mosással kombinált kölcsönzés igen népszerű lett. A vállalat — anyagi eszközök hiányában — az igényeket nem tudja kielégíteni. A korábbi években kisebb mértékben csökkent a lábbelijavítás. A múlt évi cipőár növekedésével azonban a javítási igény újra növekedett. A már említett nagy számú varrógépvásárlás mellett a lakosság igényli a méretes ruhavarratást is. E téren az V. ötéves terv idejére 30 százalékos növekedést terveztek, ezzel szemben 4 év alatt mintegy 44 százalékos volt a felfutás. * A személyi szolgáltatások majdnem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint azt a tervben előirányozták. A gyors fejlődést elősegítette: korszerűbb lett megyénkben a fodrászüzlet-hálózat, új szolgáltatások bevezetésével is növekedett a bevétel, ilyen például a színes fényképek készítése. Ebben a szolgáltatási ágban legeltérőbb a területi ellátás szintkülönbsége. A városokban az ellátottság többszöröse a falvakénak. A nem központi kisebb községek ellátása pedig a megoldási törekvések ellenére is több helyen romlott. * Legkedvezőbben, legegyenletesebben az építőipari szolgáltatások fejlődtek. Ebben az ágazatban 5 százalékkal jobb az ellátottság az országos vidéki átlagnál. Az előirányzott fejlesztés túlteljesítéséhez jelentősen hozzájárult, hogy az építőipari kisiparosok létszáma közel 40 százalékkal nőtt. Ezen belül a működési engedélyesek száma, akik kizárólag javítást, karbantartást végezhetnek több mint megkétszereződött. E szolgáltatás területi megoszlása is a legkedvezőbb. A városok és a nagyobb falvak ellátása között lényeges különbség nincs. E feladatot a falvakban csaknem kizárólag a kisipar oldja meg. A lakosság építőipari szolgáltatási kiadása 1975-ben alig több mint 80 millió forint volt, ez az összeg a múlt évben már megközelítette a 200 milliót. Ebből a kisiparosok 173 milliót végeztek el. * A kereskedelmi szolgáltatás pénzösszegben kis volumenű, de intenzíven fejlődő tevékenység. E szolgáltatások egy része díjmentes. Jelentőségük az, hogy fokozzák a vásárlás kulturáltságát, köny- nyítik a nők háztartási munkáját. Ide tartozik többek között a házhoz szállítás, háztartási gépek üzembe helyezése, az élelmiszerüzletekben vásárolt áru további feldolgozása, mint például a kávé-, a mákdarálás és így tovább. Jelentősen, több mint 60 százalékkal növekedett a bizományi tevékenység. Közel másfélszeresére nőtt az iparcikk-kölcsönzésből származó bevétel. A megyei kereskedelmi szolgáltatások fejlődését meghaladóan nőtt a barkács- boltok forgalma, többszörösére emelkedett a barkácsoláshoz nyújtott szolgáltatások értéke. A kiskereskedelmi hálózat több mint felében szervezték meg a díjmentes kereskedelmi szolgáltatást. A megyében 60 üzletben helyszínen intézik az OTP-hitelre való vásárlást. Ugyanezek az üzletek ingyen házhoz szállítják a tartós iparcikkeket. A vendéglátóhálózat 120 üzletében szervezték meg az ételelviteli szolgáltatást. * A lakossági teherszállítás mérsékelt ütemben fejlődött. A területi ellátottság egyenletesnek mondható. Általában gondot okoz a szezonális szállítási igény, ez két főbb árucikkre, az építőanyagra és a tüzelőanyagra vonatkozik. A szállítási szolgáltatás javításában sokat segíthetnek a különböző szövetkezetek, elsősorban a minden községben megtalálható mezőgazdasági termelőszövetkezetek. * A szolgáltatások fejlesztését fontos feladatnak tartja államunk. A jelen ötéves tervben a szolgáltatószervezetek között meghatározott célok teljesítésére a megyei tanács 71 millió forint fejlesztési