Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Töretlenül haladunk a szocializmus útján Kádár János elvtárs előadói beszéde Hazánk kiemelkedő jelen­tőségű politikai eseményéhez'' érkeztünk el, megnyílt és megkezdte munkáját a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Felada­tom, hogy ismertessem a Központi Bizottság beszámo­lóját, amely a kongresszusi küldötteknek átadott előzetes írásos jelentés és a benyúj­tott határozat figyelembevé­telével készült. A Központi Bizottság az 1978 áprilisában elvégzett közbülső számvetésében ép­pen úgy, mint most, a felké­szülés időszakában, kritiku­san és önkritikusan elemezte a pártnak és vezető testüle­téinek munkáját, ellenőriz­te a XI. kongresszus határo­zatainak végrehajtását. A Központi Bizottság teljes fe­lelősséggel jelentheti, hogy társadalmunk az öt évvel ez­előtt elfogadott programnyi­latkozatban megjelölt távlati célok irányában fejlődik. A párt a XI. kongresszus által kijelölt úton haladt. Az elő­re láthatónál nagyobb nehéz­ségeket leküzdve a szocialis­ta építőmunkában jelentős eredményeket értünk el min­den területen. Népünk előbb­re jutott a szocialista társa­dalom építésében, hazánk, a Magyar Népköztársaság erő­södött, fejlődésünk a feleme­lő távlati céljainkhoz vezető irányt követi. Eredményeinkről szólva a Központi Bizottság köszöne­tét mond a párt tagságának és párton kívüli szövetsége­seinknek, a magyar munkás- osztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiség­nek, egész népünknek azért a helytállásért, céltudatos és odaadó munkáért, amellyel a párt politikájának, a XI. kongresszus határozatainak megvalósítását elősegítette. Pártunk és népünk nevében köszönetét mondunk a szo­cialista országoknak, a kom­munista és munkáspártok­nak, a világ velünk együtt küzdő haladó erőinek, a Ma­gyar Népköztársaság min­den barátjának és jóakarójá­nak azért a szolidaritásért, együttműködésért, amellyel népünk munkáját támogat­ták. A Központi Bizottság ja­vasolja a kongresszusnak, erősítse meg pártunk politi­kai irányvonalát, és a jelen­legi helyzet követelményei­nek megfelelően jelölje ki azokat a feladatokat, amelyek megoldása biztosítja hazánk­ban a szocialista társadalom további töretlen fejlődését. II nemzetközi helyzet és hazánk külpolitikája Pártunk és kormányunk a beszámolási időszakban a XI. kongresszus állásfoglalásai­nak megfelelően végezte nemzetközi tevékenységét. Hazánk, népünk érdekeit képviselve, a proletár inter­nacionalizmus és a békés egy­más mellett élés elvét követ­ve arra törekedtünk, hogy hozzájáruljunk az enyhülés térhódításához, a béke meg­szilárdításához és a nemzeti függetlenség, a szocializmus, a társadalmi haladás erőinek gyarapításához. Megkülönböztetett , jelen­tőséget tulajdonítunk a szo­cialista országokkal fennálló kapcsolatainknak. A szocia­lista közösség országai jelen­tős eredményeket értek el az új > társadalom építésében, in- terti'afciöhánsfa "ÖSSfgfőgásljkr közös fellépésük döntő té­nyezője a békéért, a társa­dalmi haladásért vívott világ­méretű harcnak. Kapcsolata­ink a beszámolási időszak­ban egészségesen fejlődtek, és a jövőben is mindent meg fogunk tenni, hogy tovább erősödjék a szocialista orszá­gok égysége, politikai, gazda­sági, kulturális és ideológiai együttműködése. A Központi Bizottság nagy megelégedéssel jelenti a kongresszusnak, hogy az el­múlt öt évben tovább szilár­dult internacionalista egysé­günk a világ első szocialista államával, az emberi haladás ügyének fő támaszával, fel­szabadítónkkal, a Szovjet­unióval. Sokoldalú kapcsola­taink lendületesen fejlődtek, népeink megbonthatatlan ba­rátsága még erősebb lett. Ez nagyszerűen kifejezésre ju­tott a szovjet párt- és kor­mányküldöttség hazánkban tett múlt évi látogatásának minden mozzanatában, örü­lünk, hogy ebből az alkalom­ból ismét Magyarországon üdvözölhettük igaz barátun­kat, a béke és a haladás ügyének kiemelkedő harcosát, Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társat. A magyar—szovjet ba­rátságnak szilárd alapja el­veink, szocialista céljaink, alapvető érdekeink közössé­ge. Sokoldalú kapcsolataink, együttműködésünk további fejlesztése nemzeti érdekünk. A világpolitikában fontos szerepe van annak, hogy a népek újabb sikereket értek el a gyarmati 'rendszer