Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

1980. április 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Magasabban a mérce K ésett — az eredetileg elképzelt határidőkhöz képest — a Fémmunkás Vállalat balkányi üzemének át­adása. Az eredmény, pontosabban az eredményte­lenség: kevesebb lesz az ajtó, ablak, amit ott gyárthatnak. Űj forgácslapgyártó üzemet építettek két éve Vásárosna- ményban, ám nem készül annyi forgácslap, mint amennyi­re számítottak. A hazai ellátás akadozik, miközben az ÉRDÉRT a beruházás kezdetekor exportról álmodozott. Demecserben a keményítőgyár vitális glutin gyártására vett gépsort, aztán éppen az exporttálandó cikk nem kel­lett azért az árért, amiért kínálták. A Budapesti Finomkö- töttáru-gyár mátészalkai konfekcióüzemében ugyancsak eladási nehézségek gátolták az indulást az avatás után. Mindez néhány példa a szabolcsi ipar nem legkedve­zőbb eseteiből napjainkban, s az utóbbi néhány évben. Említhetjük ugyan, hogy nem ez a jellemző, hiszen a me­gye dinamikus fejlődése köztudott mindenki előtt. Sorol­hatnánk az ellenpéldákat, a papírgyár kiemelkedő sikere­it, a MEZŐGÉP céltudatos munkáját, a nyírbogdányi fi­nomító megbízható exportnövelését, a cipőipar eredménye­it. Azonban nem szabad szó nélkül elmenni a fények mel­lett megbúvó árnyékok mellett sem. Érdemes azokat az okokat is taglalni, amelyek gátolták az eredményesebb munkát, nem tették lehetővé, hogy minden a tervek sze­rint alakuljon. Az utóbbi 5—6 év szabolcsi ipari beruházásainak egyik jellemzője, hogy a textilipar új bázisokat épített ki. Amennyire örvendetes volt a szép üzemek átadása, Üjfe- hértón, Nagykállóban, Demecserben, Mátészalkán, Tisza- lökön és Fehérgyarmaton az új munkahelyek létesítése, annyira elszomorító, hogy a kezdeti „gyermekbetegségek” a kelleténél tovább tartottak. Egyszerre jelentkezett a munkássá válás gondja, a gyártási hagyomány hiánya, s több helyen a vezetés kisebb rutinja. A vezetés színvonalának erősítése másutt is előtérbe került. Hosszú vezetői válság után erősödött meg a kisvár- dai öntöde. Az eredmény a korszerű disamatic berendezés sikerében, a selejt csökkentésében mérhető. Ugyancsak kisvárdai példa a BEAG faipari gyárának korábbi válsá­ga, majd megerősödése. Bár itt a bajok kialakulásához hozzájárult a vállalati központ lassúsága, bizonytalansága is. Az utóbbi években szerte a világon nem kimondottan a mennyiségi termelés áll a figyelem középpontjában. Jó eladási lehetőségei azoknak vannak, akik az élesedő ver­senyben a minőséget nemcsak tartani tudják, hanem emel­ni is. Így kellett változtatni a Vörös Október Férfiruha­gyár nyíregyházi üzemében a minőség érdekében. Ma már olyan szervezettséggel, minőségi szinten dolgoznak, hogy a nagyvállalat többi gyárából is idejönnek tapasztalatcse­rére. Néhány cipőipari szövetkezet éppen a magasabb mi­nőség révén tudott betörni a tőkés piacra. Persze akadnak olyan példák is, hogy egyformán fon­tos a termelés mennyiségének emelése és a minőség meg­óvása. A Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának pél­dául éppen ez a legnagyobb gondja. A vállalati központ úgy bontotta le a terveket — feltételek nélkül —, hogy az mindig meghaladta a nyíregyháziak erejét. Mindez az év végi hajrákban, a lemaradás elleni küzdelemben csúcsoso­dott ki. A szabolcsi ipar egyik jellemzője, hogy kevés az ön­álló vállalat, többnyire gyáregységekben, üzemekben fo­lyik a termelés. Ez önmagában még nem jelenthet gondot, azonban vannak olyan tényezők, amelyek meghaladják a gyáregységek vezetőinek döntési szintjét. Ma is megesik sokszor, hogy alapanyaghiány miatt lassul a