alapot osztott szét. A támogatással együtt a gazdálkodó szervek 178 millió forint értékű fejlesztést irányoztak elő. A felmérések szerint a tervezett fejlesztés egy része áthúzódik a következő tervidőszak elejére. Eddig a támogatott beruházások 63 százalékát helyezték üzembe. Az anyagi lehetőségek korlátozottsága miatt az illetékesek vizsgálják, hogy az intézmények és gazdasági szervek saját igényeit kielégítő karbantartóműhelyek, gépkocsijavítók milyen formában segíthetik a lakossági igények kielégítését. Nagy lehetőség rejlik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzem- ágainak tevékenységében. A falvakban, a kis községekben leggyorsabban és leghatékonyabban ők tehetnek a lakossági szolgáltatás érdekében. Az illetékes tanácsi hatóságok a jövőben a kisipari engedélyek kiadásánál jobban figyelembe veszik a tényleges szükségleteket, a területi elmaradottságok felszámolását. Az üzemek vezetői, dolgozói szívesen látják könyvalakban munkájuk eredményeit, életük, üzemük fejlődését. A jól megírt üzemtörténeti könyvek igen hasznosak, elősegítik a hagyományok megismertetését, megbecsülését, s ezáltal fokozzák a közösség morális erejét. Az eddig megjelentetett művek között vannak egészen kiválóak, de vannak kevésbé sikerültek is. Éppen ezért az I. megyei üzemtör- téneti konferencia, mely értékelte a megyei üzemtör- ténet-írás jelenlegi helyzetét, a közeljövő tennivalóit szükségesnek ítélte az üzemtörténet-írás problémáival a szélesebb nyilvánosság előtt való foglalkozást. Ajánlatosnak látszik, hogy elsőként a helyzetkép körvonalait állapítsuk meg. Magyarországon a felszabadulás után 1952-ben jelent meg az első üzemtörténeti munka. Megyénkben 11 év késéssel, 1963-ban jelent meg az első üzemtörténet, a demecseri burgonyakeményítő gyáré. A könyv megjelenését hosszú szünet követte. A nyíregyházi Ruhagyár történetének (1970) megjelenését követően lendült fel megyénk üzemtör- ténet-írása. Sorra adták ki történetüket: a Szabolcs Cipőgyár, a Racita, a Nyírség Ruházati Szövetkezet, a nyírbátori Bóni, a Titász, a papírgyár. Említést érdemel, hogy ebben a sorban nemcsak ipari üzemek, hanem kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek története is szerepel. Ezek között említhető a Szabolcs-Szatmár megyei fogyasztási szövetkezetek, az Agroker, a Mátészalkai és Nyírbátori Áfész- ek története. Az 1976—1978 között kiírt helytörténeti pályázatokra 18 kisebb-na- gyobb terjedelmű pályamű érkezett. Többek között a vásárosnaményi Ládagyár, a Szatmár Bútorgyár, a kis- várdai Vulkán, a dohány- fermentáló, az Érdért, a Be- ag-Universil története. Hozzáfogott az üzem múltjának feldolgozásához a Száév, a kisvárdai Bútoripari Vállalat, a Kemév és a Szavi- csav. Csupán e felsorolás is érzékelteti, hogy az utóbbi években mennyiségét tekintve jó irányú fordulat következett be megyénk befektetett munka nagysága, az üzemtörténeti kutatómunka fejlesztése egyaránt szükségessé teszi az eddigi üzémtörténeti kutatások eredményeinek és gyengeségeinek feltárását. Melyek a művek erényei? Valóban helytörténetet, üzemtörténetet írnak; egy sor forrást, dokumentumot, iratanyagot tárnak fel, melynek egy része eddig ismeretlen volt. örvendetes, hogy többen a visszaemlékezéssel életszerűbbé, valóságosabbá teszik az írásos dokumentumok által nem elég mélyen feltárható történeti tényeket, összefüggéseket. Többen mondanivalójukat színesen, élvezetesen, magával ragadóan fejtik ki. Ha a hiányosságok okait keressük, akkor figyelmünket elsősorban a