ma­radványainak felszámolásá­ért, az újgyarmatosító törek­vések ellen vívott harcban. A beszámolási időszak tör­ténelmi jelentőségű esemé­nye volt a szabadságáért küzdő testvéri vietnami nép győzelme, az egységes Viet­nami Szocialista Köztársaság létrejötte. Az indokínai né­pek sikeres küzdelme új helyzetet teremtett Délkelet- Ázsiában. Kambodzsa és La­osz népe előtt is megnyílt az önálló fejlődés, a nemzeti fel- emelkedés útja. Kádár János ezek után méltatta a nemzeti felszaba­dító és demokratikus forra­dalmi mozgalmak sikereit és kifejezte a magyar kommu­nisták szolidaritását Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­peinek az újgyarmatosítókés mindenfajta agresszor ellen folytatott harcával. Rámuta­tott, hogy hazánk a nemzet­közi élet jelentős tényezőjé­nek tekinti az el nem kötele­zett országok mozgalmát, tá­mogatja a fejlődő országok erőfeszítéseit nemzeti füg­getlenségük megszilárdításá­ért, társadalmi előrehaladá­sukért. A nemzetközi helyzetet be­folyásoló tényezők között szólni kell arról is — foly­tatta a Központi Bizottság el­ső titkára —, hogy az elmúlt években tovább mélyült a kapitaliarous- általános- válsá- "ghr éleződték "5 "tőkés" orszá­gok belső ellentmondásai, erősödött az energia- és nyersanyagforrásokért, a pia­cokért egymással folytatott harcuk. A kapitalista világ- rendszert tartósan gyötrő pénzügyi válság, a legfejlet­tebb tőkés országokban is mutatkozó gazdasági megtor­panások, az infláció, a tartó­san nagyarányú munkanélkü­liség következtében súlyos­bodnak a dolgozókra háruló terhek, fokozódnak a politi­kai feszültségek. Az a körül­mény, hogy a tőkés országok­ban erősödik az egyoldalú előnyökre való törekvés, a protekcionizmus, növeli a vi­lággazdasági kapcsolatok bi­zonytalanságát. Ez kedvezőt- lgpül hat a tőkés országok­nak a szocialista, illetve a fejlődő államokkal fennálló kapcsolataira is. Az utóbbi időben a nem­zetközi helyzet éleződött, új­ra a hidegháború idejéből ismert hangokat hallunk. A reakciós körök most — az af­ganisztáni események ürü­gyén — általános szovjetelle- nes, antikommunista, a szo­cialista társadalmi rend ellen irányuló propagandakam­pányt folytatnak, és az eny­hülés ellen lépnek fel; a moszkvai olimpia elleni fellé­pésük is ezt a célt szolgálja. Ami Afganisztánt illeti, min­denki tudja, hogy a törvé­nyes afgán kormány a külső fenyegetéssel szemben a két ország közötti érvényes szer­ződés alapján katonai segít­séget kért, és ezt a Szovjet­unió — a nemzetközi joggal összhangban — meg is adta. A Szovjetunió már világosan kifejezésre juttatta, hogy ha a segítségkérés és segítség- nyújtás okai megszűnnek, kész csapatainak Afganisz­tánból való kivonására. A jelenlegi nemzetközi fe­szültségek előidézői valójá­ban azok a különböző, a fegyverkezésben érdekelt, bé­keellenes, a társadalmi hala­dással szemben álló imperia­lista erők, amelyek nyomban Helsinki után fokozták tá­madásukat az enyhülés irányzatával szemben. Ezek az imperialista körök szeret­nék megbontani a két világ­rendszer között jelenleg fennálló egyensúlyt, és az a céljuk, hogy katonai fölény­re tegyenek szert. Ezt vilá­gosan jelezte már a közel- keleti helyzet rendezésére vo­natkozó közös szovjet—ame­rikai állásfoglalás figyelmen kívül hagyása, s még inkább a NATO 1978. évi washing­toni döntése a katonai kiadá­sok növeléséről, valamint 1979. évi brüsszeli határoza­ta, amely új, közép-hatósu­garú rakéták telepítését irá­nyozza elő egyes nyugat-eu­rópai országokban. A feszült­séget növelik azok az újabb törekvések, amelyek az impe­rializmus katonai jelenlété­nek további kiszélesítését és megerősítését célozzák a vi­lág- különböző térségeiben! Mindez súlyos veszélyt 'jelönt nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjére, és ked­vezőtlenül hat az enyhülés további alakulására. A nemzetközi feszültséget növelik a kínai vezetők kül­politikai lépései is. Naciona­lista, hegemonista törekvé­seiktől vezetve, a kínai nép valódi érdekeit figyelmen kí­vül hagyva, nyíltan együtt­működnek a nemzetközi im­perializmus szélsőséges, ag­resszív köreivel. Népünk ha­tározottan elítélte a szocialis­ta Vietnam elleni kínai ag­ressziót, amely nemcsak a vietnami és a kínai népnek, hanem a szocializmus általá­nos érdekeinek is súlyos