Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-29 / 75. szám
1980. március 29. KELET-MAGYARORSZÁG 5 Javunkra □ munkások és parasztok, emberek ezrei, tízezrei álltak ma egy hete és állnak ma is munkába, tartanak kongresszusi és felszabadulási műszakot, ajánlják fel szabadnapjukat a nemes ügy érdekében. Nem pihen az ember, s nem pihen a gép sem március utolsó szombatján. „A kongresszusi és felszabadulási műszak ideje legyen tizenkétszer harmincöt perc: ezzel utalunk arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusa hazánk felszabadulásának 35. évfordulójának esztendejében tartja tanácskozását.” így hangzott a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor vasöntő Szocialista Brigádjának országszerte nagy visszhangot kiváltott felhívása. Mindenütt, a legkisebb üzemektől a legna- gyobbakig lelkiismeretesen készültek a szombati műszakra, teljesíteni, túlteljesíteni szeretnék vállalásaikat, hogy ezzel is hozzájáruljanak népgazdasági feladataink teljesítéséhez. A dolgos munkáskezek tízezrei köszöntik ma is munkával hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját, nemzeti ünnepünket. Ezzel a szombati műszakkal is növelik a gyárakban a gazdaságos .exportot, javítják a hazai ellátást, emelkedik a termelés, meggyorsulnak az építkezések, segítik a mezőgazdaság tavaszi felkészülését. Egy sajátos csatlakozásról is hírt kaptunk, éppen a legkisebbek köréből, az ő érdekükben. A felnőttek a gyermekekért dolgoznak, csakhogy amíg a szülők termelnek, vigyázni kell az apróságokra. Ezért az óvónők felajánlották, a kommunista műszakok ideje alatt ők is dolgoznak, hogy a szülők nyugodtan végezhessék munkafelajánlásukat. □ múlt héten a tavaszi idő ismét téliesre fordult, nem kedvezett a szabadtéri munkáknak. Szerencsére az üzemek, gyárak vezetői rugalmasan megoldották feladataikat, időben átszervezték, átcsoportosították a tennivalóikat. így a hideg és a nagy hó sem lehetett akadálya az akaratnak, megtartották a kommunista műszakokat. A gyárakban, az üzemekben, a vállalatoknál, a szövetkezetekben nagy lelkesedéssel, munkakedvvel dolgoztak és mindenütt sikeres volt a március 22-i kongresszusi műszak. A Taurus nyíregyházi gyárában 1800-an, Záhonyban 1700-an, az Uni- versilben 500-an, a konzervgyárban 450-en dolgoztak, de hosszan lehetne még sorolni az üzemek neveit. Ma szintén munkába állnak a dolgozók, hogy keresetükkel hozzájáruljanak a gyermekintézmények terven felüli fejlesztéséhez. Sipos Béla TAVASZI HATÁRTÁRÁS Vetőgumó futószalagon Hosszú a naményi út, de nyáron felüdíti az utast, hogy két oldalt változatos és eltérő facsoportok, minden évszakban nyíló bokor, virágok megtörik az egyhangúságot. Most viszont még csak kora tavasz van, a fák ágai kopaszok, bimbója fakadását csak néhány aranyeső bokor erőlteti. Még sincs unalom. Űthosz- szat, településszerte állnak a fóliasátrak, megkezdték a kerti gazok égetését. Szántanak, vetnek, fákat ültetnek és megbontották a burgonyakúpokat, szedik és válogatják a vetőgumókat. Nyírmadán az állami gazdaság telephelyén is a természet megújulásáról beszélgettünk. Tisza Sándor főkertész mondta: minden munkával idejében vannak. Az almafákat megmetszették, a permetezésre felkészültek és a fák jó termést ígérnek. De hol van még az idei termés? Egyelőre csak száz asz- szony azon fáradozik a hűtőházban, hogy a tavaly őszszel eltett 200 vagon almának a maradékát csomagolják. Exportra megy. A tárolóban nemcsak a gazdasági, de a tsz-től kölcsönkapott asszonyok is dolgoznak. Jakab Andrásné és Földi Miklósné mondják: — Most ez a munka van. Jó az, hogy a gazdaság, meg a tsz együttműködik, mert legalább van keresetünk-. -De mennénk' már' mi ki a szabadba. Kapálni, palántázni, nekünk egyremegy, csak értelmét lássuk. A munka értelméről faggatom Péter István igazgatót is, csak nagyobb tételekben számolva. Helyet az új termésnek. Március végére kiürült a nyír- madai almatároló, 200 vagon gyümölcs mint tavaszi csemege kelt útra exportáruként a Szovjetunióba. Mátyus Gyuláné targoncavezető, melegen öltözik ahonnan az almát hozza, ott mindig „tél” van. Ez is tavasz. 103 vagon burgonyát válogatnak át a tavaszi ültetéshez a Nyírmadai Állami Gazdaságban. Minden gépesített. — A tavalyitól sokkal jobb eredményt akarunk. A mi profilunk a gyümölcs és az állattenyésztés, de termelünk burgonyát is, gabonaféléket. A terv erre az évre 140 millió forint termelési érték. Ezt most még csak alapozzuk, a munka jól halad, a kezdet ígéretes. Amiről az igazgató beszélt, azt a határban látni. Az új telepítésű lucerna gondosan munkált magágyba került. Tart az előkészítése a burgonyaföldeknek is. Igaz, a burgonyaültetés ideje azok után, hogy március közepén is esett a hó, eltolódik egy kicsit, de ez nem vészes. Fő, hogy a vetőgumó előkészítése időben meglegyen. Bent a tárolóban Molnár Ferenc tárolóvezető erről megnyugtató szavakat mond. — 103 vagon burgonyát teleltetünk, ennek 90 százaléka vető. Most 20 fő válogatja a holland típusú osztályozógéppel. Időben megleszünk és ez a partnerek szempontjából is döntő, hiszen a gumó jó részét tsz-eknek szállítjuk. Amiről a tárolóvezető beszélt, azt a gyakorlatban is látjuk. Minden gépesített. A nagy, hatalmas tárolótérben önjáró berendezés szedi futószalagjára a gumót és futószalag viszi a burgonyát egy szomszédos épületbe, ahol a gép percenként mázsaszámra osztályozza. Gyetkó Lász- Jóné' iS'ott vari'a gép kiszolgálói között, néhány mondat erejéig elbeszélgetünk. — Kell itt is dolgozni — mondja — de azért ez egészen más, mint régen, amikor szabad ég alatt dolgoztunk, zsákoltunk, cipekedtünk. — De azért szereti a napfényt, a jó levegőt. — Azt igen, de nem úgy, hogy a nap a kemény munkában izzaszt. Tavasz van, jólesik a napfény, a friss, üde levegő. És kemény a munka. Itt most már megint meg kell izzadni, de mit is mondott Földi Miklósné: „Kapálni, palántázni nekünk egyre megy, csak értelmét lássuk.” Biztosan lesz értelme a szántásnak, vetésnek. Most viszont az a lényeg, semmiben ne késsünk. Ezt a törekvést viszont úton, útfélen emberek, gépek mutatják. Népes a határ. Seres Ernő N em is olyan régen még kemény, gyors, rámenős labdarúgóként ismerték Tyúkodon Bíró Gusztávot. Megmosolyogja a nem is régent, és belemegy a játékba: — A brigádvezetés ugyan nem foci, de keménynek, gyorsnak, rámenősnek kell lenni ezen a pályán is. És még valami: nagyon kell szeretni ezt a játékot... — A Zalka Máté lakatos szocialista brigádnak jó híre van a tyukodi termelőszövetkezetben. Miből való a jó hír? — Amitől egy csapat is jó lehet. Mondhatnám csapat- szellemnek is. Persze ez azért nem ilyen egyszerű. Mi, most huszonnégyen vagyunk, valamennyien otthont teremtettünk itt magunknak. Van hasonlóság abban, hogy nagyjából egykorúak vagyunk. Van hasonlóság az életutakban is, összeköt a szakma. Nem egy munkatársam van, akivel óvodába is együtt jártam, megkeresek havi 3900—4300 forintot. Máshol talán kereshetnék, ha szerencsém van, valamennyivel többet, de annyival nem, hogy az fedezze az eljárás, a különélés költségeit. És ez még csak a költség. Az, ha én naponta látom a tízéves és a most egyéves fiam, megfizethetetlen. A brigádban sokan vagyunk családosak. Ha valamelyik épít, akkor ott vagyunk segíteni mind. Van közöttünk, aki tanul. Természetes, hogy megpróbálunk segíteni, rádolgozni egy kicsit, ha kell. Ha azt kérdezte volna, hogy mi tart itthon, akkor mondtam volna a közösséget is. — A hármas jelszó közül az első: szocialista módon dolgozni. Mit jelent ez hétköznappá fogalmazva? — Tudjuk, hogy mit várnak tőlünk,, mire vagyunk képesek, mi a dolgunk. Ezt kell úgy megtervezni, hogy az a legjobb legyen. — Tanulni? — Számokkal meg lehet mondani, hogy hányán tanulunk. Más az, hogy aki látta ugyanezt az üzemet régen, és látja ma, megnézi, amit valamikor csináltunk, és megnézi, amit ma csinálunk, az rájön, hogy nemcsak azok tanulnak, akiknek ez a bizonyítványába kerül. Mind tanulunk. Mesterségben is, de politikában, emberségben is. Bartha Gábor Mi a véleménye? Kaczur Valéria Zadubenszki Mihály Erdei Bálint „A gazdasági építőmunkában és a társadalmi tevékenység más területein is most az a legközelebbi feladatunk. hogy'minden tőlünk telhetőt megtegyünk az idei, 1980. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért és jó alapokat teremtsünk a VI. ötéves terv megkezdéséhez.” (A Központi Bizottság beszámolója a párt XII. kongresszusán.) A GÉP MELLETT. Kaczur Valéria, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának szakmunkása: bevált a mozgóbérkeret, így két éve megvalósult a még erősebb differenciálás. Érzik a csoportok a fizetésben, hogy a teljesítményük alapján különbséget; teszünk közöttük, de még az egyes emberek órabérénél is. — Azt sem szabad titkolni, hogy a tervteljesítés a feltételektől is függ. Egyrészt, hogy legyen elég anyag, szervezett legyen a szállítás — már ez is embereken múlik, másrészt az irányításon. Igaz, hogy változtak a művezetők, cserélődtek, de kialakult egy olyan gárda, amelyik képes a termelést a kezében tartani. — Azt hittem öt éve, amikor a gyárba jöttem, hogy olyan ügyes vagyok, mint a többiek. Aztán rájöttem, hogy igyekeznem kell, ha olyan munkatempót akarok tartani, mint ők. Azóta belejöttem a termelésbe, a mi gépünkön hozzuk a normát. Egyébként is látszik a havi bérpapírunkon, hogy menynyit teljesítettünk. — Arról tájékoztatnak a vezetőink, hogyan állunk a tervteljesítéssel. Előfordult, hogy ólyan'fnunkát »vállalt a- gyárunk, amit két műszakos termeléssel nem tudtunk volna elvégezni. Mi vállaltuk az éjszakás műszakot is, csakhogy meglegyen az az export, amire számítottak. Pedig az exportnál talán még nagyobbak a követelmények. Igaz, hogy ott vannak a minőségellenőrök, de én is gyakrabban megnézem, milyen lesz az a doboz, hogyan csomagolják, ami exportra kerül. AZ ÜZEMBEN. Zadubenszki Mihály művezető: — A tervet csak úgy lehet teljesíteni, ha alkalmazkodunk a lehetőségekhez. Másutt még csak most emlegetik az üzemen belüli átcsoportosítást, amit a gyárunkban már rég bevezettünk. — A tervteljesítés attól is függ, mennyire tudjuk a dolgozókat ösztönözni a jobb munkára. Nagyon jól AZ IRÁNYÍTÁSBAN. Erdei Bálint gyárrészlegvezető: — Már az indulásnál felvettünk egy olyan munkatempót, ami nagyobb figyelmet kíván a környező üzemektől. Meg kell vallani, hogy néha nagy energiába, szinte erőlködésbe tellett, hogy teljesítsük a tervet. Azonban a sikert jelzi, hogy az első negyedévben az előirányzottakat egy héttel korábban hoztuk'.' — Nagyon jó a kapcsolatunk a karbantartókkal, hiszen az ő munkájuk minőségén is múlik, hogy a technológia milyen eredményt tud elérni. Ugyanígy a szállítás szervezése is fontos, hiszen nem tudunk raktárra termelni, amit mi gyártunk, arra megrendelés van. — A jobb tervteljesítés annak is köszönhető, hogy nagyon jó a gyárban a közhangulat. Javította ezt a béremelés, a magas nyereségrészesedés kifizetése. S nem hiszem, hogy túlzók, ha azt mondom: a szabolcsi emberben benne van a virtus, hogy megmutassuk másoknak, mire vagyunk képesek. Ez a munkaverseny eredményezhette a teljesítést, s ez az alapja a további munkánknak. Lányi Botond Megtérülő befektetés termelőszövetkezeteinkben Az elmúlt évben Szabolcs- Szatmár megye szövetkezeti nagyüzemi gazdaságai egy- milliárd 236 millió forint értékű beruházást teljesítettek — közölték a megyei tanács illetékes osztályán. Az összegből az állami támogatás és hitel 570 milliót tett ki, a saját erejű beruházás pedig 666 millió volt. A beruházás anyagi-műszaki összetételét tekintve: 351 millió forintot építésre, 673 milliót gépesítésre, 212 milliót ültetvénytelepítésre és meliorációra fordítottak. 1980-ban az elmúlt évinél valamivel kevesebb összeget fordítanak megyénk közös gazdaságai beruházásokra. Kereken 1 milliárd 150 millió forintot. Ez az előző évinél 7 százalékkal kevesebb. Főként az a jellemző, hogy a beruházásoknál növekszik a saját erő aránya, míg az állami támogatás és a hitel csökken. A terv szerint az idén a megyében fejlesztik a juhtenyésztés körülményeit Üjfe- hértón, Nyírkárászban és Bö- könyben. A sertéstenyésztés körülményeit korszerűsíti a tiszadobi Serköv-társulás, a nyíribronyi Űj Élet és a kis- várdai Rákóczi Termelőszövetkezet. Üj ültetvények telepítései és gyümölcsösök rekonstrukciói a jel^n középtávú tervnek megfelelően alakul idén a megyében. Ilyen célra ez évben több mint 90 millió forintot irányoztak elő. Ennek harmada állami támogatás. A. B. persze, hogy értjük, ismerjük egymást. — Csapatmunka? — Feltétlenül. Én Csepelen voltam kovácstanuló. Ké" sőbb lettem lakatos is. Ismerem a nagyüzemet, és ismerem — Mi hozta haza Csepelről? — Az otthon. Az utazások keservessége. Akkor még a gépállomásra jöttem, abból lett ez az üzem. Számoljon: itt, igaz kemény munkával. „Csepelen tanítani...“ ezt itt magam körül. Azt hiszem, hogy miniden eredményhez kell csapat. Itt tá- gabban a termelőszövetkezet, szűkebben a lakatosüzem, és végül a brigád. Közösség nélkül nincs igazán eredmény. Nagy szavaknak látszhat, de ahhoz, hogy mi egy határidőért, egy ügyért hajtsunk, ahhoz, ha nem is pontosan tudni, de legalább érezni kell az egészben való felelősségünket, hogy a mi eredményünk számít.