kiadók és a szerzők magatartására kell fordítanunk. Tapasztalataink szerint a kiadók előtt nincs kellőképpen tisztázva az üzemtörténeti munkák jelentősége. Egy ilyen könyvnek nemcsak a jelenhez kell szólnia, hanem alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a tudományosság követelményeinek megfelelően a holnap kutatóinak is hasznára legyen. Nem lehet tehát egyet érteni azoknak a munkáknak a megjelentetésével, amelyek csak a visz- szaemlékezésekre támaszkodnak, s a szerző nem folytatott levéltári és más történeti kutatást. A másik alapvető hiba az, hogy a kiadók csak „díszalbumot” íratnak. Pedig egy üzemtörténeti dolgozatnak foglalkoznia kell az üzem problémáival, nehézségeivel is. A kollektíva erejét éppen azáltal lehetne érdeme szerint becsülni, ha tudjuk, hogy az üzem története során milyen akadályokat győzött le. Kár, hogy megjelent olyan kiadvány, amelynek fényképanyaga csak a protokoláris rendezvényeket mutatja, ugyanakkor a termelőmunkát végző dolgozókról alig van fénykép. Az üzemtörténeti munkák terjesztési módját is szóvá kell tennünk. E műveket elsősorban a gyár dolgozói között kellene terjeszteni, mégis, az esetek többségében nem ők kapják meg, hanem az üzemek vezetői protokoláris célokra használják fel őket. Azt talán felesleges is mondanunk, hogy arról sem gondoskodnak, hogy kiadványukból a közművelődési és tudományos központokba — Jósa András Múzeum, megyei könyvtár, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának Archívuma, megyei levéltár — is elhelyezzenek legalább egy-egy példányt. Szólnunk kell a művek tartalmi hiányosságairól is. Többször előfordul, hogy a megírt szövegben kevés tényanyag van, pedig az üzemtörténeteket pontosan az ilyen adatok, táblázatok bősége tenné érdekessé a későbbi kutatók számára. Más esetekben a műszakitechnológiai, értékesítési folyamatok bemutatása dominál és háttérbe szorul a dolgozó ember életének, munkájának ábrázolása. Gyakran olyan fontos kérdéseket, mint például: honnan verbuválódott az üzemi kollektíva, mi jellemzi a kollektíva szakmai felkészültségét, termelési kultúráját, milyen szervezeti, mozgalmi, ideológiai fejlődés jellemezte az üzemet a felszabadulás előtt és után, melyek voltak a munkásművelődés legjellemzőbb formái, milyen szerepet töltött be az üzem a megye, az iparág, az ország életében stb. — a szerzők rendszerint megválaszolatlanul hagynak. Hogyan lehetne javítani a jelenlegi gyakorlaton? Az üzemtörténet-írás minőségének javítása érdekében a vállalatok és szakmai körök nagyobb összefogására van szükség. Legfontosabb az, hogy az üzemek saját szerzőik mellett szakképzett történészt kérjenek fel szerzőnek és lektornak. A teljesebb kibontakozás érdekében nagyobb hangsúlyt kell helyezni az üzemtörténettel kapcsolatos kollektív szükségletek teremtésére. A különböző helytörténeti, brigádvetélkedők, brigádvállalások ösztönzése, pályázatok kiírása, kiállítások rendezése, emlékek felkutatása, feltárása, megőrzése, kutatási megbízások kiadása jó eszközül szolgálnának erre. Orosz Szilárd HNF megyei honismereti bizottság titkára Az igényeket kielégítő, jó minőségű szolgáltatás a lakosság körében nemcsak elégedettséget vált ki, hanem szolgálja a javakkal, eszközökkel való takarékos gazdálkodást is. Egy varrásfeslés, vagy sarokkopás miatt ne kelljén eldobni a cipőt. Legyen, aki elvállalja a csörgő csapok javítását, mert ezzel az egyre fogyó értékes ivóvízzel takarékoskodunk. Csikós Balázs „FAHÍD” (Császár Csaba felvétele.) 1980. április 27.