ká­rokat okozott. A nemzetközi helyzet kiéle­zésére, egy újabb fegyverke­zési hullám elindítására tö­rekvő imperialista körök té­vednek számításaikban, ami­kor katonai fölényük kivívá­sát, elvesztett pozícióik visz- szaszerzését tervezgetik. A történelem nagy tanulsága, hogy az imperializmus igája, a kapitalista kizsákmányolás alól felszabadult népek min­den körülmények között megvédik vívmányaikat. A Szovjetunió, a szocialista or­szágok békét akarnak, és ép­pen ezért minden szükséges lépést megtesznek szabadsá­guk, függetlenségük, szocia­lista vívmányaik védelméért, békés építő terveik valóra váltásáért. Pártunk és kormányunk úgy ítéli meg a nemzetközi helyze­tet, hogy a haladó és békesze­rető erők összefogásával és ak­tív fellépésével megvan a reá­lis lehetőség az enyhülés vív­mányainak megvédésére, egy új fegyverkezési hullám elin­dításának, egy új világháború kirobbantásának megakadá­lyozására. A haladó, demok­ratikus, békeszerető erők ha­talmasak és növekszenek; a reakció próbálkozásai meg­törnek rajtuk. Az emberiség egy olyan világ eljövetelében reménykedik, amelyben tar­tós és szilárd lesz a béke. Most minden ország, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást, és hozzájá­rulnak a feszültség csökken­Kádár János elvtárs beszédét mondja. téséhez, a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszilárdításá­hoz, a béke megőrzéséhez. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel, a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt a vitás nemzetközi kérdések politikai megoldásának híve, támogatja a fegyverkezési verseny megállítását célzó ja­vaslatokat, azt, hogy az egyenlő biztonság valósuljon meg á fegyverzet alágso- ríyább szintjén. Minden lé­pést készek vagyunk megten­ni, amely az általános lesze­relés nagy célja felé közelít. A Varsói Szerződés szerveze­te — amelynek keretében a Magyar Népköztársaság hí­ven teljesíti kötelezettségeit — immár 25 éve látja el be­csülettel védelmi feladatait. A Varsói Szerződés szerveze­te nem törekszik katonai fö­lényre, nem kívánja rákény­szeríteni akaratát a másik félre, és — jogosan — ilyen magatartást vár el a szem­benálló erőktől is. A Magyar Népköztársaság a helsinki ajánlások megva­lósításáért dolgozik. Azt tart­juk, hogy a tervezett madri­di találkozóra konstruktív szellemben kell készülni. Sík- raszállunk egy olyan euró­pai értekezlet mielőbbi meg­tartásáért, amely bizalom- erősítő intézkedéseket tár­gyalna meg, s eltorlaszolná az utat a hidegljáfMrú, vis­szatérése előtt. Szukségesjaek látjuk a SÁLT—II, a hadá­szati támadó fegyvereket kor­látozó szovjet—amerikai meg­állapodás mielőbbi törvénybe iktatását, az újabb közép­hatósugarú rakéták telepíté­sére hozott NATO-döntés végrehajtásának felfüggesz­tését, hogy ily módon létre­jöhessenek a fegyverkezést csökkentő további tárgyalá­sok reális feltételei. Mi — mint ez közismert — a szocializmust építő népekkel, a világ haladó erőivel va­gyunk szolidárisak. Ez érvé­nyesül pártunk nemzetközi munkájában, kormányzatunk mindennapi külpolitikai te­vékenységében is. A szocialis­ta országokkal szoros együtt­működésre, a fejlődő, az el nem kötelezett országokkal baráti kapcsolatokra törek­szünk. A fejlett kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján a köl­csönös érdekeknek megfelelő politikai, gazdasági, kulturá­lis kapcsolatok épültek ki, és készek vagyunk ezeket to­vábbfejleszteni a jövőben is. Minden országnak vannak sajátos érdekei. Vannak azon­ban olyan érdekek, amelyek alapvetően fontosak minden ország számára, függetlenül attól, hogy valamely szövet­ségi rendszerhez tartozik, vagy az el nem kötelezett or­szágok mozgalmához, vagy semleges. A fegyverkezésre fordított óriási összegek mind nyomasztóbb terheket rónak a népekre, ezeknek csökken­tésével jelentős anyagi eszkö­zöket lehetne felszabadítani a népek javára, az emberiség égető és közös problémáinak megoldására. A béke megőr­zése mellett ilyen fontos, kö­zös erőfeszítést igénylő fel­adatok: a világ nyersanyag- és energiaproblémájának megoldása, a közlekedés fej­lesztése, a természeti környe­zet védelme, a föld egyes tér­ségeiben a súlyos népbeteg­ségek, az éhínség és a nyo­mor leküzdése, az írástudat­lanság felszámolása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nemzetközi