termelési ütem, nehezen halad az átcsoportosítás. A z Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai üzemé­nek vezetői gondolkodnak jól, amikor azt tartják, hogy ezekről a problémákról a munkásoknak nem szabad tudomást szerezniük. Nem azért, mintha titok len­ne, hanem mód van — ha egy kicsit nagyobb munkával is — a termelés olyan szervezésére, a feltételek olyan meg­teremtésére, amely átsegít a zökkenőkön. A fegyelmezettebb munka egyaránt vonatkozik a mun­kapadokra és az íróasztalokra. Amikor a kongresszus a közelmúltban ennek az igényét határozta meg, akkor azt az utat is megmutatta, amely a fejlődést hozza. A fények mellett így lehet kevesebb az eredményeket árnyékoló mellékhatás. Lányi Botond Motor­felújítás Az Elekterfém Szövetke­zet nyíregyházi központi telepének tekercselöüze- mében havonta 350—100 villanymotort újítanak fel. Várad! András és Borku László a csúszó­gyűrűs gépek forgórésze­it tekercseli. (Császár Csaba felvétele) A tetteken a sor Sonkád határában folyók, csatornák közelében négy traktoros ebédel. Szalonnát sütnek. Amíg a kenyérre cse­peg a zsír. beszélgetnek. A zömök fiatalember, Kalló Zoltán viszi a szót. Társai faggatják: „Mit láttál, mit hallottál a kongresszuson ? Olyanokat mondj, amilyene­ket a tévé nem közvetített”. „ítéreztem a sorsát..." Olyanokat mond. Kölese és Sonkád közös téeszének 26 .éves .traktorosa küldött-, volt a párt .XII. kongresszusán. Életében mindössze kétszer járt a fővárosban. Mert kora tavasztól késő őszig a traktor nyergében ül, télen gépeket javít. Így még érthetőbb: az érdeklődése különösen élénk volt, élményei maradandóak. — Társaimnak, barátaim­nak elmondtam, hogy a köz­vetlenség tetszett legjobban, meg az, hogy mindenki egy­szerű. érthető szavakkal be­szélt. A mezőgazdászok fel­szólalására különösen odafi­gyeltem. Az egyik tsz-elnök a vízrendezésről beszélt, pa­naszkodva. Átéreztem a sor­sát. mert a víz a mi térsé­günkben is sok gondot okoz. Rizst is termelünk, nem min­dig kellő haszonnal. Egyetér­tek azzal, hogy több erő kel­lene a vízrendezésre. De hoz­záteszem és társaim is egyet­értenek velem: mi, traktoro­sok is tudunk jávítani, meg rontani a föld minőségén. A terméshozamot, a szemvesz­teséget is befolyásolhatjuk. Kálló Zoltán pártmegbíza­tását a munkásőrségben tel­jesíti. A fehérgyarmati járás munkásőrei az elmúlt na­pokban foglalkozást tartottak, s a parancsnok szintén az ebédszünetben kérte fel, hogy tartson élménybeszámolót. Egyenruhás tsz-tagok, mun­kások, pedagógusok ülték kö­rül, amikor ízes szatmári táj­szólással elevenítette fel a találkozást a veterán Oláh Laci bácsival, meg a dunán­túli fiatalokkal. — Szóltam a gyakorlati munkáról is. Arról, hogy ve­zető emberek őszintén be­széltek a hibákról.'' Szerin­tem itt, a járásban és a fal­vakban is fel kell tárni a hiányosságokat, a kendőzés helyett mindenütt a megol­dást kell keresni. Nemrég egy Amerikában élő idősebb em­ber látogatott haza Kölesére és Sonkádra. Nem győzött csodálkozni. Elégedett volt a fejlődéssel. De mi ne legyünk mindennel megelégedve. Erre fel is hívták a figyelmünket a kongresszuson. I9tt egy tanárnő.. O örtént egyszer, hogy jó barátommal elhatá­roztuk, meglátogatjuk ismerőseinket, akik egy ma­gas épület 11. emeletén lak­tak. Amikor odamentünk a lifthez, észrevettük, hogy egy bokszer fajtájú kutya is fel akar menni — jól megter­mett, csupa fog, kissé ijesztő külsejű állat volt. A kutya természetesen nem tudta megmondani. melyik emeletre kell mennie, de nyilván abból a meggondo­lásból indult ki, hogy bárme­lyik kényelmesebb számára, mint a földszint. És így magunkkal vittük, illetve, ő vitt bennünket ma­gával, hiszen amikor odaér­tünk, ő már a lift előtt vára­kozott. Vidám kis társaságunkban azonban csak rövid ideig uralkodott derűs hangulat, mivel a lift csakhamar meg­makacsolta magát, és két emelet között elakadt. Bará­tommal együtt sorra nyomo­gattuk az összes gombot, a lift azonban süket maradt minden igyekezetünkre. A kutya viszont nem maradt süket a helyzettel szemben: egyetlen perc sem telt belé, és máris morogni kezdett. Ott gunnyasztott a lift sarkában és folyton-folyvást morgott. Orrát csúf ráncok borítot­ták el, felső ajka pedig fel­csúszott, s elővillantak ki- sebb-nagyobb, hosszú, he­gyes fogai. Az eb nyilvánvalóan ránfc. morgott és vicsorgott. Nem a liftet gyártó vállalat nevét 1. Przybora: Liftben feltüntető táblára, hanem ép­pen miránk — azokra az úgyszólván bűntelen kívülál­ló személyekre, akiket a lift üzemzavara ugyanolyan sú­lyos problémának vetett alá, mint őt. A kutyának velünk szem­ben táplált ellenszenve azon­ban nyilván mélyebben gyö­kerezett, mint azt barátom­mal együtt gondoltam. Az eb feltehetőleg arra a megálla­pításra jutott, hogy.ebben a liftben mi ketten vagyunk annak a civilizációnak az egyetlen képviselői, amely a maga tökéletlen találmányai­val ilyen kétértelmű és sivár helyzetbe juttatja a kutyá­kat. És úgy morgott ránk, mint ennek a civilizációnak a képviselőire. Mivel pedig percről percre egyre több foga villant elő, és az eb egyszerűen köteles volt valamit kezdeni ezzel a temérdek éles agyarral — én meg a barátom elhatároztuk, hogy mi is morogni fogunk a civilizációnkra. Felváltva morogtunk, és ez ideig-óráig elcsendesítette a bősz kutyát. A maga részéről abbahagyta a morgást, és figyelmesen mustrált bennünket, hol bal­ra, hol jobbra hajtva a busa fejét. Azután megint felmordult — de már nem ránk, hanem velünk együtt morgott. Az­után mindhárman ugatni kezdtünk, olykor pedig még vonítottunk is. Kis idő múl­va már szinte mámorosán műveltük ezt. Úgyhogy ami­kor meghallottak bennünket, és végül kinyitották a lift aj­taját — a mélységes elége­dettség érzésével léptünk ki. — Csak egy kutya van ma­gukkal? — csodálkozott a lépcsőházban egy alak, ami­kor megpillantott bennünket. Nyilván sokáig hallgatta a koncertünket. Barátom azonban csupán vakkantott egyet — és az il­lető nyomban elszaladt! Fordította: Gellért György A nyírmeggyesi tsz-ben hiába keressük Pankotai Ani­kó raktárost. Mint a városi járási pártbizottság tagja el­ment Csengerbe, hogy az ottani üzemekben vizsgálja a párt nőpolitikái határozatá­nak végrehajtását. Bizonyára a legújabb útmutatásokat is magával vitte, szintén küldött volt a kongresszuson. — Ez a kongresszus a szó igazi értelmében munka- kengresszus volt. Segítséget adott pártmunkámhoz és KISZ-munkámhoz egyaránt. Utóbbit azért is hangsúlyo­zom, mert a KISZ-bizottság titkára vagyok Nyírmeggye- .sen. Amikor hazajöttem a fővárosból, rögtön a tsz iro­dájára mentem. Alig, hogy betettem a lábamat, jött egy tanárnő, hogy számoljak be az egyik kisdobos rajnak. Ké­sőbb be is számoltam. El­mondtam, hogy a kongresszu­son sokan és sokat foglalkoz­tak a fiatalokkal. Az iskolá­sok és a KISZ-esek körében elmondtam, hogy a kong­resszuson összefutottam egyik ismerősemmel, a nyíregyházi gumigyár párttitkárával. A KISZ legutóbbi kongresszu­sán. mint küldöttek egymás mellett ültünk. A tévé is mu­tatta, hogy úttörők köszöntöt­ték a kongresszust. És is kaDtam tőlük egy emlékken­dőt. amit a legkedvesebb em­léktárgyaim közé tettem. A nyírmeggyesi lány ápri­lis 23-án felnőtteknek, köz­életi embereknek számol be kongresszusi élményeiről. A mátészalkai járási hivatal nagytermében egyórás be­számolót, ha úgy tetszik elő­adást tart a városi-járási pártbizottság felkérésére. — Rendezgetem gondola­taimat, írásvázlatot is készí­tek. A gazdaságpolitikát, a nőpolitikát és az ifjúságpoli­tikát szeretném kibontani a beszámolómban. Azt akarom, hogy ennek a beszámolónak valamilyen formában gyakor­lati haszna is legyen a járás­ban. Rugalmasabban termelni A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat legjelentősebb vasas üzemünk, munkája kiterjed az egész megyére. Nagy Sán­dor, a vállalat tapasztalt igazgatója mind a XI., mind a XII. kongresszuson küldött volt. — Így van összehasonlítá­si alapom. Az előző kong­resszus látványosabb volt, az utóbbi tartalmasabb. Az utóbbiról hazajövet végig­jártam a gyáregységeket. Meglepett, a dolgozók meg sem várták, hogy mit aka­rok, amikor megláttak, máris kérték, hogy számoljak be tapasztalataimról. Örülök, hogy középvezetők és mun­kások egyaránt kíváncsiak a kongresszus munkájára. Hangsúlyoztam nekik, hogy a párt legmagasabb fórumán nem mint igazgató vettem részt, hanem mint párttag. Igaz, a kettőt nehezen tud­tam szétválasztani. Bizonyos dolgokra, mint gazdasági ve­zető figyeltem. A MEDICOR Művek vezérigazgatójának felszólalása különösen meg­ragadt bennem. Arról szólt: nem elég, ha a vállalatok le­gyártják exportra szánt ter­mékeiket, fontos, hogy le­gyem csomagoló- és szállító- eszköz, hogy a lebonyolítás is rugalmasabbá váljon. Az igazgató a pártfórumon nem kapott szót. de ismerő­seinek, munkatársainak el­mondta, hogy a gondok is­mertetésénél többször magá­ra, illetve a vállalatára is­mert. Magyarán találva érez­te magát. — Vállalatunk is exportál, s a lebonyolítás cselekede­tünktől függetlenül néha nem elég rugalmas. Az anyaghi­ány minket is hátráltat. Meg kell szívlelnünk, hogy a part­neri kapcsolat javítására igen nagy szükség van. A kong­resszus óta jobban megértek országos dolgokat. Most már a munkán, a tetteken a sor. Ök hárman más-más mun­katerületen dolgoznak ugyan, de közös „tanfolyamukon” sokat tanulhattak. Most a ta­nultak hasznosításán a sor. Nábrádi Lajos Pályaudvar három lépcsőben Bővítik a szálkái állomást Teljesül a mátészalkai vas­utasok régi vágya. Közvetve az utasok is örülhetnek an­nak, hogy a közelmúltban el­kezdték építeni a vasutasok szociális létesítményét. Köz­ismert, hogy Szatmár köz­pontjában a vasúti pályaud­var már nem felel meg a kor követelményeinek. A tervek, elképzelések sze­rint az állomás rekonstruk­cióját 3 lépcsőben bonyolítják le. Az első lépcsőben épül az említett szociális létesítmény, a második lépcsőben (még mindig nincs pontos dátum) a korszerű váróterem és a forgalmi iroda. Végül (távla­tokban) új vágányokat és rendező pályaudvart kap a fiatal város. A négyszintes szociális lé­tesítmény beruházási összege 31 millió 500 ezer forint. A KEMÉV-esek a terv szerint április végére már végeznek a szerkezet összerakásával. A szerződésben vállalt átadási határidő 1981. november 15. De ha minden jól megy. az épületet már a jövő nyáron átadják és az 1981. évi vas­utasnapon a mátészalkaiak­nak ez lesz az „ajándék”. Az új létesítmény 400 vas­utas dolgozó szociális ellátá­sára lesz alkalmas. A föld­szinten kap helyet a 300 ada­gos üzemi konyha és az étte­rem. Az emeleteken rendezik be az üzemorvosi, a fogorvosi rendelőt. A jegyvizsgálók, vo­natkísérők kényelmes szállást kapnak az egyik emeleten. Szintén az emeleten rendezik be a korszerű szemléltető­eszközökkel ellátott oktató­termet. öltöző, mosdó is tar­tozik majd az épülethez, amelyet autóparkoló vesz körül. (n. 1.) st?t?23h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom