Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-29 / 75. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. márciüs 29. Külföldi lapvélemények a kongresszusról SZABOLCSI KÜLDÖTTEK A KONGRESSZUSRÓL Moszkva: A Pravda saját tudósítással, a többi szovjet központi lap a TASZSZ kü- löntudósítóinak jelentése alapján számolt be pénteken reggel arról, hogy befejeződött az MSZMP XII. kongresszusa. Az SZKP KB lapja első oldalán közli Leonyid Brezsnyev Kádár Jánoshoz intézet üdvözlő táviratának szövegét. A Pravda a kongresszus befejezéséről írva megállapítja: a tanácskozás rendkívül nagy fontosságú esemény volt, megmutatta a párt és a nép egységét, bizonyította, hogy a magyar kommunisták hűségesek a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus elveihez. A Pravda Magyarország külpolitikájának alapvető feladatait Púja Frigyes külügyminiszter felszólalása alapján ismerteti. A lap budapesti tudósítása részletesen ismerteti Kádár János zárszavát is. Kiemeli: a kongresszus elemezte az elmúlt időszak eredményeit, megvitatta és kijelölte a távlatokat, meghatározta a fejlett szocialista társadalom építésének új feladatait. Külön tudósításban foglalkozott pénteken a kongresszus eseményeivel a Szov- jetszkaja Kultúra. Prága: A csehszlovák lapok vezető helyen és nagy terjedelemben foglalkoztak az MSZMP XII. kongresszusának eseményeivel és bőven ismertették azt a beszédet, amelyet Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára mondott a Székesfehérvári Könnyűfémműben tartott barátsági és szolidaritási gyűlésen. Berlin: Az NDK rádiója és televíziója Kádár Jánosnak, az MSZMP XII. kongresszusán elhangzott zárszavával és az elfogadott határozat kapcsán csütörtökön megállapította, hogy „a pártnak a vitában kifejezésre jutott politikai és szervezeti egysége a fejlett szocialista társadalom további építésének fő erőforrása Magyarországon”. Kiemelte: Kádár János megerősítette Magyarország elhatározottságát, hogy a jövőben iá a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben tömörült országok hűséges szövetségeseként tevékenykedik. Havanna: A G ran ma, a Kubai KP központi lapja a Prensa Latina hírügynökség jelentése alapján számolt be a kongresszusi felszólalásokról. A Juventud Rebelde, a kubai KISZ lapja statisztikai összefoglalást közölt a kongresszusi küldöttek életkor és foglalkozás szerinti összetételéről. Hanoi: A vietnami napilapok bő terjedelemben számoltak be az MSZMP XII. kongresszusának munkájáról. Bonn: a Frankfurter Allgemeine Zeitung Gáspár Sándor kongresszusi beszédével kapcsolatban megállapította, hogy a magyar szakszervezetek fokozottan előtérbe helyezik a munkások érdekképviseletét és fontosnak tartják a munkahelyi demokrácia elmélyítését. A Süddeutsche Zeitung idéz Lázár György miniszterelnök beszédéből, s kitér a kormányszervek munkájára, a mindennapi gondokra. Tokió: A japán sajtó pénteken részletes áttekintést adott az MSZMP kongresz- szusának munkájáról. Mint a szigetország legnagyobb hír- ügynökségének, a Kyodonak Budapestről keltezett tudósítása rámutat: „az MSZMP tagsága és a magyar nép országépítő munkájában a hazáját felszabadító Szovjetunióval való szoros barátság ápolására, a nemzetközi helyzet stabilizálására, valamint olyan gazdasági viszonyok kialakítására törekszik, amelynek az eddiginél jobban ellenállnak a tőkés világ kedvezőtlen gazdasági hatásainak”. Bécs: Az osztrák televízió részleteket közölt Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a kongresszusi zárszavából, majd hangoztatta: Magyarországon az elkövetkezendő években a gazdaság stabilizálását kívánják előnyben részesíteni. Párizs: a l’Humanité budapesti tudósításában kiemelte Kádár János azzal kapcsolatos szavait, hogy egységes párt egységes kongresszusának lehetett tanúja az ország, s azt a megjegyzését, hogy a párt azon az úton halad tovább, amelyet eddig is követett. A beszéd ismertetése után a tudósítás rámutat, hogy a párt irányvonalát alapos, demokratikus vita során dolgozta ki minden szinten és a lakosság minden rétegével váló párbeszéd révén. Külföldi delegációk elutazása Pénteken az MSZMP XII. kongresszusán részt vett testvérpártok újabb küldöttségei utaztak el Budapestről. Elutazott hazánkból a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, amelyet Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezetett. A delegáció tagja volt Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára, lvan Szokolov, az SZKP KB tagja, az Ukrán KP KB másodtitkára és Vlagyimir Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gyenes András, a KB titkára, Berecz János, KB külügyi osztályának vezetője, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, a Központi Bizottság tagjai. Ugyancsak elutaztak: a Mongol'Népi Forradalmi Párt küldöttsége Szampilin Zsalan-Ázsav, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezetésével; Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja küldöttsége, amelyet Hun Sen, a KMNE és a Forradalmi Nemzeti Tanács tagja, külügyminiszter vezetett; a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége, amelyet Werner Krolikowski, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese vezetett; Jakob Lechleiter, a Svájci Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, aki pártját képviselte a kongresszuson. Elutazott a Bolgár Kommunista Párt küldöttsége Ognjan Dojnovnak, a politikai bizottság tagjának, a központi bizottság titkárának vezetésével. Ugyancsak elutaztak: Jan Debrouwere, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, aki pártját képviselte a kongresszuson; a Kubai Kommunista Párt küldöttsége Osvaldo Dorticos- nak, a politikai bizottság tagjának, a minisztertanács elnökhelyettesének, igazságügy-miniszternek a vezetésével; a Portugál Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Jaime dos Santos Serra, a politikai bizottság tagja vezetett; Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége, amelyet Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tagja, a központi bizottság titkára vezetett; a San Marino-i Kommunista Párt küldöttsége Erme- negildo Gasperoni, a párt elnöke vezetésével; Konsztantyin Zarodov, aki a Béke és Szocializmus szerkesztőségét, képviselte a kongresszuson. Hazaérkeztek Szabolcs-Szatmár megye kongresszusi küldöttei. A nyíregyházi vasútállomáson ünnepélyesen fogadták a megyei küldöltcsoport tagjait. (Elek Emil felvétele) Megújult hittel, akarattal Mire e sorok megjelennek, már újra a gyárakban, a földeken, az intézményekben dolgoznak a kongresszus küldöttei. Lassan megtartják élmény- beszámolóikat, ám talán egész életükre szólóan a kimagasló esemény hatása alatt állnak azok, akik résztvevői lehettek e nagy tanácskozás négy napjának. Közülük hatan válaszoltak kérdésünkre: mi volt számukra a legmaradandóbb? TÓTHNÉ KISS MÁRIA, a nyírbátori cipőgyár diszpécsere, az újonnan választott Központi Bizottság legfiatalabb tagja, most 29 éves. — Mit érzett, amikor megtudta, hogy a KB tagjai közé választották? — Sírva fakadtam. Ne értse félre, nem örömömben és nem is bánatomban. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sok embernek kívánom azt az érzést, amikor egy küldött-társam felfedezte az én nevemet és szólt, hogy ott vagyok a javasoltak között. Korábban csak találgattunk, lesz-e valaki Szabolcsból? Őszintén szólva, nőre nem is gondoltam, magamra meg különösen nem. A Központi Bizottság első ülése előtt odajött hozzám Kádár elvtárs és gratulált. Azt mondta: velem ebben a testületben megjelent az ifjúság. Mit mondjak? Meghatódtam és egy kicsit meg is ijedtem az ezután következő feladat súlyától. A szabolcsi küldöttek bátorítottak. Mellettem ült Petruska Sára doktornő, s azt mondta, hogy ne féljek, ugyanúgy csináljak mindent ezután is, mint eddig. Ügy érzem, nagyon sok ember van — még ebben a megyében is —, aki jobban megérdemelte volna ezt a nagy megtiszteltetést, aki érettebb nálam. Magam sem mértem még fel egészen, milyen nagy dolog is történt velem csütörtök délután. Mit mondjak a jövőről? Én ezt a munkát még nem ismerem. Egy ember vagyok a Központi Bizottság 127 tagja közül, aki bizalmat kapott és munkát. Eddig is úgy dolgoztam, hogy nekem mindig többet kell adni — a következő évek sem lehetnek ez alól kivételek. Én munkásember vagyok. Nekem a munka és ez a gyönyörű megbízatás egyformán fontos. Nem szeretem a látvá-* nyos dolgokat. Ügy vélem, a bizalmat megszerezni nehéz, elveszíteni könnyű. Nagy lendítőerő küldött-társaim őszinte szeretete, öröme és ez jó indítás. Annyi buzdítást kaptam, hogy ha ezeket megfogadom, munkásemberhez méltón dolgozhatom tovább. — Tudom, akkor ismerik el a politikai munkámat, ha jól végzem a napi gazdasági feladatomat is. Én nagyon szeretem a megyét, szorosan kötődöm a gyárhoz, szeretem az ottani közösséget. Munkástársaim és a családom, meg a máris megígért megyei segítség talán megfelelő hátteret ad ahhoz, hogy ne csalódjanak bennem. DOBOZI IMRE, a Központi Bizottság tagja, a Magyar írók Szövetségének elnöke megyénk kongresszusi küldöttcsoportjának munkájában vett részt: — Régen sokat jártam Szabolcsba. Szerettem oda járni, ottani riportsorozatom alanyai egyszerű, de nagyszerű, a munkájukért, a változásért sok áldozatot hozó, küzdő emberek voltak. Gyorsan le akarták gyűrni a fel- szabadulás után a múltról maradt súlyos örökséget. S ez akkoriban, sajnos, nem sikerült. Most, hogy huszonegynéhány év múlva újra eljutottam a régtől szeretett tájakra, olyan változást tapasztaltam, amit se a rádióból, sem a filmről, sem az írásokból nem képzelhet el az ember. Miért ne mondanám ki: ezt a Szorgalmas szabolcsi ember a mi pártunk közel negyedszázad óta folytatott politikája közepette hozhatta létre. — Az elmúlt hetekben részt vettem a kis- várdai városi-járási és a megyei pártértekezleten is. Az ottani légkör és hangulat, tettre- készség, úgy érzem, világos biztosíték arra, hogy amit most a XII. kongresszus elhatározott, azt az önök megyéjében élő emberek hiánytalanul valóra fogják váltani. CSEREPES ENDRE, a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyárának Lenin szocialista brigádvezetője. 55 éves ember, kovácsnak tanult, de már régen lakatos. Ő meghívottként vett részt a kongresszuson: — Életem első ilyen nagy eseménye volt ez. Amikor megkaptam a meghívót és elolvastam, először azt hittem, hogy tévedés. Nem hittem el, hogy egy távoli faluban dolgozó, egyszerű ember ott ülhet az ország vezetői között. Mielőtt elutaztam volna, munkástársaim azt kérték: figyeljek nagyon, s majd otthon mondjam el, ami a legjobban megragadott. Azt fogom elmondani, amit Kádár elvtárs a beszédében többször is alaposan kifejtett: ne adjanak bért a jelenléti ívért, s hogy a valódi teljesítmény alapján fizessék meg a munkát. Ez a mi gyárunknak is, de a most másodszor elnyert aranykoszorús brigádunknak is sokat mond. Szorító gondunk a teljesítménybérezés, mégpedig az egyéni teljesítmények alapján. Nem vagyunk egyformák, a munkánk sem egyforma, ezért a csoportteljesítmény-bérezés helyett az egyéni teljesítmény után kellene fizetni. Ez előrevinné a munkát. És ha ez így van nálunk, akkor sok kicsi sokra megy alapon az ország dolgain is javítani tudna. ERDEI LÁSZLÓNÉ, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, megyénk országgyűlési képviselője, szintén a szabolcs-szatmári küldöttcsoport munkájában vett részt: — Az én számomra természetesen az volt a legnagyobb élmény, hogy nagyon sok asz- szony és lány kapott felszólalási lehetőséget. És ahogy beszéltek! Bátran és okosan szóltak életükről, a munkahely, a lakóhely, a szőkébb és tágabb környezet dolgairól. Ezen a kongresszuson valóban bebizonyosodott, hogy a most tíz éve született nőpolitikái határozat mindinkább megvalósul a gyakorlatban. Úgy érzem, hogy aki az újságokban olvasta, a televízióban nézte, a rádióban hallgatta a kongresszus munkáját, egyetért velem abban: a nők igazi egyenjogúsága ma már mind kevésbé szavakban és mindinkább a tettekben válik valóra. Ezt az igazságot jól példázzák a nőkért tett erőfeszítések, a bölcsődék, az óvodák, a társadalmi munkában szerzett száz- és százmillió forintok, de a mostani, a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny céljai, a gyermekintézmények fejlesztési akciói is. Nem mondom, hogy nincs még sok tennivalónk, de lelkesítő és felemelő ezeket tudni, látni, érezni, hogy egy egész ország fogott össze a nőkért, az anyákért, a családokért. OLÄH LÁSZLÓ, a legidősebb szabolcsi küldött 72 éves. ötvenhárom éve tagja a pártnak, a munkásmozgalomnak. Most kilenc éve volt először küldött a X. pártkongresszuson: — Rendkívül nagy hatást tett rám Kádár elvtárs vitazárója. Különösen az, amikor és ahogyan az idős emberekről, a munkásmozgalom veteránjairól szólt. Úgy gondolom, ez a köztünk lévő sok fiatal küldöttre is hatott, hiszen átérezték: egyszer ők is meg fognak öregedni, s hogy mit jelenthet a mi számunkra ez a nagyfokú gondoskodás. Örülök, hogy ezt érezzük országosan, de a megyében, városunkban is. Én ennek tulajdonítom azt is, hogy itt lehettem, de a hétköznapokon is jó érzés az embernek, hogy tudja, van még rá szükség. S hogy valamit talán tudok segíteni, ha az idő egy kicsit el is járt. Hosszú évek tapasztalata van sokunk mögött a munkában, a mozgalomban. Ezt nagyon szívesen átadjuk, ha igénylik. Nekünk ez az életet jelenti. Jóleső érzés számunkra: a legfiatalabb generáció is ott van a nyomunkban, hogy van utánpótlás, hogy biztos kezekbe van letéve a további munka. DR. TAR IMRE, a megyei pártbizottság első titkára, a szabolcsi küldöttcsoport vezetője: — A XII. kongresszus mindenki számára nagyon nagy élmény volt. Különösen az volt Szabolcs-Szatmár küldötteinek, akik az életkorban is a legfiatalabbak közé tartoztak. Ügy érzem, hogy a mi delegációnknak munkája miatt sem kellett szégyenkeznie. Részt vettünk több kongresszusi bizottság munkájában, öt fiatal küldöttünk írásban adta be a felszólalását, amelyet a kongresszusi jegyzőkönyvhöz csatolnak. — Meggyőződésem, hogy a küldöttségünkben lévő tehetséges munkás- és parasztfiatalok saját munkájukban, á környezetükben testesítik meg azt, amire Kádár elvtárs olyan hangsúlyozottan utalt. Amely szerint a mi pártunk és a népünk egységes, összeforrott. — Ne tartsa nagy szavaknak, amit most mondok: küldötteink más emberként, megújulva hitben és akaratban gazdagodva tértek vissza erről a kongresszusról. Olyan emberként, akik nagyon nagy bátorítást kaptak ahhoz, hogy az elkövetkező években ki-ki a maga területén tegyen többet a népgazdaság, az ország asztalára. ’ K. J.