tevékeny­ségét, a Magyar Népköztár­saság külpolitikáját a jövőben Js. áz ' íníernácio'nalizmus. a szolidaritás, a népek közötti barátság magasztos eszméje és a békés egymás mellett élés elve határozza meg. Né­pünk teljes mértékben támo­gatja nemzetközi törekvése­inket, külpolitikánkat. A jö­vőben is arra törekszünk, hogy jó hazai munkával ad­junk súlyt szavunknak a nemzetközi életben, s így szol­gáljuk népünk, hazánk érde­keit, s egyben az általános haladás és a béke ügyét. II társadalmi viszonyok fejlődése, szövetségi politikánk A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyen­súlyozott, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Társadalmunk életében a párt vezető szerepe érvénye­sül, a párt és a tömegek vi­szonyát a kölcsönös bizalom határozza meg. A párt poli­tikáját népünk cselekvőén támogatja; erősödik a szocia­lista nemzeti összefogás. Tár­sadalmunk politikai egysége nagy történelmi vívmányunk. Ez az első számú, legfonto­sabb tényezője az eredményes belső építő munkának éppen úgy, mint hazánk kedvező nemzetközi megítélésének. Népünk a beszámolási idő­szak öt esztendejében is ma­gas fokú politikai érettséget, nagy felelősségérzetet és fe­gyelmezettséget tanúsított po­litikai állásfoglalásaiban, a mindennapi szocialista építő- munkában, a bonyolult hely­zetekben, a nehéz feladatok megoldásában. Ennek a helytállásnak nagyszerű bizo­nyítéka, az elemi kötelesség­teljesítésen túl, a szocialista munkaversenyben, a nemes, közösségi célú, önzetlen tár­sadalmi munkában megnyil­vánuló, növekvő számú fel­ajánlás és ezek teljesítése. A teljes képhez hozzátarto­zik, hogy tapasztalunk köz­véleményünkben a gazdasági problémákkal kapcsolatban, s az utóbbi időben a nemzetkö­zi feszültség növekedése kö- vetkezetében bizonyos aggo­dalmat, valamint a társadal­munkban fellelhető negatív jelenségek miatt kritikai ész­revételeket is. A párt, a Központi Bizott­ság, kormányzatunk a biza­lom alapján a valóságos hely­zetet tárja közvéleményünk elé, nyíltan szól a problémák­ról, a nehézségekről is, és fi­gyelembe veszi a megalapo­zott, jogos bírálatot. Ettől az sem tart bennünket vissza, hogy társadalmunkban törpe kisebbségben ugyan, de akad­nak olyanok is, akik szocia­lista rendszerünkkel, politi­kánkkal ilyen vagy olyanok­nál fogva nem értenek egyet; sőt egyesek kritikátlanul át­veszik az imperialista propa­ganda szólamait, lebecsülik népünk eredményeit, kételye­ket igyekeznek támasztani. A kongresszusi felkészülés hónapjai, az irányelvek or­szágos vitája megmutatták, hogy a párt és a nép egysé­ges, eltökélt és bizakodó. Kö­zös törekvésünk, hogy a he­lyes határozatokat követke­zetesen hatjsuk végre, hatá­rozottabban lépjünk fel a szo­cialista építőmunkát hátrál­tató, a közösség érdekeit sér­tő jelenségekkel szemben. A párttagság, népünk kész po­litikánk következetes megva­lósítására, azoknak a tervek­nek, intézkedéseknek támoga­tására, amelyektől várható vívmányaink megszilárdítása, az ország gondjainak megol­dása, a további fejlődést és fölemelkedést akadályozó kedvezőtlen jelenségek leküz­dése. Kádár János ezek után rá­mutatott, hogy a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben nem változott. A társadalom osztályai és rétegei, a párttagok és a pár- tonkívüliek, a materialisták és a hívők ma nemzeti egy­ségbe tömörülve, egyetértés­ben dolgoznak a közös szo­cialista célokért. Fejlődésün­ket a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség alap­vető érdekeinek azonossága, a szocializmus építésének fő kérdéseiben megnyilvánuló egysége, alkotó együttműkö- 'dése, egymáshoz való közele­dése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet kialakulásá­ban meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Mun­káspárt következetes szövet­ségi politikájának, amelynek megerősítése és határozott folytatása pártunknak, né­pünknek egyaránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Poli­tikai súlya, állásfoglalása, ak­tivitása és kezdeményező­készsége, szemlélete és maga­tartása jó irányban befolyá­solja az egész társadalom szemléletét és magatartását. A Központi Bizottság a XI. kongresszus útmutatásait kö­vetve rendszeresen foglalko­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom