Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
1980. március 16. ® A Nyírség Ruhaipari Szövetkezetben a legújabb típusú gőzvasalógép segíti a jobb minőségű termék előállítását. Varrás közben vasalhatják géppel a ruhákat. Hideg napok Meleghegyen Farmerban a fákon Meleghegyen hideg a télvége. A hosszú csarnok falai teljesen áthültek. Van is keletje a védőitalnak, a jó forró teának. Lányok, asszonyok válogatják, csomagolják az almát, kesztyűt persze nem húzhatnak a kezükre. Majdnem valamennyien piros fej- kendőt viselnek, öltözékük is nagyjából egységes. Munkaadójuk, a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Tangazdaság farmernadrággal látta el őket, s a báránybőrrel bélelt bekecsszerű mellény is az ellátmányukhoz tartozik. Húszán alkotják a Tyeresko- va Szocialista Brigádot. Január 2-tól december utolsó napjáig itt dolgoznak'a Meleghegy körül, vagyis a tangazdaság apagyi kerületében. „Majdnem sírva fakadtam" ök már elérték, hogy folyamatos munkát tud biztosítani részükre a mezőgazdasági nagyüzem. Munkásnőknek vallják magukat és Valóban azok. Különböző tanfolyamokon sajátították el a modern mezőgazdasági munka fortélyait. Elnyerték az ezüstkoszorús brigád címet, jó hírük eljutott Űjfehértóig, Gyulatanyáig, s a tangazdaság valamennyi körzetébe. Ha valahol szorít a munka, őket vezénylik más körzetbe segíteni. Március 1-én hirdették ki a tangazdaság központjában a brigádverseny tavalyi eredményét. Erre így emlékezik vissza a brigád vezető Zajácz Jánosné: — Múlt évi munkánk nyomán arany fokozatra voltunk felterjesztve. Érthetően azt vártuk, hogy az ezüst után arany következik. Mégis azt hirdették ki, hogy brigádunk csak a bronz fokozatot kapja meg. Amikor meghallottam, majdnem sírva fakadtam. De aztán vigasztalódtam. Sok jó brigád van a tangazdaságban. És biztos, hogy majd meg fogjuk kapni az aranyat is. Ez az esztendő különben is jól indult nekünk. Februárban a központban munkavédelmi brigádvetélkedőt rendeztek. A kertészeti ágazat brigádjai között mi lettünk az elsők. Hárman, vagvis aki;k itt beszélgetünk, hibátlanul válaszoltunk minden kérdésre. A munkánkban is a hibátlanságra törekszünk. Szakmunkások lesznek Badarász Györgyné: — Ilyen jól összeszokott női brigád nem sok lehet a környéken. Az általános iskola elvégzése után 1965-ben rögvest kijöttem Meleghegyre és kértem a telepvezetőt, hogy vegyen fel növénytermesztő munkára. Nem vett fel, azt mondta, hogy fejletlen vagyok. Másnap megint kimentem hozzá és akkor felvett. Azóta is itt vagyok megszakítás nélkül. »Igaz, kezdetben nem mindig tudtak folyamatos munkát biztosítani számunkra. Ez a brigád nyolc éve, 1972. január 2-án alakult. Akkor még mindnyájan fiatalok voltunk, így Ifjúsági brigád lett a nevünk. Aztán szinte valamennyien férjhez mentünk, gyereket szültünk. Már jobban illik ránk a Tye- reskova név. — Azt mondják, tanfolyamra jár és a brigád első szakmunkása lesz. — Valóban. Most betanított munkások vagyunk. Hanem a tangazdaság a tiszaberceli mezőgazdasági szakmunkás- képző intézettel közösen kétéves tanfolyamot szervezett ez év januárjában és a brigádunkból engem írattak be elsőnek. Két év múlva kertészeti szakmunkás leszek. Négy, hat év múlva gondolom még többen leszünk a brigádban szakmunkások. Pataki Jánosné: — Szakmunkáspapír nélkül is munkások vagyunk. És nemcsak azért, mert télen-nyáron munkát kapunk. Megvan a szociális létesítményünk csak úgy, mint egy ipari üzemben. Mindennap ebédet, meleg ebédet kapunk, csak úgy, mint egy ipari üzemben. Ha messzebb, kint vagyunk a határban, autó hozza utánunk a meleg ételt. Többségünk Apagyról, Levelekről való. A munkásbusz hoz-visz bennünket. Megkapjuk a szabad szombatot. A meleghegyi központban egy klub is van, ami arra jó, hogy összejöjjünk brigádgyűlésre, vagy szórakozni. Menetrend őszig Ismét Zajáczné: — Az utóbbi években januártól decemberig majdnem menetrendszerűen dolgozunk. Januártól márciusig metszük a gyümölcsfákat. Azért kaptuk a farmernadrágot, hogy tudjunk fára mászni. Éppen az elmúlt napokban végeztünk a metszéssel. A körzethez 118 hektár almáskert tartozik. Igaz, ezt a nagy területet nem csupán mi szoktuk megmetszeni, segítenek a férfiak is. Márcusban, áprilisban almát válogatunk. Azután bebesegítünk a szőlő metszésénél, mert ahhoz is értünk. Majd jön a kapálás, meg a nyár- és akáccsemeték kiültetése. Nyáron almásládákat gyártunk. A ládaelemek nem nehezek, főleg kézügyesség kell az összeállításhoz, a sze- gezéshez. Sokan el sem hiszik, hogy brigádunk szinte minden nyári napon több ládát gyárt, mint a férfibrigád tagjai. Augusztus közepén kezdődik a fehér alma szedése. Szeptemberben itt a szüret. Késő ősszel meg a Roda gépsor mellé állunk és úgy válogatjuk, csomagoljuk az almát. Munkát adtak... A tetszetős, gondosan vezetett brigádnaplóban egyebek között az áll, hogy a tavalyi alma 70 százaléka exportra került. „A metszéshez 12 nőt szerveztünk be a környéken. A betakarításhoz 45 nőt hívtunk segíteni. Nyugdíjas és háztartásbeli nőknek adtunk ezzel munkát.” Patronálják az apagyi és a leveleki óvodát. Tavaly mindkét gyermekintézményben tipikus női társadalmi munkát végeztek: kimeszelték a falakat. A jókora csarnok másik végében a leveleki tsz negyven nődolgozója válogatja az almát. Ugyanis jó a kapcsolat a tangazdaság és a tsz között. Az utóbbi üzemben most nem tudnak munkát biztosítani a nőknek. Itt viszont van munka. És a tempót a Tyereskova brigád diktálja. Pataki Jánosné, Zajácz Jánosné és Badarász Györgyné Vendégünk: dr. Bede Klára A beteg bizalma A beregsurányi körzeti orvosnőt a szívébe zárta, bizalmába fogadta három falu lakossága. Nincs is ezen csodálni való, hiszen közülük való, ő is beregi ember. A szomszédos Tarpán született, s az egyetem elvégzése után nem sokkal elvállalta a beregsurányi körzetet. Bereg- daróc és Márokpapi tartozik a körzethez. Apró falucskák, a három településen 2800 ember él. A nők aránya, illetve létszáma itt is nagyobb. A beregi lányok és asszonyok gyakran figyelik, hogy mikor tűnik fel 1600-as Lada gépkocsiján. Hallgatják tanácsait, szívesen váltanak vele szót. — Minek köszönhető ez a jó kapcsolat? — Talán annak, hogy együtt érzek a betegeimmel. Meg annak is, hogy a körzetben eredményesen segíti munkámat egy ápolónő és két védőnő. Mi négyen nagyjából azonos korúak vagyunk és jól megértjük egymást. Persze az elején nem volt ilyen szoros a kapcsolatom a lakossággal. Főleg az idős nők oldódtak nehezen, kissé szégyenlősek voltak, amikor beléptek hozzám a rendelőbe. Ma már nem azok. Tudják, hogy az irnoknőt is kötelezi a titoktartás, azért néhányan közülük négyszemközt akarják elmondani betegségüket, gondjaikat, bajaikat. Mi több: néhányan más körzetből is átjönnek hozzám tanácsért, gyógyszerért. Azokból a körzetekből. amelyekben férfi kolléga végez gyógyító munkát. — Eredményes-e a felvilágosító, megelőző munkája? — Egyre eredményesebb. Munkaköri kötelességem különböző előadások megtartása. Előadásokat tartok egyebek között a csecsemőápolásról, a helyes táplálkozásról. Érvekkel, egyszerű szavakkal igyekszem meggyőzni a körzetemhez tartozó nőket. Egyik idős beteg nénire rászóltam, amikor zsíros hurkát és kolbászt evett, s egyben megmagyaráztam neki a helytelen étkezés káros következményeit. Szót fogadott. Időnként nővédelmi tanácsadásokat tartok. Ezeken a tanácskozásokon egyre többen jelennek meg. Elsősorban férj- hezmenés előtt állók és hízásra hajlamosak. Elődömnél 1974-ben 142-en jelentek meg nővédelmi tanácsadáson, hozzám 1976-ban 252-en, tavaly már 360-an jöttek. Éppen ezért a járási orvosok egyik értekezletén a nővédelmi tanácskozások tapasztalatairól kellett beszámolnom. — Munkája során tett-e már olyat, amiről sokáig beszéltek? — Egyik hajnalban egy édesanya férje kíséretében a karján hozta hozzám a 8 hónapos kislányát. Az eszméletlen gyermeknek 41 fok láza volt. Szegény édesanya jaj- veszékelt, hogy mentsem meg gyermekét. Nem vártam tétlenül a mentőt, hűtőfürdőt alkalmaztam. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan hidegebb, hidegebb vizet engedtem ki a csapból és persze a csap alá tettem a gyermeket. Sikerült. Mire kijött a mentő, már sírt a gyermek és 38 fokra lement a láza. A szóbanforgó kislány már 3 éves és jó egészségnek örvend. Az is beszédtéma, ha elromlik a telefon, nem tudok mentőt hívni, saját kocsimon viszem a beteget a naményi kórházba. — Bizonyára érdekes esetek is előfordultak a praxisában. — Nem is egy. Az egyik „bajbakerült” lány hozzám fordult tanácsért, mert félt az anyjától. Vállaltam a közvetítő szerepet anya és leánya között. Sőt, a „tettessel”, a fiúval is elbeszélgettem. A fiataloknak megtartottam a házasság előtti tanácsadást. Erre azért volt szükség, mert beszélgetésünk után nem sokkal kitűzték az esküvő napját. Egyik nyáron unokahúgommal a tivadari strandon pihentem. A Tiszából kihúztak egy erős, fuldokló férfit, rossz állapotban. A kocsimban volt az orvosi táskám, mindjárt elsősegélyben részesítettem. A körzetemben egy idős bácsi nagyon rosszul lett, hozzátartozói kihívták hozzá a papot is. Az öregnek feladták az utolsó kenetet, de én a pap után még visszamentem hozzá. Az eset csaknem három éve történt, s az öreg ma is az egyik legjobb kedélyű ember a faluban. E gy évtized telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott a nők helyzetének javítására. Megyénkben is elmondhatjuk, hogy ez az évtized a történelem akármilyen évtizedénél nagyobb fejlődést hozott a nők életében. Szabolcs-Szatmárban különös gondot fordítottak és fordítanak a határozat végrehajtására. Szükség is van rá, hiszen megyénk népességének és kereső korú lakosságának több mint a fele nő. Mindenütt, megyénkben méginkább meghatározó a nők foglalkoztatottsága. A határozat születésekor megyénkben a kereső korú nők 56 százaléka, jelenleg 68 százaléka áll munkaviszonyban. Ez főleg a megyei könnyűipar fejlesztésének köszönhető. A nyíregyházi gumigyár, az újfehértói, a nagykállói, a demecseri, a fehérgyarmati, a mátészalkai és a vásárosnaményi könnyűipari üzem több ezer lánynak és asszonynak adott munkát, biztos megélhetést. Az úgynevezett fehérfoltok is eltűnőben vannak. Csen- gerben épül az új cipőfelsőrész-készítő üzem, Nagyecseden a Medicor Művek mée a nyáron új műszergyártó üzemet indít. Ami a foglalkoztatást illeti, az öröm még nem teljes. Mert a munkába állt lányok és asszonyok többsége segédmunkás, jobb esetben betanított munkás. Igaz, az utóbbi években a szakmunkás- képző intézetekből egyre több fiatal lány került ki. Jó kezdeményezés, hogy a mátészalkai ISG a betanított esztergályos lá- nyoknok szakmunkás- képző-tanfolyamot szervezett. A „házi tanfolyamok” gyakoribbak és eredményesebbek is lehetnének. Gond, hogy a mezőgazdaságban és a kereskedelemben a nőlc még mindig sokat cipe- kednek. Persze sokkal kevesebbet, mint nagyanyáik, vagy akárcsak anyáik cipekedhettek. A sokat emlegetett második műszak is sokkal könnyebb lett, mert ha nem is a kívánt mértékben, de fejlődött a szolgáltatás. Az üzemekben (például a nagykállói posztógyárban) egyre másra nyitották meg a büféket, amelyek félkészáruikkal könnyítik az otthoni főzést. A Zöldért vállalat újabban minden évben nyári napközis tábort szervez, a táborban a gyerekek ebédet is kapnak. Az utóbbi évtizedben soha nem tapasztalt társadalmi összefogás mutatkozott meg a gyermekek, közvetve az édesanyák érdekében. Gondoljunk csak az Együtt Nyíregyházáért, vagy az Egy napot Mátészalkáért akciókra. Aztán itt van az összefogás legújabb példája: a Sziklai brigád felhívásához való csatlakozás. Az oldalt írta: Nábrádi Lajos A fényképeket készítette: Elek Emil H osszan lehetne még sorolni a szívderítő eredményeket. A „nincs még”-ek, a „nem elég”-ek listája is hosszúra nyúlna. Ezért a határozat szellemében a következő évtizedekben is sokat kell még tennünk, hogy szebben és jobban éljenek a lányok, az asszonyok. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Tíz év