Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

2 rélet-magyarország 1980. március 29. (Folytatás az 1. oldalról) fejlődést segítő számos törvényt alkotott. Fejlődjék tovább az országgyűlési bizottságok munkája. Fokozódjék a képviselők aktivitá­sa választókerületükben és az országos kér­dések megoldásában. Váljék szorosabbá kap­csolatuk választóikkal. Erősíteni kell az ál­lamigazgatás népképviseleti ellenőrzését. Meg kell szüntetni az állami és társadal­mi szervek munkájában tapasztalható párhu­zamosságokat, a túlszabályozást. Az ügyinté­zés váljék egyszerűbbé és gyorsabbá, határo­zottan fel kell lépni a bürokrácia ellen. A tanácsok emeljék a hatáskörükbe tar­tozó szervek irányításának színvonalát. Élje­nek bátrabban a különböző intézmények és eszközök közös hasznosításában rejlő lehető­ségekkel, fokozzák ez irányú szervező, koor­dináló tevékenységüket. Fordítsanak még nagyobb figyelmet a lakosság ellátásának ja­vítására. Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tömegkapcso­lataikat. Az állami szervek szorosabban hangolják össze ellenőrző tevékenységüket. Fokozottab­ban támaszkodjanak a munkahelyi közössé­gekre, a népi ellenőrzési bizottságokra, a tár­sadalmi ellenőrzés más formáira, és haszno­sítsák jobban tapasztalataikat. A XI. kongresszus határozatának megfe­lelően szélesedett az üzemi demokrácia. Erő­södött a szövetkezeti demokrácia, formái fo­kozatosan igazodnak a megnövekedett üzemi méretekhez. Az elért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A párt változatlanul alapvető feladat­nak Tekinti a dolgozók szélesebb körű bevo­nását a közügyekbe. A demokratikus fóru­moknak fontos szerepük van a különböző ér­A népgazdaság az V. ötéves terv idősza­kában, tovább fejlődik. Bővülnek és korszerű­södnek a szocializmus anyagi-műszaki alap­jai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A nem­zeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének az emelkedésé­ből származik. Az ötödik ötéves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek ellenére az elért eredmények jelentősek. A külső gazdasági feltételek, a nemzetközi ár- és értékesítési viszonyok az utóbbi évek­ben a számítottnál is kedvezőtlenebbül ala­kulnak. Gazdasági nehézségeink nagyobb­részt ebből adódnak. Ugyanakkor nem meg-- felelő ütemben bontakoznak ki a külső felté­telekhez és az intenzív gazdasági fejlődés kö­vetelményeihez igazodó belső folyamatok. A gazdaságirányítás nem elég következetes a gazdaságpolitikai célok, a gazdasági feltéte­lek és eszközök összehangolásában, a végre­hajtás szervezésében. A szükségesnél és a le­hetségesnél lassabban korszerűsödik a terme­lési és a termékszerkezet, nem javul kielé­gítően a hatékonyság, a minőség. Mindezek együttes hatására a nemzeti jövedelem nö­vekedésének és ennek következtében az élet- színvonal emelkedésének az üteme kisebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981. és 1985. között — olyan mér­tékben növekedjék, hogy összhangban a fej­lődés minőségi tényezőivel, a termelés nem­zetközi versenyképességével, segítse a nép­gazdaság külső és belső egyensúlyának javí­tását. A növekedés teljes egészében a mun­katermelékenység emelkedéséből, a haté­konyság javulásából származzék. A nemzeti jövedelem elosztása tegye lehetővé a terme­lés bővítéséhez és korszerűsítéséhez nélkü­lözhetetlen beruházásokat, az elért életszín­vonal megszilárdítását, valamint a további fejlődéshez szükséges feltételek megterem­tését. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfonto­sabb feladata a külkereskedelmi és nemzet­közi fizetési mérleg egyensúlyának javítása. Ebben alapvető szerepe van a belső egyensú­lyi tényezők megszilárdításának, s ez különös figyelmet érdemel. Következetesebben kell folytatni a termelési és a termékszerkezetnek adottságainkhoz igazodó korszerűsítését, a költségek csökkentését, a minőség és a jöve­delmezőség javítását. Mindebben nagyobb mértékben kell támaszkodni az egyre inkább termelőerővé váló tudományra. Tökéletesíte­ni kell a tudományos eredmények alkalma­zásának gyakorlatát, gyorsítani az új, kor­szerű hazai és külföldi technológiák beveze­tését. Az eddiginél határozottabban kell tá­mogatni az újító kezdeményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközi­leg versenyképes, gazdaságos termelés dina­mikusabban fejlődjék. A gazdaságtalan, tar­tósan veszteséges termelést a társadalmi ér­dekekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gaz­daságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni, gondoskodva azonban a lakos­ság megfelelő ellátásáról. A területfejlesz­tésben is jobban érvényesüljenek a haté­konyság követelményei. Az iparnak elsősorban azok az ágai fej­lődjenek, amelyek gazdaságos exportnöve­lést, importmegtakarítást, nagyobb népgaz­dasági jövedelmet tesznek lehetővé, illetve kevésbé anyag- és energiaigényesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosítható. Ennek felté­tele a tudatosabb, határozottabb és takaré­kosabb energiagazdálkodás. Megépítjük a dekek feltárásában, egyeztetésében, a néze­tek megvitatásában, az egész társadalom alapvető érdekeinek érvényesítésében. Pon­tosabban kell meghatározni a vezetők beszá­molási kötelezettségét. Az iparban és a nép­gazdaság más területein az érvényes rendel­kezések alapján, illetve ezek továbbfejleszté­sével biztosítani kell a dolgozók érdemibb beleszólását a vezetők kinevezésébe, munká­jának véleményezésébe és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia elmélyítésének fontos feltétele a lazaságok felszámolása, az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és a kötelességek együttes érvényesítése. A fele­lős vezetők következesen lépjenek fel a szo­cialista normákat sértő magatartás különböző megnyilvánulásaival szemben. E jelenségek megszüntetése a legtöbb esetben nem központi döntéseket igényel, hanem azt, hogy a kollek­tívák, a becsületes dolgozók — élve a szocia­lista demokrácia adta lehetőséggel — hatá­rozottan'elítéljék és visszautasítsák ezeket. Hazánkban szilárd a törvényesség. A párt-, állami és társadalmi szervek őrködjenek to­vábbra is a jogrend, a törvényes rendelkezé­sek megtartásán, a közélet tisztaságán, és lépjenek fel a hatalommal való visszaélés minden megnyilvánulásával szemben. Váljék egységesebbé a jogalkalmazás, csökkenjen a szabályozások száma. Fontos feladat a társa­dalomellenes magatartás visszaszorítása, a bűncselekmények megelőzése, leleplezése, a közvagyon gondosabb kezelése, a társadalmi és a személyi tulajdon védelme. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi méltók népünk bizalmára. A dől-* gozó tömegekre támaszkodva, szövetségi rendszerünk keretében megbízhatóan védel­mezik szocialista vívmányainkat, népünk bé­kéjét, Erősödjék tovább a fegyveres erők és testületek jó együttműködése. paksi atomerőművet. További erőfeszítéseket igényel a hazai energiaforrások — szénva- gyonunk, kőolaj- és földgázkészletünk — fel­tárása, kiaknázása, gazdaságos hasznosítása. Folytatni kell a geológiai kutatásokat. Az alapanyaggyártásban fő feladat a megkezdett fejlesztések mielőbbi befejezése. A feldolgozó ipar fejlesztését az eddiginél jobban alá kell rendelni a hatékonyság és a külgazdasági egyensúly követelményeinek. A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termé­kek, az. energetikai, . mezőgazdasági, élelmi- szeripari'és" szerszámgépek, a közúti jármű­vek, az orvosi műszerek gyártásának egyes területei. Növekedjék a'magasabb fokon fel­dolgozott alumíniumtermékek aránya, fo­kozódjék a gyógyszeripar versenyképessége. A könnyűipar növelje a jövedelmező, korsze­rű, jó minőségű, magasabb fokon feldolgozott áruk arányát. Kiemelten kell fejleszteni a gazdaságosan exportálható élelmiszerek ter­melését. Az építő- és építőanyag-iparnak, valamint ezek háttériparának termelése á népgazdaság előtt álló feladatokhoz és a lakosság igényei­hez igazodva növekedjék. Hazánk természeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság kiemelt Fejlesztését. A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar termelésének bővülése biztosítsa a ki­egyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdasá­gos export fokozását. Mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztésben a fő te­endő a hatékonyság és a minőség javítása, a hozamok növelése; a költségek csökkentése, a természeti feltételek ésszerűbb kihasználása. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunk­ban meghatározó jelentőségű gabona- és ku­koricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére és a takarmány ta­karékos felhasználására, az anyagok és a melléktermékek jobb hasznosítására. Támogatjuk az állami vállalatok és a ter­melőszövetkezetek gazdaságilag előnyös tár­sulásait, a hatékonyan működő termelési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ész­szerű hasznosítását szolgáló együttműködési formákat. A kedvezőtlen természeti-viszonyok köze­pette működő üzemeket továbbra is segíteni kell az adottságaiknak jobban megfelelő ter­melési szerkezet kialakításában. Támogatni kell a mezőgazdasági vállalatoknak, a szö­vetkezeteknek népgazdasági szempontból is hasznos kiegészítő tevékenységét. Változatla­nul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelését. Elő kell segíteni szoro­sabb együttműködésüket a nagyüzemekkel, valamint a felvásárló vállalatokkal és a fo­gyasztási szövetkezetekkel. Szövetkezetpolitikánkat folytatva a jövő­ben is arra törekszünk, hogy a szövetkezetek fejlődjenek, eredményesen szolgálják tagsá­guk érdekeit, javítsák termelésük gazdasá­gosságát, szolgáltatásaik minőségét, kultu­ráltságát. A közlekedés különböző ágait összehan­goltan kell fejleszteni. A távolsági áru- és személyszállításban növekedjék a vasút sze­repe. A személyszállításban a jövőben is a tö­megközlekedés kapjon elsőbbséget. A hírközlés tovább korszerűsödjön, bővül­jön a telefonhálózat; javuljanak a postai szol­gáltatások. Nagyobb figyelmet kell fordítani a kör­nyezetvédelemre, a levegőszennyeződés csök­kentésére, a vízkészlet tisztaságának és mi­nőségének megőrzésére, a lakosság egészsé­ges ivóvízellátására. Váljék társadalmi ügy- gyé természeti értékeink védelme, a rende­zett, kulturált lakó- és munkahelyi környe­zet kialakítása, megóvása. A népgazdaság termelő alapjainak mű­szaki fejlesztését a beruházások mérsékeltebb növelése mellett is szükséges biztosítani. Fo­kozni kell a korszerű berendezések több mű­szakban történő kihasználását, a régi üzemek rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek elsődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem terme­lő beruházásokat egyértelműbben kell rang­sorolni. Kapjanak elsőbbséget az olyan, gyor­san kivitelezhető és rövid idő alatt megtérü­lő központi és vállalati beruházások, amelyek a termelési és a termékszerkezet korszerű­sítését szolgálják,'az exportképességet javít­ják és a hatékonyságot növelik. Szigorúan érvényesüljön az engedélyező, a tervező, a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intézkedésekkel — céljainknak és elveinknek megfelelően — na­gyobb összhangot kell teremteni-a munkahe­lyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a termékszerkezet át­alakításával összhangban kell megvalóítani a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti körültekintő, szervezett átcsoportosítását, át­képzését. A gazdasági vezetők mindenütt és minden beosztásban követeljék meg a mun­kaviszonnyal járó kötelezettségek teljesíté­sét, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ebben a párt- és társadalmi szervek határo­zottan támogassák őket. A gazdasági fejlődésünknek alapvető fel­tétele, hogy bővítsük és elmélyítsük együtt­működésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdasági integráció kibontakozta­tásában, a hosszú távú célprogramok megva­lósításában. A nemzetközi gazdasági körül­mények és a közös érdekek sürgetően köve­telik, hogy a KGST-országok gazdaságfej­lesztési politikája összehangoltabbá, együtt­működésük tervszerűbbé, hatékonyabbá vál­jék, a szocialista gazdasági integráció ered­ményesebb legyen. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük a gazdasági kapcsolatokat a fejlett tőkés országokkal. Az áruforgalom bővítése mellett előtérbe helyezzük a piac­kutatásra és a korszerű termelésszervezésre is kiterjedő hosszú távú termelési együttmű­ködést. Tovább erősítjük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országok­kal. Fontos, hogy szorosabbá váljék a ter­Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető feltéte­le, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági fel­adatokat. A VI. ötéves terv időszakában az életkö­rülmények javítását szolgáló eszközöket úgy kell felhasználni, hogy ösztönözzék .a terme­lést,' és tegyék lehetővé a legfontosabb szo­ciális igények kielégítését. Mindezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvének követ­kezetes érvényesítése. A társadalmi juttatá­sok jobban igazodjanak a szociális körülmé­nyekhez, elsősorban az idősek, a több gyer­mekes családok és a családalapító fiatalok helyzetét javítsák. Az életkörülményeket köz­vetlenül befolyásoló beruházások továbbra is növekedjenek. A keresetek nagyobb különbségeiben is tükröződjék a végzett munka. Határozott in­tézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jö­vedelmeknek, amelyek spekulációból, vissza­élésből erednek, melyek mögött nincs tisz­tességes munka. Az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátás­nak. Az elért színvonal megtartása, a lehető­ségekhez igazodó javítására és a választék bővítésére kell törekedni, ügyelve arra, hogy legyen elegendő olcsóbb tömegfogyasztási cikk is. Váljék kulturáltabbá a kereskedelmi munka. Fejlődjék, korszerűsödjék az álla­mi és szövetkezeti üzlethálózat. Az életkörülmények javítása megköveteli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégí­tését. A magánkisipar és -kiskereskedelem a valóságos igényekkel összhangban járuljon hozzá a lakosság áruellátásának kielégítésé­hez, a szolgáltatások javításához. A dolgozók nagy hányada szabad idejé; ben olyan munkát és kereseti tevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaság­nak, mind az egyénnek. E tevékenység gaz­dasági, jogi, irányítási, ellenőrzési feltételeit a társadalmi érdekkel összhangban kell sza­bályozni, és gondoskodni kell róla, hogy kap­csolódjék a szocialista üzemekhez. Szélesebb körben kell alkalmazni a bedolgozás mód­szerét. A törvényes munkaidő jobb kihasználásá­val, a munka szervezettségének javításával meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fi­zetésből élőknél a jelenlegi munkaidőalap csökkentése nélkül át lehessen térni az ötna­pos munkahétre. A VI. ötéves terv időszakában folytatód­jék a második tizenöt éves lakásépítési prog­ram megvalósítása. Nagyobb erőt kell fordí­tani a lakásvagyon megóvására, a lakások melés és & külkereskedelmi tevékenység kap­csolata. Növelni kell az arra alkalmas terme­lő vállalatok külkereskedelmi szerepét, erő­síteni a termelő és a külkereskedelmi válla­latok közös érdekeltségét. Fejlesztjük a bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés intézményeit és a gazdálko­dó egységek szervezetét. Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a válla­latok, szövetkezetek önállóságának, kezde­ményezőkészségének egyidejű erősítése. Az országos feladatok kialakításában és megoldásában is jobban kell építeni a válla­latokra, a szövetkezetekre, mert önálló mun­kájuktól, vállalkozó szellemüktől, gazdálko­dásuk eredményességétől döntő módon függ előrehaladásunk. Korszerűsíteni kell belső irányítási és ösztönzési rendszerünket. A gazdasági munka magasabb színvonalra emelésében, eredményességében meghatáro­zó szerepük van a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek. Teremtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó törekvésekhez. Él­jenek bátrabban hatáskörükkel. Az eddigi­nél jobban kell támogatni a kezdeményező, az új iránt fogékony, a felelősséget és éssze­rű kockázatot vállaló, a munka színvonalas megszervezésére és következetes ellenőrzésé­re képes vezetőket. A fokozódó követelmé­nyekhez igazodva emeljék képzettségük szín­vonalát. A gazdasági fejlődésnek fontos feltétele, hogy az árrendszer célszerű gazdálkodásra, megalapozottabb döntésekre és ésszerű fo­gyasztásra késztessen. A termelői árak fe­jezzék ki jobban a világpiac árváltozásait, ösztönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a iminőség javítására és a takarékosságra. A termelői árak mozgá­sa a jövőben is hatással lesz a fogyasztói árak alakulására, tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát — életszínvonal-politi­kánknak megfelelően — továbbra is közpon­tilag kell szabályozni. Az állami és a társa­dalmi ellenőrzés javításával meg kell aka­dályozni az indokolatlan áremeléseket, a fo­gyasztók bármilyen megkárosítását. A társadalmi tevékenység minden terüle­tén az eddiginél is fontosabb feladat a belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Különö­sen fontos az önköltség, az energia- és anyaghányad csökkentése. Nagy tartalék rej­lik az irányítás, az üzem- és munkaszervezés, a kooperáció javításában, a szerződéses fe­gyelem erősítésében, a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munká­ban. karbantartására, felújítására és korszerűsí­tésére. Határozottabban kell törekedni arra, hogy az új lakótelepekkel egyidejűleg készül­jenek el a közművek, a kereskedelmi, egész­ségügyi, oktatási és kulturális létesítmények. Az állami intézkedések a jövőben is ösztö­nözzék és segítsék a saját erőből történő építkezést. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a lakásépítési terv keretében megfele­lő számban épüljenek g fiatal házasok és az idős emberek szükségleteit kielégítő kisebb és olcsóbb lakások. Ugyanakkor növekedjék a több gyermekes családok és a több nemze­dék együttélésére alkalmas nagyobb lakások száma. Mind az építésben, mind a fenntar­tásban jobban ki kell használni a szövetke­zésben rejlő előnyöket. ! i A lakásépítésben és -fenntartásban ará­nyosabbá kell tenni az anyagi teherviselést az állam és a lakosság, valamint a lakosság különböző rétegei között. A lakáselosztási rendszer jobban vegye figyelembe a csalá­dok jövedelmi viszonyait és vagyoni helyze­tét. Változatlanul a legfontosabb feladat a munkások, a több gyermekes és a fiatal csa­ládok igényeinek kielégítése, lakáshoz jutá­suk feltételeinek javítása. Erősíteni kell az ingatlanforgalom állami ellenőrzését. Széle­síteni kell a tanácsok szerepét a lakások szervezett cseréjében. A népesedés fontos tár­sadalmi és nemzeti ügy, amelyre továbbra is nagy figyelmet kell fordítani. A népesség egyenletesebb gyarapodása érdekében javíta­ni kell a gyermeknevelés feltételeit, fokozni kell a több gyermekes családok támogatását. Emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a három- és több gyermekes családokét —, s bővíteni a bölcsődei helyek számát. Az óvo­dai hálózat fejlesztésével a VI. ötéves terv­időszak végére közel kerülünk az igények ki­elégítéséhez. Gyors ütemben folytatódjék az általános iskolai tantermek építése, a napkö­zi otthonok, a gyermekétkeztetés bővítése. A párt változatlanul fontos feladatnak te­kinti a nyugdíjasok s általában az idősek helyzetének javítását. Államunk, társadal­munk sokoldalúan gondoskodik róluk. A ve­lük való törődésben növekedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahelyük tár­sadalmi szervei is tartsahak velük rendszeres kapcsolatot. Arra törekszünk — elsősorban az alacsony nyugdíjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biztonságban élje­nek. Támogatjuk a nyugdíjasok aktívabb részvételét a termelésben és a közéletben. Tapasztalataik hasznosítása szocialista fejlő­désünk egyik fontos erőforrása az élet min­den területén. (Folytatás a 3. oldalion) III. Gazdasági építőmunka IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociális ellátás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom